Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

XXVIII. évfolyam . Zalaegerszeg, 1909. szept ember 26. 39. szám. Előfizetési dl): WfíS V W W W W Yi M V¥ T9 Hirdetések • - .- .fi 1 I 111 r nvp évre M flB B flB Hl Hj I Vf Bx soronként 1 2K5DT M n | M HH fi IV • 11, szám ára 20 fillér V J • J BH IHI • I • • • • J Kéziratokat fi 11 U A lvl JU U 1 li nem küldünk vigiza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Küzdelmek. Az eredmény tehát semmi. Sőt a sem­minél is kevesebb, mert arra a tudatra kellett ébrednünk, hogy Bécs nemcsak a nemzetnek a függetlenség felé való hala­dását ellenzi, hanem még a hatvanhetes kiegyezést is soknak találja. Még azokat a jogainkat sem érvényesíthetjük, amelyek a kiegyezésben le vannak fektetve. A magyar parlamentet csak pénzt és kato­nát szállító szolgahadnak, a magyar kor­mányt kirendelt lakájoknak szeretnék te­kiuteni. A magyar miniszterek csak arra valók, hogy a császár izeneteit meghozzák, a bécsi akaratot végrehajtsák. Itthon játszhatják a kegyelmes urat, Bécsben azonban legyenek engedelmes szolgák, a kiket a legutolsó udvari inas fölénye­sen megmosolyog. Önérzetes államférfiú erre a szerepre természetesen nem vállalkozhatik s alkot­mányos ország nem adhatja be a derekát a merev reakciónak. A kormány tehát távozik, a parlament pedig küzd tovább. Elérkezett a kényéi törés ideje. Vagy alkotmányos ország vagyunk, vagy nem. Ha szabad nemzetnek érezzük magunkat, megalázkodnunk, bécsi parancsokat elfo­gadnunk nem lehet. Az opportunitás ma már árulás a nemzeti ügy ellen. Teljesen mezitelenre vetkőzve, elbizakodott gőggel állt elénk az osztrák prepotencia, amely az uralkodót befolyásolja és a királyi hatalmat ellenünk igyekszik felhasználni. A Lajtán túlról diadalüvöltés hangzik át 8 piszkolódik, felénk rugdal az egész rabszolga politikát űző banda. Német, szláv — az most mindegy. Ha Magyar­ország elnyomatásáról és megalázásáról van szó, akkor beszüntetik az egymás közti marakodást és fennen hirdetik, hogy amig egy osztrák szív dobog, addig Ma­gyarországon nem lehet alkotmányos sza­badság. És ezért le kell törni azt az irányt, a mely végre nyiltan követelni merte a magyar nemzet jogainak érvényesítését; célul tűzte ki az egységes nemzeti állam kiépítését, a gazdasági megerősödést s el akarta tépni azt a járszalagot, amelyet a történelmi kényszer és az önző, zsákmá­nyoló politika a nyakunkra kötöttek. A legelső lépésnél meg kellett akadnunk, mert az osztrák nem akarja kivenni a ke­zét a mi zsebünkből és mert már eleve bizalmatlanság kisérte azokat a politiku­sokat, akik nemzeti szempontokat mertek hangoztatni az uralkodó előtt. Ügy írják, hogy a király mereven ide­genkedik minden engedménytől, mert a magyar politikusok magatartásában pres­siót lát. Nem hajlandó sem nemzeti en- I gedményekre, sem függetlenségi kormány alakítására. Az utasítás: Maul haltén und weiter dienen. Hallgatni és engedel­meskedni. Megcsinálni a választási refor­mot és pedig lehetőleg úgy, hogy a ve­zetés kicsússzék a magyar intelligen­cia kezéből s minél több megbízhatat­lan elem kerüljön be a parlamentbe; megszavazni pénzt és katonát, szállítani az annexió költségeit s a hadihajók árát. A többség pedig nyugodjék bele abba, hogy a kormányzásnak csak alárendelt teendőit bizzák rá, de az irányitást en­gedje át azoknak, akik a bizalmat ki­szolgálták. Erre azonban ninca kormány, nincs többség. A behódoltatás nem megy csak úgy, ahogyan a lelkesülő osztrák szivek képzelik. Azt a meggyalázást, hogy min­den ügyünk, amelyekhez az osztráknak semmi köze sincs, osztrák akarat és csá­szári parancsszó szerint intéztessék el, nem fogjuk tűrni. A küzdelem elkerülhetetlen. Meglehet, hogy már a legközelebbi jövőben árulók és lakájok kezébe kerül az ország sorsá­nak intézése. Meglehet, hogy