Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

2 • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1908 szeptember 20. A költségvetésben szinte óriási összeggel szerepelnek a személyi járandóságok, amelyek legtöbbször szokták kihívni az úgynevezett produktív osztályok kritikáját. Pedig ezek az emelkedő tételek kényszerű következményei az életviszonyok átalakulásának s a fogyasztó osztályok megerősítése nem kisebb érdeke a nemzetnek, mint a produkció emelése. Uj politikai és társadalmi alakulások előtt állunk s a nemzet minden rétegét, amtly nemzeti létünk fentartására, ősi intézményeink megoltalmazására hivatva van, meg kell erősíteni és ellenállóvá kell tenni, nemzeti céljaink érdekében. Az a sok millió, amit az állam személyi járandóságokra fordít, a forgalom csatornáin visszajut a produktív osztályok kezébe s biztos talajt teremt egy nagy osztály elhelyezkedésére. Ez a talaj azonban a nemzet közös java, egy nagy tőke, amely mindnyájunk javára kamatozik. Közgazdasági viszonyaink javítására sok millió van előirányozva, kulruránk emelésére szintén hatalmas összegek szolgálnak s végre a közegészségügy fejlesztésére is felvehetett egy nagy tételt a kormány. Régóta közóhajt képező, vajúdó kérdések várnak megoldásra a jövő esztendőben s ezek fontosságáról milliók beszéluek. A nagy áldozattal szemben az a tudat vigasztaló, hogy haladunk minden téren s a másfél milliárd nem lesz gyümölcstelen, mert lehetetlen az, hogy az az erőfeszítés, amelyet a nemzet kifejt, meddő maradhasson. Vissza kell annak térülnie anyagi és szellemi tőkékben utódaink számára. A munka. Véget ért már azon időszak, amelyben a nemzetek sorsát pusztán a kard hatalma s a katonai rátermettségnek ereje döntötte el. Ma olyan tényezőké a legfontosabb szerep a nemzetek nagy küzdőterén, a melyek a régmúltban alig számítottak valamit. Ma már nemcsak a dicsőségért patakzik a vér: nemcsak azért, hogy nyelvének és művoltségének szerezzen tért az egyik nemzet a másiknál, hanem legfőképen a miatt, hogy termékeivel árassza el azt, akár nyers, akár feldolgozott alakban. Mert a kereskedelem nemcsak anyagi, hanem sokszor nagy erkölcsi erőtényezőket is rejteget magában. A szükséglet cikkek révén bejutnak az idegen országba az illető nép sajátságai s a hátramaradtabb tőlük tanul haladni, tőlük lesi: miképen dolgozhatja fel az anyaföld természetadta termékét azzá, hogy művelődése egy színvonalon állhasson a többi nemzet magasabb kultúrájával. Elmúlt az az idő, amikor még a harcias fajjeliem szerzett tiszteletet egy népnek. Mostanában nem a győzelem, hanem a győzelemmel való élés teszi a népnek becsülését. Ily célok feló gravitál minden olyan nemzet, amely számot tart arra, hogy műveltnek mondassák. A már régóta első ipari állam, Anglia, viszi a vezérszerepet ugy a világkereskedelemben, mint minden más hatalomban. Az utolsó évtizedek mesés haladásával azonban az Egyesült Államok is melléje csatlakozott. A világkereskedelemben tehát az angolszász faj e két hatalmas országa dominál. A hatalom és kereskedelem pedig egymással az ok és okozat összefüggésében van. Az ipar megteremtette Magyarországon is a kereskedelmet, mely azonban még korántsem felel meg a várakozásoknak. A praktikus angolok és amerikaiak kereskedelmük segítségével olyan nagy társadalmi befolyást szereztek