Zalamegyei Ujság, 1926. január (9. évfolyam, 14-25. szám)
1926-01-19 / 14. szám
2 Zalamegyei Újság 1926 január 19 Apponyi" Albert a Nemzeti Összetartás Társaskörének uj elnöke Budapest, jan. 18. A Nemzeti Összetartás Társasköre vasárnap tartotta évi közgyűlését, amelyen Zichy János gróf bejelentette az elnökség lemondását, mivel a Társaskör működését szélesebb alapokra kívánják fektetni. Uj elnöknek Apponyi Albert grófot ajánlotta, akit nagy lelkesedés közepette meg is választottak. Apponyi Albert gróf felszólalásában kifejtette, hogy a Társaskör híveinek sorakozniuk kell, mert egyedül alkalmasak az összetartás eszméjének képviselésére és mert kedvező időben lehetetlenné kell tenniük minden megoldási kísérletet bármeiy más irányban. Visszautasított minden kísérletet, amely a legitimizmust kapcsolatba hozza a frankhami- sitási botránnyal és állást foglalt a külföldi sajtó rágalomhadjárata ellen. Politikai körökben a közgyűlést a legitimista politika országos zászlóbontásának tekintik Apponyi vezérlete alatt. A kormány kíméletlen lesz afrankhamisitókkal szemben. A vádtanács elutasította az ügyészséget a Zadravetz püspök letaptóztatásápa vonatkozó indítványával. A frankbotrány egyéb fejleményei. Budapest, jan. 18. A vádtanács az ügyész letartóztatási indítványával szemben a vizsgálóbíró határozatához járult hozzá, amely szerint Zadravecz letartóztatásától eltekint, mert sem bűnösségét nem látja beigazolva, sem szökéstől nem kell tartani. Sztrache főügyész vasárnap délután letartóztatta Ferdinándy László dr.-t, de a vizsgálóbíró ma délben szabadlábra helyezte. Nádosy havat seper. Ma reggel Nádosy Imre engedélyt kapott a fogház udvarán való hóseprésre. A főkapitányt délelőtt átvitték a belügyminisztériumba, hogy átadja hivatalát. Mikor Nádosyt visszavitték a fogházba, az épület előtt az autóról való leszáláskor egy fotográfus lefényképezte. A francia rendőrség uj nyomokon. Tegnap este Budapestre érkezett Andre Benoit francia rendőrprefektus, aki magával hozta Hágából a három ott letartóztatott magyar részletes vallomását. A vallomás oly neveket is említ, amelyek eddig még nem szerepeltek a budapesti rendőrség nyomozásában. Sajtóper Rákosi Jenő és demokrata képviselőn ellen. Rákosi Jenő a „Pesti Hirlap“- ban azt irta az Ébredő Magyarok Egyesületéről, hogy ezt a fekélyt a nemzet testéből ki kell irtani. Eckhardt Tibor kijelentette, hogy a cikk miatt rágalmazás címén sajtópert indít Rákosi ellen. Rá- galmazási pert indít Vázsonyi és társai ellen is, akik azt állították, hogy a fajvédők feldicsérték a frankhamisítást. Nem várt ítélettel végződött a Pásztor—Szekeres per. Élénk feltűnés jogászköpökben. — Jogerős ítélet esetén beláthatatlanok lesznek a következmények. Budapest, jan. 18. Az egységes- párt tegnap esti értekezletén Bethlen István gróf miniszter- elnök általános tetszés között nagy beszédet mondott. Kijelentette, hogy a kormány a frank- hamisítási ügyben senkivel szemben sem lesz kíméletes. Ezzel vissza tudja szerezni a magyar kormány a külföld bizalmát. Kijelentette még azt is Bethlen, hogy a kormánynak van ereje minden zavar elnyomására. Beszéde végén kérte a pártot, hogy tartson ki mellette — a holnapi nemzetgyűlésen is, amelyen majd erős támadásoknak lesz kitéve. Végül az egységespárt szereteté- ről, ragaszkodásáról és bizalmáról biztosította Bethlent. Rövid távirataink. Arad. Az aradi pályaudvaron két fiatalember, akik detektivek- nek adták ki magukat, kifosztották Szilágyi István budapesti kereskedőt, akinél több százezer lei volt. Berlin. Moabit városban borzalmas robbanás történt. Egy 4 emeletes épület egyik része repült a levegőbe az egyik üzlethelyiségben keletkezett robbanás folytán. Kilenc ember meghalt, 20 súlyosan, 13 könnyebben megsebesült. Bics. Ma délután megkezdődtek a magyar—osztrák gazdasági tárgyalások. A tárgyalásokat magyar részről Wodianer Rudolf báró vezeti, aki ma délben érkezett az osztrák fővárosba. Zalaegerszeg, jan. 18. A Pásztor—Szekeres per harmadik napján a perbeszédekre került a sor. Szekeres Márton főszerkesztőt, akit a rendőrségről átkisértek az ügyészség fogházába, már szu- ronyos fogházőr vezette fel a tárgyalásra. A biróság egynegyed 10 órakor vonult be a terembe és Czikó János elnök nyomban a kir. ügyészt kérte fel indítványának megtételére. A vádbeszéd. Still Ernő dr. bejelenti, hogy felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt