Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

1910. julius 24. »Zaiamegye Zalayármegyei I: >rl&p« 3 hői következő művelődésm-k. A komoly magyar sajtó (és tessék elhinni nekünk, szivén olvasó, a mi nagy, széles urányu kulturmuukát szolgáló magyar sajtónk a legfejlettebb uz egész világ hirlapirásában, amely Jt már sok sovén idegen volt kénytelen elismerni!) állandóan az egyének és tömegek közös, egyetértő munkájára hivja fel az olvasóit, mert meggyőződéssel hirdeti, hogv az ország művelődési és anyagi jóléte csak igv következhet el. És ezt hirdeti már évtizedek óta, de alig látható eredménnyel. Pedig minden fejlődésnek alfája és ómegája az egyetértés, az amúgy is rövid emberi élet arányos beosztása munkával és szórakozással. De amig a társadalmi életünkből ki nem öljük a származási, foglalkozási, koalifikációnális, rang és cimbeli külömbségtevés átkos szokását, hazug életnézeteinket, addig nem is várhatjuk, hogy nemzeti életünk előrefejlődjék a művelt német, angol, japán vagy más népek nemzeti életének sorába. A szoborbizottság határozata. Az a nagyarányú érdeklődés, amellyel Zilaegerszeg város s a megye társadalma általában kisérte a Csány-szobor pályázata körül történő eseményeket, o*nk fokozódott, amint mind közelebb jutottunk a pályázat végéhez. Mikor sztán elérkezett a biráló bizottság ülésének ideje, azon a napon már korán reggel nagy társaságok csoportosultak a vármegyeháza körül, akik leplezetlen kíváncsisággal várták a zsűri határozatát. Ezt az érd klődési uii elejétől fogva magától értetődőnek tartottuk, in rt a vármegyénk székhelyén még eddig nem volt akkora művészi esemény, min' a Csány-szobor pályázata. Tizenhét hivatáson művész nyújtotta be erre a pályázatra a maga munkait. A művészek közül 12-en személyesen is eljöttek ide, hogy a vázlataikat, amik a szállítás közben majdnem mind össze töredeztek, maguk állítsák h Ivr ' s

< maguk ren dezzék el. Ez az egészséges művészi invázió maga is kulturesemény volt Zalaegerszegen. Maga a szobortárlat pedig, amelynek tizennyolc műve igy egyszerre került itt nyilvános kiállításra, díszére vált volna az ország legelső városainak is. A biráló bizottság ülése előtt már jóval, ugy a zsűri egy része, mint a város műértői körében kialakult egy generális vélemény, az, hogy több érdemes pályamű fölött rendelkezik a bizottság, amik némi, kisebb jelentőségű változtatásokkal bátran felállíthalók a város valamelyik közterére s ezekkel a művekkel nem fog szégyent vallani a város, mert elb'rják a legerősebb kritikát is. Hiszen 35 ezer koronából nem lehet eurÓ£ai__hÍ£Íij. internacionális jelentőségű szobrot kiszíteni. A legtöbben amellett voltak hát, liogy a bíráló-bizottság végleges döntése nem fog nagy elvi akadályokba ütközni. Ezt várta kevés kivétellel mindenki s evvel a meggyőződéssel indult meg a biráló-bizottság ülése is 16-án reggel. Ilyen auspiciumok között indultak meg a döntésre, a várható eredményre vonalkozó tervezgetések, de, amig ez folyt, egészen váratlanul közbejöttek olyan események, amik a szobor-ügy érdemes munkásai között erős visszatetszést szültek, a közönség egy részének a gondolkozását pedig megzavarták a pályaművek értékéről alkotott véleményeikben. Az első reoensust az keltette, hogy két keszthelyi hetilapban, egy nagykanizsai napilapban s egy tapolcai hetilapban névtelen amatőr-kri.i kusok leadtak a tárlatról egyoldalú magánvéleményeket, olyan színezettel, mintha azok a biráló-bizotiság s a műértő közönség legnagyobb részének véleménye volna s ezekben a cikkekben Lukácsy Lajos művészt favorizálták a többi művészek s különösen Istók János ellen. Ezeket az egy szövegről kopizált nyomtatott véleményeket aztán az egyik kritikairó ur ugy akarta raöktroálni a bizottságra, hogy minden bzottsági tagnak megküldötte azt a lapszámot. Természetesen az önálló indiciumuial bíró bizottsági tagok ingerülteu dobták félre ezt az illetéktelen és hivatatian rábirási kísérletet maguktól. Ebhez jött aztán egy botrány-éhes budapesti boulevardlapnak mosdatlan szájú kirohanása Istók János ellen, amelyet az egyik pályázó inspirált a lapnak. A másik visszatetszést meg az keltette, hogy néhány elégedetlen pályázó, éppen a gyengébbek, két írásos tiltakozó nyilatkozatot küldtek a hiráló-bizottságnak. Az egyikben Istók János pályatársuk ellen fordultak, aki állítólag nem tartotta be vázlatán a pályázati feltételekben megállapított 1/ir

