Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-27 / 9. szám

XXIX. évfolyiim. . február 27. »v•••:*«CJfSU 9. s^am, Előfizetési tíij; Egéas évre 10 .K - t. f"él évre . 5 K — f Negyed évre. 2 K 5ü f 'gyes szám ára 20 fillér Z A L A V A Politikai és társadalmi hetilap, Hirdetések : Megállapodás szerint. Xyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza LAP iegjeleník minden vasárnap. Törtetés. Amikor gróf Khuen-Héderváry Károlyt Bécsből miniszterelnöki minőségben elbocsá­tották, azt hittük, hogy csonka minisz­tériumával együtt néhány rövid hót alatt őt is elsöpri a nemzeti felháborodás, mint annak idején a Fejérváry kabinetet. Azt hittük, hogy az összes parlamenti párto­kat szemben fogja találni az uj kormány, amely már bevonulása s első ténye alkal­mával bebizonyította, hogy ámbátor békét prédikál, de a legreakciósabb eszközöktől sem riad vissza. Lestük vártuk azt a fordu­latot, amely az alkotmány védelmére egy táborban egyesíti a parlamenti pártokat és szinte biztosra vettük, hogy a csonka kabinet ntm tud magának pártot terem­teni, főispánokat és képviselőjelölteket toborozni. És ime rövid idő alatt megtelt a nem­zeti társaskör; a főispánok el-ő sorozatát már kinevezték; a képviselőjelöltek, az akarnokok, a lelkesedő hivek tolongnak a miniszterelnök körül s a párt alakuló közgyűlésén néhány ezer ember tombolt gróf Khueu-Héderváry és gróf Tisza István bőszedéinek. Küldöttségek jönnek mennek ; a kerületekben hol in, hol ott üti fel a fejét egy egy munkapárti jelölt s a kori­feusok titokban tanácskoznak : hogyan le­hetne egy minisztert, vagy legalább is jó pénzes jelöltet kapni, aki egy kis tollat eresztene, a kortesek jóvoltára és a politikai tisztesség dicsőségére. Az események azt igazolják, hogy a nemzeti munkapárt mégis csak tud magá­nak híveket szerezni s a közvélemény a szokásos rezignációval tudomásul veszi a sikert. Ahelyett, hogy szervezkednék egy erőteljes küzdelemre, tétlenül nézi, hogy újra csak felülkerekedik a bécsi akarat, a visszavonás és a korrupció, amelynek kész­séges szolgái sietnek is kihasználni a kinál­kozó alkalmat. A kormány mellett keltett hangulatot legelső sorban az a bir táplálja, hogy pénz van bőven s a választások alkalmával repülni fog a bankó, hullani fog az arauy, mint a záporeső. Ez a hír pedig sok üres zsebü hazafit, aki eddig az egyik oldalon kiabált, a másik oldalra terel. A politikai erkölcsök még nem tisztultak meg annyira Magyar­országon, hogy pénzért ne lehetne mandá­tumot venni. A pénz a kormány egyik erőssége, amely szövetkezve a nép megrontott erkölcseivel és a stréberek lelkiismeretlenségével, olyan politikai irányt teremt, amilyen Bécsnek jól esik. Sorba jönnek azután azok, akiket a függetlenségi eszmék térfoglalása leszorí­totta fórumról, akik elkeseredéssel látták, hogy az ország lelkesedéssel vette körül azo­kat, akiket sokáig lekicsinyeltek s a letört alakok nagy örömmel rohannak a kivetett hálóba, csak azért, hogy bosszút alhassa­nak, vagy újból szerephez jussanak. Felébred minden önzés, minden indu­lat, minden rejtett hatalmi vágy, mert hát annyi a pénz, mint a szemét s annyi a munkapártban a skartba tett méltósá­gos és kegyelmes ur, hogy öröm hozzájuk dörgölőzni. És segít a kormánynak az itt-ott fel­hangzó elégedetlenség is. Összes közgaz­dasági és társadalmi bajainkat, a folyto­nosan terjedő nyomorúságot mind a koa­líció terhére írták. Amint az már kormá­nyok változása alkalmával szokás. Az ipar és kereskedelem pangásának, a gazdák ba­jainak, a honoracior küzdelmes életének, a drágaságnak a függetlenségi párt akci­ója az oka azok szemében,*: akik ürügyet keresnek a kormányhoz való csatlakozásra s akiknek vágyait a koalíció nem töl­tötte be. És csodálkozva látjuk, hogy milyen sokan vannak ! De megnyugvással vehet­jük tudomásul, hogy