Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-26 / 4. szám

1S08 január 26. •Zalamegye, Z&lavármegyei Hirlap« Nagykanizsa nem ismeri saját. főispánját. Valószínű, hogy O Méltóságának ia ro^z a memóriája és elfeledte, hogy mi is vagyunk. Pedig czolc a bolond geográfusok azt mondják, hogy Zalavármegyének legnagyobb városa : Nagykanizsa. Ha pedig oz igy van, akkor Méltóságos Uram, a kötelesség ugy hozná magával, hogy egyszer megtiszteljen bennünket m;sgas látogatásával. Végre is az isteni nép óljenezni óhajt és nagyon kivánosi, hogv hogyan is néz ki a mi szeretett főispánunk. És, tetszik tudni Méltóságos uram, a jó nép osak közelről akar szeretni. Méltóságos Főispán Ur 1 Várjuk a hivatalos látogatást. Nemcsak azért, mert deputációzni akarunk, hanem nzért is, mert a vármegye legnagyobb városa joggal megkövetelheti, hogy a főispán ne adjon példát az ignorálásból." Nem vagyunk felhatalmazva senkitől, hogy a fentieket leoáfolhassuk, tehát nem használhatjuk ama jól ismert újságírói közhelyet, hogy „illetékes helyről" vettük az információkat. Csak ugy a magunk szakállára állítjuk, hogy n Z. K. cikkét aligha irnák alá a nagykanizsaiak, akik Zalavármegye főispánját nagyon jól ismerik. A memória körül a Z. K. szerkesztőségében aligha nagy hiba nincs. Mert egészen határozottan tudjuk, hogy gróf Batthyány Pál mint főispán meglátogatta Nagykanizsát, felkereste a város vezető férfiait és arra is emlékszünk, hogy nemcsak hivatalos, hanem társadalmi téren is kereste az összeköttetést a nagykanizsaiakkal. Emlékszünk egy hangversenyre, amelyre a főispáu által összetorbozott nagy társaság vonult be Nagykanizsára, mert gróf Batthyány Pálnak az volt a szándéka, hogy a vármegye s a két város közönségét közelebb vigyo egymáshoz. A Z. K. azonban nem ilyen látogatást óhajt: Ugy látszik, neki diszmenet, zászló, logadtatási szónoklat és installáoió kell. Mert hát _ar. isteni nép éljenezni óhajt." Hátha épen azért választotta a főispán ugy. hivatalos, mint egyéb látogatásában a csendesebb formát, mert kerülni akarja az üres tüntetést s nem akar az utca látványossága leuni! Mert hála Isten még vannak politikusaink é« állumférfiaink, akiknek nem az a legnagyobb vágyuk, hogy a köztisztelet uz utoán kiabáljon utánuk. Amint mi tudjuk, ama bizonyos hivatalos látogatás, amelyet a Z. K. óhajt, már megtörtént, habár*görögtűz és szónoklatok nélkül. És biztosra vesszük, hogy a nagykanizsaiak nagyon jól tudják, miszerint gróf Batthyány Pál főispán a vármegye legDagyobb városának viszonyait igen jól ismeri s az ignorálás cs^k nagykanizsai írazis. Aat pedig az egész vármegye tudja, hogy még nem volt főispánunk, akinek az ajtaja és a szive annyira nyitva lett volna mindenki előtt, mint gróf Batthyány Páló. Szives lehet mondani, — hogy rázkódtatás nélkül — a férfi sorsa a szerencsésebb. A tánciskolái lovag, cilinderesen ugyan s látható bajusszal, de még mindég iskolába ját s tanul, ha nem is az auktorokat, hát az egyetemi tudományokat; — néha találkozik is bálványával egy zeuron vagy bálon, de a lovag már érzi a külömbségot, csak lopva pislog a lányra, ki már a befejezett férfiak szivén uralkodik. Bár fáj szivének a tudat, hogy a tánciskolái pajtás neki már elérhetetlen, mert neki még leszámolni valója van az iskolával, — a boldogabb mégis ő. Neki osak tanulni kell; de annak a