Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

1908 november 29. »Zalamegye, Zalayfirmegyel Hírlap* 9 Nagykanizsa, Rosenberg Zsigmond Zalaegerszeg, Weisz Félix Nagykanizsa, Szezemszky Gyula Monostorapáti, Reich S«mu Zalaegerszeg, Bierl Fereno Nagykanizsa, Szivonosik Antal Csáktor- • nya, Mészáros Antal Keszthely, B?ok Gyula , Keszthely, Dobrovioa Miklós Díszei*, Babos rrain ö.ilomvár, Kossá Gusztáv Sümeg*, Eitner Zsigmond Sümeg, Rosenberg Lajos Csáktornya, Skublios Imre Zalaegerszeg*, Oszmann Pál Kesuthely, Meider Mór Drávavásárhely, Beok Sándor Keszthely, Kukorelly Pál Nyirád, Vokaun Antal Nagykanizsa. *-gal jelöltek adója kétszeresen van számítva. Aktualitások. (A háború.) Minden félhivatalos tagadás és cáfolat dacára el kell arra készülve lennünk, hogy hamarosan háborúba kerülünk Szerbiával és Montenegróval. Montenegróból máris betörtek Herczegovinába, Szerbiában pedig állandóan szervezik a Boszniába készülő rablóbandákat. Azonkivül mind a két országban hetek óta folynak a háborús előkészületek, fegyverek, lőpor beszerzése s nagy tömegekben való szállítása, ágyuk tüntető felvonulása stb. Ezekkel a tényekkel szemben Magyarország és Ausztria sem maradhat ölbe tett kezekkel tétlenül, hanem a hadvezetőség idejekorán megteszi a maga kötelességét, nehogy készületlenül találják az események. Nyakig benne vagyunk a háborús előkészületekben és alig hihető, hogy a vad Szerbiában, amelynek veszteni valója ugysinos sok, felülkerekedjék a józan belátás. Rövid idő kérdése tehát, hogy meglesz az összeütközés. És háború esetére fölmerül a kérdés, váljon érdemes, helyes, okszerű volt-e ezt az összeütközést Bosznia ós Hercegovina anneksziójával provokálni ? Váljon az elérhető legkedvezőbb eredmény arányban áll-e a háboruviseiéssel járó károkkal és hátrányokkal ? Az ellenfelet lekicsinyelni soha sem szabad. Ez a legroszabb taktika. Tény, hogy Szerbia és kisded társai fölött megvan a fölényünk, de tény az is, hogy Szerbia és Montenegró közel 300 ezer katonát tudnak mozgósítani és fegyverbe állítani. Bármilyen szervezetlen és korrupt is a szerb hadsereg, mégis ezeknek az elszánt és fanatikus elemeknek télvíz idején folytatandó gueriila-harc- \ ban való legyőzése olyan feladat, amely még a mi nagyhatalmi katonai állásunkban is temérdek vér- és pénzáldozatot igényel. Mikor 78-ban a berlini kongresszus felhatal- j mazá^a alapján Bosznia és Hercegovina meg- j szállására a kormány kezdetben csak a 13-ik j hadtestet és 'egy gyalogsági hadosztályt moz- | gósított Philippovich táborszernaggyal élén, még ! élénken emlékezünk reá, igen sok csapás érte ; a Száván átkelt csapatokat, a bosnyák felkelők lesbe csalták derék katonáinkat, olyannyira, hogy a hadügyi kormány sietett még három hadtestet a harctérre küldeni, sőt honvéd zászlóaljak is ki lettek rendelve. Hónapokig tartott a harc és cmberkinzás, miglen közel 8000 katona vitéz halála és 200 millió korona hadi költség után bikerült a nagy diadal — Bosznia és Hercegovina katonai megszállása. Az egész közvélemény felzudult az okkupációval járó óriási pénz- és emberáldozat láttára. — Széli Kálmán pénzügyminiszteri állását hagyta ott, mert nem helyeselte az okkupációt. Annál érthetetlenebb, hogy most az annekszió, aminek első sorban inkább formai jelentősége és értéke van, politikai körökben teljes megnyugvást keltett és a függetlenségi párt egyik vezérlő-íérfia arra serkenti a kormányt, hogy félretéve minden tétovázást és kíméletessé get, kemény kézzel rendszabályozza meg a balkáni országokat. Értjük a felbuzdulást, amely az osztrák és magyar alattvalókon és a mi állami tekintélyünkön ejtett sérelmeket erélyesen és kíméletlenül megakarja torolni. De a háboruviselés manapság rettenetes mészárlást visz végbe emberben és vagyonban egyaránt, még az erős és hatalmasabb fél soraiban is. Emlékezzünk csak az angol-bur háborúra, amikor Anglia két évi kemény harcok és tengernyi milliárdok árán volt csak képes a kis bur népet letörni. Hisz ha nem volna nekünk egyéb bajuuk, mint az, hogy a török alkotmány válság követeli Bosznia és Herczegovina állami rendjének megváltoztatását és hogy királyunk címéből eddig