Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

4 » Zalamegye, Zalavár megyei Hirlap« 1908 augusztus 23. kollokvium után igy szólt az ifjú orvosnövendékhez: »Üdvözlöm önt, mint legjelesebb tanít- I ványomat s leendő utódomat.* Hérics Tóth Jánost természete az orvosi pálya elhagyására kényszerítette. Hirtl tanár minden áron szerette volna a ritka tehetséget az orvosi tudományok számára biztosítani, de rábeszélései dacára az ifjú elhagyta az orvosi fakultást és jogász lett. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után visszakerült szülővármegyéjébe, ahol csakhamar megyei alügyész lett, 1872-ben, a bíróságok szervezése alkalmával pedig a csáktornyai kir. törvényszék elnökévé neveztetett ki. Csáktornyán három évet töltött, amely idő alatt köztisztelet és szeretet vette körül a kiváló jogászt, a lelkes magyar embert, aki a társadalmi téren is kivette a részét Muraköz magyarrá tételének munkájából. Csáktornyáról Sopronba ment elnöknek s 15 évig vezette az ottani törvényszéket. Itt sem elégedett meg azzal, hogy terhes hivatalát ellássa, hanem tevékeny maradt a kulturális és társadalmi életben is. Akkor még túlnyomó részben német ajkú város és vármegye megtnagydrosítása érdekében nagyon sokat tett. Több helység egyenesen az ő indítványára változtatta meg német nevét. Hérics Tóth János kezdeményezte és létesítette Sopronban az ugytevezett Deák alapot, amely akkor 12.000 K tőkével rendelkezett. Az alapból szegénysorsu tisztviselők kamatmentes kölcsönöket kaptak s Hérics Tóth János nem egyszer fizette vissza saját zsebéből a meg nem térült kölcsönöket. Deák Ferenenek kedves embere volt, akit jogi kérdésekben tekintélynek ismert. Egy alkalommal Deák Ferencnél Söjtörön nagyobb társaság gyűlt össze. Valami jogi kérdés tölött vita támadt s Deák kikérte Hérics Tóth János véleményét. Jelen volt a magyar birói karnak egy kimagasló alakja is, aki Hérics érveit nem fogadta el s azokkal szemben vitázott. Deák keményen rárivalt a magasraugu biróra, aki egyébként rokona is volt: ^Hallgass öcsém, sz . . . r vagy te ahoz, hogy Héricset meg tudd cáfolni.« Ez az incidens Hérics Tóth Jánosnak megszerezte a magas rangú férfiú ellenszenvét, amely haláláig kisérte. Hérics Tóth János 1870 évben nősült, feleségül vévén Tóth Lajos nagykanizsai ügyvédnek, az öregebbek emlékezetében még élő > Lajos bácsii-nak leányát, akivel boldog családi életet élt 38 éven keresztül. 1880-ban Tóth Lajos egyetlen fia meghalt s akkor örökbe fogadta vejét, akire őfelsége átruházta a Tóth család nevét és régi nemességét is. Nagy tehetsége, sokoldalú tudása, munkássága, szilárd jelleme és éles judiciuma a birói kaikiváló alakjává tették. Pályáján gyorsan emelkedett. Sopronból a budapesti kir. ítélőtáblához, majd a kúriához került s mint kúriai tanácselnök fejezte be munkás és példás életét. Amíg a betegség meg nem gyengítette munkaerejét, folytonosan dolgozott s munkájába belevitte nemcsak tudását, hanem emberszerető jó szivét és fenkölt gondolkodásmódját. Szülővárosához mindig igaz szeretettel ragaszkodott s amióta leánya, Dr Thassy Gábor vármegyei főorvos neje Zalaegerszegen lakik, szabadságidejének egy