Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-27 / 9. szám

27 » Zalam egy p, Zalavármegyei Hírlap* 1910 február 13. forrást ők nem a népben, hanem Bécsben és a munkapárt választási kasszájában keresik. És meg is fogják találni. Mert mi már ilyenek vagyunk! Konstatáljuk, hogy megvesznek bennünket. Lármázunk is ellene, de nem teszünk egyebet semmit. Igaz, hogy nehéz is a korrupció ellen küzdeni. De nem lehetetlen. Csak következetes ós kitartó akcióra van szükség, amely önérzetet és bizalmat ébresszen a népben vezetői iránt. Majd akkor hiába hozzák a Judáspénzt, mert nem lesz, aki eladja magát. Zalavármegyében nem olyan romlottak az erkölcsök, mint az ország más vidékein, különösen a nemzetiségi kerületekben. De az a lelkes hangulat, amely a nép körében uralkodik, még mindig támogatásra szorul, mert kísértésben bőven lesz része a polgártársaknak. Ezideig a kormánynak még nincsenek hivei a vármegyében. Vagy legalább is nagyon kevés azok száma, akik hajlandók volnának Khuenékat támogatni. De kombinációkban már nincs hiány. A csáktornyai, keszthelyi, zalaszentgróti, baksai kerületekben már emlegetik az uj párt jelöltjeit. Ha már Zalavármegyö közönsége a kormánnyal szemben a legradikálisabb álláspontra helyezkedett s hagyományainál fogva a függetlenségi törekvések előharcosának tekinti magát, akkor minden eszközzel arra kell törekednie, hogy a saját népe egyetlen egy kerületben se cáfolhasson rá az állásfoglalásra. Borértékesitő szervezetek alakítása. Araikor az ember az év végére ért, vissza szokott tekinteni az elmúlt esztendőre és számot ád magának arról, hogy mit hozott ez az év. Nem sok örömet , az bizonyos. A tavalyi dus esztendő hatását még az idén is éreztette. Tavaly az eddigi 5 millió hektoliternyi átlag holyett 9 — 10 millió hektoliter bort szüreteltünk, tehát elértünk a túltermelés határához. Számos elemi csapás, fagy ós jég, hideg, rossz idő is károsított bennünket az idén. Az állati és növényi ellenségek nem hagytak békén. Igy az idén osak gyenge közepes szüretünk lett és a minőség sem kielégítő. Ám a szőlősgazda tulajdonképpen azt sem tudja, mit kívánjon magának : nagy, közepes, vagy kis szüretet. A nagy termés készületlenül találja (ninos elég hordaja és elég nsgy pincíje) és az árak hanyatlását vonja maga után ; n közepes termés még a legjobb, de mikor azt sem tudja ma értékesíteni ; a kis termés nem hozza meg sokszor a mivelési költséget sem, különösen nem a mai rossz értékesítési viszonyok mellett. Azért fohászkodik igy a magyar szőlősgazda : „Adtál Uram áldást, de ninos benne köszönet." De legyünk igazságosak. Annak, hogy mi magyar borgazdák nem boldogulunk ugy, ahogy kellene, egyesegyedül mi vagyunk az okni. Termesztünk kitűnő szőlőt, olyat, amsly kiállja a versenyt a világ bármely szőlőjével; termesztünk bort, amely gyönyörűsége a hozzáértőnek és vigasztalása a betegnek, ds e remek termékek értékesítéséhez nem értünk. Mág a belföldi piooot sem tudjuk meghódítani, a külföldi piacokról meg teljesen leszorultunk. Nngy élhetetlenségre vall ez. Van számos panaszunk: 1. Igen magas és igazságtalan a boritaladó. 2. Rettenetes teher a szőlősgazda vállán az agrárkölosön. 3. Az uj bortörvény nincs végrehajtva. 