maguknak, amivel sok más nép nem dicsekedhet akkor sem, ha kardjával szerzett érvényt a nemzetiségének. Az a társadalmi befolyás érvényesül aztáu az irodalomban és művészetben is, mely Angliában kifejlett, ugy hogy az egész intelligens világ az angol fajjellem felé törekszik. Ez a törekvés addig természetes és jogosult, amig az egyes nemzetek karaktere a sok rája hatás ellenére is épségben marad, ámde öngyilkosságot követ el azon nemzet, amely egészen átadja magát egy másik nemzet kultúrájának. Ezzel megtagadja önmaga létét és nem érdemes arra, hogy továbbra is nemzetnek mondassák. A nemzetek karakterisztikuma pedig sajátos nyelvéből, a történelem folyamán sajátságosan kialakult szokásaiból és hagyományaiból áll, melyekhez ragaszkodni szent kötelessége mindenkinek, a ki a hazafi nevet nagyrabicsüli. Ebből az ösztönszerű törekvésből kell magyarázni azt a nagy felbuzdulást, ami időről-időre egy nemzeten erőt vesz, hogy nyelvét idegen befolyás alól purifikálja ós hogy történeti emlékeit egybegyűjtve kegyeletesen visszagondoljon zivataros múltjára. Lépést kell ugyan tartani más népek haladásával is, de e haladást oly módon kell érvényesíteni, hogy azt teljesen a magunk egyéniségére Na még ilyet nem élveztem. őrült ez vagy j szemtelen 1 ? — De hát micsoda eljárás ez ? És miért nem csinál ? — Mert én csizmadia mester vagyok ós csak csizmát csinálok. Punktum! — Hát csináljon akkor csizmát. — Az már más. Tessék leülni. Mintha csak érezte volna a cseszkó, hogy egészen rá vagyok utalva és hogy csak tőle tudhatom meg, merre találhatom meg Theklámat. Na igen, mert a nagy tépelődésben az én eszményi lelki állapotom a lótusz virágos nőt elkeresztelte Theklának. Hibácska elkezd mértéket venni. Na most! — Mondja csak mester . . . — Ne tessék félni, vigyázok a tyúkszemére. — Nem azt akartam mondani, hanem . . . — Tudom. Nem harmónikásat, hanem jó komótosat csinálok. — Elhiszem, hanem csak azt akarom kérdezni, hogy ki volt az a hölgy, a ki az elébb ide bejött. — Ide nem jött senki egész délután, csak ! az ur. — Nem ide a műhelybe, hanem a házba. — Mit tudom én. — Hát ki lakik ebben a házban ? — Égy toronygombaranyozó. — Van családja? — Nincs! Kutyákat dressziroz. — Hát még ki lakik itt? — Egy vasesztergályos, de annak sincs csak egy rém süket gazdasszonya. Aztán lakik egy öreg harisnyastoppoló asszonyság; az igaz, hogy annak van egy lánya, de már az is kezd öregedni, mert púpos a szerencsétlen. Más nem lakik. — Nem értem . . . — Pedig elég világosan beszéltem. — Na jól van . . . csak aztán takaros legyen a csizma. Már most, mit csináljak ? Igy elveszteni a fonalat, mely a lótu9z és a klematiszhoz vezet, sok egy hányatott kebelnek. Nem is tudtam a nyomára jönni. Kezdtem magam a lemondásba belegyakorolni. Egyszer csak . . . Da előbb meg kell tudni, hogy a háziasszonynak mosó é3 vasaló intézete, m