a politikai élet súlypontja újra a vármegyékbe he­lyeződik át, mert sok példa mutatja, hogy az alkotmány elleni merényletektől nem riadnak vissza. A függetlenségi eszméktől jobban félnek ottfönn, mint az ország békéjének megzavarásától. És ha bekövet­kezik a küzdelem ideje, szükség lesz min­den parányra, amely él, mozog és érez; szükség lesz minden hazafias elhatáro­zásra és kitartásra. A parlamentarismus sarktétele, hogy a többségnek érvényesülnie kell. Ettől tágí­tani sem fent, sem alant nem szabad. Minden ellenkező álláspont elárulása az alkotmányos elvnek. Bécsben a nemzet többségével szemben óhajtanak kormá­nyozni s a machinációk oda irányulnak, hogy a függetlenségi többséget lejárassák, megbontsák, vagy ha ez nem sikerül, olyan választási reformot erőszakoljanak keresztül, amelynek segítségével az intel­ligencia vezető szerepét lekössék s a több­séget meghamisítsák. Ezzel a törekvéssel szemben a döntő küzdelem az egész országban fog folyni. Ha az elvhőség, a kitartás lesz a jelszó, akkor a nemzet akarata érvényesül. Nem I szabad tágítani egy lépést, nem szabad megtántorodni egy pillanatig sem. Jöjjön aminek jönnnie kell. Haladjunk előre a nemzeti politika útjain. A jövő azoké, akik nem megalkuvást, hanem küzdelmet hirdetnek, mert ezek készítik elő a függetlenség felé vezető utakat. Városi közgyűlés. Megszavazták a zalalövői vasút segé­lyezését. Zalaegerszeg város képviselőtestülete 23-án délután rendkivüli közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatába fel volt véve a Zalaegerszeg— zalalövői vasút kiépiteséhez kért hozzájárulás megszavazása is. Miután Zalaegerszeg város elmaradottságát általában a közlekedési eszkö­zök hiányainak tulajdonítják, minden vasútépí­tési terv iránt nagy az érdeklődés. Ezért a köz­gyűlés szokatlanul népes volt. A zalalövői vasút ezidőszerinti kiépítése mel­lett és ellen sok fontos argumentumot hoztak fel azóta, hogy a terv aktuálisjá vált. Az enge­délyes kórvénye keresztül ment a bizottságok retortáin, megvitatták a kérdést a helyi sajtó­ban is; de annak dacára, hogy sokan voltak, akik a kért 100.000 K segély megadását eleve ellenezték, még többen, akik a 25 kilométeres vonalra ezt az összeget soknak találták, a kép­viselőtestület mégis majdnem egyértelmüleg megszavazta a 100.00 koronát. Ez az áldozat­készség azt bizonyítja, hogy a város közönsége nagyon éizi a modern közlekedési eszközök szaporításának szükségét. A tanáos azt javasolta a közgyűlésnek, hogy az engedélyes által kért 100.000 koronát oly feltétellel szavazza meg, hogy az uj vonal ki­építésével egyidejűleg a kisfaludi fűtőház Zala­egerszegre áthelyeztessék s ha netán azért a várostól anyagi áldozat követeltetnék, a fűtőház áthelyezéséhez adandó hozzájárulás a 100.000 koronából levonatik; az uj vasút igazgatóságá­ban egy hely a város polgármestere részére fenntartassák s Zalaegerszeg—Körmend között közvetlen összeköttetés létesíttessék. A tanács javaslatával szemben Udvardy Vince azt igyekezett bizonyítani, hogy a zalalövői összeköttetés nem elégíti ki Zalaegerszeg város közgazdasági érdekeit, mert az első sorban Zala­lövő, azután Körmend emelkedésére fog vezetni s a vidék lakosságának, birtokosainak érdekeit szolgálja. Az uj vonaltól nem vár a városra nézve számottevő közgazdasági hasznot. Zala­egerszeg érdekeit csak egy fővonal elégíthetné ki, amely egyrészről Keszthelyen keresztül a balatonparti vasúttal, másrészt Szentgotthárdon keresztül a Gráz felé futó vasúttal kapcsolná össze. Ha pedig a zalalövői vicinális vasutat kiépítjük, örökre elestünk attól, hogy ezek az összeköttetések létesü'jenek, mert a helyiérdekű vonalak megváltása aránytalanul megdrágítaná az elsőrendű pályák kiépítését. A kórt 100.000 Mai számunk 10 oldal>

Next

/
Oldalképek
Tartalom