részét minden évben itt töltötte. Örömmel látta a város fejlődését, érdeklődött minden iránt s ifjúkori emlékeiről sokat mesélgetett. Idefüzték a gyermekkor kedves reminiscenciái, amelyek annál vonzóbbak, minél közelebb hajlik az élet napja a sírgödör felé. Az utóbbi időben különösen vágyakozott Zalaegerszegre. Talan itt akart meghalni, ahol legboldogabb korát töltötte. Hetekig súlyos betegen feküdt sDr Thassy Gábor főorvos és családja odaadó szeretettel ápolták, amig jóságos lelke el nem szált az Úrhoz. Holttestét Zalaegerszegen beszentelték s innét kocsin szállították Nagykauizsára, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A végső tisztességen megjelentek rokonai, barátai és tisztelői; sok koszorú borította a koporsót s a részvétnyilatkozatok özöne érkezett a gyászoló családhoz. Koszorúkat helyeztek a ravatalra: az elhunyt özvegye (Áldott lelkű jó uramnak.) — Dr Thassy Gábor és neje (Hálás emlékezettel és örök hű szeretettel — Jolán és Gábor.) — Dr Hérics Tóth Lajos és neje (Hálás szívvel és örök emlékezettel — Lajos és Kata) — Dr Hérics Tóth Jenő és neje (Jó atyánknak.) — Thassy Jolán és Misi, — Hérics Tóth Vilma és Mária (Kicsi unokáid.) — Dr Gyömörey Vince és neje (Kedves nászúknak.) - - Id. Thassy fmre és neje (Szeretett nászúknak.) — Herieh Miklós és családja (Utolsó üdvözletül.) — Dr Degré Miklós és neje. (Részvéte jeléül.) — Rátz család (A legjobb barátnak.) — A m. kir. Curia (Nagyérdemű tagjának.) — A Zalán család (Részvétük jeléül.) — Á Plihál család (A legjobb barátnak.) — Freyler Adolf (Szeretete jeléül.) — Özvegy Véssey Lászlóné és családja. — Özv. Dr Hérich Károlyné stb. Levélben és táviratban fejezték ki részvétüket : Gózony László közigazgatási biró és neje, Takács Jenő kir. közjegyző, Csikyné kúriai biró neje, Polyák Gábor Ítélőtáblai biró, Hajós Mihály Alsólendva, Kammer Ernő, özv. Nedeczkyné, Oberschall Adolf, a Curia elnöke, Décsey Zsigmond tanácselnök, Séllyey kir. főügyész, Vági Mór tanácselnök, Kosutány kúriai biró, özv. Plihál Ferencné, Dr Plihál Viktor és neje, Dr R;ícz Kálmán, Sibrik Adorján, Dr Székács Béla, DrFriedmann Bernát, Kecskés Gábor ítélőtáblai tanácsjegyző, Károlyi Antal ny. alispán, Lingl Valérián balatonfüredi fürdőigazgató, Szabó Albert kúriai tanácselnök, Dr Schwarcz Miklós, a soproni ügyvédi kamara elnöke, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke, Berecz Ábel soproni ügyvéd, Lóskay Fidél soproni szentbenedekrendi házfőnök, Dr Herich Károlyné, ifj. Takách Jenő, Göttinger és Csizmazia család, Blaskovich Gyuláék, Dr Hérios Imréék, Blaskovich Lajosék, Gyömörey tábornok családja, Géber Antal, Dr Hanny Ödön, Zarka Zsígmondné, Barthelmes Walterék, i Dr Szigethy Elemérék, Árvay L'ijos, Szeybold, Freyler, Dr Briglevicsék, Gyömörey Vincéék, Dr Winkler Ernő, özv. Erdős Gézáné, Kaszter Sándor, Dr Kaszter Ödön, Dr Jó'.sa Fábiánék, Dr Tripammer Rezső és családja, Koc-mba Emil és neje, Hirschler család, Kovács Lajos, Bognár Márton és családja, Takáts Dénes, Dr Fried Vilmos, Hérics Márton plébános, Szkalla László, Russ Gábor, Dr Geszti Andor, Ráth Zsigmond, Dr Szegő Hugó, Elek Géza, Nábráczkyék, Heintz Géza, Skublics Gizella