Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)
1910-02-27 / 9. szám
1910. február 27. • Zaíamegye ZalayÉrmegyei Hirlhp« kedjenek azok. akiknek kezében a hatalom és ezzel együtt a dicsőség öszpontosul. Nem tudunk még kisebb dolgokat sem elérni. Szinte természetednek találjuk mindannyian, ha az állam a külföldről kölcsönöz, pedig ignzába véve itt lenne az idő, hogy ha már kölcsönre szorul az állam, a nemzetközi tőke helyett gondoljon a belföldi tőkésekre is. Most van az idő, mikor a részvénytársaságok közzé teszik mérlegeiket, mtgállapíiják a nyereséget és annak a felosztására megtartják közgyűléseiket. Ezeknek a mérlegeknek az áttekintése egészben véve azt mutatja, hogy ebben az országbau jóformán egyetlenegy jól vezetett hitelintézet sincí, amely igen tisztességes hasznot ne tudna biztosítani az ő részvényeseinek. A 10—15 és 20 százalékos nyereségek nem ritkák, sőt, találtunk egyet, a budapest—szentlőrinci téglagyár r. t., melynek nyeresége a részvénytőke 207 százalékát teszi. Ebben persze része van a téglakartellnek és ennek kapcsán a fogyasztók külön megadóztatásának. A szaporodó pénz segítségével régi intézetek emelik tőkéiket, de alakulnak uton-utfélen ujak is, smi bizonyos tokig azzal jár, hogy a betevők immár kevesebbet kapnak betéteik utáu s kénytelenek beérni a kevesebb százalékkal. Ilyen viszonyok között teljesen bizonyos, hogy ha a pénzügyi kormányzat akarná, igénybe vehetné a magyar pénzpiacot arra nézve, hogy a szükséges pénznek legalább egy részét itthon szerezze be. Az állami adósságok után ma még jóval többet fizetünk a négy sza'zaléknál. A kinek tehát félretehető pánze van, igozán a saját szempontjából is okosan jár el, ha állami papirt vásár >1. Ausztriában megtörtént az az előbb hallatlan eset, hogy a pénzügyminiszter legutóbb 140 millió koronát a nemzetközi pénzcsoport kizárásával a postatakarékpénztár révén szerzett be A postatakarékpénztárhoz csatlakoztad az osztrák hitelintézetek, részt kérve és kapva a munkából, de a nyereségből is. A 140 milliót könnyen adták össze az intézetek és klienseik. Egy okkal több, hogy az osztrák önérzetet emeljék és rá mutassanak arra, hogy ime ez olyau dolog, amit Magyarország a maga részéről meg sem kisért utánozni, lám pedig megtehetné, hiszen meg van erre a maga pihenő tőkeereje. A hitelintézeteknél nálunk a legutolsó hivatalos kimutatás szerint több mint háromezer millió korona volt elhelyezve és ez az összeg rohamosan növekszik minden évben. Az ország hitelének és a magyar közgazdasági elet fejlődésének egyaránt érdekében van, hogy ha másként nem is, de ebben az egyben induljunk az osztrákok példáján. A nemzetközi pénzosoport, mely látja, hogy az üzlet ily körülközt majszolta az ebédlőben a Kugler-süteményoket, mikor az előszoba ajtaján baljóslatú élességgel szólalt meg a villamos csengetyü . . . — Csak nem a férjem 1 — szólt a Kata barát nője aggódva. A követitező pillanatban kiderült a csengetés oka : Julcsa egy lepecsételt levelet hozott vizitelő asszonyának. Kata megismerte a férje Írását és egyszerre aggasztóan elsápadt ... Mi történhetett Ferenc úrral, hogy levelet ír ? A töprenkedésre azonban nem igen jutott sok ideje, mert a borítékot lázasan föltépte. A levél szórói-szóra igy hangzott : »Drága cicuskám, mire e sorokat olvasod, én örökre buesut mondtam a földieknek . . . Minek éljek tovább, ha létezésemnek nincs célja?... E siralom völgye keserves Golgotha volt nekem, mert rosszindulatú, kegyetlen csillagzat alatt születtem . . . Nyugodj meg hát a bus gondolatban és szentelj egy könnyet emlékemnek, bizonyára találsz még oly férfiura, aki lelkedet és ifjúságodat megérti . . . Édes virágszálam, ne haragudj rám, de ennek igy kell lenni; meghalok, mert úgyis jól tudom, hogy gyűlölsz. Nem is mentegetődzöm, mert igazad van : én egy rossz, könnyelmű, haszontalan és