Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-14 / 7. szám

XXYTFl évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. február 14. 7. szám, Eídflirtcsi dljr Kiré.-n évre 10 U — f. Kél évre . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f lvi{yt»* műim 20 liii^r Hirdetések : McgáilapodAn Hzarinl Nyilttér soronként 1 K. Köziratokat ueoi küldünk víhm'x Politikai és társadalmi hetilap. ILea Ér'\ F^ iegjelenik minden vasárnap. Korteskedés. A korteskedés alkotmányos jog, amiből azonban nem következik, hogy alkotmányos országban minden eszközzel szabad korteskedni. A mult megmutatta, hogy a politikai téren hová vezet a minden eszközzel való korteskedés. Ennek a vége természetesen nem lehet más, mint korrupció fenékig, vagy herbertizmus és nepotizmus a legszélső határig. A korteskedésnek vannak megengedett és meg nem engedett eszközei; sőt a megengedett eszközöket is lehet osztályozni aszerint, amint azok a közélet terén működő férfiakhoz, legyenek azok politikusok vagy köztisztviselők, méltók és illendők, avagy méltatlanok és lealacsonyítok. A közélet tisztasága érdekében nemcsak a tiltott, hanem a méltatlan és illetlen eszközöket is ki kell küszöbölni, félre kell lökni és le kell törni, mert ahol az érvényesülés eszköze nem az egyéni kiválóság, a tehetség és a munka, hanem a korteskedés, a demagógia, a kilincselés, ott vége a tekintélynek, az egymás megbecsülésének és a békességnek. A korteskedés azonban nem csak a politikai érvényesülés eszköze, hanem jelentős mozzanata ez a vármegyei és községi életnek i«. Nem rég közöltünk egy cikket, amely a községi választásoknál elharapózott kortesfogásokat tette szóvá. Különösen a jegyző választásokról esett f-zó. A cikkiró őszintén és nyiltan feltárta, hogy milyen eszközökkel folyik a közbizalom megnyerésére irányuló muuka kint a községekben, amikor jegyzőválasztások folynak. És a végén azt kérdezte, vajon a korteskedés, a házalás, a be nem váll ható Ígéretek nem rendítik e meg már eleve azt a bizalmat, amelyet a nép hivatott vezetőjének, a közjó érdekében meg kell oltalmaznia? A mult héten lezajlott közgyűlés alkalmával pedig Koller István felszólalt a törvényhatósági bizottság plénuma előtt a korteskedő ellen, mert az a tisztviselők tekintélyének rovására esik. A korteskedés jogát — úgymond — a pályázók hagyják meg ,a törvényhatósági bizottság lagjaiuak s arra kérte az alispánt, hogy a korteskedésnek túlkapásait akadályozza meg.: A felszólalást uagy éljen riadal követte s mindenki érezte, hogy egy erélyes hangra már régen szükség lett volna. Mert — ha őszinték akarunk lenni — az önjelöltködés, az erőszakosságig vitt korteskedés a köztisztviselői tekintélyt ha még le nem járatta is, de erő-en kikezdte. Hogy azonban a felszólalásnak a gyakorlatban lesz / e eredménye, ez erősen kétséges. Es pedig azért, uiert nagyon nehéz megállapítani azt, hogy a korte.-kidés mikor lépi át azt a határt, amelyen tul már a tisztviselőkhöz méltatlanná válik; adott esetekben alig lehet meghatározni, hogy a pályázók céljuk elérésére milyen eszközöket, utakat és módokat vehetnek igénybe anélkül, hogy ezzel a tekintélyt veszélyeztetnék és végül különösen azért, mert a közönség onnét várja az orvoslást, abol a korteskedés ellen épen a legkevesebbet tehetnek: tudniillik a tisztviselőktől. Koller István felszólalása feltétlenül helyes és elismerésre méltó az a bátorság, amellyel ehez a kényes kérdéshez a nyilvánosság előtt, egy izgalmas választás közepette hozzászólt. Csakhogy az interpelláció rosz helyre volt adressálva, amikor az alispánt kérte, hogy a tekintélyromboló korteskedést akadályozza meg. Kézetünk szerint első sorban a törvényhatósági bizottság tagjait kellett volna felszólítani, hogy a korteskedésnek tápot ne adjanak, a kilincselésnek fel ne üljenek, másrészt ne kényszerítsék a pályázókat arra, hogy szavazatok után futkossanak. Mert a korteskedés — habár a túlzásokat menteni semmiképen sincs szándékunkban — csak félig a tisztviselők hibája. Legalább is másik felében a kényszerhelyzet következménye. A legtöbb törvényhatósági bizottsági tag úgyszólván megköveteli, hogy a pályázó a támogatását kérje, vagy leglább is bemutassa magát, avagy valaki szóljon az érdekében. A szavazatok indoka — leszámítva a családi összeköttetést — legtöbbször »ez már előbb szólt«, »a sógorom vagy jó barátom megkért*, »a jelölt szép kérő levelet irt«, stb. Azzal a kérdéssel, hogy ki a méltóbb, ki a régibb tisztviselő, kinek van több jogéi me egyéni értékénél fogva az előlépésre, a törvényhatósági bizottság tagjainak legnagyobb része nem foglalkozik. Ez a helyzet. A pályázó tisztviselő tehát csak számol a helyzettel, amikor kortesutra indul és sorompóba állítja öccsét, bátyját, sógorát és egész atyafiságát. A korteskedő tisztviselők rovására lehet azonban irni azt, amikor méltatlan eszközökkel igyekeznek egymás rovására boldogulni. Ha valaki az összeköttetései révén erőszakolja ki a pozícióját, ám tegye. Ez már a vármegyének olyan ősi vonása, hogy úgyszólván hozzátartozik a lényegéhez és hiábavaló volna ellene rugdalózni, mert úgysem használna semmit. Ez az ősi vonás, amelyet némely rosz nyelvek nepotizmusnak neveznek, egyik ember szemében a a vármegye hibája, a másikéban erénye. Mindig attól függ, ki mennyi hasznát látja; ki és kivel szemben tesz olyan atyafiságos szívességet, hogy segit valakit megfosztani a megszolgált érvényesüléstől, egy kis előmeneteltől, aminek pénzben kifejezhető ellenértéke van, vagy néha napján még a kenvértől is. Mert hát: si duo faciunt idem, non est idem. És emberek vagyunk, akik közül egyik lelkiismeretesebb, mint a másik ; egyik komolyabban fogja fel a közszerepléssel járó kötelességeket, mint a másik; de majdnem valamannyien ugy gondolkodunk, hogy az ing közelebb van hozzánk mint a suba. Az tehát, hogy ki mennyiben érvénye38 Üt SS ɧ s lá>> f^nmmwímmmwmS használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan 9boiya Krémet? p Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt, Kapható: Kocsuba Emii gyógyszertárában Zalaegerszegen. a öf) Mai számunk 12 oS«Sí?1.