Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

1909 augusztus 1. •Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap< választói jog, amelyre vonatkozó törvényjavaslatot a kormány beterjesztette ugyan, do amely a közbejött politikai események miatt, sajnos, eddig országgyűlési leg elintézhető nem volt. Nagy alkotás ez, a legerősebb nemzeti érzék által sugallva, azzal az alaptétellel, hogy ha a nemzet széles rétegei bevonatnak az alkotmány sáncaiba, a vezetés biztosíttassák továbbra is a számbelileg vezető magyarságnak és az intelligenciának. Szükségesnek tartom álláspontomat o tekintetben röviden körvonalazni, mert hisz ez a legfontosabb politikai kérdésünk. Meggyőződésem az, hogy oly általános választói jogra, amely egyenlőséget biztosítson minden irányban, ma még nem értünk meg. Meggyőződésem az, hogy aki alkotmányos jogokat van hivatva gyakoro'ni, aki döntő szavazatot ad le arra nézve, hogy az állam kormányzatában mily irány és elvek érvényesüljenek, annak erre képesnek is kell lennie. Ellenkező esetben mások akaratát érvényesítő tömeguralom fejlődik ki. Ez pedig igen veszedelmes lehet. Meggyőződésem, hogy az úgynevezett általános, egyenlő, titkos választói jog nemzeti szempontból veszedelmes lehet az országra nézve. Ezért az általános választói jognak csupán oly formáját fogadom el, amely e részben a legkevesebb kockázattal jár. Ilyen a kormány javaslata.* Ezután kijelenti, hogy a választójog reformjának megalkotását feltétlenül szükségesnek tartja, mert erre a kormány és az országgyűlés a koronával szemben kötelezettséget vállalt s mert ez az országgyűlésnek önmagával szemben is kötelessége. Ée ezért, bár az egyesült pártokat más kérdések egymástól elválasztják, nem adja fel a reményt, hogy a pártok, minden szövetség nélkül is íceg fogják találni annak a módját, hogy ezt a kérdést mielőbb megoldják. Ezután áttért a kormány és a törvényhozás működésének ismertetésére, az Ausztriával való gazdasági viszony rendezésére, a nagv jelentőségű, de nem eléggé méltányolt autonom vámtarifár<>, az adóreformra, amelyről azt mondja, hogy altban egy élet gazdag tapasztalatai és egy évtized nagy munkájának eredményei vannak lerakva. Azt fejt?gette, hogy céltudatos gazdasági politikát kell követnünk a Balkán államokkal szemben, hogy jóvátegyük a múltban elkövetett hibákat. Ebből a szempontból megkötette a kormány Romániával a kereskedelmi szerződést. Beszámolt az iparfejlesztési akció eredményeiről, a kereskedelmi alkotásokról, a közlekedési politikáról s kiemeli, hogy az utolsó három év alatt 3012 kilométer vasúti vonal épült. Elismeri az államvasutak nagy hiányait s azoknak sürgős kiküszöbölését fontos kormányzati feladatnak mondja. Behatóan méltatta az államtitkár a kormány és törvényhozás szociálpolitikai működését. Felemlítette a kivándorlást, a szociális alapokra fektetett birtokpolitika kapósán a lakásügyi politikát, a munkásosztály védelmét. A bankügyről következőket mondta : Nem kiosinylem azt a fontos kérdést, mely körül ma a politikai haro foly: a bünkügyet. Nagy gazdasági jelentősége elvitathatlan. Kezdettől fogva azon az állásponton voltam, hogy ha az önálló bankot súlyos anyagi kookázatok és politikai bonyodalmak nélkül meg lehet most teremteni, akkor meg kell azt oldani. Legyuu egy időnként viszatérő ütköző ponttal kevesebb; úgyis tulon tul sok van a két állam között. Da viszont azt is ugyan ily nyiltsággal ki kell jelentenem, hogy oly nagy fontosságúnak a bankkérdés mostani, tehát határidőhöz kötött megoldását nem tartom, hogy azért az ország egész gazdasági fejlődését kockáztassam, sőt alkotmány