4. A szőlőtelepítés esztelenül halad n búzaföldeken és komokon stb., stb. és mit csinálunk ? Sopánkodunk, jajgatunk, de nem teszünk semmit. Még valamit. A borárak szabályozására nekünk termelőknek semmi befolyásunk ninos. Eí jellemzi legjobban tehetetlenségünket. Egészséges viszonyok között az árak a kínálat és kereslet törvényei szerint alakulnak. De hát nálunk nino^enek egészséges viszonyok. A tsrmelő nem kap megfelelő árt boráért, akár sokat, akár keveset kinál belőle. A szenzál, a kereskedő, vagy a korcsmáros szabja meg az árat. És mi dőre, előkészületien, körül nem tekintő gazdák a legtöbb esetben kényszerhelyzetbe jutva, (mert az őszig teljesen kifogyunk a pénzünkből), bármily áron adjuk oda nemes termésünket, sokszor még az előállítási áron alul is. Ez bizony — ismételjük — nem egészséges helyzet. Teremtsünk hát más, egészséges helyzetet. Mi volna az egészséges helyzet ? Az volna, ha n sok pénzt befektetett és sok fáradsággal küzködő gazda minden évben biztosan és megfelelő áron adná el az összes borát. Ennek azonban csak egy módja létezik : a közös munka. A szervezkedés. Az együtt működés. Ha összetartunk, elérhetjük a következőt : 1. Mi szabjuk meg az árakat. 2. Minden esztendőben biztosan és megfelelő áron értékesíthetjük a termést. 3. Elég súlyos lesz ahhoz a szavunk, hogy a boritaladó leszállítását kivigyük. 4. Az agrárterhen is képessk leszünk könnyíteni. 5. Hatni fogunk a kormányra, hogy a további szőlőtelepítésnek törvényhozási uton vessen gátat (Portugália és Horvátország már megtették). 6. Ki fogjuk vinni, hogy a bortörvény szigorúan hsjtassék végre. Azért jó szívvel azt ajánlom a szőlősgazdáknak, alakítsanak mindenütt pinceszövetkezeteket és ezeket egyesítsék egy nagy borértékesítő részvénytársaságba. Szívesen segítem őket ebb«n a munkában. Azután majd egy irányító országos központot is létesítünk, an»3ly az export dolgát is megoldaná, vagy pezsgő- és konyakgyárat állítana és a szőlő összes mellékterményeit értékesítené. Szőlősgazdák — fel munkára ! Liptai Albert. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei. Nemzeti és nemzetközi töke. Irta: Bernát István, orsz. képviselő. A magyar államnak, ugy mondják a beavatottak, újra tetemes pénzre lesz szüksége. Ezt az eddigi immár közel félszázados gynkorlat szerint kölcsönnel szándékozik az állam fedezni. A kölcsön mogkötSse nem igen szokott nehézségekbe ütközni. Mindig aknd pénzosoport, mely erre nz üzletre vállalkozik, ssakis a feltételek megállapítása az, amely körül a vita folyni szokott. A japánok megtették azt, hogy kormányzati elvvé emelték, hogy mindaddig, a mig saját feleslegeikből erre nem képesek, uj beruházásokat nem teszoek, mert nem akarnak a kölosönök révén idegenek adófizetői lenni. A nemzeti függetlenségnek ilymódon valő biztosítása reáu.. i n i^v m . iuk férne, mert hiszen egy olyan állam, am ly minduntalan idegen pénzhatalmakhoz kénytelen foi'dulni azért, hogy valamely vállalkozásba belebocsátkozzék, tudjuk mindnyájan, nem független. Attól azonban meszsze vagyunk, hogy erro az állásp >utra helyezJulcsa beadta az Írószert, Kata asszony pedig hozzáfogott az Íráshoz. Csak a jó Isten tudja, hogy mi törlént háborgó lelkében, de félóra múlva rendszerint sápadt arocal nézte végig az ablakokat és rézedényeket. — És ezt mondja msga ablakzsurolásnak ? — szólott bágyadtan Marihoz, a szakácsnéhoz. — Kiég a szemem szégyenletemben, ha a szomszédok a homályos üvegeket meglátják. Öt krajcárért rögtön sörkrétát