Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)
1910-04-24 / 17. szám
XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. április 24. •m 'i innwiinwiTim immr—ciiinc 17. 82ám, Előfizetési cifj: E^ész évre 10 K — f. évre . . 5 K -— f Negyed évre . 2 K 50 f f g-yep szlím ára 20 (illír Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vis*/.a ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Izgalmak. Választások idején mindig izgatottak a kedélyek. Magyarországon még politikai mérkőzés nem esett meg anélkül, liogy néhány fejet meg ne lékeltek volna. Ehez már hozzá vagyunk szokva. De hogy a választások előcsatározásaiba már beleszóljon a csendőr fegyver, ez mégis szokatlan és aggasztó jelenség. Attól kell félnünk, hogy nagyon zajosak és tulon tul izgatottak lesznek a választások és embervérben, erkölcsök pusztulásában sok áldozatot kell hoznunk a politika oltárán. Ezideig nálunk még aránylag csendesek a kedélyek, nem viharoznak a szenvedélyek, de az ország más részeiből már riasztó hirek hallatszanak. Még csak előcsatározásnak sem nevezhetők azok a beszámolók és kortesbeszédek, melyek az ország minden részében elhangzanak a ime máris megjelent az első szomorú hir, az első gyásnnadár, mely halálról kuvikol. Halálról, oktalan, felesleges halálról, jó magyar honfiak keserves végéről. Közbelépett a csendőrszurony, s a mikor a poskaporszürkés füstjeeloszlott, a porondot jó magyar vér festette pirosra. A korte3beszédek elhangzottak, a jelöltek s kíséretük már régen hetedhétországon tul jár, már el is felejtették, hogy tulajdonképen milyen szavakkal, Ígéretekkel izgatták fel a közönséget, a saját érdekükben s idegen érdek ellen, de az özvegyek és árvák, kiket a csendőrpuska mentett meg az életük párjától, akiknek a Manlicher golyó szerezte meg azt az élvezetet, hogy immár sötét ruhával gyászolhassák kényért adó szülőjüket. azok sirhatnak, bánkódhatnak, hogy az ő róvásukra terem a lelkesedés, az ő kárukra emelkednek egyesek képviselői magaslatra s az ő árvaságuk, az ő nyomoruk, szegénységük adja meg az árát mind ama dicsőségnek, melylyel a honatyai méltóság jár. S most már az a kérdés : hogy ha már most, mikor még tulajdonképen a haditanácsot sem tartották meg ; hogy amikor még nincs is okuk a kedélyeknek, hogy valami nagyon izguljanak, ha már most annyira fajulnak a dolgok, hogy a csendőrfegyvereknek kell beleavatkozni, hogy elintézzék a konfliktust, mely az akkor felszínre kerülő relátiv igazság és a jogrend között támadt; mi lesz vájjon akkor, mikor országszerte megindul az igazi, a vészterhes, mindent eldöntő választói harc. Akkor, mikor a kedélyek a különféle igazi, avagy képzelt igazságtalanságok, jogtalanságok által fel lesznek dúlva, akkor, mikor majd annyira fejlődnek az ügyek, hogy testvér a testvért, rokon a rokont, jóbarát a jóbarátot gyűlöli meg csupán azért, már más jelölt, avagy más pártállásu politikus rokonszenves előtte. Akkor mikor a pártgyülölet sötéten füstölgő szövétneke mindent bekormoz piszkos fényével. Akkor, mikor a vak szenvedély lép a józan belátás helyébe. Vájjon micsoda vérpatakok jelzik majd a választási térképen azokat a helyeket, hol egy-egy képviselőt megválasztanak? Micsoda eldurvulása az erkölcsöknek. Minő óriási apparátusa a közigazgatási hatóságoknak lesz szükséges ahhoz, hogy mindezeket sakkban taitsa? Hogy megtudja védeni a jogot az erőszakosságtól, a tulajdont az idegen, fejevesztett tömeg kapzsiságától?! Milyen kilátások, milyen szomorú auspiciumok ! Már előre rettegünk azoktól a hirektől, melyek nap-nap után érkeznek majd a választási harcok színhelyeiről. Pedig minden csepp kiontott magyar vérért nagyobb kára lesz az országnak, mint mindama pazar lobogásu hazafias lángért, melyet a választási kampány alatt oly hiába s oktalanul elfecsérelnek. Mert vég; eredményben úgyis előrelátható a helyzet. Ahogyan a múltban volt, ugy lesz a jövőben is. Puskaporunkat hasztalan durrogtatjuk s amikor itt lenne az ideje a cselekvésnek, akkor belátjuk, hogy Bécscsel szemben a legnagyobb nemzeti ellentállás is megtörik, segítség, szabadulás számunkra nincsen. Épen ezért emeljük fel intő szavunkat, hogy felhívjuk a józanabb elemek bölcseségét, mellyel megakadályozhatják azt, hogy szomorú emlékei maradjanak ennek a választástási harcnak. Hassanak oda, hogy a kedélyek soha olyan lobbot ne vethessenek, melynek folyományaképen a jó magyar vér áztassa a honi földet. Elégszer hullott az haszontalanul és hiába a fekete humusra, mást mint annak termékenyebbé való tételét soha, semmi időben sem érhettük el. Legyünk józanok, mikor a harcba megyünk, mert józan fővel s bölcs belátással mindig és mindenkor sokkal többet tudtak elérni, mint fennen lobogó szenvedéllyel és dühös lelkesedéssel. Magyarázzák meg azok, kiknek tekintélyük van a többiek előtt, hogy az elvek győzödelmét nem a rakoncátlan, zajos és dühös lelkesedés vívja ki, hanem a kitartás és a szívek igazi, mély és komoly hevülete. Ne fesse testvéreink vére pirosra a földet, ne öljük, gyilkoljuk egymást, hanem maradjunk higgadtak, komolyak és méltók a politikai szabadságra. Az ifjúság. Sok olyan jelenséget tapasztalunk a mindennapi életben, melyek arra késztetnek valósággal, hogy kétségbe essünk a mai ifjúság felett. Ez a mai ifjú nemzedék, különösen itt Magyarországon, nem látszik olyan erőteljesnek és fejlődésre alkalmasnak, mint a minő mértékben szükséges volna azoknak, akik 15—20 esztendő múlva örökünkbe lépnek. A mai ifjúság egészen más, mint mi voltunk, amikor könnyű szívvel és pezsgő vérrel tettük magunkat tul e világ bajain, erényei, energiája, praktikussága egyaránt a miénknek mögötte látszik maradni. Látszik, mondom. Mert ez osak látszat. A valóság az, hogy a mai ifjúságban éppen ugy megvan a jóra és az erőkifejtésre való anyag, mint bennünk volt meg, osakhogy most egészen más formákban, a régiektől elütő külsőségekben nyilatkozik meg. A korszellem gyökeresen átalakult 20 év alatt, más lett a világnézet s a mai ifjúság, melyet mi, a régiek neveltünk, nem tud kellő biztonsággal beleilleszkedni uj helyzetébe, midőn kikerül az életbe. Mert a szülőkés butorkelméket bármily szinre fest és Toriszay József i ,, • i J • J mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztitó legszebben vegyileg tisztit ZaU eJ razeg> Rákó Czi.utca 9 sz. Mai számunk (O oldal
