Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-18 / 29. szám

1909 juüua 18. >Zalamegye, Zalavármegyei Hirlape 3 Nézzük csak most már a jölent! Fájó szívvel láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy mennyire beteg ez az ország . . . A világnak bármely országa számithat az ő fiaira. Az olasz, a francia, az angol, az orosz, de még a kis keleti államooskák fiai is országuk, hazájuk boldogulásán és felvirágzásán fáradoznak s ha kell, az életüket is feláldozzák a hazáért, még akkor is, ha bevándorolt fajból származtak légyen. S mit látunk nálunk ? Széthúzást, kapkodást, egyarkodást s a nemzeti erők, a néplélek kul1 urfejlesztésének ar, elhanyagolását! Kulturát a népnek és szeretetet, mert csak ezzel lehet aztán nagy és fenséges célokat elérni. Ha az ország népe baromi Borsban és a sötétség lelkivilágában él, arra a népre világtörténelmi evoluoiók kitörése alkalmával számítani nem lehet, de. nem is szabad, mert pusztulás, halál, rabláno és talán örök rabság következik a nép kitartásába és haroikészségébe vetett hit és bírálom nyomán 1 Tagadhatatlan, hogy a régmúltban sok dicsőséges tettet követett el a magyar nemzet, amihez inkább a nyers, a fizikai, — nem pedig a kulturális erő kellett. S ennek a fizikai erőnek az úgyszólván telesleges elpocsékolása mellett meggyengült a magyarság ereje éa számban lényegesen leapadt a magyarság. Kossuth Lajos felszabadította a népet, a jobbágyságot, a milliókat. Kultura ós gazdasági fejlettség nélkül azonban, mint tapasztalhattuk is, a nyers erő, az eddig tudatlan sorsban élő sokaság a furfangos osztrák-német szellemi lendülettel és tölénynyel szemben boldogului nem tudott. Az osztrák kalózkodás 1849-ben magához kaparitotta r-zt a szerencsétlen országot és vasmarokkal 8zorit«U;i flsws bordáit olyannyin, hogy még a becstelen musakíiveaetők is belepirultak az aljas erőszakoskodásba. S'igiteni «zonban nem lehetett, mert az osztrák ca^k akkor pzokott engedni, ha rongyosodni kezd. Hála a gondviselésnek, Königgrátznél A usz! ri.t is megkapta a kegyelemdöfést: rongyosodni kezdett 8 Magyarers7ágnuk is hosszú 19 év után felragyogott a napja, de fájdalom, minden különösebb érdemleges kulturális és gazdasági eredmény nélkül. A korrupt, a 30 éves szabadelvű uralmat nom követte eredménydus munka, mert a politikai szándék nem volt mindenkor hazafus és becsületes. Örökösen Ausztria szedte le az ország termelésének a tejfelét. Ausztria szivta el Magyarország gazdasági erejét . . . S mi lett ennek az idegen portára hajló gazdálkodásnak az eredménye? A kivándorlás, a pusztulás, az idegen inváziók beözönlése, az elszegényedés, a kétségbeesés, a nyomor! Kissé későn jött a belátás, a felvilágosodás hajnala. Későn pedig azért, mert az idegen invázió úgyszólván az egész országban megmételyezte a fajmagyar népet, a ezért a magyarság zöme kulturátlau és tudatlan maradt. Az idegen invázióból ideplántált éa a magyarság zsirján felcseperedett alakok a világot megváltó szociálizmus jegyében azonban sűrűbben, sőt igen gyakran ellátogattak és ellátogatnak a felséges néphez s mint a közelmúlt eseményeiből is látjuk, nem egészen eredménytelenül. Jól tudjuk és látjuk a félrevezető nemzetközi tanok hatását. A sokszor becsapott magyar nép hangulata olyan, mint a szalma, amelyhez e'ég egy szál gyufa, hogy lángra lobbanjon. Most már osak az a kérdés, hogy a magyar társadalom felébred-e a korszellem hatása alatt? És hogy a kormányzat képes lesz-e ellenállni a tüzcsóváknak és képea lesz-e a magyar polgári társadalommal együtt a szociális fejlődés és a gazdasági megerősödés felé irányítani a nemzet jövendőjét. Mert ha erre nem lesz képes az intellektuális magyar társadalom és a mindenkori kormányzat — akkor ez az ország menthetetlenül el fog pusztulni ! Megeszi, megsemmisíti a germán vagy a szláv fajsulynak rettenetes nyomása, vagy vörösre pörzsöli és megégeti a nemzetközi cudarság ezt a jobb sorsra méltó magyar nemzetet. Hiszen maga Taft, az EgyeBÜlt-Államok uj elnöke is azt állítja, hogy a szociálista tudomány azt mondja és bizonyítja is, hogy a magántulajdonon (.lapuló társadalomnak szükségszerűen föl kell bomlania, mivel rendszere már magában foglalja a pusztulás elemeit. Vagyis — mint Taft mondta — a legközelebbi évtized vagy két évtized, esetleg három évtized alatt kénytelenek lefzünk azon kérdés eldöntéséhez jutni, hogy vájjon jelen intézményeink és civilizációnk jelen módszere és a magántulajdon rendszere érdetnea-e arra, hogy tovább is fönnmaradjon. _ Ha ez tényleg igaz lenne, akkor mi fog történni a szabad, a független középduaamenti állammal ? Ezért kell aggódui Magyarország jövendője fölött I Közigazgatás. Zalavármegye közigazgatáai bizottsága julius havi ülését mult héten tartotta, gróf Batthyány Pál főispán elnöklete alatt. Az alispán jelentette a bizottságnak, hogy junius hó folyamán a csendőrség 215 esetben teljesített nyomozó szolgálatot; ezekből kiderittetett 204 bűncselekmény. A tettesek közül feljelentetett a biróságoknál 217 egyén; letartóztatásba helyeztetett 28. A kiderített oselekmények közül lopás 61, gyújtogatás 19 esettel szerepel. A kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó kihágás 9 izbun fordult elő; feljelentetett ezekért 21 egyén. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt és 329 esetben kinyomozott kihágásért 536 egyén jelentetett fel; közülük 113 elővezettetett. Tüzeset 9 jelentetett fel. A kár 85.049 koronára rúgott; ebből megtérült biztosítás folytán 33.561 K; fedezetlen maradt 51-488 K. A tüz keletkezésének oka 4 esetben gyújtogatás, 5 esetben pedig gondatlanság volt. Orvosrendőri hullaszemle 10 esetben teljesíttetett; a halál oka 6 esetben öngyilkosság; 4 esetben pedig baleset volt. Farkas Rosta József paisszegi lakost orvvadászás közben a csendőrőrs, jogos fegyverhasználattal, junius 27-ón a paisszegi határban agyonlőtte. Amerikába szóló útlevél 25 egyén részére állíttatott ki. A kivándorlás csökkenést mutat. (Közegészségügy.) Junius hónapban az időjárás jobbára változóan felhős, a normálisnál hűvösebb volt, a hó vége felé bő csapadékkal. A felnőttek egészségi állapota kedvező volt, kórjelleg nem uralkodott; a megbetegedések száma csekély. A gyermekek közegészségi állapota, a mult havihoz képest, javult. Leginkább a légző és emésztő szervek hurutos betegségei észleltettek; szórványosan a vörheny és roncsoló toroklob, könnyű lefolyással. Fertőző bántalmak közül előfordult: ronosoló toroklob 32, hasi hagymáz 12, vörheny 51, kanyaró 118, hökhurut 39, gyermekágyi láz 1, fültőmirigylob 9 esetben. Rendőri boncolás kétszer teljesíttetett; külső huljaszomle volt 14; súlyos sértés bejelentetett 14. Öngyilkosságot 9 egyén követett el. Cseresnyés Imréné 31 éves szentgyörgy völgyi lakos felakasztotta magát; Zvér Mari 30 éves adorjánfalvai lakos a nyakát metszette el; Pető Pál i 40 éves mikefai lakos vízbe ugrott; Rózsás Istvánná rámi lakos gyufaoldatot ivott; Kupó András 44 éves dióskáli lakos felakasztotta magát; Tóth Rózsa 24 éves keszthelyi lakos mérget ivott; Gelenosér Gyula 21 éves egregyi lakos felakasztotta magát; Sehulhof Adolf nagykanizsai lakos ugyanígy vetett véget életének. Véletlen szerencsétlenség folytán öten haltak meg. Szántó Gábor tördemici, Pintér Gyula zalaegerszegi és Krajaosicá Márton mojarlaki lakosok vízbe fulladtak; Ivanícs János 70 éves muraszombati lakost borral megrakott szekere nyomta agyon és Zakál Jánosné 63 éves bag' ladi