Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

4 iZalamegye, Zalavármegyei Hir'ap* 1908. november 29. adatok alapján ma a mutatványos bódék elsőrangú produkcióit kép»znék, mert az ő termetükkel versenyző emberre manapság csak igen elvétve akadnánk. S feltűnően észlelhetjük azt, hogy azok a nemzetek, melyeknél a kultura hatalmas méretekben terjedt, hol a műveltség a legmagasabb fokra hágott, ott a testek elsatnyultak, degenerálódtak, mig azoknál a népfajoknál, melyeknél a műveltség zománca még nem vont be minden intézményt, ott a testi fejlődés sokkai szebb eredményeket produkál. Mindjárt vehetjük a francia nemzetet. A műveltség jelenkori legkiválóbb letéteményeseit. A testi fizikum e nemzetnél, mondhatnók a legsilányabb s hozzájuk csakis a japánokat vehetnők hasonlóknak, de ezek már eredetileg sem voltak erősebb fizikummal ellátva. A belgák, németek, angolok jobban megőrizték testi kiválóságukat azzal, hogy mesterséges tornázásokkal nem engedték elsatnyulni fajukat, hanem igyekeztek, miként a kihasznált termőföldet vegyi anyagokkal, kihasznált fizikumukat egészséges sportokkal megerősíteni. Ez tehát olyan ellenszerül szolgál, mely a testi degenerátiónak némileg útját szegné. De hiszen nem csupán a testi degenerátióval akartunk mai cikkünk keretébeu foglalkozni. Nem csak e téren tapasztalhatjuk a visszafejlődés káros folyamatát. Intézményeink, elveink, szokásaink, sőt maga az emberi méltóság külső megjelenítése, a divat is visszafejlődik, tehát Ízlésünk is a rég letűnt idők emlékein rágódik. Az irodalom, a politika, mintha az élet és az évszázadok csupán circulus vitiosusokat képviselnének, visszatérnek régi elkoptatott formákhoz és minden, ami újszerűnek, eredetinek tűnik fel a történelemben buvárkodónak, mint elavult ósdi, divattalan tűnik fel. Az irodalom legújabb fázisa is a száz esztendő előtti külföidieskedéshez tért vissza. Az irodalom pedig képviseli azt a tükröt, amelyben a nemzetek jelenüket szemlélhetik. Ezt, nem csupán Mac Cullosch mondotta, hanem tényleg meg is felel a valóságnak. Bizonyos, hogy ezen mi emberi erőnkkel segíteni nem tudunk. Bizonyos, hogy ez a íoiyamat, miként nem kerülte el a hatalmasabb művelt nemzeteket, minket sem fog megkímélni, sőt mint tapasztalhatjuk, nem is kiméit meg. De ha az elernyedt föid erejét, mesterségesen, tuMásunkkal uj erőre tudjuk kelteni, miért ne tudnók enfajunkat, intézményeinket, Ízlésünket, irodalmunkat a degeneratió kisértő veszedelmétől megmenteni ? A degenerált családok egyetlen orvosszere a friss vér kereszteződésében található. Öntsünk pezsgő, forrongó uj vért intézményeinkbe, szokásainkba, Ízlésünkbe s akkor mi is megmenekülhetünk a degeneratió posványos, vészthozó, elernyesztő veszedelmétől. Céllövészet! gyakorlatok az iskolában. A zalaegerszegi főgimnázium felső osztályaibau megalakították a lövészcsapatot, amely Kulcsár Gyula tanár, tart. hadnagy vezetése alatt megkezdte a gyakorlatokat. Had szokjék az ifjúság a puskához, amellyel nálunk olyan kevesen tudnak bánni. Annyira belemerültünk a tudományos nevelésbe, hogy iíjaink a férfias sportokból alif? tudtak valamit; a puska pedig csak a kiváltságos helyzetűek előtt volt ismeretes. Pedig nagy szükségünk iehet még arra, hogy a magyar iijuság jól kezelje a fegyvert s ha katonasorba kerül, ne ijedjen meg a Manlichertől, a harctéren pedig használni tudja a puskát. A bur háború idején csodás dolgokat beszéltek a burok harcképességéről, amely főleg a lőfegyverek kitűnő kezelésének volt betudható. Délhí'rikáuak ez a szabad népe nem részesült katonai kiképzésben, de minden tagja gyermekkorától kezdve forgatta a fegyvert s a céllövésben olyan gyakorlattal bírt, hogy úgyszólván minden lövése talált. Maroknyi csapatok jól irányzott lövéseikkel egés.z táborokat pusztítottok el. Az ilyen sikerek a burok önbizalmát, bátorságát fokozták s az ellenség soraiban félelmet keltettek. Hosszantartó küzdelemmel, sok jpénzzel s hatványozott méretű túlerővel lehetett csak kisebb csapatok fölött győzedelmeskedni, de az ) ilyen pirhusi győzelem a legtöbb esetben problei matikus és soha se jár dicsőséggel. j A japánoknak világra szóló