Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

1908 auguaztus 16. » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 403 ki tudja, csinálja utánna; a ki pedig nem tudja, annak okosabb a törvény általánosan értett parancsaihoz tartania magát. Ő tudta. És ebben a magyar jogászvilágban, melyben az ostoba német teóriák nagyképű majmolása ugy el tud vegyülni az ősi tudatlansággal, olyan kevesen vaunak, a kik őt követni képesek! De vannak! És a kik vannak, azok kegyelettel és szeretettel fogják megőrizni e nagy biró emlékét, az emberi jóság és a birói bölcsesség mintaképét, a ki a világos magyar értelem intuieióját egyesitette az európai tudás alkotó erejével. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület közleményei. A tepya két veszedelmes betepp. Már a közelmúltban felhívtuk a gazdaközönség figyelmét a burgonya két uj betegségére. Egyik a levélfodrosodás, másik a gyűrűsbetegség. Az idén mindkét, betegség oly veszedelmes jelleget öltölt, hogy kötelességünknek tartjuk e közlemény gyors és szélepkörü elterjesztésével újból felhívni a gazdák figyelmét a burgonyatermesztés eme uj veszedelmére s az ellene való védekezésmódok megismerésére. Már évek óta jelentkezik Németországban a burgonyabokrok egy megbetegedése, amely évrőlévre fenyegetőbb jelleget ölt s amely, sajnos, már hazánk egyes vidékein is, tudomásunk szerint főleg az ország északnyugati részéu, el van terjedve. Levélfodrosodás néven ismerjük e bajt, amelyet a Fusarium genusba tartozó fonálgombák idéznek elő. E betegségnek, amely már hazánk burgonyatermesztését is erősen fenyegeti, ismertető jelei a következők : junius végén, még inkább azonban julius és augusztus hónapokb.n a burgonyatáblákon egyes növények felső levelei a levélborda mentében többé-kevésbbé összehajtanak, szelőktől kezdve belesodródnak s a levéllemeznek igy felülre került alsó lapja a sárgától a sárgásvörösbe átmenő színárnyalatot nyer s a bokor levelei felülről lefelé haladóan lassan rlhaluak. A levélfodrosodás első jelentkezésekor kevés fontosságot tulajdonítottak neki, mert a beteg bokrok látszólag rendes termést adnak s a gumók sem külömböztek, legalább külsőleg, az egészséges bokrok gumóitól. Ha azonban a beteg bokrok alatt termett gumókat a köldökhöz közel kettészeljük, ugy azt látjuk, hogy az edények sárga szint öltöttek a e sárga szín, ha a gumó kihajt, átmegy a szárrészek edényeibe is. Ha ilyen beteg gumót elültetünk, az rendesen kikel, csakhogy a fejlődő bokrok a rendesnél valamivel kisebbek maradnak, a levelek fodródása és sárgás- vörös szineződése korábban kezdődik s a növények korábban kezdenek elhalni. Ha ilyen beteg növényt kihuzunk a földből, még találunk ugyan gumókat a fészekben, ezek azonban aprók, mogyoró és diónagyságuak, sőt még borsónagyságu gumók is találhatók. A termés tehát csekély h amellett a gumók gyakran puhák a rendesen nem is stolonákon, hanem közvetlenül a földalatti száron ülnek s apró gumók sok esetben még a fészekbon ki is hajtanak. Ha már mo»t ezeket a fejlődésükben visszamaradt gumókat ültetjük el, ezek sok esetben ki nem kelnek, ha azonban mégis kikelnek és bokrot fejlesztenek, ezek aprók maradnak, leveleik kezdettől fogva fodrosak s a jellegzetes sárgáspiros spintől a sötétpirosig és kékespirosig a színeződés összes árnyalatait mutatják. Alkalmunk volt a betegség eme mértékét látni a pozsonymegyei pudmericzi uradalomban, ahol a beteg bokrok alatt vagy egyáltalán semmi, vagy csak borsónagyságu gumók képződtek, ugy hogy termésről egyáltalán szó sem lehetett. Láthatjuk az elmondottakból, hogy e betegség kevésbevevése milyen károsodást okozhat a burgonyatermesztőknek. Tekintve, hogy a burgonya több iparágnak, mint pl. a szesz-, keményítőes burgonyalisztgyártásnak nyersanyagát képezi, — tekintve továbbá, hogy hazánk egyes vidékein a szegény néposztálynak legfontosabb, sőt helyenként csaknem egyedüli táplálékául szolgál, beláthatjuk, hogy mekkora veszedelmet