ny' arányt. A másik nyilatkozatukban pedig egyenesen Borbély György titkár ellen fordultak s ijedt rémlátásukban a bíráló-bizottságból való eltávolítását követeilék. A bíráló-bizottság azonban az első nyilatkozatukat, minthogy abban egy hamis aláírást fedezett föl, tehát nagyon kézenfekvőnek látszott, hogy más pályatársuk nevével is visszaéltek benne s mert egyébkéut sem voltvolt érdemileg bírálat alá veh'átő, — azt tárgytalannak nyilvánította, a másik nyilatkozatukat pedig — visszautasította. A biráló bizottság ülésének hű képét csak — gramofonnal lehetett volna visszaadni. A bizottság nagyobb részének semmi magaelhatározása nem volt a végleges döntés 8 a pályadíjak odaítélése kérdésében s ezért történt, hogy legtöbben hozzájárultak Nyáry Sándor dr, Tóth István, Bosnyák Zoltán dr és Szamovolszky ! Ödön halasztó indítványához. Az ülés elején | Nyári Sándor dr öt, művész munkáját, szemelte ki a legjobbaknak, nevezetesen Gárdos, Istók, i Kara, S/eszák és Nemessányi-ét. 8 később ehhez | vette Pfefferét. Mikor azután megtörténtek az j első rövid felszólalások a végleges döntés mellett, j akkor Nyári Sándor dr tett is koncessziót a biI zo(tsát;nak, azt mondván, hogy ha a bizottság az ő és szakértő művészek részéről telt, hat kiválasztott művésznek szóló ujabb pályázat helyett a végleges döntés mellett foglalna állást, ugy (I elwő helyen Istókot, másodikon PfefFert és harmadikon Szeszákot ajánlja kitüntetni. De B anyák Zoitáu dr ismét felszólalt s hivatkozva ; a szakértők véleményére, a halasztást indítványozta. Szamovolszky Ödön a maga meggyőződése szerint, nyugodt, lelkiismeretes tanulmányozás után sem talált kivitelre érdemes pályaművet s (•/•óit Istók János, S/.eszák Fereno, Nemessánjd Ac dor, Pfeffer József, Kara Mihály és Lukácsy Lajos művészek között egy ujabb zárt pályázatot vélt, a legjobb megoldásnak, óí o nyilat; kozata szerint semmi személyi szimpátia vagy nntipátia nem vezette s csak tisztán az a köz| kulturális elv késztette indítványa megtételére, b 'gy ma egy szobor felállításának ügye nagyou megfontolni való, mert ez nemosak a megyének, hanem az egész ország kultúrájához tartozik s . egy szobor valamennyiünknek készül. Ezért, ha : »'gy ujabb szűk pályázattal elérhetjük, hogy jobb, szebb, tehát értékesebb szobrot kapjunk a bemutatott pályaműveknél, ezt a kísérletet meg kell tenni. Ebben az értelemben szólalt fel Csák Károly dr bizottsági tag is, aki a felszólalása végén csatlakozott Szamovolszky indítványához. Ugyanígy rövidebb felszólalásban csatlakoztak a szak értők indítványához Hajdú Gyula dr, Balassa Benő, Pálffy László és Csertán Károly, mire Bosnyák Géza elnök feltette a kérdést az ujabb pályázatra és a végleges döntésre, amelynek eredménye az lett, hogy 22-en az ujabb pályázat, 7-en pedig a döutés meTlett szavaztak. Bosnyák Zoltán dr egyik felszólalásában élesen lesújtó bírálatot mondott Istók Jánofpályai művéről. Ehhez Enyedy Barnabás szólalt fel, aki tarthatatlan véleménynek minősítette ezt a lesújtó bírálatot, amire Bosnyák Zoltán dr kimagyarázta az előbbi véleményét s maga adott elégtételt Istóknak, akinek munkáját külömben a szakértő művészek is első helyen helyezték a hat legjobb pályázat közé. Borbély György titkár is részletes magyarázatát kérte Bosnyák Zoltán dr véleményérői s annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a pályaművek között több elsőrendű művészi munka van, amik közül valamelyik, némi változtatással, értékes díszére válnék a városnak. Hajós Ignác dr annak a véleményének adott kifejezést, hogy amig a szakértők osak általában jelentik ki kivitelre alkalmatlannak a jobb pályázatokat, de részletes szakértői magyararázatot nem adnak, addig nem győzetheti meg magát a szakértőkkel, amire Szamovolszky Ödön művész sorra vette a pályaműveket s elmondotta azokról a véleményeit. Kele Antal dr az ujabb pályázat finánciális nehézségeiről szólott s a tárlaton volt pályaművek közül abszolút értékűnek találta Istók művét. Ennek értelmében a döntés mellett foglalt állást. Végül még Heinoz János szólalt fel. Bosnyák Géza elnök aztán összefoglalta az ülés lefolyásának eredményét, enunciálta a bizottság határozatát, amely szerint Istók János, Kara Mihály, Pfeffer József, Szeszák Ferenc, Lukácsy Lajos és Nemessányi Andor közötl ujabb pályázatot tart s miután a bizottsági tagok nagyobb része, a döntés hiányában, a pályadíjak kiadása ellen foglalt állást, az ülés véget ért. A biráló-bizottság határozatáról egyik fővárosi napilap a következőket írja: »A pályázat titkos, jeligés és zárt. A beérkező pályaműveket közszemlére nem teszik ki. Ez a döntés természetesen csak tiltakozást kelthet művészi körökben. Képtelenség, hogy ahol harmincezer koronáért ; próbálnak monumentális emlékművet emelni, ott, j kétszer követeljenek kockázatos iugyen-muukát ! a művészektől. Teljes tájékozatlanságra vall, hogy szűkebb, de azért titkos pályázatot hirdetnek. Amikor a hat meghivott szobrász Zalaegerszegen meg fog jelenni s felállítja mintáit, teljes képtelenség a titkosságot megóvni. Az egész, immár tragikussá váló dolog nem nagy jelentő ségü, de a pályázat-karikatúra ötletéből minden esetre szükséges volna már az összes művészi pályázatok egységes és kötelező pályázatát megalkotni.* Egy megyei lap pedig a sajtó kizárásáról, a sajtó állítólagos jogsérelméről ir s hosszú filip! pikát ad le mellettünk. Roppant nagyra becsülI jiik a kollegiális gondolkozásnak ezt a megnyi| latkozását, de mi, akik magunk is benn vagyunk a biráló bizottságban s mindvégig ott voltunk a három órás ülésen, a sajtónak semmi jogsérelmét nem tudtuk megfigyelni, pedig hivatásunk tudatában mi is nyitott fülekkel őrködünk a a sajtó köteles tiszteletének betartásán. Kollegáink hát higyjék el nekünk, hogy ha jogsérelem esett volna meg a sajtón, mi, zalaegerszegi hírlapírók lettünk volna a legelsők, akik a legerélyesebben megvédtük volna a komoly sajtónak az egész művelt világban kijáró tiszteletét. Az idézett fővárosi lap közleményére pedig megjegyezzük, hogy a pályázat titkossága .' nem a sajtó ellen irányul, hanem maguknak a ! művészeknek e cikk elején ismertetett egymás j közötti személyeskedését akarja kiküszöbölni a hat hónap múlva megejtendő pótpályázaton. A biráló-bizottság osak számmal fogja ellátni az ujabb pályázatokat s egyenkint fogja felállíttatni a művészekkel vagy megbizottaikkal a pályaműveket. A bizottság határozatának mindenesetre meg van az a haszna, hogy nagyobb művészi nyeresége lehet a városnak hat kiválasztott művész ujabb pályázatából. | A muraközi állami tanítók vészharangja. Talán nem is foglalkoznánk a katolikus ) tanitók Budapesten lezajlott iménti naggyülésé! vei, ha annak egyébként tartalmas lefolyásába ; egy általunk jól ismert hang disszonanciát bele nem vegyit. Nem pedig azért, mert sokkal jobban tudjuk értékelni az állami tanitók eddigi áldásos működését, mintsem azt valaki előttünk | dehonestálni képes lehetne s egyébként is a fővárosi lapok jó része kellőképpen elbánt az illetékte'eu támadással egyrészt, másrészt pedig az állami tanitók Muraközben elegendő szellemi és erkölcsi erővel fognak ahhoz rendelkezni, hogy a jogosulatlan vádakat a kellő energiával utasítják vissza. Minket pusztán a támadás forrása érdekel nemzetiségi szempontból, minket, akik számtalanszor kifejezést adtunk sajnálatunknak akkor, amidőn intézményeket, testületeket, egyeseket ez a forrás érdemetlenül pellengérre állított, és most pedig nem is a szűkebb hazáuk, Zalamegyében belül, hanem az egész országra szólólag a teljes nyilvánosság igénybevételével igyekszik odahurcolni a muraközi nem katolikus állami tanítókat. A » Pesti Hirlap* f. évi julius hó 6-iki számában a kat. tanitók nagy gyűléséről hozva tudósítást a következőket közli : sPeizzel György (Tüskeszentgyörgy) muraközi, azaz szombathelyi egyházmegyei pap szenvedélyes filippikát mondott a nem katolikus muraközi tanitók ellen. Ezeket az állami iskolákban alkalmazzák, de templomba soha sem járnak, tehát veszélyeztetik a vallásos oktatást, kérni kell a kultuszminisztert, hogy ezeket a tanítókat távolítsák el. Sem a gyűlés, sem az elnökség nem reagált a szenvedélyes felszólalásra és igy a nem kat.