Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

4 • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 szeptember 26. koronát a vonal ho»szához ás építési költségeihez képest soknak tartja s tekintettel a város súlyos anyagi viszonyaira és a polgárság nagy terheire, a hozzájárulás megszavazását ellenzi. Dr Thatty Gábor a segély megszavazását kéri. Meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy az a város közgazdasági viszonyaira nagy befolyással lesz, mert Zalaegerszeg forgalmának biztosit egy nagy vidéket, a népességet szaporítja s emeli az ipart és kereskedelmet. Dr Berger Béla alapos és érdekes felszólalásában a vasutak építésének nehézségeit tárta fel s arra a következtetésre jut, hogy az elsőrendű vonalak kiépítése utópia, arra várni nem lehet s hogy a kért hozzájárulás nem sok, a városnak ezt az áldozatot meg kell hozni. Dr Csák Károly szintén a tanács javaslata mellett szólalt fel, de azt a módositást javasolja, hogy a segély feltételéül kiköttessék, miszerint a vonal tényleges kiépítése két éven belül megkezdendő. Dr Korbai Károly polgármester a névszerinti szavazást elren telvén, a tanács javaslata — Dr Csák Károly módosításával — 54 szavazattal 3 ellen elfogadtatott. A képviselőtestület ezen közgyűlésén elhatátározta, hogy az uj közvágóhíd céljaira szükséges ingatlan megszerzése végett a kisajátítási eljárást folyamatba teszi, miután a telek tulajnonosa annak négyzet öléért 4 koronát követel. Az aggápolda alapitvány alapító levele elfogadtatott. A fehérképi vendéglő Schlesinger Józsefnek bérbeadatott. A vasút állomás előtti tér kibővítéséhez a h. é. vasutak igazgatósága 84 négyzetöl terület átengedését kérte, a tanáos 60 négyzetöl átengedését javasolta. A névszerioti szavazásnál csak tizen szavaztak ugyan az átengedés ellen, miután azonban a tanács javaslata mellett a képviselőtestület tagjainak felénél kevesebben szavaztak, a kért terület átengedése a törvény alapján megtagadtatott. A kereskedelmi minister értesítette a várost, hogy a postahivatalt hajlandó a mostani ovodában elhelyezni. Ezért az ovoda részére ingatlan szerzése vált szükségessé. E óéiból, 30 nap közbeesésével, közgyűlés tűzetett ki. Ezek után a képviselőtestület több kisebb jelentőségű ügyet intézett el. Tűzoltó kongressus Zalaegerszegen. A „Magyar Országos Tűzoltó Szövetség" elnöksége mult vasárnap délelőtt tartotta meg a városháza nagytermében elnökségi ülését. Nagy volt az érdeklődés a kongressus iránt megyeszerte, amelyre a helybeli önk. tűzoltó egyesület a vármegyében lévő összes tűzoltó egyesületeket meghivta. Szép számban jelentek a tűzoltók, hogy a megyei tűzrendészet föllendítésére irányuló törekvésnek minél nagyobb nyomatékot adjanak. Ezen alkalmat arra használta föl a vármegyei önk. tűzoltók szövetségének elnöksége, hogy választmányi ülését itt tartsa meg. A vendégek nagyobb része déiután 5 óra 44 perokor érkezett. Fogadtatásukra megjelent a vasúti állomáson a helybeli önk. tűzoltó egyesület választmánya, Boschán Gyula elnökkel az élén. Csatlakozott Knortzer György nagykanizsai parancsnok, megyei szövetségi elnök. Az országos elnökséget, Dr Óváry Ferenc orsz. képviselő alelnököt és a kíséretében jött elnökségi tagokat röviden bár, de annál melegebben üdvözölték. A kölcsönös bemutatkozás után a vendégek kocsira ültek és behajtattak a városba. Délután b órakor a városháza dísztermében gyülekeztek választmányi ülésre, meiyen a megyei szövetség választmányán kivül megjelentek az országos szövetség elnökségi tagjai, Árvay Lajos alispán, Dr Korbai Károly polgármester, a helybeli önk. tűzoltó csapat tisztikarával s a város közönségének jó része. Képviselve voltak az