Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-02 / 1. szám

10 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 január 30. kiánk mind háborús gondolatokkal vesződnek. A Balkánon hiába fiit el a szerb bonyodalom, a kialakulásban levő, folytonosan forrongó kis népeket nem lehetett pacifikálni. Csak alkalom kell a délszláv népeknek és rátermett vezér, hogy egyesülési törekvéseik akadályainak neki rohanjanak. Spanyolországban csak a legmerevebb katonai uralom tartja fenn a békét a az északi népeket is mozgatja a titkos elégedetlenség. Atrika északi partjain folyik a vérontás, ősrégi népek pusztulása jelzi a fegyverrel terjesztett kultura véres nyomait. Keleten évezredes Molgaság jármait tördelik a népek. Törökország és Perzsia uj korszakot kezdtek; sőt Kina is a modern fejlődés útjaira akar térni. Amig keleten a népszabadság bontogatja szárnyait, Európa nyugatán mintha visszaesés mutatkoznék. A parlamentáris rendszer hibái, hiányai előtörnek itt is, ott is. Nemoaak Autztriában és Magyarországon, hanem Német- és Franciaországban, sőt Angliában is, amely pedig legtökéletesebben meg tudta őrizni alkotmányos életének tisztaságát. És a belső bajok, a kormányzati s törvényhozási zavarok mindig a reakciónak, a népszabadság elleni merényleteknek adnak tápot. Ugy látszik, hogy ujabb fejlődési irány van alakulóban, amely a 19-ik század szabad szellemének helyére egy ideig a a visszavonást ülteti, hogy később még nagyobb energiával törjön utat a felszabadulás gondolata. Gazdasági téren nem alkotott jelentősebb újítást az elmúlt esztendő. Az a rendszer, amely az óriási vagyonok keletkezésének s a tömegnyomor terjedésének kedvez, itt-ott megingott ugyan, de azért még mindig él és uralkodik. A korszellem ráparanosolta a nemzetekre a azooiális alkotásokat, amelyek azonban ma még osak annyi értékkel birnak, mint a lángtengerben a vilipuska egyetlen vízsugara. A zajongó elégedetlenséget, az alsóbb néprétegek erőszakos előretörését nem lehetett megakadályozni. AB egész korszakot a tudomány óriási diadalai B e mellett az erkölosök lazulása, az idealizmus osökkenése, a lelki javak züllése, kenyérharc és a reakció térfoglalása jellemzik. Eközben az egyének ellenálló ereje, a jellemek szilárdsága, a lelkek emelkedettsége folytonosan veszít s ugy tűnik fel, mintha a huszadik század embere veszedelmes dekadenciával rohanna a lejtőn lefelé. Azokból az önző érdekharcokból, amelyek az egyének és nemzetek között folynak, kiragyog egy magasabb rendű eszmény, amely uj erőre kapott: a nemzeti érzés. A naoionalismua az egész világon erősödik. Fájdalom, a nemzeti érzéseknek ez a fellángolása nem talált még egységes magyar nemzeti államot s igy nálunk erőink egy részét leköti a nemzetiségekkel Való küzködés. Ez a mi legnagyobb problémánk, mert nemzetünk anyagi és szellemi túlsúlyának, hegemóniájának biztosítása forog kérdésben. A rokon nélkül, teljesen idegen népek közé ékelt magyarságnak titáni munkát kell végeznie, hogy fentarthassa szabadságát s uralmát a magyar állam határain belül. Ennek a munkának sok felemelő jelenetét, de nagy meddőségét is láttuk az elmúlt esztendőben, amelynek keserű tapasztalatai sokáig uralni fogják az ország közéletét. Küzdöttünk, fáradtunk, lelkes kitartással harooltunk a egyszerre felütötte fejét az ősi átok, a pártos visszavonás. Kossuth Ferenc elhagyta a zászlót, feláldozta múltját és népszerűségét s ezzel megtörte az egységes erőt. Az eredmény mindezekért : semmi. Még eddig semmi. AH év szomorú politikai eseményeit mindenki ismeri. Levonta mindenki a következtetést s — ugy hisszük — megedzette magát a jövő küzdelmeire. Szívesen buosuzunk a múlttól, amely nekünk magyaroknak nem adott semmit. Silány termés, társadalmi züllés, politika