és Lenke, Langer István, budai Goldberger, Gráner Kornél, Farkas Mariska, Farkas Margit, Mayer Gyuláné, özv. Dr Háry Istvánné, Szily Dezső, Duzsárty és neje stb. Dr Degré Miklós zalaegerszegi kir törvényszéki elnök a következő levelet intézte a gyászoló családhoz. Méltóságos Asszonyom I Mély megilletődéssel vettem ama súlyos csapás hirét, mely Méltóságodat és igen tisztelt családját érte. Méltóságod Férjében a magyar birói kaiegyik diszét, egyik büszkeségét veszítette el. Méltóságod gyászában tehát részt vesz az egész magyar birói kar, de különösen részt vesznek e testület tagjai közül azok, kiknek alkalmuk volt a Boldogultat személyesen ismerhetni és tisztelhetni. Szomorú kötelességet teljesítek, a midőn legőszintébb részvétemnek adok kifejezést. Kiváló tisztelettel vagyok Méltóságodnak kész szolgája Dr Degré Miklós kir. törvényszéki elnök. Vargha Ferenc koronaügyész helyettes Dr Thassy Gábornéhoz intézett részvétsorai : Nagyságos Asszonyom ! Megdöbbenéssel s a legmélyebb részvéttel olvastam kedves uraattyának elhalálozását. Midőn legősziutébb részvétemet jelentem az egész osaládnál, méltóztassék megengedni, hogy a gyászolók közé én is odaálljak. Siratom benne a kitűnő Bírót; a nemeslelkü embert s a páratlan jó barátot. Midőn Nagyságos Asszonyomat vigasztalom, akit kis leány kora óta van szerencsém ismerni, nem tudom magamat vigasztalni. Hogy van az, hogy mindig a legjobbak dűlnek ki legelőbb ! Szinte föllázad az ember a természet akarata sllen. De bármennyire fájjon is a gyász, csak a megnyugvás kényszerűsége áll előttünk. De ha a megnyugvás s az idő majdan vigasztalnak is: az Ö emléke, nagy lelkes szive elevenen fog élni közöttünk. Kézosókját jelenti őszinte tisztelő hive Vargha Ferenc. * * * Héries Tóth János egyéniségének s munkájának méltatására gyenge az én tollam. Idézem tehát »SalluBtius«-t, aki bizonyosan közelről figyelhette meg a kiváló férfiú életét és munkásságát. A snagy bíró« névvel tisztelik meg az elhunyt jogtudóst és van-e szebb, van-e nagyobb elismerés, mint ez a cím, amely a jellembeli és szellemi nagyságot kifejezi. Hérics Tóth János jellemzésére avatott toll a következőket írja: A bölcs öreg ember, Héric3 Téth János dr a magyar bíróságban azt a helyet töltötte be, a melyen egykor Csemegi Károly működött. Es a magyar igazságszolgáltatás ingadozásainak két szélső pontját ennek a két nagy bírónak egyénisége tűzte ki. Alig hiszem, hogy egyazon téren különbözőbb szellemű férfiak működtek volna valaha. Olyan ellentétei voltak egymásnak, mint ^szaknak a dél, mint a zenitnek a nadir. És a ki valaha tanuja volt az ő érintkezésüknek, az akkor a logikának az intuícióval való fényes mérkőzésében gyönyörködhetett. Csemegi volt a dogmatikus jogászat mestere. Az állami ós a társadalmi rendszer végelláthatatlan szövevénye fölé egységes jogszabályokat helyezett; és az egész jogrendszer összes szabályai harmonikus egységet alkottak az ő nagy elméjében. Ez ez egység a »jogállam* volt, mely az emberi élet mindenféle kérdéseit eleve elintézte a maga szabályaival. Akár törvényt hozott, akár ítéletet, Csemegi Károly vaslogikával, kérlelhetetlen következetességgel alkalmazta