Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

1808 szeptember 27. szinüség, hogy e sok reform között akad olyan is, mely nem épen nevetséges, figyelmet sem érdemlő, hiába való kísérletezés. Hogy van mégis az, hogy sokan vannak, akik ádáz gyűlöletük tajtékzása közben még ennek lehetőségét, is elvitatják, és a mostani kormány embereit mind ugy festik, hogy ez csupa Sobri Jóska, Spanga Pál, de a legjobb esetben is két balkézzel megáldott ügyetlen, szerencsétlen flótás ? A sajtóban nem egy helyütt találjuk meg ezt a szenvedélyes hangot, mely minden kormányintézkedést lekicsinyel és nem gondolja meg, hogy ezáltal maga válik csupán nevetségessé. Hiszen igaz, a vak gyűlölet sok mindent ment, de talán ekkora elfogódottságot még ezen emberi gyöngeséggel sem lehet megmagyarázni. Akik igy írnak, nem elvakult fanatikusok, hanem ellenkezőleg, igen higgadtan és megfontoltan gondolkozó ravaBZ számítók. Tele torokkal szórják a rágalmat és pedig oly formában, hogy ez ellen mi megtorlást sam lehet, szerezni. Mort végre is, Apponyi Albert nem állhat oda pörösködni, mert őt farizeusnak, klerikálisnak, köpönyegforgatónak, meg tudja isten, mi mindennek mondják. Hiszen mindez nem vág az egyéni becsületbe, a politikai becsület ellen való rágalmakat pedig a büntető törvény nem üldözi. És ép oly keveset tehet Kossuth azon vád ellen, hogy ő Szterényi nélkül tehetetlen. Ha nem is emiitjük fel, hogy egy ministernek már az is megbecsülhetetlen érdeme, hogy kitűnő munkaerőket választ maga mellé, még akkor is nevetséges marad ez a vád, mart hiszen épen Kossuth éveken át bebizonyította, mikor még nem volt miniszter, hogy a legkitűnőbb és legintelligensebb politikusok egyike. Undorító és Ízléstelen, hogy akad a m3gyar sajtónak olyan munkása, aki szemenszedett sértéeek özönével árasztja el azt a kormányt, mely annyi áldásban részesítette a nemzetet. Semmi sincs hiba nélkül, még a napnak is vannak foltjai, de hát azért ciak annyi izíésael lehetne rendelkeznünk, hogy nem hányunk sarat a közéletben szereplő nagyságokra, csak azért, mert politikai felfogásúit véletlenül nem egyezik a mienkével. * * * (Klikk.) Égy jelentős férfiakból álló társaságban szó esett az úgynevezett klikkrend.^Zcrről. Elkoptatott frázis ugyan ez is, mint sok más téma, amely a fehér asztal mellett felvetődik, de azért nálunk még mindig lehet róla beszélni. Különösen abból a szempontból, hogy mennyiben érvényesül nálunk a múltnak ez a jellegzetes maradványa. Többé kevésbbé mindenütt kialakulnak olyan társadalmi csoportok, amelyeket klikkeknek lehet nevezni. Az a társadalmi áilapot azonban, amely kizárólag a klikkek uralma alapján nyugszik, a mi specialitásunk. Elkezdve a legcsendesebb falutól fel a leg»Zalamegye, Zalavármegyei Hírlaps magasabb politikai körökig, mindenütt a klikk dominál és mindenütt gátját képezi az egészséges társadalmi alakulásnak. Hogy mi a klikk és mi a klikk rendszer, azt bajos megmagyarázui. Azt érezni és tapasztalni koll. A tapasztalatot azonban mindenki megszerezheti az életből. Csak tekintsen maga körül és látni togj-v, hogy mindenütt alakul egy erős, szinte szerves összef'üggésü acélgyűrű, amely maga alá gyűr minden érdeket, megszerez minden előnyt, kihasznál mindon összeköttetést, hogy tagjai minél jobban boldogulhassanak. Az acélgyűrű mindenhová kinyújtja láthatatlan vaskarját, ahol előnyt lehet szerezni. Nemcsak a közéletben, társadalmi és gazdasági téren érvényesül a klikk, hanem sokszor a tudomány ós művészet birodalmában is ettől függ az érvényesülés. Ahol azután a klikkrendszer meghonosult, ott érezteti is romboló hatását. Forrása az egyenetlenkedésnek, a féltékenységnek s útját állja minden olyan akciónak, amelyhez a társadalom egységes erejére van szükség. A vármegyéket szokták a klikkrendszer melegágyainak tartani. És volt idő, amikor ez az állítás nem volt alap nélküli. A