Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-01 / 44. szám

1908. november 1. • Zalamegye, ZalavílrrE egyei Hírlap* andrás (Keszthely), Lesenczenémetfnlu község, Andráshida község 8—8 K, Aszófő község, Csiosó község, Szentliszló község, Ég;enfold község, Egregy község, Petrivente község, Kerkatótfalu község, Pincze község, Kispalin község 6—6 K, Zsizsekszer község, Csehovt cz község, Pulinovecz község, Felsőbag>d község, S-ú'szeg község, Drávamngyaród község, Starzsinszky György, Zebeozke, Molnári község, Deklezsiu község, Lasztonya község 4—4 K, Eszteregnye község 40 K, Tőkésy Ernő 30 K, Sós Károly, Muracsány község, J'iffy Adolf, Pölöskefő kózség, Kebele község 20—20 K, S.irhida község, Kerkateskánd 18—la K, Bicska község 12 K, Oroszv József, Alsószemenye község, Krosetz Gyula, Wolf Lipót, Hortelendy Béla, Szűcs Dezső, Boros Károly, Zalaerdőd község, Ferenczy Győző, Zalaujvár község, L'chtenstein Sándor, Bécz, Riedl Ferenc 10—10 K, Óbudavár község, Drávaszentiván község, Kaczorlak község, Köveskálla, H;.tö'rőrs község, IV. Hegykerület, Nova 8—8 K, Balatonmagyarőd község, S/.entkozaiadombja község, Lovíszi község, Fűzvölgy község, Drávaszentmihály község, Felsőpuszta fi község, 1. Hegy kerület, Jánosfalu község, Szászkő község, Szentilona község, II. Hegykerület, PacsEtüttős község, Stridó község, Monoszló község 6—6 K, Muravid község, Felsővid'ifalva község, Keretye község, Szilvágy község, BJlahida község, Ráoikanizsa község, Kékf.lvu község, Erzsóbetlak község, Murafüred község, Pallér János, Ligetfalva község, Brezovicz i község, Nagy István 4—J K, Gelse község 30 K, Keszthely nagyközség, Sármellék község 20—2w K, Siern Mór és fia, Dr Csík Károly, gróf Deym János, Herich Tóih Jenő, Mniatinszky Lijos 10—10 K, Melincz község ü K, Qáborvölgy község, Börzöicze község, HtttyefŐ község'6—6 K. A tépett tenpriszár mint takarmány. A mostani takarmányszük világban rendkívül fontos a gazdára, hogy téli takarmánykészletét amennyire lehet szaporítsa s egyúttal a takarmányok izletességét is tőle telhetőleg fokozza. Hazánk legtöbb vidékén mint egyik lefontosabb téli takarmány szerepel a tengeriszár. A külterjes viszonyok közötti alföldi gazdaságokban a buzetörek mellett mint jobb minőségű tömegtakarmány szerepel, a belterjesebb du>iántu!i és felvidéki gazdaságokban pedig mint kisegítő takarmánynak van meg a jelentősége s különösen a kevésbbé igényes igásökrök és növendékszarvasmarhtík — főleg a tinók — takarmányozásánál hónapokon keresztül igen jó szolgálatot tesz. A gyakorlati gazdák körében a tengeriszár takarmányértékéről igen eltérő nézetek uralkodnak. Egy részük csak másodrendű kisegítő takarmánynak tartja s nem sokat gondol azzal, hogy milyen arányban etetik a cselédek s hogy meddig tart ki; másrészük ellenben többre bcosüli nemcsak a jóminŐ3égü buzatöreknél, hinem a zabszalmánál és a vizenyős rét szénájánál is, miért is, miként nyáron a esalamádéra, télen erre fekteti a fősúlyt a takarmányozásnál. A tengeriszár takarmányértékére a termesztett tengeriváltozat és az uralkodó időjárástól eltekintve, a letakaritás ideje s a levágott szár t>vábbi kezelése gyakorolnak döntő befolyást. Ismeretes dolog, hogy minél vékonyabb marad a tengerikóró, annál Ízletesebb takarmány; ezért becsesebb takarmány a korán érő tengeriváltozatok kórója, mint a nagyranővő s durva késői magyar és lófogu tengeriváltozatoké. A'oi a letakaritás idejének befolyását illeti, erre nézve az a fontos, hogy a csövek letörését azonnal kövesse a kóró levágása. Ilyenkor ugyanis ruég rendszerint elég nedvesség van a szár belsejében, sőt a levelekben is, ha tehnt a levágással iparkodnak s a levágott szárat mindjárt kévékbe kötik s a kévéket nagyobb kúpokba vagy kazlakba rakják össze — arra törekedve, hogy a levegő jól kiszoríttassék a kup vagy kazal beiBejéből — az elég jól megfermentálódik, puha marad s Ízletes takarmánnyá válik, melyet az állatok sokkal szívesebben fogyasztanak, mint a gyengébb minőségű rétiszinát, melynél a jól fermentálódott kóró tényleg nemcsak izl etesebb, de határozottan táplálóbb takarmány is. Arra is ügyelni kell, hogy amennyire lehet a oső letörése után eső ne érje a kórót, ha pedig ez nem kerülhető el, arra kell törekednünk, hogy a külső nedvesség az összehordás, illetőleg