Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

4 »ZaIaraegye, Zalavármegyei Hirlap* 1909 október 3. képviselő ültek. A következő koosikon a kép­viselők, egj egy nagykanizsai párttag kíséretében. * * * Délben a Szarvas szálloda éttermében ban­kett volt. A hatalmas terem zsúfolásig megtelt. Kétszáznál többen ültek az asztalok körül. Az asztalfőn a főispán és a képviselők foglaltak helyet. Ebéd alatt Eperjessy Gábor üdvözölte a vendégeket s Csizmazia Endre képviselő kö­szönte meg az üdvözlést. Az ebéd vége felé érkezett meg az agg Nedeozky Jenő, aki nyolcvan éves korában is megőrizte lángoló lelkesedését. Nedeczky Jenőt zajos éljenzéssel fogadták. A délutáni vonatokkal érkeztek meg: Szentreihályi Dezső, ifj. Thassy Imre, Nagy László, Dr Bárdió Ferenc szombathelyi kir. közjegyző, Mozsolits vasvári ügyvéd stb. A banketten és a népgyűlésen résztvevők között ott voltak a nagykanizsaiakon kivül: Filipics Lajos orsz. képviselő, Vizlendvay Sán­dor, Hajós Mihály, Isoó Ferenc, Viosz Ferenc, Bogyay György, Pálffy László főszoigabirák, Hayden Sándor, stb, • * * A népgyűlést az Erzsébet-királyné téren tar­tották meg. Tágas emelvényt építettek, amely nemzeti zászlókkal és zöld galyakkal volt dí­szítve. Amint a bankettről a közönség kivonult s a vezetőség és a képviselők az emelvényen el­helyezkedtek, elkezdett gyülekezni a hallgató­ság, amely néhány perc alatt ezrekre szaporodott. A gyűlés lefolyása méltóságteljes, a hangulat lelkes volt. A beszédek belenyúltak a szivek mélyébe s felgyújtották a hazafiság tüzét; majd az értelemhez appelláltak, bebizonyítván azt, hogy gazdasági függetlenség nélkül nem lehe­tünk szabad és fejlődésre képes nemzet; hogy az önálló bank felállítása nem utópia, a füg­getlenségi törekvések nem lehetetlen álmok, hanem a nemzetnek olyan jogai és vágyai, amelyek megvalósítására utal bennünket a tör­ténelmi fejlődés. A nagy tömeg átérezte és megérterte a szivé­hez és eszéhez intézett szavakat.. Viharos éljen­zések szakították meg a beszédeket s bizonyos, hogy annak a hangulatnak, amely a hazafias ünnep nyomán támadt, elterjed a hatása az egész kerületben, mint mikor a viz tükrén ke­letkező hullámgyürü mind nagyobb körökben fut a partok felé. A gyűlést a dalárda éneke vezette be. A Hymnuszt levett kalappal hallgatta meg a nagy közönség. Ezután Tripammer Gyula megnyitotta a nép­gyűlést. A Hymnusz — úgymond — második imád­sága lett a nemzetnek. Mindig fájó érzések fog­nak el bennünket, ha felcsendülni halljuk. Most is azt jelenti ez a dal, hogy veszélyben van a haza. Országszerte u^gindult a mozgalom, hogy kiküzdjük hazánk gazdasági függetlenségét. Ehhez a mozgalomhoz akarunk mi is csatla­kozni, tanúbizonyságot akarunk arról tenni, hogy e követelés szükségessége bennünket is áthat ós mi sem mondunk le arról a nemes tö­rekvésről, hogy az önálló nemzeti bankot 1911 -re, az önálló vámterületet 1917-re meg­szerezzük. Zajos éljenzéstől kísérve üdvözli a vendégeket s a népgyűlést megnyitja. A határozati javaslat előterjesztése után Bos­nyák Géza, a vármegyei függetlenségi párt el­nöke beszélt. Bosnyák Géza beszédei soha sem tévesztenek hatást, mert az igaz és mély meg­győződés hatja át minden szavát, formailag min­den szónoklata gyönyörű s előadásának módja leköti a figyelmet. Bosnyák beszédének lényege a következő volt: A zalamegyei függetlenségi párt közgyűlése egyhangú lelkesedéssel határozatilag kimondta, hogy az önálló bank érdekében ^széleskörű moz­galmat indit és e végett az összes választókerü­letekben népgyüléseket tart, mert szentül él ben­nük a hit, hogy csakis az önálló bank és az önálló vámterület azok az eszközök, melyekkel Ausztria kiszipolyozó karjaiból kimenekülhetünk. Csak a legnagyobb fokú elfogultság merészel­heti azt állítani, hogy az önálló bank ügye csak a függetlenségi párt pártkérdése. Csak a vak nem látja, mint törnek ránk Ausztria és a nem­zetiségek, hogy a régi történelmi magyar hon romjain uj országot rendezzenek be s a nemzeti elemet végkép letörjék. Világos példája ennek az, hogy a választójogot a bécsi udvar nem engedi a magyarul való irás-olvasás feltételeihez kötni. Ilyen fenyegető körülmények között min­den igaz magyar