Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

1908 október 25. • Z&lmnegye, Zalavármegyei Hírlap* 3 és megelégedés áldásával még soká, igen soká elárassza! . . . A perlaki áll. iskolák tantestületének gyöngéd és szeretetteljes üdvözletét Náday Fereno tanító tolmácsolta ae igazgató buzgó tevékenységét méltató tartalmas beszédben és átadta neki a tantestület pompás keretbe foglalt csoportképét. Ezután a fiu és leány iskolák, nemkülönben a kisded-óvodák növendékei mondották el könnyeket fuosaró kedves köszöntőjüket, pompás virágcsokrokkal halmozván el az ünnepeltet. Az állami iskolai gondnokság éa a kisdedovodui felügyelő bizottság nevében Dr Tamás János áll. iskolai gondnoksági elnök, Tóth Sándor igazgató iskolai hatását ós társadalmi tevékenységét méltatta, az iskolai hatóság és közönség igaz becsülését visszatükröző megható beszédben. Hivatkozott rá, hogy mint Perlak nagyközségnek és a gyermekeik hazafias és erkölcsi nevelésének sorsán csüggő szülők összességének képviselői, egyben pedig mint a perlaki ku'turális intézetek ellenőrzésére hivatott hatóság is legközvetlenebbül ismerik erényeit R érdemeit, mert hosszú időkön át nyomonként együtt működtek vele Perlak kulturális felvirágoztatásán. j Gondnoksági elnök nem akar Tóth Sándor már i méltatott hivatásának ismételésébe bocsátkozni; ' de kötelességének ismeri rámutatni arra, amit j Tóth Sándor igazgatói és tanitói működésében j legszebb erénynek és legnagyobb érdemnek tart j s ez az, hogy a szigorú és alkudni nem tudó ! kötelességtudásnak, hivatása egész körében, való- ; ságos ideálja volt. j Mint az intézet rok felelősséggel terhelt vezetője nem szavakban, de tettekben terjesz- j tette az iskolán belül s az iskola falain kivül j is a példa erejét s ellenállhatatlan hatalmát. Az igazgató személye és erényei előtt legtel- J jesebb dicséretüknek és elismerésüknek zászlóját i azon bű kivánsággal hajtja meg, hogy a gondjaira bizott és már egész emberöltőkre menő nemzedékek hazafias és vallás erkölcsi vezetésére és növelésére a jó Isten őt, a testi és lelki erők összességében igen soká megtartsa. Végül pedig felkéri, fogadja el életének kedves emlékéül az állami iskolai gondnokság és kisdedovodai felügyelő bizottság hű elismerésének csekély, de igaz szivből jövő szeretetadományát, mely ugy neki, mint osaládja tagjainak juttassa mindenkor eszükbe a társadalomnak egy hivatását szerető magyar tanitó iránt érzett örök háláját. Eziel az elnök átnyújtotta Tóth Sándor igazgatónak a jelzett testületek gyönyörű adományát: egy ezüst babérkoszorút, szép felirattal és hatalmas nemzeti szinü szalaggal. A megható jelenet könnyekre fakasztá az ünnepeltet és a nagy közönségét s Tóth Sándor megindultságában csak hosszabb szünet után mondott forró köszönetet azért a szép erkölosi jutalomért, melyben őt a hatóságok és Perlak társadalma részesítették. ígéri, hogy ezután is az marad, aki eddig volt: a magyar kulturának igaz és fáradhatlan munkása. Miután még Dr Tamás János Perlak városmik ezen alkalomra adott ötven korona jutalmát a magyar nyelvben jeleskedő növendékek közt kiosztotta és az elöljáróság áldozatkészségét megköszönte volna, a szép és a jelenlévők lelkében örök nyomokat hagyó ünnepély véget ért. Az ünneplő közönság újból találkozott a fehér asztalnál, melynél a perlaki kir. járásbíróságnak, telekkönyvi hatóságoak, kir. közjegyzőségnek, városi hatóságnak, az állami iskolai gondnokságnak, testületeknek, egyesületnek, ügyvédeknek és orvosoknak, helybeli és vidéki földbirtokosoknak, jegyzőknek és tanítóknak, kereskedőknek, iparosoknak ós földmiveseknek több mint másfélszáz tagja jelent meg. Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő gróf Apponyi Albert miniszterre, Dr Tamás János Gróf Batthyány Pál főispánra, Dr Zakál Lajos, Dr Ruzsieska Kálmán kir. tanfelügyelőre, Dr Szabó Zsigmond, Vugrintsitg Nándor, Sipos Károly, Dr Reményi Zoltán és Grész Gyula Tóth Sándor igazgatóra, dr Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő Dr Tamás János gondnoksági elnökre ésDrBöhm Sydneire, Ehreoreich Nándor dekánoveci lelkész az igazgató családjára, Dr Noszlopy Gáspár kir. közjegyző a hölgyekre, a kir. járásbíróságra és a főszolgabírói hivatalra, Tóth Kálmán, az igazgató fia, a tantestületre ós Perlak közönségére mondtak lelkes felköszöntőket. A lakoma alatt olvasták fel Zrínyi Károly képezdei igazgatónak, Szalay Sándor megyei tantestületi elnöknek, Margitay József Tóth Sándor egykori tanárának, számos iskolatársnak, tantestületnek ós jóbarátnak üdvözlő táviratait. A vidám lakoma alatta perlaki oigány zenekar játszott. Az ünneplő közönség gróf Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszterhez és gróf Batthyány Pál főispánhoz lelkes üdvözlő táviratokat intézett. Az ünnepséget megelőző estén a perlaki tűzoltók rendeztek fáklyászenét Tóth Sándor igazgatónak, ki az egyesületnek husz éven át volt paranosnoka. Ezen alkalomból Zala Józsefvárosi jegyző méltatta Tóth Sándor érdemeit a tüzoltóegyesület nzervezése körül. Aktualitások. (Tudakozó iroda a földművesekrészére.) Elmondhatjuk, hogy Darányi földmivelésügyi miniszter szivén hordja a magyar földmives sorsát. Ujabb intézkedésével is fényes tanújelét adta annak, hogy mennyire akar segíteni a magyar paraszt ügyes-bajos dolgán. Bizonyára nem utolsó helyet foglal Darányinak utóbbi rendelete is, mellyel a >Fö!dmivesek tudakozó irodáját* létesítette. A miniszter ezen iroda felállításával azt kívánta elérni, hogy ha a fővárosba felvetődő ós a hivatalok, meg a hivatalos eljárások szövevényes utjain járatlan földmivesek valamely minisztériumban eldöntés alákerülő ügyes-bajos dolguk felől érdeklődői akarnak, ne legyenek magukra hagyatva, hanem legyen egy biztos hely, ahová fordulhatnak, ahol útbaigazítást adnak, ahol tauácosal is szolgálnak, sőt amely hivatal érdekében a szükséges lépéseket megteszi. Nagy szükség volt erre az intézkedésre, mert bizony ha a szegény földmives valami ügyes-bajos dolgával feljött Budapestre, napokig járta a bizonytalanság útját s a végén türelmét vesztve, a nagy költsége mellett eredménytelenül kellett hazautaznia. Ezt a vigasztalan állapotot mintegy varázsütéssel megszüntette Darányi az említett iroda létesítésével. Ezután az ügyes-bajos ember egyszerűen elmegy a földmivelési palota (V. kerület Országház-tér) portásához, akitől megtudakolja, hogy hol, melyik szám alatt van az iroda. A portástól felvezetik mindjárt az irodába. Az ott alkalmazott tisztviselőknek kötelességük a kérdezősködőket meghallgatni. Amikor aztán megtudja a tudakozó irodabeli tisztviselő, hogy mi dologban jár az ügyes-bajos ember, hát ő maga nyomban utána megy a dolognak, vagy jól útbaigazít. Ilyenformán pár perc alatt szemtől-szembe az előtt a hivatalnok előtt állunk, aki ügyünkben a kívánt felvilágosítást meg tudja adni. Gondoskodott a miniszter arról is, hogy a földmives ember ne csak akkor szerezhessen útbaigazítást, ha Budapestre felutazik, ami igen költséges mulatság és a legtöbb esetben fölösleges is, mert az iroda nemcsak a személyes jelentkezőket ós nemcsak a folyamatban levő ügyekben támogatja a földmivest, hanem a tájékoztatásra szorulónak levélbeli megkeresésére is kimerítően válaszol. A földmivelésügyi minisztérium ügykörébe ezer ós ezer olyan dolog tartozik, amiből hogy többet tudjon : minden földmives rá van szorulva. Tegyük fel, ha valaki vincellériskolába vagy kertészeti tanfolyamra akarja adni a fiát, de nem tudja, hol vau ilyen iskola vagy tanfolyam és mik a felvétel feltótelei, az csak nyugodtan tegyen kérdést. Vagy mondjuk például, hogy valaki fiatal