hiányzott a boszuiai és herczegovinai fejedelmi oim, ám érthető volna a mostani időpontban elhatározott annekszió és annak fegyveres erővel va'ó érvényesítése. De tele vagyunk mi is súlyos és komoly bajokkal, amelyekért bizony sovány kárpótlást sem nyújthat az anneksziónak diadalmas keresztülvitele, Boszniának és Herczegovinának tényleges birhatása. Bosznia és Herczegovina lakossága, a szerajevoi polgármesterek és az izraelita hitközségi elnökök lojális béosi tisztelgése dacára, nem örül ennek az anneksziónak és a faji különbözőség révén nem is rokonszenvezhet Magyarország és Ausztria népeivel, hanem lelkében az annekszió után is a balkán népekkel tartja fenn a legszorosabb érzelmi kapcsolatot, a legbensőbb érzelmi affinitást ós a kiirthatatlan szolidaritást. Ha Magyarországhoz csatolják, amint a magyar politikusok szeretnék, hát hány száz milliót kell majd ezért a dicső szerzeményért Ausztriának fizetni, hogy lemondjon a mi javunkra az őt illető jogokról. Hisz az természetes, hogy Ausztria teljes joggal kamatostól vissza fogja követelni azt a sok milliót, amelyet 30 óv óta a kvóta arányában Boszniába és Herczegovinába beruházott és amibe neki ezen országok 30 éves katonai igazgatása ténylegesen belekerült. Ausztria busás kárpótlást fog igényelni már azért is, mert Bosznia ós Herozegovina vasutai, ipara, külkereskedelme és erdőségei legnagyobb részt osztrák vállalkozók, gyárosok és tőkepénzesek kezében vannak. Ha tehát simán, háborús bonyodalmak nélkül is sikerülne egész Boszniát és Herczegovinát Magyarországhoz osatolni — és ezen országok királyi címerével gazdagítani a magyar korona viselőjének óimét, még ezen valószinütlen esetben is a legkomolyabban megkellene tontolni I azt, hogy érdemes-e ennyi áldozatot meghozni, i De a sima elintézésre az összes előjelek szerint ninos kilátás. Előreláthatólag háborút kell viselnünk, amely bár végeredményében minden kétségen felül álló győzelmet fog ugyan biztosítani számuukra, mégis rettenetes nagy lesz az ára, emberben és pénzben egyaránt, ennek a diadalnak. A véletlon ismét ugy hozza majd, hogy a a mozgósítandó hadtestek nagyobb része magyar katonákból fog állani. Vérveszteségünk a kivándorlás folytán nem elegendő — szükséges még egy háború, hogy ott ujabb jelentős vérveszteséggel fogyjon a mi vérünk — a magyar emberanyag, melynek gyarapodási aránya különben is mélyen elszomorító statisztikai adatokat mutat. Azután gondoljuk meg, hogy maga a háború ténye — a kis Szerbiával s bármely jelentéktelen országgal szemben is — még a legnagyobb és legerősebb állam gazdasági helyzetét is mindjárt a legérzékenyebben érinti. Hát még a mi vérszegény, agyonsorvasztott gazdasági viszonyainkat mennyire megbénítja és visszafejleszti, ha háborút viselünk. A pénzviszonyok évek óta ugy is igen rosszak, az állam a beruházások céljaira megszavazott több száz milliót nem tudja előteremteni, olyan rosszak a hitelviszonyok. A tőzsde szánalmasan teng-leng, a magyar értékek ára máris olyan alacsony színvonalra esett, a milyen h )sszu évek óta nem volt. A magyar koronnjáradékot (91,40) alig veszik a pénzpiacon és árfolyama 5—6 százalékkal csökkent. A magyar hitelrészvény árfolyama 15°/

0-at (125 koronával) alacsonyabb ma, mint volt másfél óv előtt. Legnagyobb s legtekintélyesebb pénzintézeteink egyike, a mostani kiváló vezetés dacára, a külföldről visszaérkezett záloglevelek visszaváltására köti le anyagi erejének legnagyobb részét ós expanzív fejlődésre ezidőszerint nem képes. A vállalkozási kedv az egész vonalon szünetel, a fizetésképtelenségek az üzleti világban feltűnően szaporodnak. Az állami háztartás megfeszített erővel sem lesz képes a költségvetésbe beállított 200 millió koronás idei kiadás-többletet deficit nélkül fedezni. Az uj adótörvény az eddiginél nagyobb mértékben fogja az adózó polgárokat sújtani. A gazdaközönség egy rosz termés és főleg a takarmányhiány bajait sinyli. A bortermelő gazdák pincéiben borértékesítési nehézségek miatt eladatlanul hever a sok bor, melynek silány ára nem tud javulni. Minden túlzás nélkül való ez a perspektíva, hű, reális és nem színekkel mutatják be az ország gazdasági