Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

»Za'ai»egye, Zalav£ro»egyei Hírlap* 1908 október 25, részére hasznos tudnivalókat (pl. a fatenyésztésről, a nemes füz termeléséről, a mezőgazdaságra ártalmas rovarok elleni védekezésről, a gazdasági munkás- és cselédpénztárról szóló dolgokat és másokat) a nép nyelvén tudós szakférfiakkal megíratta és ezen ismertető füzeteket ingyen odaajándékozta az érdeklődőknek, ezt a hasznos és könnyen megérthető és utmutató kis könyvet a tudakozó irodától meg is lehet kapni. A tudakozó irodának a pontos eime ez: Földinivesek tudakozó irodája Budapest, V. Országház-tér, loldmivelési minisztérium II. emelet. (A szabadtanitás.) A választójogi reform intézkedéseinek s az ahoz összegyűjtött statisztikai adatoknak nyomán valósággal megdöbbent a közvélemény attól, hogy milyen nagy Magyarországon az analfabéták száma. Akármennyiru szeretnők magunkat kulturnemzetnek tekinteni, az írni olvasni nam tudók nagy sorege bizouy csak a kelethez csatol bennünket. Másfél milliárdos költségvetésünk dacára a népoktatási intézmények körül még mindig sok a hiány. Az analfabéták nem csak az idősebbei soraiból kerülnek ki, tehát nemcsak a mult bűneiről van szó, mert hiszen még most is s<>k az is isolába nem járó gyermek, tehát a teljesen tanulatl an elemek még sokáig nem tűnnek el Magyurore '.ágról. Ne higyje senki, hogy osak a nemzetiségi vidékek lakói között vannak sok:in, akik előtt ismeretlen az irolt és nyomtatott betü. N mcsak a nióc kecskepásztorok, a havasok oldalain elszórt kalyibákban lakó tótok és oláhok azol , akik nem látják az iskola belsejét, hanem tősgyökeres magyar vidékeken is vannak elegen, akik nem tudnak irm olvasni. Nem a legkedvezőbb a mi vármegyénk kulturális statisztikája sem. Sok az iskolailag csatlakozott községek száma s az iskolától való több kilométer távolság még mindig megszaporítja az iskolakerülők számát. A múltról nem is szólunk. Közoktatásügyünk nagyobb arányú fejlődése a legutolsó két évtizedre esik. Az analfabéták száma tehát elég nagy. Nem rég ideje még annak, hogy akárhány községben a biró sem tudott irni s az volt a szokás, hogy a jegyzőnél január elsején ott hagyta a kézjegyét. Ez a kézjegy azután feljogosította a jegyzőt arra, hogy a biró novét egész éven keresztül aláirja. Ezen az időn már tui vagyunk. De a falvakról bejövő cselédek még mindig elég bizonyságai annak, hogy sok az analfabéta. A választói reform azon intézkedése, hogy az irni olvasni nem tudók csak közvetett választók lehetnek, azt a gondolatot érlelte meg, hogy jó volna a felnőttek honosítani. oktatását nálunk is megAz olasz ég sötétkékjéből az ezernyi csillag, mint megannyi sugárzó drágakő tűzött le a magasból. Messziről a gondolierik harmonikus danája hallatszott. A Canalegrandon pedig száz meg száz apró gondola siklott nesztelen tova a tenger tükörsima felületén. Csak egy-egy elfojtott kncij hangzott fel n csónakok mélyébői. Szemerey pedig belebámult a csillagí-ugáros éjszakába. Elgondolta, hogy rövid idő alatt mily nagyot fordult sorsának kereke. Ime a szegény megyei aljegyzőből most hatahniis ur lett, ki vagyonával ezreknek parancsol, ki előtt a szolgák serege hajlong. De hiába ! Az olasz ég sejtoimes varázsa, a jólét, a kényelem, mely körülvette, felesége odaadó imádata nem tudták azt az ürt szivében betölteni, mely ott sajgott, ott égett szive kellősközepén s mely most, mikor boldognak kellett volna éreznie magát, jobban fájt, jobban tüzelt, mint valaha. Az esti szellő egy mélabús akkordot sodort feléje. S n'ost eszébe jutott Magdd. Magda, akit imádott B elhagyott s két kövér könnycsepp gördült le szempiláiról a tenger sós hullámaiba ... Pallos Árpád. A gondolat elég későn született meg. Kül földön a szabadtanítás már régi intézmény. Népakadémiák, munkáBgiinnáziumok, esti tanfolyamok terjesztik az ismereteket s tanítják a felnőtteket azokra a gyakorlati tudományokra, amelyeket gyermekkorukban elfelejtettek megszerezni. Mindezeket az intézményeket a társadalom, különféle egyesületek tartják fen. Az állam legfeljebb segédkezet nyújt. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter Magyarországon is megindítja a szabadtanításra irányuló mozgalmat, egészen biztosra vehetjük azonban, hogy a társadalmat szervezni és kulturális célok szolgálatába állítani a miniszter sem tudja. Mert nálunk a társadalom nem igen szokott reagálni ideális célok szolgálatára hivó szózatokra. Tehát ismét a kormányra és az államra kell támaszkodnunk s ha a miniszter anyagi eszközökkel, parancsszóval, hivatalos apparátussal nom rendezi a szabadtanitás ügyét, hanem azt szép felhívással rábízza a társadalomra, akkor a felnőtteket aligha fogja valaki oktatni. Ha arról lenne szó hogy a szabadtanítás keretében modern csodabogarakat, perverz szociális tanokat hirdethetünk, akkor akadna vállalkozó bőven. De hogy elemi ismeretekre oktassuk tudatlan embertársainkat — ingyen, ezt bajos elképzelni a mi önző és kényelemszerető világunkban. (Háború vagy béke?) Azzal az eszeveszett tombolással 6zemben, amelyet a szerbiánusok végh-ezvisznek, Magyarországon nyugodt ős csendes a közvélemény. Még csak eszeágába se jut. ssukinek, hogy boszaukodjók a szerbekre, akik Bosznia annexiója miatt rettenesen haragusznak a magyarokra is. Érdekes jelenség — még távolról szemlélve is — az a felbuzdulás, amely ma Szerbiát uralja. Szinte eszébe jut az embernek a felfuvalkodott béka, amely addig pukkasztotta a bőrét, amig megrepedt. A disznóhajcsárok is nagyhatalommá akaiják felfújni magukat a gőgösen sürgették a háborút azért, rn.-rt Ausztria-Magyarország elvitte előiük azt a hegyes országot, amelyre nekik fájt a foguk. A monitorok és a megfontoltabb elemek intelmei persze egy kissé lelohasztották a háborús kedvet s a trónörökös hiába kiabál a szent harc mellett. Megvereini eenki sem szereti magát, már pedig semmi sern bizonyosabb, mint hogy a disznókereskedőknek erélyesen a körmére koppan tanának, ha felénk mernék irányozni néhány rozoga ágyujukat. Mindazonáltal nincs kizárva — ahogy a hangulatot a lapok jellemzik — hogy a szerbek belemennek a kalandos vállalkozásba, ami a monarkiára s különösön rárik magyarokra nézve a bonyodalmnk egész sorát idézhetné fel. Hogy ellenfelünktől nem kell ez esetben megijednünk, az még nem biztosítja társadulmunkat azoktól a szélsőségektői, amelyek egy esetleges háború következményei. Mert épen azért, hogy az ellenfél erőben gyengébb, nz izgalmak által ősökként erkölcsi érzék erősebbeu fogja keresztültörni azokat a korlátokat, amelyeket a nevelés, a törvények s az emberi lélekben rejlő jó tulajdonságok előirnak. S hol maradnak az anyagi veszteségek? A levegőbe lőtt milliók évek hosszú során át éreztetik kárhozatos hatásukat s amugyis gyeng" hitelünket teljesen diszkreditálnák. Hogy a mi hitelünk már most is milyen, azt minden szatócs tudj >. Most még csak egy háborúra volna szükségünk s évtizedekre betesszük az ajtót magunk mögött, le kell mondauuuk jó időre a haladásról. Sajnos azonban, a béke vagy háború kérdósébe éppen azoknak van a legkevesebb beleszólásuk, akik a terhet viselik. A háborús aggodalmak m