lakost a villám sújtotta le. rom mpig, aztán öt család jelent meg a jegyző urnái, hogy kikérjék a pakszust. Öt meglett szálas magyar állt pironkodva, lesütött szemmel a jegyző ur elé, minihi val ami rosszat tennének, mintha a szivük hasadna meg a pakszus kérés könyörgő hangjában és a jegyző ur rájuk se nézett, osak ezt mondta : — Hát fizet mindenki 2 K 70 fillért. Két hét múlva jöjjenek el a pakazusért és hozzák el a pénzt. — Szívesen, mondták az atyafiak. Két hét múlva megjöttek a vármegyétől a pakszusok, leszúrták a pénzt és hozzáfogtak a kis holmik eladásához. Nem sokat alkudoztak a vevőkkel, ágyat, párnát, asztalt, mindent eladtak, ahogy térték a vevők, mert. minek kell a sok lim-lom bútor a nagy útra a tengeren. Majd szereznek odaát többet is, jobbat is. Pünkösd előtt való szombaton indultak útnak. Néhány ösmerős asszony a gyerekeikkel kisérték ki őket a vasúthoz és a meglett szomorú férfiak nyugodtan, hidegen bámulták a falu tornyát, amely a Bebesen száguldó vonattól mind messzebb és messzebb maradt. Magukkal vitték az asszonyt, a gyereket is, hogy ha jó dolguk lesz odakint, akkor hadd élvezze mindnyája és ha rosszul menne a soruk, hát pusztuljanak el együtt valamennyien. Egy nap és egy éjszaka utaztak már, elhagyták az országhatárt és a Karszt rideg tájaira röpítette őket a gőzparipa. Hozzájuk csatlakozott útközben néhány zalai, baranyai és somogyi kivándorló, Árvából jött tótok, Biharból jött oláhok is és mentek, száguldottak előre, a messze ismeretlenbe szegény magyar emberek. Csak alig beszéltek. A rideg komor vidék hangulata ránehezedett borongó lelkükre és ugy érezték, hogy nincs mondani valójuk egymásnak. Majd ott, odaát, a nagy vizén tul jobb kedvük lesz, mert az odavaló urak a munkát megfizetik. Egy hitvány falu előtt megállt a vonat. A templom ott állt az állomás mellett és kicsiny, piszkos horvátok tolongtak fel s alá a templom előtt. Csönd volt az állomáson és tisztán kivehető volt a panaszos harangszó. Gerendás Lencsés István keresztet vetett magára. — Pünkösd van, mondotta. Itt a vasúton ugy él az ember, akár a pogány. Az emberek keresztet vetettek és kiki a hite szerint rövid imát mondott. Gyönyörű szép Pünkösd napja áhítatot keltett a rabszolgavásárra az éhhalál elől menekülő emberek szivében. Fü András asszonya, egy sovány köhögős menyecske, panaszosan szólt: — Nálunk bizony szebb a Pünkösd. Egy rózsát se látok itt. Egész más ez itt, mint odahaza. Fölbúg Juhász Péterné : — Bizony jobb lett volna odahaza bevárni a í Pünkösdöt. Imádkozhattunk volna a Krisztuaj hoz, hogy szerencsénk legyen. — Imádkozhatsz itt is húgom, szólt az öreg Galambos. Az Isten mindenhol ott van, ha akar. Ahol nem akar, ott az imádság ugy sem használ. — Ne mondjon ilyet, mert megveri, riadt föl az asszony. — Jobban már nem verhet, feleli az öreg. És aztán megindul a beszéd. Milyen is lehet most odahaza a Pünkösd ? Erről folyik a szó. Mit mondhatott a pap a prédikációban. Bizonyosan azt, amit tavaly mondott, de az nagyon szép is volt. A legények bizonyára kint jártak már a majordülőben, ahol vadon nőnek a szép pünkösdi rózsák és elhozzák a leányoknak. Föltüzik a hajukba, kinek minél pirosabb a rózsája, annál hűségesebb a szeretője. Most talán már táncolnak is a Csülök zsidó kertjében és mulatnak. Jó kedve van a fiatalságnak, akármilyen szomorú is az élet. Az öregek, kivált a gazdák kisétálnak a földre és nézik, mint nő az ég felé az áldás, ami csak a gazdagoknak jut. Búza, buza mindenütt, amerre a szem ellát, pipaos, kikerics virít közte hébe hóba ős az érlelő forró napsugárban gyönyörű délibáb játszik a nyírségi világban . . . Ha rossz is, ha szomorú is az élet a Nyírségen, mégis csak jobb talán odhaza, odahaza.. .