jelenthet a burgonyatermést teljesen megsemmisíteni képes eme betegség nemcsak egyes iparágakra, hanem egész vidékek lakosságára nézve is. Az egyetlen mód, amely e veszedelmes betegség leküzdésére ez idő szerint rendelkezésünkre áli, az, hogy lelkiismeretes gondossággal válogassuk ki vetési célra az egészséges gumókat. Ez osakis ugy történhetik, hogy julius és augusztus hó folyamán, amikor a beteg bokrok az egészségesektől könnyen megkülönböztethetők, még künn a burgonyaföldön megjelöljük a beteg bokrokat (szines rongy rákötésével, vagy jelzőkaró leszurásával), ezeknek termését külön szedetjük és semmi szin alatt sem használjuk vetésre. Vetőmagul csakis a teljesen egészséges bokrok gumóit szabad használni! Ha bármi oknál fogva kényszerítve volnánk tavasszal vásárolni ismeretlen származású vetőgumókat, ez esetben — ezt különösen figyelmébe ajánljuk a burgonyatermesztőknek — nem szabad elmulasztani, hogy a vásárló nagyobb mennyiségű, kb. 100 gumót taríalmázó mintát küldjön be Magyaróvárra a növénykórtaoi állomáshoz megvizsgálás végett. Nevezett intézet díjtalanul végzi a vizsgálatot s értesíti a beküldőt a minta egészségi állapotáról. Egy másik, ugyancsak veszedelmes ujabb betegsége a burgonyának a »gyürüsbetegség<, amelyet baktériumok okoznak. Ha a beteg gumót kettészeljük, a metszési lapon a héjtól 1/

2—1 cm.-nyii-e befelé egy többé-kevésbbé teljes barnaszinü gyűrű ötlik szemünkbe, amely a gumó edényeinek romlása folytán keletkezik. Az egészséges gumó kettévágásakor is látjuk ez edénygvürüt a bél- és héj rész közt, csakhogy e gyürü szinezetlen, semmiesetre sem barna. Ha csak nagyon kismérvű a gumó fertőzöttsége, akkor a metszési felületen nincs is meg a teljes barna gyürü, hanem csak helyenként, főleg a köldökhöz közel vannak feketésbarna pontok vagy vonalak, amelyek bent fekszenek a gumó edényeiben, vagyis a gyűrűben s ha a köldökön át vágjuk ketté a gumót, akkor meggyőződhetünk, hogy e barna pontok nem egyebek, mint keresztülmetszett barna edények. Ha a beteg gumót kiültetjük, világos, hogy a belőle fejlődő hajtások is betegek lesznek, mert hisz ezek edényei benső összefüggésben vannak a gumó edényeivel. Gyakori eset az is, hogy az ilyen gumó nem kel ki s ha kibontjuk a földből, azt látjuk, hogy a gumó külsőleg egészséges, de a belőle fejlődő hajtások elhalnak, még mielőtt a földből kibújtak volna. Ha egy ily hajtás a felszínre kerül is, ott nyomorúságosan fejlődik, a szár rövid marad s apró leveleket visel, amelyek gyakran feketepettyesek s ellentétben az előbb leirt levélfodrosodással, alulról felfelé menőleg kezdenek száradni és lehullani. Az is előfordul, hogy kezdetben egészen normálisan fejlődik a növény, nyár derekán azonban egyik másik, avagy valamennyi hajtása áttetszővé és barnapettyessé lesz és elszárad; a beteg hajtások levelei feketés, lassan nagyobbodó foltokat kapnak az ereken, összezsugorodjak és lehullanak. A most ismertetett esetben a gumótermés látszólag normális, főleg akkor, ha csak egyetlenegy hajtás beteg. Pedig éppen ezek a gumók a legveszedelmesebbek, mert általuk terjed el a betegség a következő évben. E betegség okozói baktériumok, amelyek valószínűleg a szárrész alsó részének repedésein kerülnek bele a növénybe. De belekerülhetnek e baktériumok a talajból közvetlenül a gumóba is főleg akkor, ha a vetőgumókat szétdarabolva ültetjük el, ami sok helyen saokásban van. A gyürüsbetegség elhárítására ugyanazok az iráuyelvek követendők, mint a levélfodrosodásuál. E mellett arra is ügyelni kell, bogy feldarabolt burgonyagumók vetésre ne használtassanak. Takarmányhiány. Azon veszedelem, melyet az abnormis időjárás természetes következménye gyanánt eddig C3ak sej!ettünk, a legszomorúbb valóvá vált. Hogy takarmánytermés dolgában rosszul állottunk már a nyár első felében is, az kétségtelen. Tekintve azonban azon körülményt, hogy egy kellő időben beálló esőzés az eddigi hiányokat i lényegesen pótolhatta volna, a takarmányinség