helyzetét. Ilyen gazdasági viszonyok között valósággal nagyon is komoly gazdasági válsággal fenyeget a háború, amelynek vége Szerbiával szemben ugyan osak kedvező lehet, de további ; nemzetközi bonyodalmak, orosz és angol ki nem zárt beavatkozás esetén bizony kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Minden jel arra vall, hogy az annekszió ilyetén keresztülvitelét a magyar kormány tagjai közül ! egyedül ellenző Andrássy Gyula gróf belügy1 miniszternek — ennek a mélyreható megfontoltságáról és komoly óvatosságáról ismeretes államférfiunak — volt igaza. * * • (A jegytök.) A községi jegyzők országot gyűlést tartottak. A magyarországi jegyzőknek ez a gyűlése ugy tárgysorozatának gazdagsága, valamint az elhangzott szónoklatok magas szárnyalása révén, érdemében is méltónak mutatkozott arra, hogy országos érdeklődés kisérje munkálkodását. Erre az országos érdeklődésre tagadhatatlanul szüksége van a jegyzői karnak is, de még inkább magának a nemzetnek. Mert rég elmultak azok az idők, amikor a osendes faluban pipázgató nótárius ur volt a nyugodalmas életnek kedves, humoros megtestesülése. A jó peleskei nótárius csak a költő örökszép remekében ól, de valóságban ninos többé. A mai idők községi jegzője egy agyontört tisztviselő, aki verejtékes homlokkal görnyed Íróasztala mellett hajnaltól alkonyatig, végezve az államnak reá hárított munkáit, akinek száz ura van, akire jégverésként vág a rendeletek fergetege, akinek mindent kell tudnia, de akiről nem akar tudni senki. Pedig száz törvény közül kilencvenkilencnek ő a végrehajtója ; a közigazgatásnak ő a gyökérszála ; az állameszmének ő a képviselője; a magyar nemzeti gondolatnak ő az örökmécse; a falunak ő a gondozója. O a ládafia, mely a nemzet közkincseit gyűjti. Egy szóval — ő a magyar közigazgatás. Vágd el e gyökérszálakat, tépd ki a népszeretet földjéből és kidől a közigazgatás ezer éves lombos fája. És ki hinné, hogy a törvény mégis ő róluk feledkezett meg legjobban. Hol az a jogtudós, aki megmondja nekünk világosan, hogy valójában ki ós mi a magyar közjogban a községi jegyző? Mindezen anyagi és még inkább erkölcsi sérelmeiknek megszüntetésére tömörültek országos szervezetbe. Közgyűlésük tárgysorozata ezenfelül még azt is mutatja, hogy nemcsak sajgó sebeik gyógyításával foglalkoztak, de sietnek a gyakorlati életben szerzett tapasztalás kincseit a tövónyhozás rendelkezésére bocsátani. Egész sereg már meglevő törvénynek hiányaira mutatnak rá és becses gondolatokat vetnek föl majdan megalkotandó törvényekhez. A megtartott közgyűlésnek legfontosabb tárgya azon memorandum volt, melyet a belügyi kormányhoz intéztek. Egyes részei: mint például a jegyzőképzés reformja, a fegyelmi eljárás, a választási kérdés rendezése, anyagi helyzetük javítása, a segédjegyzők helyzete, a nyugdíj kérdés, a jegyző árvák neveltetése, a jegyzői teendők túlterheltsége stb., mind olyan kérelmek, melyek helyesek, okosak, méltányosak ós jogosak. Remélhető, hogy a községi jegyzők visszás helyzete végre rendezést nyer s panaszaik orvoslást találnak. Ez nemcsak a jegyzőknek, hanem a községeknek és az országnak is érdeke. * * (Degeneratio). Mit értünk tulajdonképen degeneráltság alatt? A faji kiválasztással ellentétes fiziologiai folyamatot. Vagyis mig a faji kiválasztás arra törekszik, hogy az egyedek fejlődésével az egyének minél fejlettebb formáját válassza ki, addig a degeneratio a már tökéletes avagy jó egyedeket rontja s azok fejlődésót hátráltatja, meggátolja. Ha társadalmi életünkben vizsga szemekkel körültekintünk, szomorúan tapasztalhatjuk a visszafejlődés, — ez lenne valamiképen a degeneratio helyes fordítása, — lassú, de biztos folyamatát. Nemcsak az egyes embereken, da magán a természeten is, ott hol mesterséges uton gátját nem vetik, szemlélhetjük, hogy a visszafejlődés ellenállhatatlanul tör előre ós semmi útját nem akaszthatja. Hogy az emberiség századok folyamán degenerálódott, azt a történelem, de főleg az antropologiai vizsgálatok kétségtelenül beigazolták. Aki még a mult században középtermetűnek látszott, az korunkban az óriások közé sorolhatja magát. A porosz királyok gárdistái hiteles