Ag mindig nem multak el s ki tudja, hogy a balkáni komédia nem idó/.i-e fel az európai háború borzalmait. Es mindezt miért ? Mert a nagyhatalmi hóbort dühöng a bécsi diplomácia copfos koponyájában. (Bojkott.) Az a bojkott, mit a Boszporusz partján az osztrák és m.igyar áruk ellen indítottak, mig egyrészt némi büszkeséggel tölthet el bennünket, másreszt fájdalmas reminiszcenciákat kelt fel bennünk. A törökök bojkottáljak az osztrák és magyar árut. Jól értsük meg, nem az osztrák-magyar árut. Áru ilyen nincs. Csak birodalom meg tartomány. Hanem kifejezetten bojkottálják az osztrák árut, ami Wieuből jő, meg a magyar árut is, ami Budapestről kerül ki. Amit ők bojkottálnak, annak feltétlenül léteznie kell. E szerint — s ez az, amire büszkék lehetüuk — mégis csak van magyar ipar! . . . Bojkott, bojkott ! Valamikor mi is csináltuk. Hogy is volt az? Feltüziük a tulipánt, tettünk nagy hazafias fogadalmakat, alapítottunk pártoló, védő, korlátozó ós sorompoló egyesületeket és ma, három evvel a nagy felbuzdulás után — minden a régiben van. Ám a törökök bojkottja valószínűleg eredményesebb lesz. Ők hamarabb megtalálják a más országokkal való külföldi konnexiót, amit mi jóformán nem is kerestük. Meg aztán ott ti Ián több komolysággal is csinálják a dolgot, mint nálunk. Mert igaz, hogy keleti faj ők is, csak ugy mint mi. Hamar hevülő, könnyen lehűlő vér csörög az ő erükben is, mint a mienkben, de bennüli keleti vallásuk nemcsak megőrizte, dí ki is fejlesztette azt a fanatizmust, me y akár esztelen vaksággal, de a cél irányában visz. Az ő bojkottjuk sikeres lesz, nem ugy, mint a mienk. Amiből egyébként indirekté nekünk is hasznunk lehet. Olcsóbbau juthatunk hozzá — az osztrák áruhoz. Esküdtszéki tárgyalások. A bicska. Piros József salfaldi lakósban erős virtus lakik. Il i telönt a garatra, nem fél az eleven ördögtől sem és beleköt mindenkibe. Augusztus hónap első szent vasárnapján a korcsmában ünnepelt Piros József. Természetesen ivott. A balsors Molnár Gyula salfoldi lakost hozta az útjába s ezt orozva ugy szúrta szivén, hogy ott a helyszínén meghalt. Halált okozó súlyos testi sértés bűntettéért vádolta meg a kir. ügyész Piros Józsefet, aki a mult hétfőu állott az esküdtek előtt. A főtárgyalást Dr Degré Miklós kir. törvénvs/éki elnök vezette; szavazó birák voltak Szirmay Béla és Sperlágh Géza ; a jegyzőkönyvet Ludányi Béla vezette. Á vádhatóságot Dr Rézler Kornél kir. ügyész képviselte, a védői tisztet Dr Árvay László ügyvéd látta el. Esküdtek voltak: Vajda Emil, Németh Gábor, Kupiller Mihály, Gulyás Pál, Koller Ferenc, Babos Ánuin, Kovács Mihály, Takács Jenő, Simon Zsigmond, Lukács Farkas István, Horváth Béla és Kereszt ury György. Az esküdlek Piros Józsefet büuösnsk találták s a biróság hat évi fegyházra itólta a virtusos embert, akinek vad indulatait t;dán meg fogja szeliditeni a fegyház levegője. A dunyháért. Német Bábi Péter felgyújtotta özv. Miszori Józsefné háshágyi lakos hár«át azért, mert ez nem akarta kiadni Mnyer Józsefné dunyháját. A gyújtogató bagolyhiten együtt élt Mayernével s a dunyhára nagy lett volna a szükség. Német Bábi Péter félkegyelmű embernek látszik, de ez n'-m mentette meg a büntetéstől, mert az orvosok, esküdtek s a biróság ugy találták, hogy nagyon jól tudta őkegyelme : mit cselekszik, amikor a komisz gyújtóval felpörkölte a viskó szalmafedelét. A gyújtogató másfél évi börtönnel bűnhődik. A főtárgyaláson Dr Degré Miklós elnökölt; szavazó birák voltak Sioday Aurél és Sperlágh Góza, jegyző Tulok Jenő. A vádhatóság részéről Dr Szász Gerő kir. ügyész jelent meg, a vádlottat I)r Hajós Ignác helyettese, Dr Hollósi ügyvédjelölt védte. Esküdtek voltak: Puer István, Németh Gábor, Kereszury György, Kovács Mihály, Szigethy János, Gu'yás Pál, Kapiller Mihály, Uti Sámuel, Babos Ármin, Hock Pál, Horváth Béla és Kollár Ferenc. Békés házasélet. Id. Kozma József 60 éves korában megunta a mngányos életet és megházasodott. Az asszonnyal egy darabig u^-y ahogy megtértek, később azonban állandó lett a perpatvar, mort a vagyou jövedelmén nem tudtak megosztozni. A jussából egyik Bt in engedett, mindegyik ragaszkodott a garashoz. A házastársak tehát elváltak. Az asszony ezzel sem elégedett meg, hanem pereket akasztott az öreg nyakába, sőt azt is megcselekedte, hogy az ura krumpliját kihúzogatta a