1 válság, sok nyomorúság, kevés jószerenose volt osztályrészünk. Szűkebb hazánk, szép Zalavármegye részére szintén nem hagyott a mult esztendő kedves emléket. Csak az volt a vigasztaló, hogy gazdáink helyzete, ai ország többi résaéhez viszonyított jobb termés folytán, javult • hogy az egész vármegye közönsége osztatlan lelkesedéssel a függetlenségi párt zászlója alá sorakozott, népgyülésein impozánsan megnyilatkozott a nemzeti eszmék mellett. Szállj sírodba te meghalt esztendő. Bár eltemethetnénk veled együtt a rosz emlékeket is. Gazdasági harc. Amíg Magyarország politikai élete esak a császári akaratnak alkotmányos formákkal való takargatására, ai ellenzéki oldalon pedig a közjogi gravámsnekre szorítkozott, Ausztria minden ellenállás nélkül letarolta a magyar föld termését és bezsebelte a magyar munka gyümölcseit. Gazdasági harcról alig esett HZÓ, mert a kirsákmányolt Magyarország közvéleményét ugy megtévesztették a Béca szolgálatában álló államférfiak ; közgazdasági életünket oly irányba terelték a zsebeinkben turkáló kezek, hogy a helyzetet szinte megváltoztathatatlannak láttuk. Mihelyt az öntudat kezdett ébredezni s a gravámen politika helyett az alkotás vágya vonult be a közélet fórumaiba, a gazdasági harcnak ki kellett törnie. Magyarország megelégelte a kiszipolyozást, Ausztria pedig nem akaija elereszteni a zsákmányt. A gazdasági ellentét folytonosan erősbödik, anuál is inkább, mert ma már levetette álarcát a szomszéd s minden leplezgetée nélkül hadat izent a magyar gazdasági érdekeknek. A jövő esztendő elkeseredett küzdelmekre nyújt kilátást Ausztria vasúti tarifapolitikája fogja bevezetni a harcot s azután folytatódik az a Balkán kereskedelmi szerződésekkel. A tarifah sro tönkreteszi már meglevő nagyiparuukat, megbénítja kivitelüukat a a B-ilkán szerződésük óriási károsodással fenyegetik állattenyésztésünket. Az államok gazdasági érdekharcainak leghatalmasabb eszközei a vámok b a vasúti tarifák. Vámokkal mi alig védhetjük magunkat, hiszen minden egyes vámtételt az úgynevezett közös érdúkek alapján állapítanak mog s minden esetleges kedvezményt busáain meg kell fizotnünk. Az egyetlen enzköz a vasúti tarifa, amellyel szembeszállhitunk az osztrák államvasutak haroias tarifarendszerével, amely 1910től kezdve fojtogatni akar bennünket. Ausztria vasutjai által indította meg ellenünk a háborút; a magyar vasutaknak kell ezt a támadást visszaverniük. A magyar állam vasutjai azok az eszközök, melyekkel meg lehet törni a félelmetes vasgyürü erejét, amely Ausztria érdekeit szolgálja. Elkeseredett küzdelemnek kell megindulni, ha megakarjuk védelmezni létérdekeinket. A haro elkerülhetetlen s azt meg kell vívnunk, bár részben magunk is okai vagyunk annak, hogy az ránk zudult. A refakeia politika volt a kiindulási pontja. A nyílt és titkos refakciák végtelen sorozata olyan félszeg tarifirendsvwrre vezetett, amellyel sok egyoldalú, igazságtalan s ellenőriz etetlen kedvezményt nyújtottak, de a rendszer sehogysem volt alkalmas arra, hogy egy ország egész gazdisági termelését egységesen támogassa. A mezőgazdasági érdekkörök már régen hangoztatták a refakeia rendszer hátrányait, de nem tehettek ellene semmit, miután el kellett ismerniök azt ii, hogy az osztrák ipar nyomásával szemben a magyar ipar versenyképességének biztosítására a ref.tkoia tényleg alkalmas fegyver. Amig Ausztriának nem volt erős államvaauti hálózata, addigMagyarországgal szemben hátrányban volt. Amikor azonban hatalmas vasutáliamositásai révén abba a helyzetbe jutott, hogy a refakoiák előnyeit a maga javára kiaknázhassa, azonnal megizente a háborút a magyar gazdtsági érdekeknek. Ausztria veszedelmes támadófél lett. Megtámadja a magyar ip?rt és mezőgazdaságot egyaránt. Így píldául a liszttarifából 25 százalék visszatérítést