szívtelen ur vagyok, aki három év óta mindegyre osak azon töröm a fejemet, mint tadnám megszomoritani azt a drága lényt, aki mónyek között reá nézve kétségessé válbatik, ! hajlandó lesz olcsóbban adni ü pénzt s a magyar ' pénzpiac erejét és hitelét egy ilyen ügyesen ; keresztülvitt vállalkozó; osak növelheti. Buda- j pest fő- és székváros legutóbb Londonban pró- i bált szerencsét egy londoni cég támogatásával. ! A kölcsön azonban csütörtököt mondott. Az j angolok nem voltak hajlandók jegyezni. Ez Budapest fő- és székvárosára nézve nagy erkölcsi j veszteség és azokat, akik belevitték, igazán fele- j lősségre kellene vonni, még akkor is, ha ebből a fővárosra kár háramlana. Nemosak a magyar iparnak és kereskedelemnek a fejlődéséről kell beszélni, hanem meg kell a magyar tőkéseknek is adni azt, ami őket megilleti. Ha a vidéki pénzintézetek komolyan veszik a dolgot, eredményeket érhetnek el, nyomást gyakorolva a fővárosiakra, a melyek a nemzetközi tőkével szorosabb kapcsolatban állva, annak a követeléseitől magokat nehezebben tehetik függetlenné. A tagosításról. 1908. évi XXXIV. t. c., nemkülönben ezen törvénycikk életbe léptetése alkalmával kiadott rendeletek a birtokrendezési munkálatoknak, főleg a tagosításnak uj rendjét állapítják meg és igen sok oly intézkedést léptetnek életbe, amelyek biztosítani fogják, hogy a földbirtokosok, elsősorban pedig a kisbirtokosok a tagosítás révén ne károsodjanak. Legfontosabb intézkedése a törvénynek kétségtelenül az, hogy a tagosítást a bíróság csak akkor rendeli el, ha azt a földmivelésügyi miniszter által kinevezett gazdasági szakbizottság a községre hasznosnak és célszerűen kivihetőnek mondja és a tagosítást kívánók birtoka a község lagosítandó területének egy negyedét teszi ki. Abban az esetben, ha a gazdasági szakbizottság a tagosítást kedvezőtlenül véleményezi, a bíróság ezt osak ugy rendeli el, ha az ez iránt folyamodók birtoka a tagosítandó területnek fele részét teszi ki. Az uj tagositási eljárás különös figyelemmel van a mezőgazdasági érdekekre is, főleg az állattenyésztésre. Nevezetesen az uj tagositási eljárás szerint módjukban van a község birtokosainak uj közlegelőket alakítani, viszont a meglévő legelőterületeket a tagositási eljárásból kifolyólag semmi körülmények között nem szabad elvonni rendeltetésüktől. A törvény ezen újításai közül különösen jelentős az előbbi, mert hiszen régente a tagosítást elrendelő bíróság pusztán osak azt nézte, vájjon a tagosítandó terület fele részének a birtokosai kérik-e az eljárás megindítását, most azonban előzetes vizsgálat tárgyává teszik, engem az egész világon a legjobban szeret. Isten veled aranyosom, szentelj egy könnyöt emlékemnek s ha a második férj oldalán boldogabb fogsz lenni, mint énmellettem (mert remélem, hogy nem mégysz férjhez ahhoz az ösztövér G-deon hadnagyhoz) jusson eszedbe, hogy utolsó percemben mégis osak rád gondoltam. Pá drága életem, pá, sirasd meg és feledd el azt a gonosz emb«rt, aki életedet annyiszor megkeserítette. A fiókkulcsok a kredenoben vannak, (a törött teáscsészében) a Wagner ur gázsija pedig 1-éig ki van fizetve. Isten veled drágám, haldokolva is rád gondol F e r k ó d. — Mi történt ? — kérdezte Kata asszony barátnője, mikor vendége holthalványan hátra dőlt. Kata asszony azonban nem felelt a kérdésre, hanem zilálva magára kapta a kalapját (a jó Isten tudja, hogy sikerült ez neki) és a következő pillanatban fuldokolva rohant végig a Károly-köruton, hogy haldokló férjét még egyszer lássa. Mint esett, hogy az utcán senkit sem döntött fel, mint volt lehetséges, hogy a megdöbbent Ju'esa lépést tarthatott vele, mint állta meg, hogy a körúton haDgos.