Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

4 •Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1909 szeptember 12. Azaz osak mutatná / Mert a hogy felemeli, a nyul magához tér és a meglepett gyerek hátán keresztül ugorva most már egy sikerült uccu neki, vesd el magaddal végképp eltűnt üldözői szemei elől. Vadászaink meglepődéséhez némi adag boszszuság is járult, de hamar tul tették rajta magukat. Na igen, mert — ugy-e most azt hiszik, hogy egy másik nyul jelentkezett a lőtávolban ? — Dehogy I Az egyiknél volt egy csomag kártya és mivel éppen egy jó árnyékos helyet találtak, szépen leültek kaláberezni. • Egy másik vadászunknak nem volt kutyája. Kutya nélkül foglyászni pedig kutyát sem ér. Képzelhetni, mily nagy volt az öröme, mikor egyik vidéki előkelő úrtól kap egy fajtiszta nemes és ritka fajú, jóformán már egészen betanított vadászkutyát. Pórázon vezeti haza és büszkén legelteti rajta szemeit. És a nemes állat ment is, mig egy gyereket nem látott. Uj gazdája lélekjelenlétének köszönhető, hogy a pórázzal idejekorán visszarántotta, mert különben összeharapta volna a gyereket. De nemcsak ezt a gyereket, de valamennyit, akivel szembe került. Na, hisz erről majd leszokik. Látszik, nincs még a városhoz szokva, gondolta az uj gazda, majd otthon kipróbálja. Hát a próba aztán lelohasztotta a kutyába vetett büszkeségét. Mert nemosak az utoán, de otthon is megugatott és készült megharapni mindenkit, de leginkább kitűnt az által, hogy semmiféle paranosszóra nem reagált. Mit csináljon már most a kutyával? Gyönyörű szép állat, halálos vétek volna tőle megválni. Ennek valami baja leheti Éa tényleg, értvén valamit a gyógyászathoz, kisütötte, hogy a kutya jó kutya, remek állat, csak egy baja van neki, kezd süket lenni. Azért is nem hallja, ha parancsolnak neki. Na, ha osak ennyi a baj, ezen könnyű segíteni ! És kifundálva valami süketség elleni kenőcsöt, azóta hűségesen kenegeti a nemes állat füleit. Nem mindég. Van egy jóravaló, tisztességes és kedvelt uri ember, a kiért igazán kár, hogy hebegve beszól. A napokban éppen egy társaságban fordult elő ez a fogyatkozása, a mikor is egy hölgy a hebegő ur egyik jóbarátjához fordulva sajnálkozva kérdi tőle. — Igazán kár érte. És mondja csak mindig ugy hebeg? — Dehogy 1 Nem mindig — mondja a jó barát — osak akkor mikor beszél. kapaszkodott mesztelen karjával és lábaival jegyese testébe. Nem használt ott a hősi virtus, Ferencet hátulról megrohanta néhány török s mire védekezhetett volna, már vasmarok szorította össze, kötél tette bénává lábát, kezét. Még annyi ideje sem volt, hogy a kardját szivébe márthassa. Látnia kellett, mint fogja át egy durva, marcona szpáhi marka a Terka patyolatos testét, csókolgatja puffadt, duzzadt szájával arája hurmatos, rózsás oroáját. Ájultan, eszméletlenül hurcolták el a váradi százszorszépet Ibrahim elé. — íme a legszebb váradi szűz, — szólt a szpáhi, a basa sátora eié érve. Ámbraillattal, balzsamos olajjal keltették életre. Azt hitte a szerencsétlen, hog • e rémeket ceupán álmodja. Nem hitte, h> gy ez szomorú, kétségbeejtő, kegyetlen valóság. Csak akkor érezte, hogy nem álom az, a mi vele történik, a mikor a petyhüdt, öreg Ciont Ibrahim átölelte vékony karjaival s szakállával az ajakát érintette. Kétségbeesetten tekintett körül. Ferenc koponyáját épfn akkor hasította keresztül egy szpáhi csatabárdja, a másik pillanatban márványhideg ajkat csókolt Ibrahim kéjsóvár, kiszáradt ajka is . . . Nagy Béla. Ősz van . . . í Ősz van. Elsárgult már az akácfa lombja, Hullnak a levelek, hullanak halomba. Bus zizegésükben olyan sok a bánat, Mintha velem sima, mindenik — utánad . . . Pedig csak nekem van eltűnt üdvössségem, A mely föl nem ujul napsugár tüzében. — Uj lombot hajt a /a, újból nyil a rózsa . . . Csak a te szerelmed el ne hervadt volna. Ugye azért édes, ha tavasz lesz újra S rózsás földre hajlik le az ég azúrja . . . A mikor a múlthoz tér vissza a lelked, — Ugye félkeresed a temető kertet? . . . Jöjj él . . . Látogasd meg az én roskadt sirom . . . Nem azért, hogy lelked bus könnyeket sirjon, De hogy ajkad üdvét leszívjam a mélybe, . . . Csókolj meg egy rózsát s tedd sirom fölébe. