Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-14 / 7. szám

! • Zalamegye, Zalavárrnegyei Hirlapc 1909 február 14. siti és kamatoztatja az összeköttetéseit a közéletben, tisztán lelkiismeretbeli kérdés. Arról sem szólunk, ha valakinek hozzáfér az Ízléséhez az öndicséret és érdemeinek hánytorgatásával korteskedik. Fájdalom azonban ez még mind nem elég korteseszköz, hanem az összeköttetések felhasználása, az érdemekre való hivatkozás mellett az ellenfél befeketítése sem épen megvetendő fegyver. örvendetesen konstatálhattuk, hogy ez igazán méltatlan eljárás kiment a divatból. És hogy fel ne éledjen, erről már igenis tehetnek a tisztviselők. A korteskedés megakadályozása, vagy legalább is korlátozása azonban a vármegye vezető férfiainak a dolga. És kötelessége is. Mert a vármegye tekintélyével sem fér össze az, hogy elhunyt tisztviselői ravatalánál elkezdődjék a tülekedés. Nem helyezi előnyös világításba a vezérférfiakat az, hogy a kortesfogásokkal szemben képtelenek a hosszú szolgálatot, a munkát jutalmazni és a képességet érvényre juttatni. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy Zalavármegye tisztviselői a legnagyobb készséggel és örömmel bizzák a korteskedést a törvényhatósági bizottság tagjaira. De ehez első sorban az volna szükséges, hogy a vezérférfiak a korteskedés jogát gyakorolni akarják is, még pedig emberi lehetőségig önzetlenül és elfogulatlanul. Ne hagyják magára a tisztikart s ne kergessék bele a korteskedésbe azzal, hogy megvárják az önjelölést és az akció megindítását. Ennek a módja.— más vármegyék példája után indulva — adva van. Tessék szervezni a törvényhatósági bizottság tagjait s jelölő értekezleteket tartani, az értekezletek határozatait alkotmányos eszközökkel érvényesíteni. Ez lehet az egyetlen helyes, alkotmányos és célhoz vezető eszköze a választási küzdelmek purifikálásának. Azokban a vármegyékben, ahol a jelölő értekezletek úgyszólván eleve eldöntik a választás sorsát, vagy legalább irányítják a közvéleményt, a választási küzdelmek sohasem élesedhetnek odáig, hogy üszköt dobnának a tisztikar kebelébe, egyéneket aláznának meg és szembeszökő métatlanságokra vezetnének. A tisztviselő alig mehet tovább, mint beadja a pályázati kérvényét, tudomására hozza a törvényhatósági bizottság tagjainak, hogy pályázott és támogatást kér. A szavazatok becsületszóra való el kötelezése, aláírások gyűjtése, levélbeli Ígéretek szinte önmaguktól elmaradnak. Sőt nagyon sokszor már a pályázatot is irányítja a jelölés, ami a legideálisabb állapot. Helyes felfogás szerint önjelölt senki sem lehet. A vármegye közönségének, vagy a választók egy részének kellene megmondani, különösen a vezető állásoknál : ki' tart méltónak a bizalmára. Mert vannak még önérzet tultengésben szenvedő emberek, akik nem tudják elviselni a stréberkedés vádját és egyenes felhívás nélkül talán nem is pályáznának. A szomszédos vármegyékben a jelölő értekezletek általános szokásban vannak, miért ne lehetne azokat nálunk is szokásba hozni ? A tisztviselők csak annyit tehetnének, hogy közös akarattal elhatározzák, miszerint a házalást a jövőben nem tekintik méltó eszköznek arra, hogy szavazatokat szerezzenek s minden esetben bevárják a jelölő értekezletek határozatait. Természetesen a legelső dolog volna megfelelő szervezet létesítése, hogy az értekezletek népesek legyenek s minden érdek szóhoz jusson; másodsorban pedig ki kellene küszöbölni azt a szokást, hogy az értekezletek határozathozatal nélkül oszoljanak szét, rábizván a döntést a közgyűlésre. De ezek már részletkérdések, amelyekkel ezúttal foglalkozni nem akarok. A megoldás módjait majd megtalálnánk, ha azt az elvet, hogy: a jelölés és korteskedés joga első sorban a törvényhatósági bizottság tagjait illeti, minél többen elfogadják. Koller István úrtól, aki ezt a kérdést a közgyűlésen felvetette, most már azt is várjuk, hogy indítsa meg a gyakorlati értékű akciót a korteskedés korlátozása érdekében. Dr X. J. Jegyzetek a közgyűlésről. Az utolsó két évtized alatt nem volt Zalavármegyének olyan népes közgyűlése, mint a mult héten. Négyszáznál több bizottsági tag szorongott a nagyteremben. Mozogni alig lehetett s a szavazások alkalmával majdnem életveszélyes tolongás fejlődött ki. A vendéglők már előtte való napon megteltek, a szobákat napokkal előbb lefoglalták, mégis sokan lakás nélkül maradtak. Zalaegerszeg nincs berendezkedve néhány száz vendégre. Ez a nagy tódulás egyébként közgyűlések alkalmával is ritkaságszámba megy. Amikor már a gyűlés előtt való napon meguépesül a város, az azt jelenti, hogy itt vaunak a vármegye messze vidékeiről való bizottsági tagok is, akik nem tudnak egy nap alatt megfordulni a székvárosból. Ha pedig a messze vidékek is megmozdulnak, akkor már fontos az eset. Legalább is választás forog szóban. Mert a stridói bizottsági tag a balatonfürediek bajáért be nem ruccanik s a balatonpartiak sem sokat törődnek azzal, hogy például ketté osztanak-e a nyugati határszélen egy kéményseprői kerületet, vagy egészben hagyják. Amikor a periferiák egyszerre kezdenek mozogni, az nem kis jelentőségű esemény. Vasárnap este tehát feléledtek egy napra a vicinális vasutak kie'pítése e!ő