alsólendvai, balatonfüredi, csáktornyai, galamboki, keszthelyi, letenyei, nagykanizsai, u^muspécselyi, pakodi, zalalövői, zalaistváudi, zalaszentgróti, perlaki s szombathelyi egyesületek. Knortzer György elnök megnyitván az ülést, ismerteti a vármegyei tűzrendészed állapotokat és arra a konklúzióra jut, hogy a szomszédos vármegyékhez viszonyítva, a mi tiizrendészeti állapotunk elmaradott s szükségét látja annak, hogy a vármegye törvényhatósága sürgősen tegyen intézkedést arra nézve, hogy az egész vármegye területén a jelenben érvényben levő tüzrendészeti szabályok pontosan végrehajtassanak; ez szigorúan ellenőriztessék s ott, a hol még tűzoltók nincsenek, ez az intézmény létesíttessék 8 általában a tüzrendészeti állapotok az egész vonalon javíttassanak. A tárgyhoz többen szóltak hozzá. Dr Óváry Ferenc orsz. képviselő, orsz. szövetségi elnök abban a körülményben, hogy a gyűlésen nem csak tűzoltók, hanem a helybeli intelligenciának egy része is megjelent, annak a bizonyságát látja, hogy a város közönsége rokonszenvez a tűzoltó intézménnyel, érdeklődik a gyűlés lefolyása s a tüzrenelészeti kérdés iránt. Arról győződött meg, hogy Zalavármegyóben a tüzrendészeti állapotok csakugyan elmaradottak, más megyéhez viszonyítva, a falvak nagy részében ' hiányoznak a 1 üzesetek alkalmával szükségessé j váló oltóeszközök, a nép indolens, saját jószántából még a meglévő tűzoltó eszközökot sem í gondozza s e téren sok teenilő vár a hatóságra. ; Kéri a jelenlevő Árvay Lajos alispánt, hogy a | kezében lévő hatalmi eszközök felhasználásával | létesítse a már más vármegy ékben régen fenáíló, működésében olyan sok eredményt fölmutató tüzfelügyeiői állásokat s az ezeu tisztséggel megbízandó szakemberek közreműködésével igyekezzék a vármegye tüzrendészeti állapotát arra a nívóra emelni, amelyet a közvagyon megmentése megkíván. Hasonló értelemben szólalt föl Apáthy Vilmos orsz. előadó (Gölniczbánya) és Ihászberényi Miklós várm. tüzfelügyelő (Mezőlárkáuy, Hevei m). Utóbbi hangsúlyozta még, hogy a vármegyei és járási tüzíelügyelők a vármegyei és járási ható-tág oknak miadinüfct szakközegei, akiket minden tüzrendészeti kérdésben meghallgatnak szakvéleményükre nézve. E/.en kivül időnkint beutazzák ezek a vármegyének hozzájuk utalt községeit, a hol nincs, szervezik a tűzoltó csapatokat, ezeket szakszerűen kiképezik; ellenőrzik V.-L elrendelt óvintézkedések miként való foganatosítását, kioktatják u lakosságot azon teendőkre, a mik f;z élet és vagyonbiztonság megóvása szempontjából szükségesek. Ajánlj t, hogy Z tlavármegyében is honosíttassák meg vármegyei é3 járási tüzfelügyeiői intézmény, mely a tüzrendészeti állapot javulását föltétlenül előmozdí'ja, a mire példák azok a szomszédos megyék, a melyekben ezek már évek Óta eredményesen működnek s dicséretes sikereket mutatnak föl. Ezután Árvay Lajos alispán szólalt föl s ígéretet tett arra nézve, hogy a most hallott szakszerű előad ísokból merített tanulságok alapján a kérdésnek rendezését feladatául tűzi ki s reméli, hogy rövid időn belül ez az ügy a közérdek javára ós előnyére sikeresen meg fog oldatni. Knortzer György elnök köszönetet mond az alispánnak, hogy u szövetség gyűlésén megjelenni szives volt; Dr Korbai Károly polgármesternek, hogy a tanácstermet átengedte a város közönségének pedig a szives fogadtatásért s a gyűlés berekesztette. Gyűlés után ismerkedési estélyre gyűltek össze a vendégek az »Arany Bárány* szálló éttermében, a hol kedélyesen elbeszélgettek a késő éjjeli órákig. Hogy felköszöntőkben nem volt hiány, azt moud.ini is felesleges. Érdekes volt Dr Ováry Ferenc pohárköszöntője, a ki rámutatott arra a kötelességre, a mely minden nemzedékre háramlik, hogy dioső elődei Uri kocsis. Rosta Menyhért plébános ur