nem azok közül valók, akiknek a nemzet szélesebb rétegeinek érzelmeihez valami közük volna. Az erő­Megváltás. üvegek között) a a Mari bére 16-áig ki vau fi 'ötve. Isten veled eukrosjm ! Haldokolva is rád gondol Katád. Ferenc ur, igy hivták a Kata asszony férjét, havonkint körülbelül háromszor talált ily tar­talmú ieveleket a felesége szobájában. A búcsú­levél néha a trumeaun feküdt, néha a toilette­tükür márványlapján, BŐt egyizben Mari, a szo­baleány hozta be a kerti lugas asztaláról. A búcsúlevélnek meg voltak a uiaga előzményei. Ferenc ur olykor nem méltányolta kellőkép azt a katasztrólát, kogy a szakácsnő időnek előtte felmondott, hogy a szobaleány vasárnap dél­utáni kimenőjéről csak hétfőn reggel tért vissza, vagy hogy a mészáros két kilóval többet csem­pészett be a havikönyv rovataiba. Ferenc ilyen­kor ama nézetének adott kifejezést, hogy a fel­sorolt események nem igen bírnak világtörténeti súllyal, s hogy jelentőségük jóval csekélyebb a mohácsi csatánál vagy a mert>eburgi ütközetnél. Kata asszony ellenben azt a meggyőződést táp­lálta, hogy a férj, az oltár elől távozván, a fön­tebb vázolt lesújtó eseményekre nézve is közös­séget vállalt hitestálsával, s hogy ilyenformán habozás nélkül kilép a sorompóba, mikor a ko­moly végzet ugy akarja. A szakácsnét tehát a házi fegyelem áldásaiban részesiti, a szobaleányt Mai számunk 12 oldal Irta: Szomaházi István. — Drága uracskám — igy kezdődött rend­szerint a levél, melyet Kata asszony az élet viharosabb pillanatai után a férjéhez intézett. — Drága uracskám, most már végképpen tisz­tában vagyok azzal, hogy » boldogságot nem az én számomr L találták ki. Minek éljek hát tovább? Létezésemnek nincs többé oélja, mind­kettőnkre jobb lesz, ha az életnek minél előbb bucsut mondok. Drága ur^oskám, ne haragudj rám, de ennek igy kell lenni: meghalok, mert úgyis jól tudom, hogy gyűlölsz. Nem is m<into getődzöm, mert igazad vau : én egy rossz, köny­nyelrnü, haszontalan teremtés vagyok, aki három év óta mindegyre osak azon töröm a fejemet, mint tuduám megs^omoritaui azt a drága lényt, aki engem az egész világon a legjobban szere­tett. Isten veltd, drágám, szentelj egy könnyet emlékemnek s ha a második asszony oldalán boldogabb fogsz lenui, mint én mellettem, (mert remélem cicám, hogy nem veszed feleségül azt a kitömött Aldinger-lányt) josson eszedbe, hogy utolsó percemben mégis osak reád gondoltam. Pá aranyos életem, pá, sirass meg éa fc<ledd el azt a perszonát, aki az életedet annyiszor meg­keserítette. A kis kulcsok a Fpájzban vannak (a befőttes a szükséghez képest megtépázza, a szédelgő mé szárost pedig amerikai párviadalra szólítja. Igy vélekedett Kata asszony a jó férj kötelességeiről, — mig Ferenc ur fölényesen mosolygott, gúnyos torzképet vágva kanalazta föl a levesét s ebéd után pokoli iróniával ekkóp szólott: — Tudja mit édes ? Tárgyaljon maga kileno­től kettőig a pörlekedő felekkel, alkudjon a sző­lőre és a falusi nyaralóra, — s akkor én pon­tosan intézem maga helyett a ház körül felme­rült katasztrófákat .... Ferenc ur ekkor nyugodtan elment a kaszi­nóba, Kata asszony pedig elsötétítette az ebéd­lőt (miután szigorúan meghagyta Julosának, hogv az ablakzsurolásra ügyeljen) s elmélyedt szivettépő gondjaiba ... A Kata asszony ár­tatlan lelkében ilyenkor borzalmas világosság támadt, belátta, hogy a sors egy szívtelen tig­ris karjába vezette s hogy az élettől ninos többé mit várnia ezután . . . Sirva gondolt tehát az édes mamájára és testvéreire s félóra múlva komor hangulatban csöngette be Julcsát a kony­hából. — Készen van már az ablaksurolással ? — kérdezte szenvedő mosollyal. — Igenis, nagysága .... — És a rézedényekkel is végzett ? — Igenis kezét csókolom. — Akkor adja be a tintát és levélpapírt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom