Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-12 / 2. szám

•Zalaraegye, Zalav&rm egyei Hírlapi 1908 január 12. rájövünk arra, hogy a bankok főcélja a nyereség emelkedés. A közönség érdeke, a tulajdonképeni gazdasági cél, csak másodrangú dolog. Dacára annak, hogy a xnult esztendő nem tartozott a legjobbak közé, mégis elég jelentékeny gyár és közlekedési vállalat alapítással találkozunk. A befektetett nagy tőke mutatja, hogy nem tartozunk a szegény országok közé, ha ros*. viszonyaink között is ennyi tőke elhelyezésre vagyunk képesek. Ez egyszersmind egy jobb jövő csiráját is magában hordja. Budapesten 79 uj gyár és raás vállalat alakult 67,772.000 K tőkével. A vidéken pedig kereken 62—20,604.200 K tőkével. A régi iparvállalatok közül 37 emelte tőkéjét 50,069.000 K tőkével. Ezzel szemben mindössze 15 iparvállalat számolt fel vagy szállította 1c tőkéjét 14,079.204 K összegben. Mindezt egybefoglalva kimutathatunk 214,006.996 K látható tőke szaporodást, ami minden esetre tekintélyes ötszögnek mondható, a mi szerény viszoDyaiüm. kö/.öir,. E számok azt is mutatják, hogv elhei< zésre való tőke van nálunk elegendő, ct .k fájdalom elhelyezési alkalmakban szűkölködünk. Nem kell hát megijednünk í\z ipari fejlődéstől, tőke lesz hoz^á mi a lig elegendő, ha még hozzá ves-ízii'í a?.t liogv francia, angol, sőt amerikai lökére is mind'^ számithatunk. Azt a sivár képet tehát, amit egyes nagyobb lapok elébünk tettek, el nem fogadhatjuk. Kár az ország szegénységéről, tespedéséről hangosan kiabálni, amikor a kép nem épen elszomorító. Azt mindenki tudja és érzi, hogy sok a tenni való, hogy sok idő kell, míg megrongált szekerünket rendbehozva, kényelemben haladhatunk tovább; de az égi háború minden borzalmával egyetemben elvonult már fejünk felett s részünk lehet újból a ragyogó napfény éltető melegéből. A kisipar önálló vámterületben. A nagytőkének megvannak n maga lapjai a a maga közgazdasági írói, akik évek óta hirdetik már, hogy a kisipar idc-je lejárt, mert mindenütt kiszorítja a gyáripar. Kifejtik nagy bölcsen, hogy a gyár gyorsabban, jobbat ós olcsóbban készít, a kisiparos a gyárral konkurrálni nom képes, minélfogva az nem tehet egyebet, mint hogy szépen becsukja a műhelyet 8 beáll munkásnak a gyárba. Lelketlen, cinikus, gaz érvelés ez, amelyet a leghatározottabban kell visszautasítania minden kisiparosnak s a modern haladás barátjának. Akik igy irnak, illetve iratnak, azoknak az a célja, hogy a közvélemény s az állam figyelmét a kisipartól elvonják a hogy az intéző köröket megnyerjék azon nézetnek, hogy hiszen a kisiparosokon segíteni már úgysem lehet, legjobb, ha egészen elpusztulnak s munkásokká válnak. Amiből természetesen az következik, hogy egyedül a gyáripar az életképes s ezért támogassa állam és közönség egyaránt csak a gyáripart. Ezt a/, embertelen, gyalázatos érvelést most a szokottnál is gyakrabban halljuk, aminek az a célja, hogy az önálló vámterületre való országos készülődésben is hátul, elnyomva maradjon u kisipar, de minden erőukből erősbitsük a gyáripart. Jó lesz tfeh ít, lia résen leszünk s teljes erőnkből visszaverjük a tőke támadását, amely a kegyelemdöfést készül megadui pangó kisiparunknak. Konstatáljuk mindenek előtt, hogy a kisiparru nagyobb szüksége van az országnak, mint a gyáriparrá. Mig az első független, niegbizható polgárokat nevel a hazának, az utóbbi növeli a szervezett proletáriátust, amely előbb utóbb is fel fogja forgatni az országot. Konstatáljuk azt, hogy nálunk legalább hússzor annyi ember él ma a kisiparból, mint a gyáriparból, dacára auuak, hogy az utóbbi fellendül, az előbbi hanyatlik. Konstatáljuk azt is, hogy a kisipar szolidabb közgazdasági tényező, mint a gyáripar, amelyet kartellek, politikai viszonyok és tőzsdespekulációk minduntalan befolyásolnak. Konstatáljuk, hogy a kisipari termékek, ha sokszor nem is olyan olcsók s tetsz^tősík, mint a gyáriparéi, a legtöbb esetben szolidabbak és tartósabbak, sőt állítjuk, hogy például a ruhanemű iparban a gyár a műhelyt soha legyőzni nem fogja tudni. Mindezekből az tűnik ki, hogy a kisiparra sokkal nagyobb szüksége van az országnak, mint a gyáriparra, amely a legszemérmetlenebb verseny formájában nehezedik a magyar kisiparra s nyíltan hirdeti, hogy azt teljesen kiirtani akarja. S a tőkének ezt a szemtelen garázdálkodását nálunk behunyt szemmel nézték a kormányok évtizedeken keresztül. S mig a gyáriparnak adtak állami szubvenciót, vasúti szállítási kedvezményeket, ingyen telkeket, adómentességet, megrendeléseket s még Isten tudja, miféle kedvezményeket, addig a kisiparosra rengeteg adóterhet róttak, nem adtak naki semmiféle kedvezményt s hagyták tönkre menni. Ez a bukott kormányzati rendszernek egyik