diadalában is nagy szerepe jutott a jól irányzott és biztos j lövéseknek. Az apró sárga emberek hősi elszánt\ ságát csak fokozta az önbizalom s az a tudat, í hogy ahová lőnek, ott találnak is. A japán sor| tüzek után rendre hullottak az orosz csapatok ; s a muszkák golyói alig tettek kárt a sárgák; ban, mert rendszerint célt tévesztettek. Az összes i szárazföldi ütközetekben az oroszok húzták a | rövidebbet; miden hadállásukat föl kellett adniok, j mert nem bírták ki a japánok sikeres tüzelését, j E hadjáratok tanulságaiból az egész világ stratégái arra a megállapodásra jutottak, hogy az ügyes hadvezetésen kivül a jó lövés dönti el a harc kimenetelét. S/.emere Miklós röpiratban vetette föl az eszmét, hogy a magyar tanulóifjúságot is gyakorolni kell a céllövészetben, hogy mire katonai szolgálatra megérik, tudjon a fegyverrel bánni, tudjon lőni. A tornászat testedző, testi ügyességet fejlesztő, de csekély gyakorlati értékkel biró nemei helyett sokkal üdvösebb, hasznosabb lenne a tanulóifjúságot katonai mozdulatokra, fegyverfogásra, céllövésre szorítani. Szemere eszméje a közvéleményben általános helyesléssel találkozott s a sajtó támogatásával annyira megéreti, hogy Apponyi Albert gróí vallás és közoktatásügyi miniszter magáévá tette s kivitelre elfogadta. A mult évben már egyes középiskolákban kisérletképen csapatokat állítottak össze s ezeket katonai előkiképzésben részesítették. Az eredmény, ugy látszik, kielégítő volt, mert most már az összes középiskolákban életbe léptetik a reformot. Minden épkézlábu tanuló örömmel sajátítja el a katonai mozdulatokat, s nagy igyekezettel gyakorolja acéllövést is, aminek gyakorlati haszna kétséget kizáró. Mire az ifjúság középiskolai ! tanulmányait befejezi s katonai szolgálatra bevo• nul, annyi előkészültségggl bir, hogy rövid idJ alatt teljesen kész, jól kiképzett katonává válik, ami magában véve is nagy előuy. A céllövészettel pedig ugy vagyunk, mint sok egyéb kézügyességet s nagyobb tökéletességet igénylő foglalkozás, vagy művészet elsajátításával. Már fiatal korunkban kell hozzá fogni, hogy a képesség magasabb fokát elérhessük vele. Az ecset, hangszer, szobrászvéső kezelését se érett korában kezdi az ember, ha nagyobb tökéletességre akarja vinni tudását; hanem már gyermekkorában, amikor a lélek, a testi érzékek fogékonyabbak, amikor az ember könnyen idomítható. Az összes katonai mozdulatokra, fegyverfogásokra, céllövésre sokkal könnyebi) a serdülő diakgyereket betanítani, mint a húszesztendős kamasz legényt. És ha már előkészültséggel biró anyag kerül a rendes katonai kiképzés alá, bizvást föltehető, hogy a szolgálati idő is lejebb szállítható lesz, mert kevesobb idő alatt elérhetik a katonai kiképzésnek azt a fokát, amelyet ma három, illetve egy év alatt értek el. S ez a körülmény a hadköteleseknek kiszámíthatatlan előnyt biztosít s az államnak nagy megtakarítást jelent. Apponyi e reformjával elősegíti a katonai szolgálati időnek részleges leszállítását, amennyiben aki mint diák előleges kiképzésben részesült, rövidebb idő alatt kiszabaduihat a kaszárnyából, elősegíti a hadsereg harcképességének fejlesztését s föntartásának terheit csökkentheti, mert nem kell valamennyi államköltséges hadkötelest három, illetve egy egész éven át a kinostár költségén tartani. Ma még e reform nagy értékét kellőképen meg se beosülhetjük, mert a kezdet kezdetén állunk s nem ismerhetjük kihatásait. Annyi azonban már most is bizonyos, hogyha a reformot jól hajtják vésrre, mindenképen hasznunkra válik. A leendő hadkötelesek a katonai előismereteket játszva sajátítják el s nem kerül a kiképzés külön idő- és nagyobb pénzáldozatba. Engelsmann főrabbi jubileuma. A zalaegerszegi izraelita hitközség főrabbija, Engelsmanu Izrael 50 éves papi működésének jubileumát szép ünnepségek keretében tartották meg e hó 25-én. A ünnep egybegyüjtötte az egész város társadalmát valláskülömbség nélkül. Engelsmann főrabbit ünnepelte e városban mindenki, aki az emberi nemes erényeknek, a példás, becsületes életnek, a magasztos értelemben vett emberszeretetnek lelkesedni tudó hive. Zalaegerszeg egész intelligenciája letette