embernek kötelessége, hogy egyesüljünk, s igy lesz a bank nemzeti kérdéssé. Amely államnak nincs önálló bankja, az az állam nem ÖDálló, mert a bank adja meg a pénz ós a hitel önállóságát. Bár a nemzet túl­nyomó többsége az önálló bank felállítását kö­veteli, mégis vannak nálunk is hívei a közös banknak. Azt mondják, hogy rázkódtatástól fél­tik az országot és előbb erősödjünk meg gazda­ságilag, azután állitsák fel a bankot. Erre az argumentumra egy kérdéssel felelhetünk : Tud­nak-e példát a történelemben arra, hogy egy államot a saját bankja megbuktatott volna. Van-e állam, mely ugy cselekedne, hogy nem­zeti kincseit idegen államba viszi, mert ott job­ban meg vannak őrizve, mint itthon. Ha az önálló bank ránk nézve veszélyes lanne, legyünk róla meggyőződve, hogy az már rég fel lett volna állítva, de mert Ausztriára káros, felállí­tását az alkotmány letörése árán is megakadá­lyozzák. Minden államnak meg van a nemzeti bankja, hol aranyát őrzi, csak épp<m mi ne tud­nánk a pénz értékét megvédeni ? Fejtegeti az Ausztria ós Magyarország közt fenálló érdek­ellentéteket, melyek kizárják azt, hogy a közös bank mindkét állam gazdasági érdekeit igaz­ságosan szolgálja. A mai harc nem a 67 éa 48 harca, hanem a közösség elkeseredett harca a függetlenséggel szemben. Küzdekmre szólítja a megye közönségét Kossuth Lyjos ama sza­vaival : »Az óra ütni fog, mely a nemzetek diadalmas igazságát kiszolgáltatja.« A következő szónok Nagy Dezső képviselő volt. Nagy Dezső régi, tekintélyes tagja a képviselő­háznak. Nagy tudásához izzó lelkesedés járul s egy tevékeny élet tapasztalataiban megedzve, tántoríthatatlanul kitart a nemzet igazai mellett. A függetlenségi politika az ő felfogásában nem a gravámenek rendszere, hanem a megvalósí­tásra előkészített és megérett irány. Elveit és beszédjét állhatja az a tudat, hogy Magyar­ország jövője a függetlenségi törekvések diada­lával lesz méltó a dic3Ő történelmi múlthoz s hogy a fejlődés, az öntudatra ébredés meg­hozza ezt a diadalt, csak az alkalmakat nem szabad puha megalkuvással elszalasztani. Beszédének fénypontja is az volt, amikor azt bizonyította, hogy az az idő, amely a gazda­sági felszabadulás megteremtésére alkalmas, el­érkezett s ezt ki kell használnunk. Dr Nagy Dezső ámbár magasabb politikai szempontokkal foglalkozott s beszéde, okfejtései, történelmi reimiscenciái széles területen mozog­tak, hozzá tudott férni a nép értelméhez ós gon­dolkodásmódjához. Megértették és lelkesültek. Ismertette az osztrák-magyar bank alapításá­nak történetét, annak múltját, rendszerét s en­nek a magyarságra, az ország közgazdasági életére kiható hibáit. A bank csak a nevében viseli a magyar jelzőt, lényegében azonban osak osztrák. Mit törődik ez az osztrák befolyás alatt álló intézmény a magyar érdekekkel! Mi gondja a magyar iparra, kereskedelemre, földművelésre ! A fő célja az osztrák érdokek istápolása s a hadi célokra való pénzgyűjtés. Ebben rejlik az oka annak, hogy Ausztria nem akarja a függet­len magyar bank létesítését. Pedig ez az első lépés a gazdasági önállóság felé és szégyenfoltja a nemzetnek, hogy még ezt a lépést sem tudja megtenni. Az önálló bank felállításának elérke­zett az ideje. A közös bank szabadalma lejárt s az csak a képviselőház hozzájárulásával hosz­szabbitható meg. A király kijelentette, hogy az önálló bank felállításához nem járul hozzá; de a magyar képviselőház megtagadh-itja a szaba­dalom meghosszabbítását. Ezzel a király és a Demzet között alkotmányos harc tör ki, amely­ben a nemzetnek kell győzödelmeskeduie, mert a külpolitikai helyzet s a nagyhatalmi állás a hadsereg fejlesztését követelik. Erre pedig sok pénz kell s a nemzet a tőle követelt milliókat jogainak kivívása nélkül nem fogja rendelke­zésre bocsátani. A kiegyezést 67-ben is csak a kényszerhelyzet hozta létre. Ausztriától csak akkor várhatunk valamit, ha meg van szorulva. A mostani szorult helyzetet is ki kell használ­nia a nemzetnek. Ha nem kapjuk meg az ön­álló bankot, nem adunk egy garast sem. Ez­után foglalkozott még a szónok a hatvanhetes politikával s a választójogi reformmal. Ellensége a pluralitásnak s a politikai jogokat minél szé­lesebb alapokra kívánja