partikularizmus tényleg megteremtette a klikkrendszert, amely ráfeküdt a közéletre s azt a saját Ízlése ós (érdeke szerint igazgatta. Itt ott az osztályuralomban csúcsosodott ki a klikkek összes törekvése, amely rendszerint a gyengéket csoportosította, mert klikkre csak a gyengéknek vau szükségük. Minél erősebbek a kö;-élet vezetői, annál inkább eltűnik a klikkrendszer, miután érvényesülni nem képes. Tísztakezü, tiszta jellemű és erős férfiak egyéniségük erejével letörik a klikkeket anélkül, hogy a kezüket ki kellene nyujtaniok. A vasgyűrű elpattanik, a láncból egy szem kiesik és szabadabb lesz a tér, amelyet azelőtt szük érdekcsoportok állottak körül. Nézzünk szót Zalavármegyében, vájjon nincs-e igazunk ? Gróf Batthyány Pálnak a klikkek fáié emelkedő egyénisége eltüntette a klikkrondszer utolsó uyomait is. És ámbátor a mi vármegyénk soha sem volt annyira a klikkek martaléka, mint például a Tiszák országa, Bihar; vagy a szomszédos mintavármegye, mégis ugy érezzük, hogy friss élet költözött a vármegyébe s közéletünk átalakult és újraszületett. Azok a kísérletek, amelyek klikkek szerint akarják széttagolni a társadalmat, meddők maradnak, mert mindenütt, ahol a szétpattant gyűrűt össze akarják kovácsolni, megjelenik egy erélyes kéz, amelyre nekünk még nagyon sokáig szükségünk lesz s adja a gond viselés, hogy sokáig meg is tarthassuk. * * * (Csáklya és pemet.) Aki a falvakban jár, megtalálhatja minden ház kerítéséhez kötözve a csáklyát és pemetat. A csáklya egy hosszú rud, amelynek végén rozsdás vaskampó díszeleg; a pemet pedig egy valamivel rövidebb pózna, amelykibe a nélkül, hogy láttam volna az arczát, csak pusztán az alsó-szoknya segítségével működő fantáziám erejével, halálosan beleérdeklődtem. — Azt elhiszem. Mert amilyen szép ez az alsószoknya, olyan szép az is, aki viseli. — Édes Farkuczáné ne kínozzon. Mondja már, hogy kié? — Hát kié lenne másé, mint ... a lányomé. — A Nánié?! Jujj ! ... ós szinte éreztem, milyent pottyantam az álmok rózsás világából, a való sivár rögeire. De Farkuczánó ugy látszik, hogy mást akart arcomról ezen kijelentésére leolvasni, nem pedig olyan reményt vesztett, borongó hangulatot látni. Szinte sértődve is kérdezte: — Talán van valami kifogása ? — Nekem? Már miért lenne?! . . . Csak azt nem bírom megérteni, hogy egy mosóné leáDya hogy jön ahoz, hogy ilyen alsó szoknyát viseljen ! — Mit? Egy mosónő lánya? Tudja meg maga goromba fráter, hogy ez a mosóné mindig van olyan fiuom nő, mint akárki és 'nogy a leánya még finomabb. — Nézze csak asszonyság! Ezt is elhiszem ; de minek adják akkor csak négy hót múlva mosásba az alsószoknyáját? Ezekkel a gorombaságokkal tartoztam füstbe ment reményeimet kárpótolni. Ha már felizgatott képzeletem akadályozva van örökre a továbbmüködésben, legalább legyen csalódásomban részesem is. Igaz, hogy végső kijelentésem után futottam be szobámba a nagy szóáradat elől, mely miként a teknő lyukán kiömlő víz, omlott a Farkuczáné szájából. Alig gyújtok rá egy szivarra, kopogtatnak az aj tómon. — Lehet ! Egy kölyök támolyog be egy pár monstrum bárkával. — Schillervein ur, a gazdám elküldte a csizmákat! Hát higgadtságomat dicséri, hogy adtam a kölyöknek egy hatost és ráordítottam, hogy fusson és csak mikor elfutott, vágtam oda a csizmákat a falhoz, mert máskép a kölyökkel együtt oda vágtam volna. Csak aztán gondoltam meg a dolgot. Mégis van ogy kis szerencsém. Mert, ha a Náni, a kit én balga eszményileg Theklának kereszteltem el, olyan házba megy véletlenül, ahol nem csizmadia, hanem orgonakészítő lakik, akkor nekem orgonát kellett volna csináltatni. És akkor mi a fészkes fülemilét csinálnék vele? Hantke Emil. nek a végére régi zsupp van kötve. Legtöbb helyen a zsuppot letépte a vihar s egy kusza szalmacsutak jelzi, hogy a pemét valaha uj volt. A tisztelt olvasó bizonyára tudja, hogy ezek a szerszámok mire