ad a saját ru lim iimk. E/. a 2b százalék már felemészti a magyar malmok termelési jutalmát, tehát versenyképességüket csökkenti. K i s é r t e t. Tizenharmadik napja szakadt már az eső; a látóhatár összeolvadt teljesen a szennyeszöld hullámokkal. A régi körvonalak összezsugorodtak, eltűntek, nem volt sehol senki, semmi. E^y egy oszladozó, felduzzadt hulla csapódott a bárka oldalához, de az is eltűnt újra a szenynyes árban. A Nap meghalt, eltűnt; az égből sem látszott semmi. Mindent betöltött a félelmes, nyirkos, vastag szürkeség. Az öreg Noé ottkint ült a bárka peremén és csüggedten, kétségbeesve nézte az egybeolvadó vizvonalak bágyadt villogását. Lenézett az ólomszinü v'zbe és görcsösen belekapaazkodott a gyalulatlan deszkába, hogy le ne szállhasson oda az ismeretlen mélységbe, ami után olyan erős sóvárgás töltötte be a szivét, mert az megszabadította volna nehéz szenvedéseitől, amik ott vártak rá a bárka dohos bensejében. Nem volt egyetlen pillanatnyi nyugta. Amint a szürkeség elömlött az éjszaka helyén, már talpon volt, hogy sorra megetesse az óriási menazsériát. Sürgött - forgott, lelkiismeretesen utána nézett mindennek és hiába. Bárhol volt, bármit csinált, egyre hallotta a felesége aíránkozását — Noéi Nojjé! Hol vagy? Mit csinálsz? A tigris már megint panaszkolik, hogy vadasan kérte az őzpecsenyét és te nyersen adtad neki. Óh Noé, nem birom én ezt el1 Miért is lettem egy ilyen lomha etető ember felesége ? Miért nem mentem inkább a Rosenborg Ézaauhoz ? Óh Noé, miért hurooltál e bo a förtelmetes félszerbe? Mennyivel jobb volna ott lent a víz fenekén ! Ott fekszik már a Roaenberg is ! Fojts bele engem is, Noé! És ez még nem volt minden. Az öreg pákász már azt is észrevette, hogy amig ő egy beteg páviánra rakja a hidegvizes borogatást, a fiai: Szem, Kháiu és Jáfet ott fent a födélzetén egyre őt utánozzák. É* makacsul azou a jeleneten ryargaltak, amikor ő az első szüret után kisaé degazsirtan pihente ki a botanikai tanulmányt. A feketehajú Khám, a három között a leggonoszabb, tudta őt legsikerültebben utánozni. Olyan dísztelenül feküdt, hogy még a szennyeszöld hullámok is rózsaszínűvé pirultak. És amikor förtelmes produkcióját befejezte, konok kitartással felkereste az apját, bármelyik ketrecben húzódott is meg az éa egyre gyötörte a jelentéseivel : — Papa! Hillgass csak ide, papa! A Szem folyton szemtelenkedik. Egyre azt hajtogatja, hogy te milyen mélyen kivágott ruhában szundikáltál a múltkor. És az állatokkal is kellene tenned valamit. A hurosa egyre zsörtölődik és idegesen rágja a bajuszát, hogy minek zártuk be őt ide, ebbe a féisiterbe, amikor ez éppen neki való idő volna? A majom egyre téged utánoz és nyitogatja a mama kajütjének ajtaját. A szamár folyton szamárságokat Ítészéi, hogy miért nem osinálták meg a világot jobban, hogy most ne kellene elpuaztítani. A gyíknak hiába beszélek, hogy ne makaózzék egész nap, már a farkát is elveszítette, de azt mondja, nem b-ij, kinől az újra 1 A kaméleont is le kellene tiltanod, egy mozit rendezzen be, ahol belépődíj mellett változtatja színét. A zsiráf kidugja hosazu nyakát az ablakon s jeleuti, hogy még mindig kutyának való idő van. A kutya persze nem hagyja annyiban és kési a veszekedés. A balha egyre vigyorog, hogy hogyan fogják majd az emberek szidni magát, papa, hogy őt is behozta ide a bárkába! A róka zaémbel, hogy meddig tart még ez az istentelen idő, de a remoterák feddi, hogy nem istentelen idő ez, hiszen minden oaepp vízben ott van az Ur lelke. A rák különben egyéb nehézségeket is támaszt. Azt mondja, hogy bizonyos tiszteletdíj fejében hajlandó eddig hátrálni, amig vísazajuiuuk abba az időbe, amelyikben rné^ nem volt vízözön. Még nem kapott kedvező ajánlatot, hát addig majd Vizösön és Vidéke oimeu lapot alu-