-n sirva nem fakadt ? Mindezt csak az a hatalmas lény tudja, aki a legbolondabb kis teremtésekre is gondot visel. Kezdjük csak ott, hogy Kata dobogó vájjon hasznos-e a tagosítás az illető község gazdálkodási viszonyaira is. Épp ily fontos újítása a törvénynek az is, hogy a tagosítást végző mérnökök ténykedését szigorú felügyelet alá helyezi. A mérnököktől külön képesítést kiván és munkájukat az e célra felállított kataszteri felmérési felügyelőséggel ellenőrizteti. Régente a tagosításnál ezen a ponton történt a legtöbb visszaélés. Ami panasz volt a tagosítás ellen, az mind ide vezethető vissza, nevezetesen a mérnök annak kedvezett, akinek akart, aki a kedvezést külön megfizethette, és a mérnök munkája a legtöbbször szentírás volt. A birtoktestek osztályozásánál ós becslésénél is uj eljárást honosított meg a törvény. Nevezetesen az osztályozást és beoslást a tagosítást vezető biró személyes vezetése mellett, egy bizottság végzi, amelynek elnökét a földmivelésügyi miniszter által kijelölt gazdasági szakértőkből a biró nevezi ki, mig egy rendes és egy pót tagot a bizottságba a különböző érdekcsoportok választanak. A tagosítókra nézve azonban kétségtelenül legfontosabb újítás a tagositási eljárásnál az, hogy az elrendelt tagosításnál a költségeket a kincstár előlegezi és azt a költségek viselésére kötelezettektől 8, illetve 10 éven át közadók módjára hajtja be. Sőt ezentúl is jelentékeny kedvezményeket nyújt még az állam. Annak, aki a költségek kivetése után 3 hónapon belül fizet, elengedi a tartozásának 15 °/ 0-át, 1 éven belül való fizetés esetén pedig a 10 °/ 0-át. Ha pedig a tagosíttatók a tagosító földmérővel a község belsőségének térképét megcsináltatják, az állam viseli a költségeknek egész 20 °/ 9-áig terjedő részét. 10 °/ 0-ot t. i. minden egyes esetben az állam vállal magára. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a törvényhozás kellőképpen átérezte a tagosítás jelentőségét. Valóban a mezőgazdaság fejlődésének egyik nélkülözhetlsn követelménye osaknem, hogy a különböző birtoktestek ne feküdjenek szanaszét a község határában olymódon, hogy azok egy része valósággal megközelíthetlen a birtokosra nézve. Belterjes gazdálkodást elképzelnünk is lehetetlen anélkül, ha a fold tulajdonosának ninos módjában ellenőrizni, állandóan szem előtt tartania birtokainak jó nagy részét. Az itt felsorolt intézkedések azonban annak a bizonyságai is, hogy a törvényhozás tudatában volt, mennyire két élű fegyver lehet a tagosítás. A törvény intézkedéseinél a fő súlyt tehát arra fektette, hogy a lehetőség határain belül épségben tartsa az egyéni tulajdonjogot, s amennyiben ez lehetetlennek mutatkoznék, a tagositási eljárás technikai keresztülviteléből senkit, semmiféle károsodás ne érjen. A jövő mutatja meg, hogy az intézkedések mennyiben válnak be a L'' JM L' J' "í l' J J'l M 1I M.Iff . ' MJWM Cg aiB"-' W JJJUi iU ig" szívvel roskadt le az ebédlő divánja elé, amelyen egy fölöttébb egészségesnek látszó uri embe' 1 pihegett haldokló őz módjára. — Mit tettél, ég, mit tettél drágám? — zokogott szivettépően Kata asszony. Fereno ur ekkor összeszorította fogát, (mintha keblén a pokol tüzét érezné,) aztán sötét kétségbeeséssel kiáltotta : — Mazagrant ittam . . . mazzagrant . . . mazzagrrrrant . . . Egy egész vizes pohár mazagrarrrrant. Kata asszony megtörve esett le az ura keblére, majd félig halálra válva kérdezte: — És . . . miért . . . ittad a mazagrant ? . . Ferenc ur túlvilági mosollyal meresztette a szemét a plafondra : — Miért? Azt kérded, hogy miért. Mert immár a közömbös idegenek is tudják, hogy a feleségem gyűlöl . . . Inkább a sötét sir mélye, mint a szégyen és a megalázás . . . — Hát honnan tudták az idegenek, hogy gyűlöllek ? — dadogta Kata asszony bágyadtan. Ferenc ur remegve markolt dus fekete fürtjeibe, aztán rémesen felkaoagott. — Honnan? Haha! Még a gyermek is látja, hogy gyűlölsz, ha a galléromat megnézi. Avagy engedné-e a szerető feleség, hogy az ura kirojtolt, gallérral jelenjen meg ebéd után a kaszi-