fti mult hagyományai. Amikor még a muraköziek, lendvaiak, letenveiek kocsin jártak be a gyűlésre; a Tapo'cza videkiek egy nappal előbb útra keltek s bevonultak a göcseji urak is. És folyt a barátkozás, a bor, a csendes egész reggelig, amig el nem kezdődött a gyűlés. Ki tudott volna annyi embernek szállást adni olyan kis faluban, amilyen akkor Zalaegerszeg volt. Azóta a szókváros meguőtt, sőt immár modern külsővel hivalkodó hotelje is van, népes közgyűlések előtt azonban nincs elég ágy. Ehelyett van elég kávéház, amelyek a közügyre való tekintettel ilyenkor fel vannak oldva a záróra betartásának szigorú kötelessége alól. Bor, nóta és megfelelő lelkesedés mellett osak kibírtuk valahogy, amig bevonulhattunk a kvártólyházba, ahol valaha a sédriákra járó notabilit.ásoknak szállást is adott a vármegye. A gyűlés előtti este meglehetős hangulatos volt. A vidékiek számát szaporították a helybeliek közül azok, akiknek jól esik egy kis titulus a házi rend kijátszására. Az „Arany Bárány" éttermében alig lehetett mozogni; a kártyaszobában minden asztal elfoglalva, a kávéház reggelig élénk. Miután választások előtt álltunk, egy kis korteskedés is szóba került az asztalok körül. Da már osak a kombinációk folytak, mert mindenki erős elhatározással, határozott szándékkal jött a gyűlésre. Alaposau elő volt kéazitve már odahaza a választás sorsa. Annyira kialakult a helyzet már a közgyűlés előtti estén, hogy a szavazatok számát előre pontosau tudták mind a két oldalon. * * * Miután a balatonfüredi főszolgabírói állás forgott szóban, a heves küzdelem előrelátható volt. Melyik ifjú szolgabíró ne vágyakoznék Füredre ? Ideális járási székhely, gyönyörű kis járás, értelmes magyar nép. Két kilométernyire egy tündérkert, amelyben nyáron pezseg az élet. Előtte az isteni Balaton s épülőfélben a vasút, amely a főváméhoz közelebb viszi Füred vidékét. Közigazgatási ti

aztvisölőnek Eldorado s alkotni vágyó ifjú emberek ambíciójának méltó tér a balatonfüredi jírás. Két erős ellenfél került egymásai! szembe: Langer István és Farkas István. Mindegyik kiváló közigazgatási erő, fiatal emberek, muukabirók; tele ambícióval, amelyet még n»m koptatott le az élet taposó malm i, nem hervasztottak meg a csalódások. Mind a két pályázónak nagy összeköttetései vannak vármegyeszerte. Langer Istvánt, aki Kovács Rezső elhunyta óta helyettesként vezette a járást, a balatonfürediek és tap dozaiak erősen támogatták ; mig Farkas István mellé álltak a vármegye belső járásai. Erős munka folyt már hetek óta mindegyik jelölt érdekében. A reménykedés mindkét részről jogos volt, mert Farkas Istvánnak is 150 biztos szavazat állt a háta mögött. Ennyi pedig rendszerint döntő szokott lenni. Most az egyszer azonban ugy megmozdult a vármegye, hogv 382 szavazatot adtak le. Lmger Istvánra 192 e-zavazat esett. A hnrmadiu pályázó Gájássy Lajos letenyei szolgabíró volt, aki 40 szavazatot kapott. Az ignz, hogy minden akció és összeköttetés nélkül érte el ezt azt eredményt, ami azt bizonyítja, hogy Gájássy a járásában közszeretetnek örvend. * * * Karácsony Kálmán, a tapolczai járás uj főszolgRbirája, úgyszólván ellenfél nélkül nézett a választás elé. Még egy pályázó állott csak vele szemben: Dénes Síndor nagykanizsai szolgabíró, akinek érdekében azonban még névszerinti szavazást sem kértek. Igy tehát Karácsony egy hatalmas éljenriadallal tapolczsi főszolgabiróvá megválasztatotf. Fiatal ember mét;, de elég régi szolgája a vármegyének ahoz, hogy mitxl ínki elismerje nagy szorgalmát, agiiitását, tetterejét. Testitől lelkestől közigazgatási tisztviselő, aki nemc-mk a hivatalsroba szük keretében, hine;n kint az életben is dolgozni akar. A tapolczai járás mindenesetre sokat nyert vele. Ennek a közigazgatásilag nehéz járásnak az élé:-» kemény kezű, erélyes férfiúra van szűkség. És hogy a járás törvényhatósági bizottsági tagjai mennyit várnak tőle, legjobban bizonyítja az az együítérző lelkes d'»s, amellyel megválasztását fogadiák. Itt volt a közgyűlésen a járás minden bizottsági taty* s ámbár a siker előre bizonyos volt, a minta főispán kihirdette az eredményt, mentek a sürgönyök T-.ipo'czára a kedvező hírrel. Had örüljenek odahaza is! Visszük már az uj főszolgabírót, akinek ifjú erélyére bizony szükség van a járásban, a jó bor és a virtus hazájában. Karácsony Kánaán ók illája alól pedig kiszivárogtak a könnyek, amikor hivei meleg szeretettel szorongatták a kezét. * * * Most referálok az érdekes emberekről. A főszolgabirák már nem érdekesek, osak a választásuk az. Lévén ők már leházasudoit férfiak. A i