eK egy megtermett, de egészen érdektelen leánya van, akit még hozzá Náninak hivnak. Hát a mint megyek egy délben haza, mit látok ? Ugy-e azt hiszik, hogy az elvesztett hölgyet? Nem egészen. Ott a szárító kötélen a többi fehérnemű közt volt kiterítve egy alsószoknya. A világ összes alsó-szoknyái közül rögtön fel lehetett volna ismerni. Legalul cMÍpke volt és az egész olyan tetszetősen fodrozva. alkalmazva bevonjuk a nemzeti jelleg zománoával. Igy azután minden vivmány csak eszköz a nemzet megerősítésére. Magyarország egész életében az idegen fajok hegemóniája ellen küzdött. Rajta volt a török rabigája és elevetette azt, tatárok vad csordái üldözték őt és ő sok vér árán bár, de szerencsére kikerülte az uralmukat, a mult században germán elem fenekedett reája, de ezer balszerencse között is megállotta helyét. A magyar nyelv és magyar tradíció ismét ott van, ah >vá kiváukozott. Do a hatalom eszközeit ma sem becsüli meg kellően. — A magyarság — fájdalom — a régi balitéletek hatása alól csak nehezen bontakozik ki. Benne van ez maradi természetében. Nem tartja még uri dolognak az ipari és kereskedői foglalkozást és inkább viseli az uri lét kényelmes és cifra nyomorát, semmint hogy a munka nyújtotta áldások után törje magát. Iiám Amerikában nagyobbnak és előkelőbbnek tartja a közvélemény azon eredményt, amelyet valaki a kereskedelmi és ipari terán elér, a hivatalnoki s az egyéb lateiner pályákon elnyert sikereknél. És csak ez a felfogás emelte az Egyesült államokat világhatalomban és gazdagságban a többi nemzetek élére. Csak az ő példája követésével lehet megmenteni a magyar fajt a modern gazdasági élet számára ; a mit más fajok ipari fölánye révén neki kell m ;jd megsinylenie s lehet szülőhazánkon is foganatosítani azon áldást, a mely az okos és kitartó munkának gyümölcse. Mert Magyarország csak akkor állhatja meg sikerrel a helyét a nemzetek versenyében, csak akkor teheti boldoggá ás szilárddá jövendőjét, ha nem a múltja régi dicsőségét idézgeti, hanem a nagyobb szorgalommal felvett munka eredményei fogják képezni a főbüszkeségét. Aktualitások. (Panama.) fF. É.) Gyomor legyen, amelyik meg nem undorodik az örökös gyanúsítástól, amely rendszerré lett. Ahány intézkedést még tett a kormány, mindegyikre ráhúzták a panama vádját. Munkásházakat építenek?! Ahá, kedveskedni akarnak holmi kisajátításokkal az ott lakó szavazóknak. Amellett mágus is zsebrevágnak jó egy pár ezer korona províziót! Pályadíjakat osztogatnak, tanulmány útra küldenek tehetséges művészembereket ? Hallatlan, micsoda botrány, osztozkodni akarnak a kiszemelt művésszel az ösztöndíjon. É3 ez igy van, az egész vonalon végig. Bizonyos, hogy a mostani kormány egy esztendő alatt többet dolgozott, több reformot valósított meg, mint az előbbi éra kormányai egy-egy évtized alatt. És talán van benne egy kis valóKörös-körül meg himzés. Lótusz virágok közt klematisz girlandok. Egyszerre büszke lettem kitartásomra, mert láttam, hogy azt siker koronázza. Most már meg van a fonál megint. A háziasszonyom majd megmondja, hogy kié és hol lakik. Csak egy aggasztott iszonyúan. Van már körülbelül jó három hete, mikor ezt az alsószoknyát használatban láttam. Lehet különben, hát honnan is tudnám, hogy elég azt akkor is mosásba adni. Ott őgyelegtem egész feltűnően az udvaron, inig végre kijött a háziasszonyom. Oda fordulok hozzá. — Lelkem Farkucáné, kérdek ón magától valamit. — Na?! — Kié ez az alsószoknya ? — Melyik? — Ez itt ni! A lótusszal és klematisszal. Farkuczáné arcán mosoly játszadozik és biztos fölénnyel tekint reám. — ÉÍ miért kérdi lelkem Schillervein ur?! — Mert olyan nagyon szép. — Másért nem ? — Mert hogy olyan nagyon kiváló. — És még mindig másért uem? — Meg hogy ... de tudja ez köztünk maradjon . . . egyszer láttam egy hölgyön, a