konfliktust idézzek elő miatta. Pedig ezt a fejlődést komolyan látom veszélyeztetve. Nyugodt fejlődésünket csak a korona és a nemzet egyetértése biztosíthatja. Épen azért óhajtandó lenne, hogy megtaláljuk a módot és utat az egyetértés helyreállítására, a korona hatalmának öregbitésére és a nemzet erejének gyarapítására. Nincs az a hatalmas ország a világon t. uraim, melyet egy két-három évenként visszatérő súlyos politikai válság tönkre ne tenne. Mennél inkább egy országot, melyet belső és külső ellenségek nyugvó pontra amúgy sem engednek. Azért az ország iránt tartozó kötelességünk, hogy keressük a megértés utjuit s normális parlamenti viszonyokat teremtve, ujabb komoly munkához fogjunk. Kétségkivül nagy munkát végeztünk aránylag rövid idő alatt. A munka nagyobb része azonban még hátra van. Uj helyzet előtt áll az ország és az uj feladatokat szab. Szterényi a jövőt aggasztónak tartja. Azt mondja, hogy lehetetlen észre nem venni azt a nagy veszedelmet, amely bennünket több oldalról, de különösen Ausztria nagy vasutállamosítási ós hajózási akciójával fenyeget, amelynek nagy hordereje majd akkor tűnik ki, ha szerződéses tárgyalásokra kerül a sor. Ha még sokáig tart a politikai helyzet; ha a harc még sokáig leköti erőinket, akkor félő, hogy komolyan kockáztatjuk vele épen azt, amiért a harc folyt: gazdasági önállóságunk megteremtését. Aktualitások. (Pénzbőség.) Az egész európai pénzpiaoon a pénz most bőségesen elég. Nálunk sincs benne hiány. Már tudniillik ott, ahová a pénz — a forgalom természete által követelt módon — összehalmozódik : a nagy bankoknál. Angliából óriási aranyözönlés volt legutóbb Argentinia felé, amely amerikai állam az olcsó nemzetközi pénzt okosan és oélravezetően, hatalmas nemzeti beruházásokra használta fel. Franciaországban is bővében vannak a pénznek, hiszen csak a napokban érkezett a hire, hogy a szerb kormánynak francia tőke nyújt átmeneti előleget állami kölcsöne végleges perfektuálásáig. Németországban ami tőkeerő csak van, az mind a nemzeti erőgyarapodás okos oéljait szolgálja, a legkülönfélébb vállalkozási formákban. Ausztriában pedig, ahol a velünk közösségben élő szomszéd sanda szemmel minduntalan érdekeink csorbítására les, feltartóztathatatlan erejű a gyarapodás, a mi rovásunkra. Csak a minap kinos feltűnést keltett támadást intéztek odaát búzánk és borunk ellen és alig van napja az évnek, hogy ki ne találjon valamit az osztrák leleményesség, amelyet az önzésen kivül még a gyűlölet is sarkal, amivel Magyarország gazdasági gyengítését szolgálja. Ilyen körülmények között a közgazdasági élet vezérférfiainak, a tőke irányítóinak, a bankvezéreknek a7. volna a feladatuk, hogy a természetellenes közösség határain belül is, szervező és irányító tevékenységgel odairányítsák a bőséges tőkeerőket, ahová a legégetőbb szükség óhajtja s ahol felhasználásukkal nemzeti termelés és ennek nyomán nemzeti vagyonosodás támad. A magyar bankügyvitel legtöbb helyen rövidlátó, hatalmaskodó és a nagy nemzeti célok szolgálatát még csak nem is keresi. A középosztály hitele szervezve ninos. A kisiparos és kiskereskedő tengődő életéről nem is szólunk. Pedig a nemzeti bankpolitika egyúttal az okos erősítés politikája is s nem csupán egyes érdekkörök szolgálatát és egyes nagyobb üzleteknek esetről esetre való lebonyolítását jelenti. A bankvezéreknek, már akik hatalmas intézetek élén nagyarányú tőkék felett irányító hatalmat gyakorolnak, ezeket a szempontokat fel kellene ismerniök. Nagy megmunkálatlan mező, óriási tér van előttük és aki a magyar hiteléletet alaposan megreformálná, beírhatná a nevét Magyarország történetébe