kazalozás elölt Ifszikkadjon; mert ily módon nom kell a kazalba rakott szár megpenészedésétől tartani, ellenkező esetbon pedig nem kerülhető az el, ami azért nagy hiba, mert a penészes tengeriszárat még az éhező rideg jószág sem eszi meg. Mivel a tengeritörés idején uz időjárás gyakran megesősödik, a szárnak u most vázolt eltevési módja is igen bizonytalan s e szempontból is nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a tengeriszár tépetésének, mert ezáltal sokkal jobban függetlenítve van a gazda az időjárás káros hatásától s ezenkívül is n:igy mértékben fokozódik a tengeriszár takarmányértéke s emelkedik annak mennyisége is. Ha ugyanis egészben etetjük fel a kórót, az állatok csak a leveleket s az egész vékony szárrészeket rágják le, a tépett kórónál ellenben annak nagy részét megeszi az állat, tehát igy sokkal kiadósabb takarajányt szolgáltat, amire nézve alább pontos számítással fogok szolgálni. A tépett teogeriszárat legcélszerűbb azonnal bevermeltetni s a veremben leföldelni, hogy jól kierjedt, besavanyított takarmánnyá alakuljon. A bevermelésre nagy figyelem fordítandó, mert bebizonyult dolog, hpgy a takarmány izlctességére és hatékonyságára befolyása van. Meg lehet próbálkozni a tépett tengeriszár zsombolyázásával is, de ez az eltevési mód nem oly megfelelő, mint a bevermelés, minthogy itt sokkal nagyobb a romlási veszteség, mely a kazal széleire jutott takarmány megpenészedésétől szárraszik. Mivel pedig a zsombolyázásnál igen sok gazda a csalamádé zsombolyázásával elért eredményekből indul ki, szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a zsomboly ázott tépett tengeriszárnál a romlási százalék jóval nagyobb, mint a csalamádénál, aminek az a magyarázata, hogy a tépett tengeriszár nem lévén oly nedvdús, mint a zöld csalamádé, nem képes oly gyorsan felmelegedni s nem nyomódik annyira össze, ennélfogva a kazal széleinél vastagabb rétegben megpenészedik, tehát a romlási veszteség jóval több, mint a csalamádénál. A tfngeriszártépetés nálunk még kevés gazd ságban van bevezetve, tehát egészen uj dolognak mondható, ami egyúttal magyarázatát is nyújtja annak, hogy akad olyan gazdaság is, a melyben megpróbálkoztak a tengeriszár tépetésével, de az elért eredménnyel nincsenek megelégedve, amennyiben azt tapasztalták, hogy az állatok semmivel sem eszik szivesebben a tépett szárat, mint a tépetlent. Az ilyen gazdaságokban azonban sem nem zsombolyáztak, sem be nem vermelték a tépett szárat, hanem csak egyszerűen szalma módjára kazalba rakatták. Igy tényleg nem lesz a tépett szár valami beo3es takarmány 8 a magunk részéről ezt a kezelési módot csak az oly gazdaságoknak ajánljuk, amelyekben jó takarmányban nincsen hiány, csupán az alom kevés, mert ez esetben a tépett szár alkalmas alompótló anyag. A mostani tnkarmányszük világban azonban ilyen gazdaság aligha akad, most mint takarmányt kell a teogeriszárat hasznosítanunk s ennek elérése eéljából a tépetés s a tépett szár bevermelése a legmegfelelőbb eljárás, mert bebizonyított dolog, hogy ha helyesen járunk el a bevermelésnél, a takarmány jóságában, izletességében nem fogunk csalódni. A bevermelésnél k következő eljárás követetését javasoljuk. A szártépőgépet ugy állítsuk fel, hogy a tépett szár vagy közvetlenül a verembe, vagy ehh 'z egészen közel hulljon. Megelőzőleg kiásatjuk az eltevésre szolgáló vermet. A vermet 4—5 méter szélesre, 2—2méter mélyre, tetszés szerinti hosszúságban egészen merSlege^ falakkal ásassuk. A verem helye kissé emelkedett legyen, hogy az esőviz és hólé bele ne folyhasson. A tengeri letörése után fogassunk azonnal a szár levágásához, az aratógépek e tekintetben is j kitűnő szolgálatot tehetnek olcsó, .'gyors és jó I munkájuk által. Kedvező, ha a szár még zöldes, ' mert akkor még nedvdúsabb, tehát hamarább fel; melegszik s az erjedés kedvezőbb lefolyású leend. ; Emiatt a levágással késlekedni nem szabad. A levágott szárat saját kötelébe köttetve, n.indjárt behordatjuk a szártépőgéphez, munkaegyszerűsítés céljából mindjárt a gépbe hányattatta azt. A megtépett szár a gépből kijutva, azonnal a verembe hordatik, ott tiportassuk amennyire csak lehet s ha a verem már megtelt, még legalább két méter magasra rakassuk a szárat a föld felett is, ekkor is gondosan tipratva, hogy a levegő mentől