valók. Az idegen azonban sehogysem tudja kifundálni a osáklya és pemét jelentőségét, mert ilyesmit Nyugateurópában nem igen mutogatnak. Kénytelen voltam tehát útitársamnak: egy német katonának megmagyarázni, hogy a kerítéshez kötött szerszámok voltaképen tűzoltóeszközök, amelyek azért vannak a kerítéshez kötve, hogy a főszolgabíró is lássa. A német mosolygott. És a németnek igaza volt. Mert a csáklya és a pemét vajmi gyarló eszközök, különösen akkor, amikor ugy oda vannak kötözve a palánkhoz, hogy meg se lehet őket mozdítani és a szalmakötegből csak néhány szál reves szalmát lenget a szól. A póznák közelében ott van rendesen a vizeskád is, amelyben azonban csak olykor akad víz. De ott kell annak lenni, mert ugy parancsolja a szabályrendelet és a törvény s ha hiányzik, irgalmatlanul kiszabják a büntetést a hatóságok. Távol legyen tőlünk, hogy becsméreljük a csáklyát, pemetet és vizes hordót. Csak egyetlen egy esetet szeretnénk tudni, amikor ezek elejét vették a tüzveszedelemnek, vagy hogy csak a tűzoltásnál eredményesen használtattak volna. Az érdemes tűzoltó szerszámok tűzvész alkalmával ott égnek el a kerítés mellett, ahová cégérnek állította a nagy rend. A csáklyát és pemetet akár szimbólumnak lehetne használni, amikor közigazgatási intézményeinket jellemezni akarjuk. Száz és száz olyan tilalom éa parancs van a törvényekben és rendeletekben összezsúfolva, amelyeknek gyakorlati értékük nincs. Sőt eleve tudták a rendeletgyártók és törvénykészítők, hogy nem is lesz. A közigazgatási hatóságok pedig, amelyeknek a sok tilalom ós parancs betartása felett kell őrködniök, merevén meg vaunak arról győződve, hogy amit követelnek, csak olyan hasznosak, mint tüzveszedelemben a pemét, de a rend megköveteli a szigort. Mert hát rendnek muszáj lenni. A rendet azután' papiroson meg is csinálták uüiy, hogy aki Magyarország viszonyait a törvények és rendeletekalapján tanulmányozza, azt hiszi, hogy ez egy mintaország, ahol a hatóság figyelme mindenre kiterjed, a falvak ragyognak a tisztaságtól, a közegészségügy semmi kívánni valót nem hagy, a közbiztonság mintaszerű, minden községben jeles tüeoltócsapat van s a csáklya és pemét nem is engedik a veres kakast felröpülni a házak tetejére. Nos igen, a rendeletek szépek, jók, modernek, de az életben semmivé válnak. A tűzrendészed szabályokból az életben megmarad a pemét, a csáklya és egy üres lúgos kád; a falusi rendőrségből a házról-házra adott bot, a közegészségi intézkedésekből a be nem sározható, de örökké zárt ablak. Szóval minden csak : tessék lássók. A fődolog, hogy a főszolgabíró ne büntethessen. A pemét ós a csáklya megvan. A többi: füstös konyha, egymásra zsúfolt szalmás viskók, a házvégéban levő ganajdomb, szalmakazal, az mellékes. Van nálunk rend bőven! (Sok a jogász.) A szegedi kamara ügyvédjei arról tanácskoztak, hogy az ügyvédek nem tudnak megélni, sokan vannak ós rosszul fizetik őket. Szóval nincs kenyerük és ami kevés fóka van, ahoz is sok az esskimó. Az érettségizett ifjak legnagyobb része ezúttal is a jogi pályát keresi föl s mi sem természetesebb, mint hogy legalább nyolcvan százalékuk ügyvéd akar lenni. A magyar társadalomnak, kiváltkópen az értelmiségnek régi baja, hogy túlteng benne a jogi tudományok utján való kenyérkereset szeretete. — A kispolgár, aki nagy kínnal érettségiztette fiát, rendszerint papot vagy fiskálist akar belőle faragni, mert szerinte a pap is könnyen él meg, meg a fiskális is. Miután azonban papnak csak megkötött számban veszik fel az embereket, míg a jogi pályára mindenki mehet, természetes, hogy fölösleges erőkkel ez a pálya rendelkezik. Százszámra járnak az ügyetlen ügyvédek a fővárosban és a vidék városaiban. De azért a magyar társadalom nem okul. Budapesten a tudomány legfelsőbb csarnokát két hónapos csönd után ezernyi ifjú ember elkeseredett csatakiáltással tölti be. A tudomány-