legnagyobb bűne! Jön azonban az önálló vámterület (?), amely a magyar ipar feltámadását fogja jelenteni. A gyáriparosok már tudatában vannak a nagy változás jelentőségöaek s minden vonalon megindították a mozgalmat a saját érdekükben, amely nem lehet más, mint az, hogy az önálló vámterület bekövetkesösekor minél nagyobb terük és minél több állami kedvezményük legyen. Kétségtelon is, hogy óriási fellendülést fog venni a gyáripar s ez ellen kifogása senkinek nem lehet. De amikor a gyáriparosok mozgalmukat akként vezetik be, hogy a kisipart teljesen ki akarják szorítani, agyon akarják nyomni, ez ellen már a legerélyesebben kell tiltakozni minden józan magyar embernek. S követeljük, hogy az önálló vámterületre való előkészülés munkájában az intéző körök föltétlenül első sorban a kisipar támogatásával, a kis embereknek adandó kedvezményekkel foglalkozzanak. Először azért, mert a gyáripar, amelynek a meghódító tőke, sőt nagyrészben külföldi tők« áll rendelkezésire, eiég erős arra, hogy támogatásra ne szoruljon. Másodszor azért, mert amely kormányzati rendszer még az önálló vámterületben is magára hagyja, pusztulni engedi a kis, ipart, az elárulja »z ország legvítálisabb érdekét. ; Közöl 8UU.U00 ember él meg ma Magyarországon, dacára a rósz viszonyoknak, a kisiparból s ezek képezik a felét az ország lakóssága gerincének, a polgári városi elemnek. Aki a kisiparost pusztulni hagyja, az a magyar polgári osztálynak adja meg a kegyélemdölést. Aktualitások. (Meg egyszer a farsangról.) Mult számuuknak ez a rovata ugyancsak farsangi elmélkedéssel kezdődött. Nem tehetünk róla, hogy a mulatságokról szóló írásunk a prédikáló hangba csapott át. Ez már a szomorú idők jele. A farsangról vidám, hangulatos dolgokat irni nehéz sor lenne annak az embernek, akinek lelkét megfekszik az élet gondjai. Az életviszonyok pedig ugy alakultak, hogy sokkal többen vagyunk, akiknek napjai a léttel va!ó sivár küzdelemben telnek el, mint akik hangúk tokát kereshetnek a mulatságok zajában, a társasólet kellemeiben s a far angi zajban, tényben. Többen megértik a farsang melaukóliáját, amely az örömökről való Cudonv hogy Yágyódol . Tudom, hogy vágyódol Bózsás napsugárra, Tudom, hogy vágyódol Harmatos virágra. Tudom, hogy vágyódol Akácos magányba, Akácos magányban A költöd dalára. Tudom, hogy vágyódol Mindenik dalára, Mindenik dalában A szive szavára. Súgja meg dalának Nem egyszer, — ezerszer! Hogy — édes vágyadéri Áldjon meg ezerszer! láng fi. József. Estéiy Zefiréknéi. Esti kilenc óra már elmúlt, mikor elindultam hazulról. Kifogástalan estéli öltözetben voltam. Lakkcipőm csak ugy fénylett a hold bágyadt világánál és a vállamra könnyedén vetett havelook látni engedte a gomblyukba tűzött fehér szegfű;. Mint rendesen a számban szivar füstölgött s lehet, hogy a bodor füstfelhők, lehet, hogy a langy esti szellő volt az oka, de bensőmbon olyan félénkséggel vegyest kíváncsiság és olyan nyugodt izgatottság tanyázott. Éppen aznap reggel kaptam meg nagybátyámnak a levelét. — Te kölyök! Amit megígértem meglesz. A leányt kiválasztottam számodra. Szép, kedves és vagyonos. Ma este nagy összejövetel lesz náluk. Ha akkoráig be tudok jönni, velem jösz; ha nem, csak eredj el egyedül, majd olt találkozol velem. A lakásuk Papsajt-utca 13, második emelet. Do azt előre megmondom, hogy az előkelőségre sokat adj, mert ugy az apf», mint a nagynéne büszkék nemesi származásukra. Mutter az nincs, tehát még anyósod sem lesz. Csak vigyázz . . . Muki bátyád. Hát kérdem, ment már igy valaki leány nézőbe ? i Azt sem tudom, hogy néz ki, kinek a leánya? Állítsak be egy 6gész idegen házba, mely ven| déggcl van tele és szimatoljam ki életem párját. Igaz, hogy Muki bátyám osak igy egy-két szóval szokott mindent végezni és megvan az a jó szokása, hogy mindent jól végez, tehát föltétlen engedelmességet kíván mindenben. De már csak egy ilyen fontos lépésben mégis tán részletesebben is tájékozhatott volna. Mert igaz, hogy tőle függ egész életem. Eddigi összes képzettségem csak arra terjedt, hogy majdan átveho»sem az öreg pár száz hold földjét és gazdálkodjam benne. Igv aztán az ő elvei szerint kellett cselekednem, de ha tudom előre, hogy mennyire aránytalan lesz viszonyunk, hát meggondolom a dolgot. Mi az? Már itt lennék? Csakugyan a 13-as szám. Felnézek a házra, kivilágított ablakok, melyekből a zene hangja szűrődik ki. Akkor hát lépjünk be. Felmegyek a II-dik emeletre és mindenféle bejalentés nélkül belépek. Az előszobában ninca egy lélek sem, hanem annál több felső és belépő. Felakasztom én is modern malaolopómat és belépek abba a terembe, a honnan a zaj hallatszott. Elég nagy tágas szoba volt, hanem tul ízléstelenül bútorozva. Azután Muki bátyámat néztem,