jobban kiszoríttassék a veremből. Ha a szár a kívánt magasságra felrakatott, mintegy tiz centiméter vastag rozs- vagy buzaszalmatakarót adunk a kazal tetejére s erre mindjárt a veremből kikerült földből felhányatunk annyit, hogy mintegy tiz centiméter vastagságban mindenütt, egyformán boríttassák a takarmányrakás felülete. E földtakaró súlya alatt ugy 8—10 óra múlva a takarmány rendesen annyira összenyomul, hogy felülete a föld színével egyenlő magasságban leend. Leföldelés előtt egymástól 4—5 méter távolságra kazal hőmérőket tanácsos a verembea elhelyezni, s amint ezek a kazal belsejében 50—55 C hőmérsékletet mutatnak, haladéktalanul 50—60 centiméterre kell vastagítani a földtakarót, hogy a takarmány erősebb felmelegedése a levegő teljes kiszorításával tökéletesen meggátoltassák. Erre azért van szükség, mert ha 55 C nál magasabbra emelkedik a hőmérsék, a takarmány sokat vészit tápláló hatásából s aztán gyors lévén a hőemelkedés, tulnogy az oxidáció s ennek folytán az anyagveszteség is jelentékenyen emelkednék. A veremben a takarmány erjedésen megy át, ami előnyős átalakulásnak mondható, ha mint emiitettem, figyeljük a felmelegedés mérvét. Az erjedés folytán a takarmány kellemes illatúvá s jóizüvé válik, melyet az állatok igen szívesen fogyasztanak s tőle szépeu gyarapodnak. Az erjedés 8 —14 nap, a vermet azonban C3as 35—40 nap elteltével tanácsos felbontani, mert tapasztalat szerint csak akkor fogyasztják szívesen sz állatok az ilyen bevermelt takarmányt, ha előzetesen a veremben lehűlt. A zsombolyázás hívei azt tartják, hogy itt téuyleg valamivel nagyobb a romlási veszteség mint a vermslésnél, de ezzel szemben jelentékenyen kevesebb a költség. A költségtöbblet azouban tényleg csak a verenj első kiásásánál van meg, ezentúl meg már olcsóbb a vermelés, mert a földfelhányás sokkal szaporább, mint a földfoleti zsombolyázásuál. A veremkiásásnál mutatkozó költségtöbblet egy része pedig már az első izben megtérül azáltal, hogy több és csak oly jó minőségű takarmányt nyerünk, mint a zsombolyázásnál; ezért a bevermelés előnyösebb volta el nem vitatható. A jól bevermelt, tépett tengeriszár van olyan jó minőségű takarmány, mint a zsombolyázott csalamádé, de ismételjük, hogy csak abban az esetben, ha a tengeri letörése után azonnal hozzáfogatunk a szár levágatásához s azonnal feltépetjük és bevermeljük ezt. Ennek elmulasztása esetén rohamosan vészit a szár értékéből s ba már lábán teljesen kiszárad, csak ugy fog anryira amennyire kierjedni, ha a bevermeléskor vagy sósvizzel locsoltatjuk, vagy valamely nedvdús anyaggal keverten rakatjuk be a verembe. A mostani takarmánysziik világban felottc fontos lévén a tengerikóró jó kihasználása, érthető, hogy gyakran lehet olvasni a szaklapokban a kezelés ós eltevésre vonatkozó kérd( seket. És épp a szaklapokban megnyilvánuló eszmecsere alapján határozottan megállapítható, hogy a kezelés és eltevés módjáról a nézetek még gyakran eltérők. Igy pl. gyakran felmerül az a kérdés, hogy kell-e sósvizzel locsolni a megtépett szárat bevermelés előtt vagy nem ? A fentvázoltak után erre a feleletet megadni netn nehéz, mivel az egyedül a szár letakarási időpontjától függ s ismételjük, hogy mindig jobbau jár a gazda, hasiét a szárlevágatá^s-il, mintha halasztgatja, mivel az esetben még sózás nélkül is bÍ2tjsan kierjed a kóró és jobb minőságü takarmányt szolgáltat, mint a megkésve vágott és besózva elvermelt. Ha azonban bármely okból kéuytelen a gazda halogatni a szár levágatását vagy ennek feltépetését, mikor erre később sor kerül, sósvizes locsolás helyett igen célszerű leend takarmányrépalevéllel vagy esetleg leveles cukkorrépafejjel összekeverten bevermelni. Esen anyagokat a veremberakás alkalmával kell a tépett szár közé keverni; ezekből aránylag csekély mennyiség elegendő ahhoz, hogy a lábon teljesen kiszáradt szár erjedésnek induljon. Hogy milyen értékű takarmány tényleg a zöldes állapotban tépetett s bevermelt tengeriszár, erre nézve csak általánosságban mondhatjuk, hogy ér annyit mint a zsombolyázott osalamádé, me

rt — sajuos — pontos elemzési és kihaszuálási adatok e téren nem állanak rendelkezésünkre, csupán egyes gazdák megfigyelései, amelyek sorából érdemes a feljegyzésre Gruuer Lipót urad. tiszttartó t. barátom tapasztalata, mint az elföl-