j rémével nem tartottuk szükségesnek időnek ' előtte a gazdákat rémíteni. Hogy általánosságban mily fokú a takarmány hiánya, azt vázolni nagyon bajos. Mig egyik helyen valósággal ínség állott be ezen a téren, addig a másik helyen csak takarmányszükségről lehet szó. A kormány, a törvényhatóság, a társadalmi testületek mindent megtesznek veszélybe jutott állattenyésztésünk érdekeinek megóvására, azonban sem a takarmánykiviteli tilalomnak, sem a takarmány önköltségen való szállításának nem lesz meg a kellő foganatja addig, mig a gazdák maguk össze nem fognak s közös erővel nem iparkodnak a bajból, ugy ahogy lehet, kilábalni. Mert mit ér a takarmánykiviteli tilalom, ha a szomszédos Ausztria élelmes kereskedői és gazdái az itt-ott felesleges szálastakarmányokat még az idény kezdetéa aránylag olc3Ó pénzen összevásárolva az orrunk elől elviszik; mit ér a takarmányoknak önköltségen való szállítása, ha azt harmadik vagy negyedik kézből kell megvásárolnunk s a kedvezméayes szállítás mintegy reoompensálásául a kereskedőknek míg nagyobb uzsora hasznot adunk. Csak a gyors, együttes, közös eljárás vezet eredményre, amikor is a feleslegek első kéíből időben bevásárolhatók s a legkedvezményesebb árban a gazdákhoz juttathatók. Sajnos a magyar ember ismert nemtörődömsége válságos helyzeteket, sok kapkodást s az érdekek helytelen kielégíthetőiét fogja maga után vonni. Hogy ezen állításom nem puszta frázis, bizonyítéka annak az, hogy a gazdatársadalmi testületek tagjaiktól, vagy egyáltalán a gazdaközönségtől eddig úgyszólván alig kaptak információt, segélyért oda forduló pedig egyáltalán nem akadt a gazdatársadalom széles rétegében. Ha nem a gazdatársadalmi testületek, akkor kik legyenek hivatvák ezen kérdés megoldására ? ! A helyzet tisztázódása céljából szükséges volna mindenekelőtt azt tudni: hol, mily mérvű a takarmányhiány s az egyes gazdák milyen pótlásra vannak utalva. A szükség törvényt bont! Szükségből sok olyan takarm íoy felhasználható, mely eddig azt mondhatni csak az almozásnál találta meg rendeltetését. Hogyan tudják tehát az intéző körök, hogy egyes vidékeken, egyes községekben, főleg pedig az egyes gazdáknál a bajon hogyan lehessen segíteni, ha a fenti körülményekről általánosságban teljesen biztos tudomásuk nincsen. Azt ne kivánja egy gazda sem, ha tél folyamán talán valakinek szalmára, a másiknak melassera vagy korpára szüksége lenne, hogy az azonnal és olosón beszerezhető legyen s azt a legrövidebb idő alatt majorjaiba szállítva átvehesse. Ma nagy a kereslet is. Nem szabad addig késlekednünk, mig az élelmes vállalkozók, vagy az előrelátó gazdák az összes készleteket összeszedik s úgyszólván a tenyerünkön hordott pénzért sem leszünk képesek istállóinkban éhező állatainknak a szükséges takarmányt megszerezni. Ha a gazdatársadalom megmozdul, ha kellő időben szervezkedik, ugy egyöntetű, kellő időbeni eljárással a kérdés a körülményekhez képest könnyen megoldható lesz. Gondolkodásra pedig most már nincs idő. Minden gazda ma már tisztában lehet azzal, hogy fog e még akár zöld, akár gumós vagy más egyéb takarmánya teremni s tisztában kell lennie azzal is, hogy mire lesz még szüksége. Szervezkedjünk tehát s közös bizalommal és együttértéssel forduljunk a gazdatársadalmi testületekhez s hivjuk fel azt, ha kell, kényszerítsük, hogy eme válságos időben hivatásának magaslatára emelkedve a takarmányhiány leküzdésében ke első haroosok soraiba álljon. —k— Eladó szalmakészletek. A Délmagyarországi Mezőgazdák Szövetkezete Temesmegyéből nagyobb mennyiségű ez évi préselt buzaszalmát ajánl megvételre. A buzaszalma préselt állapotban az állomásokra szállítva 2—3 átlagban 2"40 koronás árban kapható. A szállítási költség Temesmegyéből Zalamegyébe mintegy 210 fillérbe kerül métermázsánként, mely összeg a kilátásba helyezett önköltségi szállítással lényegesen devalválódni fog. Amennyiben az egyes gazdák szükségleteiket a Zalavármegyei Gazdasági Egyesülethez beje-