gyümöloafákat vagy szőlőkarókat szeretne olosón beszerezni, de nem tudja a módját, hogy miképen fogjon hozzá, hogy ezt elérhesse ? Darányi földmivelésügyi miniszter a földmives sorsának megkönnyítése kedvéért földmivesek a leány viszontszerette őt. Már csak napok kérdése volt, hogy megtartják az eljegyzést s a fiatal szerelmes pár boldogan építgette a jövendő szines fellegvárait. Ekkor jött a megyei bál és Margit halálosan beleszédült Szemerey hires égszínkék szemébe, fülig belészeretett az igénytelen aljegyzőbe. Margit, mint jónevelésü leány, mindjárt feltárta szive titkát apja előtt s a hatalmas férfi, ki előtt reszketve állt meg minden földi halandó, megadta magát imádott gyermeke patakzó könnyeinek. Másnap a főispán személyesen látogatta meg Szemereyt. Ez elsápadt a hatalmas főúr köszöntésére s nem tudta mire vélni a büszke Bánhidy Leopold nemes leereszkedését. A főispán ötölthatolt, nehezére esett a beszéd e kényes ügyben, de végre is győzött az apai szeretet s elmondta jövetelének oélját. Leplezetlenül beszélte a bámuló fi italembernek, hogy leánya a megyebálon belészeretett és azóta se éjjele, se nappala s ő nem akarja, hogy leánya, egyetlen féltett kincse áldozatul essék szerelmének. Azért jött ő személyesen, hogy felbátorítsa a fiút s ő kérje fel, kérje meg leánya kezét. Szegény főispán, mire befejezte mondókáját, homlokáról csak ugy csorgott a verejték, oly nehezére esett magát ennyire megaláznia. Szemerey Béla pedig csak ugy bámult, mint aki elé a sustorgós villám csapott le. Nem tudta f ébren van, avagy álmodik csupán, hiszen Dárius kinose fekszik előtte, csí>k ki kell nyújtani kezét, hogy övé lehessen a Bánhidy nemzetség mesés vagyona. Bánhidy Leopold nem engedte szóhoz jutni. Mig aroán gúnyos mosoly vonaglott keresztül, mondá: — A választ pedig öosóm hozd el személyesen kastélyomba, hadd örüljön neki az ón kicsi Margit lányom. Ezzel eltávozott. Szemerey még soká bámult utána, egészen mig a négyes fogat felverte por teljesen eltakarta jövendő apósa hatalmas termetét. Csak most ocsúdott fel bámulatából. A fényes, kápráztató ajánlat kis időre eltompította agyvelejét, de most már tisztán állott előtte a helyzet. A főispán megkérte leánya részére a kezét. Felkaczagott. Miosoda ábrázatokat meresztenek reá hivatalnoktársai, ha tudomásukra jut az eset. Ha ő mondaná el nekik, el sem hinnék, bolondnak tartanák. Félelmetes' szerencse. A főispán veje I Hirtelen elborult a homloka. Hát Magda ? 1 Mi lesz a tiszteletes leányával ? Hiszen egész lelke, minden idegszála hozzá vonzza. Most már ő is izzadni kezdett. Agyát a benne kavargó gondolatok szinte elkábították. Da osak rövid ideig tartott a bensőjében duló nemes felbuzdulás. A gazdagság démona győzött. Izgatottan kereste elő fiókjából azokat az illatos, rózsás levélkéket, melyaket Magda gyöngysorai ékítettek. Összekötözte őket s rövid, száraz levél kíséretében, melyben az ő leveleit kéri vissza, — ha ugyan megvannak még — elküldötte a leánynak. Másnap űnnepies díszbe vágta magát s megkérte a főispán leányát. A világ talán régen bámult olyan nagyot, mint midőn az eljegyzés hírét hordták széjjel a velinpapirosra nyomtatott meghívók. A lakodalom is megtörtónt. Semmi sem zavarta meg azt, ha csak az nem, hogy Kazay Magda ugy eltűnt hazulról, mintha soha honn se lett volna. Némelyek szerint a vizbe ölte magát, mások szerint világgá bujdosott. De ugyan ki törődik az ártatlan falusi liba cselekedeteivel ? Szemerey rá sem ért volna. Annyira igénybe vette minden idejét a nászút programmjának összeállítása . . , * Az ifjú pár hazament. Velencze legelőkelőbb szállójának portása földig hajlongott a magas uraságok előtt. Béla kiült az erkélyre, hogy élvezze a langyos esti szellő lágy suhogó fuvalmát. Margit ezalatt remek pongyoláját öltötte magára.