emelt vádat Szekeres Márton ellen, aki Pásztor Károllyal szemben az „adópanamista“ kifejezést használta egy levélbori- tékon. A vádlott beismerte ezt és a főtárgyai ásón részletezte is a tényállítást, kifejtve, mit ért az „adópanamista“ kifejezés alatt. Állította a vádlott, hogy Pásztor Károly az adókivetés előtti időpontban egyes adózóktól ajándékokat fogadott el és ennek ellenében az adóztatásnál kedvező elbánásban részesítette őket, ami által a kincstárt megkárosította. A vádlott a főtárgyaláson megpróbálkozott állításait bizonyítani. A bizonyítást két csoportban tárgyalja. Elsősorban a bizonyítás anyagának ama részével foglalkozik, amely az ajándékozás fényére vonatkozik, másodsorban a kedvező adóztatás tényére vonatkozó bizonyításról szól. Hangsúlyozza, hogy mivel Szekeres büntetendő cselekménnyel vádolta a sértettet, neki nem gya- s nuokokkal, hanem pozitív té- I nyekkel kellene bizonyítani. Az ajándékok. Állította a vádlott, hogy Pásztor Károly a Schütz-cégtől nagy- | mennyiségű textilárut és leánya részére milliárdos értékű kelen- jj gyét kapott, de ezt bizonyítani | nem tudta. Ép igy nem járt j eredménnyel a kelengyére vonat- ! kozólag a vádlott szempontjából j Bogyay Elemér ésFlesch Gizella J vallomása. A fegyelmi iratokból j megállapítja, hogy ha a sértett ij díszesebb kelengyét is adott volna leányának, az sem lenne kifogásolható, hisz ismeretes, hogy Pásztor Irma elhalt vőlegényétől tekintélyes vagyont örökölt. Fejedelmi kelengyéről szó sem lehet, erről is kisvárosban tudni kellene legalább a szomszédoknak. Nem bizonyultak be a Brandl * bőrkereskedővel kapcsolatos vá- 1 dák sem, mert a sértett itt csak s csekélységeket vásárolt, s azokat ! meg is fizette. Egyébként Brandl f vele épen a magas adóztatás | miatt hosszú időn át rossz vi- | szonyban volt. Nincsenek bízó- I nyitva a Hűvös, Lőwenstein, j Fenyvesi, Siposs, stb. féle ajándékok sem. Mindezekből megállapítható, hogy a bizonyítás a legteljesebb fiaskót vallotta és a vádlott a legcsekélyebb bizonyítékot sem nyújtott, hogy Pásztor Károly az adózók részéről ajándékokban részesült volna. A levelek. A vádlott bizonyítékként hozza fel Pásztor Irma leveleit, amelyeket magánokirátoknak tekint, holott sem a polgári, sem a bűnvádi perrendtartás értelmében nem tekinthetők azoknak. Azt, hogy egy személy büntetendő cselekményt követett el, egy harmadik személy levelével. A perrendtartás értelmében bizonyítani nem lehet. Még ha a leveleket maga Pásztor Károly irta volna, sem szolgálhatnának perdöntő bizonyítékokként. Állítja, hogy a levelek a vádlottban nem kelthették az igazság hatását. Nem is fogadhatta a leveleket jóhiszemüleg el, mert maga a vádlott mondotta „exal- tált, lefokozott erkölcsi érzésű, nagyzoló“ nőnek Pásztor Irmát, hírlapi közleményekben pedig beteges lelkületűnek nevezte. A levelek az ajándékozásra vonatkozólag semmi konkrét bizonyítékot nem szolgáltatnak, legtöbbjükben csak általánosságban mozognak a tényállítások. Nem volt adókedvezmény. Ezután részletesen foglalkozik a kir. ügyész az adókedvezményekre vonatkozó váddal. Az iratokból és főleg a két szakértő, Pilisyés Csiba vallomásából meggyőzően állapítja meg, hogy adóvisszaélés nem történt, sőt annak elkövetése lehetetlen is lett volna az ellenőrzés szervezete mellett. Mivel a valódiság bizonyítása egyáltalán nem sikerült, kéri a vádlottat bűnösnek kimondani és szigorú büntetéssel sújtani. Súlyosbító körülményként kéri megállapítani a vádlott büntetett elő- életét, valamint azt a körülményt, hogy ellene rágalmazás, becsület- sértés, testisértés és hatósági közeg elleni erőszak vétsége miatt a bűnvádi eljárás egész légiója van folyamatban. Súlyosbító körülménynek veszi a vádlott rosszhiszeműségét, hogy a fegyelmi eljárás során működött tisztviselőket meggyanúsította. Súlyosbító körülménynek veszi, hogy a vádlott nem közérdekből, hanem bosszúból cselekedett, s ezért a „Zalavárme- gyében“ egész cikksorozatot jelentetett meg. A vádlott 37 évet szolgált tisztviselőt támadott meg, sőt ezzel kapcsolatban még cinizmusát is kimutatta. Végül megállapítja, hogy a biróság ítélete elé az összes zalaegerszegi köztisztviselők feszült várakozással tekintenek. Ha az méltán sújtó lesz, akkor fokozódik bennük az önbizalom, migha azt látják, hogy nem részesülnek kellő védelemben, ez hátrányos kihatással lesz. Kecskeméthy Albert dr. elitélés esetén kéri, hogy a vádlottat