fektetni, mert nagy sikereket csak a nép millióinak támogatásá­tól vár. Lázár Pál az önálló banknak a közgazda­sági és különösen a pénzügyi viszonyokra való hatásával foglalkozott. Kifejti, hogy a készfize­tések felvétele, amely ép annyira szolgálja Ausztria, mint Magyarország érdekeit, nem olyan vívmány, amelyért fel lehetne áldozni az önálló bankot. Nagy derültséget keltett az a kijelentése, hogy akinek eddig semmije sem volt, a készfizetések felvétele után ugyanannyija lesz, de aranyban. Kifejtette, hogy az önálló bank felállításának pénzügyi lehetősége is meg­van, mert hisz az Osztrák-Magyar Bank arany­kincséből sok száz millió Magyarországé. A közös bank nem szolgálja a magyar nemzet érdekeit s mire a sokat emlegetett olcsó pénz a kis emberig jut, nagyon megdrágul. Az ön­álló bank ezen a bajon segitene. Dr Balogky Ernő képviselő temperamentumos szónok, a függetlenségi törekvéseknek fanatikus hive. A történelemből vett érvekkel bizonyí­totta, hogy a dinasztia hálával tartozik a ma­gyar nemzetnek, amely sok veszedelemből ki­mentette a trónt. A jutalom elnyomás, kizsák­mányolás lett. Amikor a katonai kérdésekről, a vezényleti nyelvnek magyarrá tételéről volt szó, a chlopii parancsban ,.sohá"-t kiáltott az uralkodó a magyar nemzetnek. Most a közgaz­dasági törekvésekkel szemben hangzik el a merev tagadás. Hát szabad nemzet ez ? A tör­vényben biztosított jogaink nem érvényesülhet­nek az uralkodó vétójával szemben. Ezt a rend­szert meg kell törni. Ezzel szemben nekünk is oda kell kiáltani a sohát. Álljunk a talpunkra mindnyájan. Az a szerencsétlenségünk, hogy sok köztünk a tunya, politikai küzdelemre lusta ember. Pedig meg kellene mozdulnia még a : rögnek is, össze kellene tartania minden parány­j nak, mert ha mindnyájan egy sorban állunk, a pokol kapui sem vehetnének erőt rajtunk. Összetartás és együttműködés a sikár titka. Dr Polonyi Dezső azzal kezdte a beszédét, hogy köszönetet mond gróf Batthyány Pál fő­ispánnak, aki meghívásával módot nyújtott arra, hogy képviselői kötelességük egy részét telje­síthették. — 1848. március 15-én a nemzet által 12 pontba foglalt kívánalmak közül 10 teljesült. Most a ll-ik pontra, az önálló bankra került a sor. Kossuth Lajos maga mondta, hogy minden magyar embernek lelkiismeretbeli kötelessége a 12 pont megvalósulásán dolgozni. A bankkérdésben együtt s egy sorban kell állania az egész nemzetnek. A választói jog kiterjesztésének, az általános, egyenlő választói jognak hive. Elismeri, hog/ ennek megvalósí­tására a koaleált pártok kötelezettséget vállal­tak, azt megalkotni a függetlenségi párt kész is, de abba a nemzetcsalásba nem megy bele, hogy a választói reform a bankkérdés kitolásá­val alkottassák meg. Ennek az elodázásnak osak az lehetne a célja, hogy az önálló bank­nak 1911-re felállítását lehetetlenné tegyék, miután arra már nem volna fizikai idő. A szónok foglalkozott ezután a 67-es pártok maga­tartásával. Furcsáuak találja, hogy amig a füg­getlenségi párt törekvéseit lehetetlennek tartják, a párt tagjait ócsárolják, addig a hatalomban kész örömmel osztoznának velük. Gaál Gaszton képviselő nagyhatású beszéde következett. Joggal mondhatjuk, hogy ez volt a gyűlés egyik fénypontja. A szónok heve, mély meggyőződéstől áthatott szavai elragadták a hallgatóságot. Lelkesedése gyújtott s viharos tetszészajt, általános lelkesedést váltott ki a keblekből. Nem fél a küzdelemtől, amely ránk fog következni, csak a nép válogassa meg azo­kat, akiket bizalmára móltat. Kéri a választó polgárokat, hogy ne hallgassanak azokra, akik szirénhangokon csábos ígéreteket durussotnak a fülébe. Tartson ki jogai mellett minden magyar. Küzdelem lesz az bizonyos. A király évekkel ezelőtt kijelentette, hogy a hadsereg vezényleti nyelvébe nem enged beleszólni, mert ez az ő felségjoga. A kunkhoz való jogunkat ugyan el­ismeri, de annak felállításába szintén nem egye­zik bele. Mi egyéb ez, mint burkolt abszolutiz­mus? Végre valahára tisztázni kell a helyzetet. Vagy legyen alkotmányos élet, vagy kergessen bennünket a császár a pokolba s uralkodjék a katonáival. Nemsokára eljön az idő, hogy a haza sorsa a nép kezébe kerül. Akkor adjon az

Next

/
Oldalképek
Tartalom