Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

1910. november 6. »Zalamegye Zalavármej/yei Hirlaj « 3 ságnál. Viszont ismét bizonytalan az, hogy a hosszú vagy rövid ideig való eltűrése a házbér steigerolásoknak szintén befolyással bir majd arra, hogy szavazunk-e vagy som. Tekintve, hogy a népszámlálási adatokat legalább három éven belül a statisztikai hivatal feldolgozni nem képes, legbizonyosabbnak látszik az, hogy ezzel a nagyszabású adatgyűjtéssel a fontos kérdés ismét alaposan — elodázódott s csupán a minister ur fog könnyen felelni az ilyen irányú interpellátiókra: az adatok feldolgozásáig a kormány képtelen e fontos kérdésben konkrét javaslattal előállni. Mert ugy tűnik fel, hogy igy szokták. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei. Jegyzőkönyv, felvétetett Zalaegerszegen 1910. évi október hó 24-én a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület rendkívüli közgyii lésében. Jelen voltak Hertelendy Fereno elnök elnöklete alatt: Árvay Lsjos, Bartha László, Csertán Károly, Csutor János, Elek Ernő, Fitos Márton, Hordós Ferenc (Söjtör), Hűvös Stlamon, Kövess Jenő, Malatiuszky Fcntio, ifj. Molnár István, Olasz György (Biktütiős), Oitay Guidó, báró Pu'theány Géza, Ríhonczy litván, id. Sádel János, Szűcs Dezső, id. Thassy Imre, Vizsy Imre (Szentandrás), Zathureczky Márton egyesületi tagok és Sárközy Viktor g. e. titkár. Elnök az ülést megnyitja. A jegyzőkönyv hitelesítésére Csutor János és Szűcs D?Z8Ő urak kéretnek lel. Elnök felszólítja titkárt a tárgysorozat anyagának ismertetésére. I. Titkár jelenti, hogy a számvizsgáló-bizottsyg a f. évi szeptember hó 19-én Keszthelyen tartott közgyűlés határozatából kifolyólag a mai napon összeült s a földművelésügyi miniszterhez felterjesztendő normál administrativ költségvetést összeállította, melyet elfogadásra ajánl a közgyűlésnek. A most megszerkesztett normál költségvetés nem az eddigi keretek között mozog, hanem azon az alapon lett megszerkesztve, amely a Budapesten 1910. évi október hó 4-én megtartott értekezleten mint m«gfe'elő az összes gazdasági egyesületek által elfogadva lett. A számvizsgáló-bizottság által benyújtott költségvetés fololvasása után Malatinszky Ferenc előterjeszti, hogy bár ő mint a számvizsgálóbizottság tagja szintén hozzájárult ahhoz, hogy a felolvasott költségvetés jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjesztessék, do a miniszteri leiratot erre vonatkozólag most utólag elolvasva azon meggyőződésre jutott, hogy csak oly tételekkel volna a költségvetés felterjeszthető, amelyek okmányilag igazolhatók. Már pedig az uj költségvetés tételei okmányilag nem igazolhatók, miután eddig nem létezett, uj tételek is foglaltatnak abban. A közgyűlés hivatott a költségelőirányzat el vagy el nem fogadása felett határozni, ajánlja tehát a közgyűlés figyelmébe, hogy a költségvetés realitását szem előtt tartsa, nehogy ebből kellemetlenségek származzanak. Titkár megjegyzi, hogy a költségvetés realitásának igazolására a régi, eddigi költségvetés beterjesztése szolgál. A miniszter szándékait nem ÍBinerve, módot kell neki adni arrp, hogy ugy ugy az eddigi állapotról, mint a tervezetről téjékozódást szerezhessen. Hertelendy Ferenc azon megjegyzést teszi, hogy h:ibár az uj költségvetés tételei okmányok kai nem is bizouyithatók, de annak összeállítása mégis helyes, mert ha az eddigi keretek között tartottuk volna a költségvetést, nem lennénk képesek többet teljesíteni, mivel az anyagi fedezet arra hiányoznék. A most megszerkesztett költségvetés arra szolgál, hogy