fog hozni Sonnenfeldtől, de előbb elviszi ezt a levelet a nagyságos urnák a kaszinóba .... Julosa a sörkrétáért monet, felvitte a levelet a kaszinóba és Ferenc ur láztól dideregve hagyta abba az a'sóskalábriászr, hogy a kis babát odahaza még életben találja. Sietsége nem veszett kárba, mert Kata asszony, Istennek hála, még rendszerint innen volt azon a komor kapun, mely a földi létet a nagy sötéísép-től elválasztja. Kata asszony ugyanis olyan öngyilkosságokat eszelt ki, amelyek mindeddig fölöttébb ismeretlenek maradtak az emberiség történetében : krétát evett, sáfrányos vizet ivott vagy komor eltökéléssel hajtott fol egy félpohárnyi gyufaoldatot. De az a gyufaoldat nem igen volt alkalmas arra, hogy egy kétségbeesett lelket az ő földi szenvedéseitől megszabadítson; mert a Katáék házában aranyért se lehetett mást találni, mint svédgyujtót s igy Kata asszony egy-egy könnyű rosszullét árán megszabadult ballépése következményeitől . . . Igy csörgedezett tova a fiatal házasok idillje, miközben Fereno ur ugy megszokta lassankint a felesége öngyilkossági kísérleteit, mint más f«rfi a migrént és az elsózott husievest. És igy történt, hogy a tapasztalt férj utóbb nem is igen ijedt meg a búcsúzkodó levelektől; és mikor Julcsa később a kaszinóban megjeleut, a gonosz Ferenc igy szólott partnereih i: — Bamondom a visszavonhatatlan mestereket ... . Kata asszony cinikus férje azonban utóbb mégis megunta a hal Hal való kacérkodást és egy napon felkereste az anyósát, egy kövér és tapasztalatokban bővelkedő asszonyságot. Síukováthyné mosolyogva hallgatta végig a veje panaszait, aztán derülten raegmártogatta a kifiij't a zamatos, gőzölgő kávéban. — Ojjé, — mondta evés közben, — ojjé, ne féljen attól, hogy a lusta Kr>ta öngyilkos lösz . . . Sokkal is jobban szereti az életét, semhogy egykönnyen megválnék tőle . . . Előbb meghiszem, hogy a cirmos c oím megöli magát, mint hogy a nyalánk Kati ilyet tenno . . . Mikor Ferenc ur utóbb dühösen kikelt a házasélete örökös izgalmai ellen, az öreg asszonyság jóravaló tanácsot adott neki : — Akaija, hogy a felesége meggyógyuljon? j — Már hogy a sárga ördögbe ne akarnám? Hiszeu, ha igy megy, két hónap múlva én lövöm j magam fejbe . . . — Lássa, most végre a helyes uton van. : Katát osak egy dologgal gyógyithatja ki a mániájából és ez az egy . . . — Ez az egy ? — ismételte Ferona ur izgatottan. — Ha maga követ el öugyilkossági kísérletet. .. Fereno ur megölelte az anyósát (hiába rázod a fejed, nyájas olvasó, ez történeti téuy,) este pedig, mikor a vacsorát behozták, hidegen és misztikusan mosolygott. Hogy miért mosolygott, azt osak a bölcs Gondviselés tudja, de annyi bizonyos, hogy másnap délután félőt táján egy fuldokló asszonyi alak rohant végig a belváros utcáin. A fuldokló alak nsm volt más, mint Kata asszony, aki egyébként igen csinosan nézett ki ezűstbimzéses szürke ruhájában . . . Kata asszony ugyanis kora délután látogatóba ment egy Hajós u'oai barátnőjéhez. Jókedvű volt és nagyon kicsípte magát, aminek okát igen fontos körülményekben kell keresni: Ju'csa, aki két hét előtt felmondott, az utolsó pillanatban visszavonta elhatározását ós Mari, aki Kata asszonytól egy elviselhetetlen blúzt kapott ajándékba takarításokra, könnyezve jalontette ki, hogy férjhez meneteléig nem hagyja el úrnőjét ... A két fiatal psszony víg csevegés