is. A dolog veleje az, hogy most elég bőséges pénzkészletek felett rendelkeznek a nagy magyar bankok és a vállalkozás alszik, mert tehetetlen, mert nincs hitel. Egy iparilag fejlődő és előretörő országnak, mint a miénk, első sorban nemzeti tőkéjével kell vállalkoznia, mert csakis igy itél felőle kedvezően a jó vállalkozásokra mindig kapható ós kevésbbé nehézkes külföldi tőke. (Kalapdívat.) A mostani női kalapdivattal igen sok baja van a világnak, a hatalmas, széles, nehéz, hosszú, kerek, magas, vödör, kosár, virágoskert, meg tudom is ón mi minden formájú kalapokkal. Ezek az óriási épitmények eleinte megkacagtattak, aztán feldühösítettek, végre pedig halállal fenyegetik az ember életét. Most, hogy a kalapok már elérték a kocsikerék nagyságát és a szénakazal igéző formáját, divatnak hódoló bájos hölgyközönségünk egy uj téren összpontosítja le'eményességét ós ismét alkot nagyot, hatalmasat. Most a kalaptükre került a sor. Sziu indián horgas lándzsák, zulukaffer hajító dárdák, maláji krisek, arab handzsárok, huszárkardok ós egyéb öldöklő szerszámok szerepelnek a kalaptük helyett. A mult napokban is majdnem megölt egy embert egy ilyen szúró, vágó eszköz s hogy csak szemének elvesztése árán menekült meg a haláltól, az nem a borneoi lándzsa, pardon 1 kalaptü kicsiségén múlott, hanem a hirtelen alkalmazott orvosi operáció szerencsés következménye volt. Kedves hölgyeim, bocsássanak meg, de ennek fele sem tréfa 1 Önök most már a divat Ízléstelenségének hódolva, az ember életét is viszélyeztetik. Hova fog ez vezetni ? Azt még elnéztük, hogy az énekes madarak ezreit pusztították el a gyengéd női kezeoskék. Az erdők, mezők kedves énekes koboldjait ragyogó tollazatúkért halomra ölte a gyenge szivü, egy csöpp vér láttára ájulásba eső, de a divat kedvóért még gyilkolni is képes modern hölgy közönség. Da megbocsássanak hölgyeim, a legmélyebb lovagias hódolatunk mellett sem óhajtunk a kis tarka tollú énekesek sorsára jutni és esetleg a divatos kalapok tetején tűre szúrva, mint előkelő disz fityegni, sőt a kalaptű borneo lándzsa hegyén lógó szolidabb emberszemdiszt is Ízléstelennek tartjuk. (A röpülő ember.) Ikarus át akart repülni a tengeren. Viasszal szárnyakat ragasztott magának, de a nap felolvasztotta a szárnyakat s a merész ifjú a tengerbe esett. És azt hitte a görög nép, hogy a Napisten fényes hajlókát ember meg nem közelitheti, mert lesújtja a haragvó istenség a vakmerőt. Még néhány évszázaddal ezelőtt is azt tanították nagy tudósok, hogy az ember repülni sohesem fog, mert nem birja el a levegő. A léggömb pedig, amely ezt a tételt megdöntötte, alig néhány évtizeddel ezelőtt született meg. És ime ma már Berliot, a bátor franeia mérnök, szárnyas gépével átröpül Franciaországból az angol partokra. Felette a görögök haragos Napistene, alatta a mély tenger. A gép repül biztosan, egyenesen. Az ember súlyával együtt mindössze 300 klgr. Egy kiosiny motor hajtja a hatalmas szárnyakat, amelyek ugy mozognak mint a sas szárnyai. A bátor, az erős, a tudós férfiú egyenesen tart Dower felé s 37 pero alatt biztos libbenóssel leszáll egy sziklára, mint a madár. A világ ujongva üdvözli a nagy eseményt, amely egy ujabb hatalmas lépés a levegő meghódítása telő. A tudomány és emberi munka diadala, a haladás utjain való mértföldes lépés. Van szerencsém a nagyérdemű közönség b. tudomására adni, hogy a W(£ÍSZ féle házban, — a vármegyeház átellenében — levő iroda-helyiségemben tűzifára, különféle kőszénre, kokszra és faszéra re megrendeléseket felveszek. Törekvésem az, hogy a t. közönséget pontosan kiszolgáljam. Kiváló tisztelettel Weinherger H. és fia.