ha oly mértékben kapunk államsegélyt, mint amily mértékben az ott felvett tételek igénylik, akkor az uj költségvetés szerinti tervezet lesz megvalósítva. Id. Stádel János véleménye szerint, minthogy a mezőgazdasági kamal-ák ügye elhallgatott, a miniszter valószínűleg ily uton óhajtja az egyesületeket felsegélyezni s akcióképessé tenni, ajánlja, hogy a közgyűlés az újonnan szerkesztett normál adminisztratív költségvetést fogadja el. Arvay Lajos szükségesnek tartja, hogy a költségvetés kellőleg indokoltassék. Az első tétel, a titkár fizetése sem azon tétellel van felvéve, mint amilyen összegre az alapszabályok értelmében igényt tarthatna. Szerinte közgyűlés lesz hivatva elbírálni, hogy a titkárt megilleti-e a nagyobb fizetés. Titkár a közgyűlés engedelmével Árvay Lajos megjegyzésére felvilágosításul közli, hogy a földművelésügyi miniszter ő Exoellentiája a folyó nyáron azon megjegyzést tette, hogy: »Két szégyenteljes dolgot lát a gazdasági egyesületeknél. Az egyik az, hogy oly kevés fizetést adnak tisztviselőiknek, hogy azok abból megélni nem tudnak, kénytelenek mindenféle mellékfoglalkozást űzni, hogy társadalmi állásukhoz mérten megélhessenek, a másik az, hogy ha bármit ak arnak megvalósítani, a hozzá szükséges pénzért kili • cselni, koldulni menni kénytelenek a miniszterhez.* Ép erre való hivatkozással az a célja az uj költségvetésnek, hogy a régi állapotokon változtasson. Malatinszky Ferenc véleménye szerint a költségvetés nera kötelező az egyesületre, ennek alapján a titkár igényeket az egyesület ellen nem támaszthat. Csertán Károly véleménye szerint a költségvetés indokolt azok szeriut, amint az elnök előterjesztette. Közgyűlés a számvizlsgáló-bizottság által javas latba hozott uj norma, administrativ költségvetést a földmíívelésügy' miniszterhez való felterjesztés céljából elfogadja. II. Titkár felolvassa a földművelésügyi miniszter leiratára az ország állatállományáa szaporítása érdekéb en adandó választ. Csertán Károly szerint a felirat szépen van megszerkesztve, azonban nem tartalmaz mindent az állattenyésztés érdekében. Zalamegyében nagyok a vizöntésnek kitett rétek, melyeken a takarmánytermelés bizonytalan. Kívánatosnak tartaná, hogy az állattenyésztés érdekében a vadvizek szabályoztassanak, hogy meglevő réteinken jobb takarmány legyen termelhető, a vizjogi törvények karoltassanak fel az állam által, aminthogy azelőtt visszatérítést adtak a vizlecsapoló társulatok által ármentesitett területek után, adassék meg a visszatérité3 az ezután szabályozandó, illetve ánnentesítendő területek után is. Elek Ernő elfogadja a felterjesztést, hozzájárul Csertán Károly indítványához is, miután meggyőződése, hogy a vizek szabályozása után, a takarmánytermelés javításával az állatállomány is szaporodni fog. A felterjesztésben az állati betegségek elleni védekezés megvan említve, de a ragályos hüvelyhurutról benne szó nincs. A ragályos elvetélés és ragályos hüvelyhurut azok a bajok, amelyek állattenyésztésünk kellő fejlődését szintén megakadályozzák. Szükségesnek tartja a miniszter figyelmét ezen betegségekre felhivni. Tanulmányoztassa a miniszter szakközegeivel, a bakterologiai intézményekkel ezt a betegséget s állítsanak elő olyan szert, mely a baj okozta károknak útját állja. Az állati betegségeken kivül a bikák nem kellő számbani tartása okozója a szaporulat hiányának. A köztenyésztési törvény 40—80 darab tehénre rendeli egy bika tartását. Ez a megállapítás nagyon tág fogalom, mert a tenyészképeg len elkeseredést, a leküzdhetetlen bátorságot