fölvette a porköpenyegét, megtörölte kezével a bajusza helyét ós beült a kis sárga féderes kocsiba, aztán várt, a mig az öreg Józsi bent a konyhában megissza az ozsonna kávéját. Ez minden délután kijárt neki. Benne volt a konvenciójában. Ma azonban soká tartott a kávézás, mert az öreg Józsi és a ténsasszony, már v.int a gazdasszony között nézeteltérés támadt. A plébános ur egy ideig csak tűrt, d« mikor a lovak, a melyek már félórája be voltak fogva, nyugtalankodni kezdtek, s a kisbéres, aki a fejüket tartotta, nem birt velük, nagy alázatosan visszasompolygott a konyhába. Ez ritka elhatározás volt, mert tudta, hogy a két vitatkozó közül mindegyik hatalmasabb nálánál s hamar letorkolják. Nem is mert i/zzal előállani, hogy : hát menjünk már, hanem szép csendesen megkérdezte : — Hát megegyeztek-e már Klárika? Klárika összeráncolta a homlokát: — Lehet is ezzel a vén bolonddal beszélni! — Hm, hm. Baj, baj — dünnyögött a plébános, minthogy helyeselni nem mert, — Nagyobb ur ez a szolgabírónál is. Én tudom, hogy a szolgabíró nem kávézik minden délután. — Nem ám, ifiasszouy — kiáltott furulyavékony hangján az öreg Józsi — de nem is hívják Kissnek, két s-sel, hanem csak Moskovitznak. De hát ezt az ifiasszony nem érti. Gyerünk. Rosta Menyus plébános ur nagyot sóhajtott s beült a kocsiba. Minden nagyobb szerencsétlenség nélkül el lehetett indulni. Az öreg Józsi szonban előbb szintén felvette a porköpenyegét, a főtisztelendő ur uj porköpenyegének egykori elődjét és szigorú kérdéssel fordult hátra: — A főtisztelendő ur elfelejtett valamit. A pap észbekapott. Ez is benne van a konvencióban : az útravaló ötös szivar. Máskor csak rövid szivar járt a kávé utáu, útra azonban ötös dukált. Még Klárika — negyvenesztendős, kövérkés fehérszemély búcsúzott: — Aztán Józsi bácsi jól vigyázzanak egymásra! Éjfélre itthon legyenek. Addig nem fekszem le. Az öreg Józsi bólogatott és neki fohászkodott: — Gyü Marcsa ! Menjünk. II. Tizenegykor vége volt a vacsorának. Meayus pap fölállt, megtörölte aranynak nevezett száját ós felköszöntötte a házigazdát: — Uram, uram, Kőváry Lajos uram, szólok az urnák! (Ezt a boldeguit Tóth Béla irta igy: nem az úrhoz, hanem az urnák !) Kellemes kötelességet teljesíteni jött egybe ez a díszes vendégkoszoru, a mely a Te tisztelőidet és barátaidat olyan harmoni usan egyesíti. Tisztelt barátom I Nekem jutott a szerencse, hogy a díszes vendégkoszoru érzelmeit tolmácsoljam. Tisztelt barátom ! én nem vagyok a szónak mestere, (zajos ellentmondások) nem is kísérlem meg érdemeidet méltatni, (Kőváry Lajos, a névnapj ít ünneplő házigazda szerényen meghajol) mégis ki kell emelnem, hogy ez a mai nap nemcsak névnap, hanem jelentős jubileum is. (Éljenzés miudon oldalról.) Tiz esztendeje menti meg a Te orvosságod Közép Kálla és vidéke betegeit az életnek . . . A beszéd többi része az éljeczésbe fulladt, a melynek közepén a plébános és a gyógyszerész érzékei-, en szorongatják egyaiás kezét. Ebben a bensőséggel teljes pillanatban állott meg az ajtóban az öreg Józsi porköpönyegben, egyik kezében az ostor és a kalapja, a másikban a délutáni ötös szivar folytatása. Alázattal szóliott: — Plébános urnák jelentein alásan, a Klárika azt mor.dta, hogy éjfélre otthon legyünk. A plébános előkapja az óráját és rémülten látja, hogy már tizenegy elmúlt. Ijedten akar a kabátja után szaladni, de a gyógyszerész házigazda válaszol helyette: — Ugyan Józsi bácsi, igyék kend inkább egy pohár bort. i Azzal odanyújtott egy félliteres poharat. Az öreg Józsi azonban meghajtotta magát: — Köszönöm már ittam. — Nem tesz az semmit. Elfér még ez a kicsi. — Bocsánat nem tehetem — mondta önérzettel — egy ku'yakeszi KMS állva nem iszik. En magyar nemes vagyok.