a jogállam elveit. Azok a törvények, a melyeket ő szerkesztett, erő és világosság dolgában a törvényhozás művészetének remekei. A klasszikus Róma jogászai is tanulhattak volna tőle logikát. Még a stílusa is olyan volt, amilyent Rómában kőbe szoktak vésni. Hanem az ő ítéletei csak éppen a jogállam elvont eszméihez voltak szabva; az emberi élet pedig sohase tudott elvont szabályokhoz igazodni. Igy azután a Csemegi befolyása olyan mnrev, hajthatatlan jogalkalmazásra vezetett, a melynek mesteri logikáját nem egyszer cáfolta meg az élet. A Hérics Tóth János egyénisége éppen az ellenkező irányban hatott. A jogászi dogmatika elveivel ő is tisztában volt és „okkal-móddal" alkalmazta azokat. A jogegységet egész bizalmasan chimaerának mondotta és az emberi élet kérdéseinek bírálatában nem az elvont jogeszmék megvalósítására törekedett, hanem a saját életigazságait alkalmazta. Megesett bizony, hogy ezen életigazeágok érdekében erősen kellett a törvény szabályait interpretálni. Ilyenkor az ő nagy tudása kiegészítette a törvényes szabályok alkalmazásának módját és azok az Ítéletek, a melyek igy jöttek létre, dicsőségére váltak a törvénynek is, meg a birónak is. Könyviárakat írtak már össze arról a kérdésről, vájjon a biró az ő jobb meggyőződése ellen is tartozik-e a törvényt alkalmazni ? A Magnaud nevét világszerte ismerik. Még a laikus közönség is tudja, hogy ezt a nagy francia birót >le bon juge« névvel tisztelte meg az ő nemzete. Magnaud a maga birói függetlenségét még a törvénynek is föléje hrlyezte, s valahányszor az ő meggyőződése a törvénnyel ellenkezett, mindig a lelkiismeretét követte és mindig mellőzte a törvényt. Felmentette a tolvajt, „mivel éhezett

1', felmentette a gyermekgyilkos anyát és Ítéletében a biin

fett létrejöttéért a társadalmat tette felelőssé. Az emberiség legfenköltebb szellemei: Tolstoj, Zola és Francé tapsolták meg ezeket az Ítéleteket. A magyar táblairó-szellem sohasem tud radikális lenni. A forradalmi és a reakcionárius gondolkodástól egyaránt idegenkedik. És Hérics Tóth János ennek a szellemnek volt egyik legnemesebb képviselője. Ő is érezte, a mit annyi nemes lélek és annyi jó szív érzett már ezen a világon, hogy a biró lelkében néha ellentétbe jut a törvény iránt tartozó engedelmesség a benső meggyőződéssel. Ilyenkor Magnaud egyszerűen félredobta a törvényt. Hérics Tóth pedig ilyenkor a tudás erejével ugy interpretálta a törvényt, a hogyan az az ő lelkiismeretének megfelelt. Én ugy gondolom, hogy e két fényes szel'dm közül a magyar járt az igazabbik uton. Mert a birói függetlenségnek Magnaud féle felfogása csak kivételes nagy szellemeket illet. Quod licet Jovi . . . Kész veszedelem volna, ha minden biró a Magnaud módjára alkalmazná vagy abrogálná a törvényeket. Hanem a ki maga is olyan szellem, mint a ki a törvényeket hozza, auuak a kezében a törvény hajlékonnyá válik és hozzáigazodik az emberi élet igazságaihoz. Az ilyen szellem csakugyan jobban érti és jobban tudja a törvény rációját, mint a hogyan az tudta, a ki a törvényt szavakba foglalta. Az ilyen biró kezében a törvény csak eszköz, a cél az igazság. És Hérics Tóth János ilyen biró volt. A