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei Felhívás 1 Az egyesületi alapszabályok 7-ik szakasza értelmében van szerencsénk az alább felsorolt egyesületi tag urakat tisztelettel felhívni, hogy amennyiben egyesületi tagsági kötelezettségük az 1909. év végével lejárt, az egyesületből való kilépési szándékukat az egyesület titkári hivatalánál f. évi október hó 31-ig jelentsék be, mert ellenkező esetben az alapszabályok fent hivatkozott szakasza értelmében ujabb 6 évre az egyesület tagjaiul fognak tekintetni. Tagsági kötelezettségük lejár: Bakó Gyula, Balatonfüred község, gr. Batthyány Zsigmond. Dauscha Ottó, dr. Dézsányi Árpád, Dezső Béla, Dobronak község, Hirsoh Lipót, Hoffman Béla, Honrlla Hermán, Horvát János basa, Kebele község, Kemény Andor, Kohn Mór, Kovács Antal, Kovács Henrik, Lengyel Sándor, L^tenye község, Lichtenstein Albert, Lichtenstein Sándor, Lövenstein Jakab és Ignáo, Malatinszky Lajos, Mesterházy Jenő, Nagy Pál, id. Nyáry Kálmán, Osterreicher Bernát, Pintér Lajos, Schneider József, Skublics Imre, Stern Farkas, Strausz Sándor, Szabar község, Szűcs János, Udvardy Ignáo, Udvardy Vince, Ukk község, Vermes Márton, Vizlendvay Sándor, Volflzsó, Zalaszentgyörgy község, Zithureczky Elemér, Zathureczky Márton. Gabona árpolitikánk. Irta: Rublnek Gyula az O. M. G. E. igazgatója. A gabonaértékesítés két államban van lehető tökéllyel szervezve. Az Egyesült Államokban — a kereskedelem s Franciaországban — a gazdák javára. Az Egyesült Államok óriási buza és kukorica termési, a nagy tőkével rendelkező elevátor-társaságok silóiba, magtáraiba kerülnek, mely társaságok egyedül irányítják az Egyesült Államok gabona kereskedelmét ós gabonaárpolitikáját. Ezzel szemben alakult már egy tarmer-liga is, amely saját elevátorok építésével igyekszik a gazdát függetleníteni az eleváiortröszt egyeduralmától, — de ez még csirájában van. Franciaországban a gazdák szervezkedtek. A mezőgazdasági szindikátusokban több mint 3 millió gazda egyesült közös eladás és közös vásárlás céljából Ez az óriási szervezet megfelelő központtal rendelkezik. Ennek a központnak a háta mögött s iiletve annak kapcsolatában működik a nemzetközi gabonaár-megállapitó bizottság. Ez a bizottság a hangzatos nemzetközi oimet viseli, de tényleg kizárólag franoia gazda-érdeket szolgál. Célja pedig a nemzetközi és hazai — tehát francia — piao gabona-árhullámzását s a termés- és szállitási viszonyokat figyelemmel kisérni s a gazdáknak megfelelő útbaigazításokkal szolgálni. Ez az állandó bizottság — Comission perruanent, — mint magát nevezi, ezen feladatát fényesen teljesiti, ugy hogy a francia gazda mindenkor tájékoztatva van, hogy gabonájat, elsősorban pedig búzáját mikor értékesítheti a legelőnyösebb áron. Franciaország határait magas vámmal zárta el a külföld elől. Buza vámja 7 frank, körülbelül ugyanennyi korona, — idegen buza tehát 03akis ezen vám lefizetése mellett hozható be. Franciaország búzatermése pedig nagy átlagban körülbelül fedezi az ország fogyasztását s igy behozatalra osak akkor szorul, ha mint nálunk a folyó évben — silány a termés. Az