és a hazug erőt. Fölszakitotta az ajtót és kirolrant a kórházszerű folyosóra, félrelökte az éjszaka kiszolgált vén kedveseit. A festékm rta arcú nők és alkoholtól megrezesedett orrú férfiak dühösen néztek utána, amint veszett dühvel rohant végig a folyosón. II. A tavasz kezdett már nyárba hajtani és Giza tükörben nézegette magát a folyosón. A folyosó többé nem a külvárosi it'cii házé volt, bár nagyon hasonlított hozzá. Csupa beteg asszonyok, törődöttek, munkában vagy züllésben férgesedettek üldögéltek karosszékben, piros és kékcsikos vászon kábátokban Giza is a kékesikos vászonka l.átját. nézegette és ugy tétszett neki, hogy az ő fehérbőrű arcához ez is jól áll. Testéuek szépségei a zsákszerű szabáson is átütnek. Általában jó érzései voltak. Senki sem gorombáskodott vele, pálinkát nem ivott és nem is köhögött. Alig veit' észre, hogy egy kis fakó leányka, a civilékiben minden bizonnyal cseléd, már egy fél ónt óta mesél. Most itt tartott : — Aztán bementem a Goldstein úrhoz, vettem gyújtót. Megittam, de észrevették és most itt vagyok. Villamos kalauz miatt. Il it a kisasszony miképen csinálta ? — Én? . . — dadogott a meg'epett Giza — igen ... a Duna . . . — Duna? Nehéz volt az elszánás? — Nem. Kicsit sétáltam a hídon és zsupsz . . . — Ki miatt? — Pincér. — És ki fogta ki? — A száztizén négyes. És jöttek a többiek. Mi; d dédelgették, mind megszerették. A doktori k meg különösen jól bántak vele. Veregették a vállát, simogatták az arcát. Rezső egyszer bejött, da Giza nem állt szóba vele. Akkor még n< héz volt az állapota és csak annyit mondott neki: — Már megesz a fene, már megesz. A pincér ugy tett, mintha busulna. Nagy pózzal ment ki a szobából: — Hát megtagadod ? Jó, az Isten megáldjon. Harmadnap bejött meglátogatni Gizát az öreg Matyók, aki ott szokott kint üldögélni a külvárosi utcai ház folyosóján nagy berliner kendőbe csavarva. Elmondta, hogy a pincér máris vigasztalódott. Betelepített a Giza örökébe egy negyven esztendős kasziros kisasszonyt. — Jó nő — mondta az öreg Matyók — jó nő, bár maga jobb volt, de maga már nem jöhet oda többet vissza. III. Egy hét múlva Giza elhagyta a kórházat. Levetette a kékcsikos kabátot és fölvette azt a ruhát, amiben a Dunából kimentették. A betegek pénzt raktak össze neki, hogy legyen miből újra kezdeni az életet, az apácák megsimogatták az arcát, megcsókolták a homlokát. A doktorok pedig csokrot küldtek neki. Este már a Délibáb kávéházban muzsikált a női zenekar élén. Harmad-negyed napon uri vendégek érkeztek a kávéházba. A kórházi orvosok voltak. A szeparéban mulattak Gizával és még két leánnyal. Pezsgőt ittak. A doktor urak aztán elküldték a barátaikat is. Mindig Gizával mulattak. Azelőtt piszkos és durva iparosoknak kellett szolgálatára lennie. Most csupa urak jöttek és keresték. Csupa ur, csupa virág és csupa pezsgő. IV. Természetesen, hogy igy fölvitte a dolgát az Isten, nem maradhatott tovább a külvárosi utcában sem. Előkelő városrészbe költözött, ahol pazar lakást tartott. Déltájt fölkelt, selyem pongyolát öltött és beleült a hintaszékbe. Lapot olvasott, egy rövid kis hírt: Az életmentés áldozata. Égy hónap előtt megirt uk, hogy a száztizennégyes számú rendőr kimentett a Dunából egy zenészleáuyt, aki öngyilkos akart lenni. Az életmentés azonban életébe került. A száztizennégyes rendőr, névszerint Kovács Gábor, bravúros tette közben meghűtötte magát és ma hosszas szenvedés után meghalt. A rendőr, akit méltán nevezhetünk az életmentés áldozatának, fi Ual özvegyet és négy árvát hagyott hátra. Pogány Béla.