elismerésének pálmáját azon férfiú elé, aki félszázadon át nagy tudással és önzetlen lelkesedéssel tanította a tiszta hazaszeretetet, istápolta az önzetlen felebaráti megbeosülést, magasra tartva erős kézzel vitte mindig előre a béke zászlaját, aki ragyogó példája nem egy hitfelekezet papjának, de általában a magasztos papi hivatásnak és kötelességérzetnek. Az ünnepély nagyszerű jelenségei mind felemelő hatást gyakoroltak a résztvevőkre és igazán elismerést érdemel az a hitközság, amely lelkipásztorát iiyea meleg ovációban részesítette ós elismerést érdemel azért is, hogy módot nyújtott Zalaegerszeg társadalmának, hogy Engelsmann főrabbi nemes erényei előtt meghajthassa az elismerés zászlóját. A zalaegerszegi izraelita hitközség büszka lehet ezen ünnepély erkölcsi sikereire, mert az nemcsak külső fényével és mély tartalmával hatott, hanem egyúttal ezen alkalom világosan tárta elénk azt az örvendetes körülményt, hogy nemes, hazafias eszményekben és cselekményekben igenis mint egy nyáj, egy sereg egyesül, társadalmunk minden rétege és hogy a felekezetek között fenálló választalak egyáltalában háttérbe szorulnak ott és akkor, ahol a közjó és a közérzület, a haza és a felebaráti szeretet oltárán kell áldozatot bemutatni. Az együttérzés, a közbéke és a felebaráti összetartás fénylő nansugarai tették ragyogóvá, emelték magas színvonalra és árasztották el melegséggel a zalaegerszegi izr. hitközség által rendezett jubileumi ünnepélyt. A fényesen kivilágított és virágokkal diszített templomot betöltötte az ünneplő közönség, melynek soraiban ott láttuk városunk összes hatóságait és előkelőségeit. 0:t voltak: Gróf Batthyány Pál tőispán, Árvay Lajos alispán, dr Korbai Károly polgármester, dr Dagré Miklós törvényszéki elnök, Odor Géza kir. pénzügyigazgató, Tantossy Sándor alezredes, Kolbenschlag Bála vármegyei főjegyző, Thassy Lajos főszolgabíró, Király Mátyás evangelikus lelkész, Szupits Antal járásbiró, dr Zarka Zsigmond árvaszéki h. elnök, dr Szász Gerő kir. ügyész, dr Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, Medgyesi Lajos gimn. igazgató, Schmidt József felső ker. isk. igazgató, Kászonyi Mihály polgári isk. igazgató és közéletünk még számos tagja. * Az ünnepi istentisztelet, miután az ünnepelt főrabbi a hitközségi elnöktől ós elöljáróságtól kisérve babérkoszorúkkal diszitett helyét elfoglalta, a zalaegerszegi izr. bitközség szép hangú és zeneileg kiválóan képzett főkánt ira, Leiohner Hermán énekével, m.jlyet szép harmonikus karének és Bilás Márton művészi orgonajátéka kisért, pont 2 órakor vette kezdetét. A bevezető ének ós ima után következett az ünnepi szónoklat. Az egész ünnepélynek tényleg dr Hevesi Simon pesti rabbi beszéde képezte egyik legragyogóbb pontját. Aszónak hatalmával, rokonszenves külsővel megáldott fiatal lelkipásztor valósággal elragadta az egész hallgatóságot a szónoki művészet igazi remekművének mondható beszédével. Hatalmas osengő hangja, mesés előadó képessége, a tiszta magyar nyelv szókincstárának kitüuő kiaknázása és a szebbnél-szebb gondolatok áradata élvezetté tették dr Hevesi beszédét. Az ünnepi szónoklat mély hatását emelte az utánna következő szép énekrész, melyet Laichner főkántor a kar és orgona kísérete mellett előadott. Ezután mély csönd közepette a szószékre lépett az ünnepelt főrabbi. Mély meghatottság uralkodott mindenkin, midőn fellépni látták azt az ősz és mégis szép egyenestartásu férfiút, aki 50 esztendő óta hirdeti azon helyen az Ur igéit. tiS az agg lelkipásztor bár nehezen tudta a meghatottság könnyeit visszafojtani, egészen fiatalos hévvel és nagy szónoki tehetségét igazoló szép beszéddel köszönte meg az ünneplést, visszapillantást vetvén 50 esztendővel ezelőtti megválasztatásának eseményeire. Végül áldást mondott a hazára, királyra és a magyar nemzet minden fiára, a városra és egész közönségére. A megható szép beszéd ntán Leichner főkántor és a kar zárénekével a fényes istentisztelet befejeztetett. A jubileumi ünnepély legkimagaslóbb ésörökké emlékezetes része ezután következett, amidőn is a városh iza tanácstermébe vonult az egész ünneplő közönség az izr. hitközség rendkívüli