állandó ármegállapitó bizottság feladata már most, a hazai és külföldi termés és árviszonyok egybevetésével a gabona eladását állandóan irányítani. Történik pedig ez a következőképpen. A bizottság időközönként értesítéseket ad ki, melyeket az összes mezőgazdasági szindikátusoknak, gazdasági egyesületeknek és szövetkezeteknek, sőt előfizető egyéneknek is megküld. Ha a hazai termés nem fedezi a hazai szükségletet, akkor arra figyelmeztetik a gazdát, hogy az eladással ne siessen, hogy a gabona védvám teljes mérvben érvényesülhessen. A mint azonban lehetővé válik a belföldi ár emelkedése folytán a külföldi buza behozatala, tehát import paritás áll be, akkor elérkezett a pillanat, hogy a gazdák magtárai megnyiljanak s a szabaddá vált hazai kínálat az árak természetszerű csökkentésével lehetetlenné teszi a külföldi buza állandó beözönlését. Mert amig a hazai készletben tart, a külföldi buza beözönlése nem kívánatos, sőt veszedelmes. Ha a termés bőven fedezi a belső szükségletet, akkor az ármegállapitó központ arra ügyel, hogy a belföldi búzaár az állandó kinálat folytán annyira ne siilyedjen, hogy a hazai buza külföldi piacra való kivitelének a lehetősége, — tehát az export paritás — be ne álljon, mert akkor a franoia gazda a nemzetközi piaoi áron alul volna kénytelen eladni gabonáját. Ebben az esetben arra figyelmezteti a központ a gazdákat, hogy az eladástól tartózkodjanak, mert a külföld behozatalától tartaniok nem kell, s várják meg, mig a piaci ár az export paritás fölé emelkedik, amikor az eladás időpontja újból elérkezend. Égy ily központ létesítése nálunk ie kívánatos volna, mert a mi termósviszonyaink teljesen egyezők Franciaországéval. A monarkia, illetve a vámterület gabonatermelése ma már ritkább esetekben baladja meg a vámterület fogyasztását s igy az állandó behozatalra ezorul. Ennek a ténynek az igazsága azóta lett nyilvánvalóvá, amióta magas gabonavámjaink vannak, amelyek elég hatékonyak arra, hogy a külföld versenyét piaounktól távol tartsák. Semmiféle gabonavám sem lehet prohibitiv, azaz gátló hatású, tehát olyan gabonavámot képzelni, — annál kevésbé követelni, egyáltalán nem lehet, amely az idegen áru behozatalát teljesen meggátolná. A mi minimális gabonavámtételeink teljesen elegendők arra, hogy egyrészt fedezzék azt a költségtöbbletet, amennyivel drágábban termel a magyar gazda, mint a román, szerb vagy orosz stb., másrészt, hogy ellenszolgálmányt képezzenek az ipari vémokért, melyeknek nagyrészt Ausztria látja hasznát. Hogy azonban a nagy küzdelmek árán kivivott gabonavámok hatását élvezhesse is a magyar gazda, nekünk ÍB szükségünk volna egy olyan központi szervre, amely kellő anyagi eszközökkel felszerelve a minálunk még m

;udig szépen virágzó börzei spekulációtól függetlenül irányítaná a magyar gazdát. Ha ma ilyen központunk volna, ugy semmi körülmények között sem jöhetne be annyi külföldi buza, mint jelenleg. Szent igaz, hogy buza termésünk silány. A vámterület buza-szükségletéhez Magyarországnak minimálisan évi 37 millió q-val kell hozzájárulnia. A tényleges hiány tehát 3'5 millió q. El lehetünk tehát arra készülve, hogy buza hiányunkat a külföld fogja fedezni. A. kérdés csak az, hogy ez mikor történjék, mert ez a termelő szempontjából nem közömbös. Egészen másként alakulnak az árak, ha ezt a 3*5 millió hiányt pl. augusztusban hozzuk be, ugy hogy a fogyasztási év hátralévő 10 hónapjában már ez a külföldi áru nyomja az árainkat s a keresletre bénitóiag hat; s egészen másként, ha ez a buza-szükséglet akkor fedeztetik csak a kül• földről, amikor a magyar buza amúgy is fogytán van, azaz a fogyasztási év végén.