mosolygó tündérnek nehezebb harcot kell sikeresen megvívni: férjet kell fogni. — Hiszon ott rajzanak a fiatal urak, egymáson gázolva egy mosolyáért; csak akad ennyi között egy elfogadható! Akadni csak akadna, ugy de a mama elmélete szerint annak első sorban partiénak kell lenni. Itt elérkeztünk ahhoz a fogalomhoz, a mi uralja manap az összes papa, mama, lány s férfi eszmekörét lenyűgözi a mindenható szerelmet, kútforrása sok keserű könynek, csalódásnak, lemondásnak. Mert bármily magasztos érzés is a szerelem, — pusztán ebből megélni nem lehet. Az élet fokozódó terhei, a nagyra nőtt igények körültekintésre intenek. Hiába egy csak egy, több pedig több: s az már nem egészen mindegy, fogadtatásra találnak a vármegye legnagyobb városának polgárai is, h i valami óh jtásuk vnn. Tessék csak vele beszélni. Di azt, hogy elmenjen magát ünnepeltetni, bizony senki sem kívánhatja tőle. Tisztelt laptársunk alighanem olyant irt, ami Nagykpnizsán sem talál viszhangra, mert bajos azt elhinni, hotry egy nagy intelligens város a hivatalos parádéban lássa, érdekeinek védelmét. (Horvát mozgolódás a Muraközben.) Többször haugoztattuk már, hogy a muraközi horvát ok vetet lenki-dést, országos kérdéssé kell tenni. A Muraköz egyházi átcsatolása érdekében országos mozgalmat kell inditani, hogy végro a nép, amelyet vallásosság* révén kerítenek hálóba az illir apostolok és hazaáruló renegátok, magyar lelkű vezetőket kapjon. Aü országos lapok azonban nom sokat foglalkoztak eddig a muraközi kérdéssel. Nrfha egy egy szenzáció révén értesült csak az ország arról, hogy a Muraközben bűzlik valami s hogy a nemzetiségi kérdés ott is buzog a Zígrábból jövő izgatás nyomán. De a mozgolódásnak nem tulajdonítottak kellő fontosságot, mert ki tételezte volna fel, hogy Zílában, ebben az ősi magyar vármegyében komoly mérveket ölthessen a horvát mozgalom. Zágrábból kell megtudnunk, hogy a horvát politikusoknak mennyire a begyükben van a Muraköz. A mult héten egy magyar újságírónak maga Slarcsevics mondta, hogy a magyarok elrabolták Muraközt. Elérkeztünk odáig, hogy most már igenis fel koll lármázni a közvéleményt a muraközi kérdéssel. Ugy látszik, hogy az országos sajtő is szivesen foglalkozik Muraközzel s a „Budapesti Hirlap" egy hosszabb cikket azaatel. A „B. H." cikkét mi is lenyomtat juk s ez abból kínálkozó tanulságokat ajám uk a vármegye intéző köreinek figyelmébe. Ugy látszik, a drávántuli izgatóknak a muraközi horvát lakosság hazifisága ellen indított gonosz akn muni-: :íjs nem egészen eredménytelen. Legalább <• , látszik igazolni a muracsányi eset, mely Zalamegye közigazgatási bizottságának tegnapi ülését is foglalkoztatta. Hngy ez NÍJ etet vallásos érdekek védelmének ártatlan álarca és oly valakinek védősége alatt játszódott le, ki Jánus arcának egyik felével épp oly állhatosan tekint Budapest felé, — senkint meg nem téveszt. Sőt! A felekezeti jelszavakkal dolgozó nemzetiségi fészkelődés régi éa nagyon kopott ismerősünk már — Peczek György címzetes kanonokkal együtt. Do hadd beszéljenek maguk a tények. A muracsányi köszégi iskolánál megüresedett kántortanítói állásra több pályázó közül nagy ! többséggel a magyar Dergovics Gvörgy válasz• tátott, meg mult év november 18-án. Állását | minden akadály nélkül el is fogMta és karácsony másodnapjáig zavartalanul el is látta. a. választás ellen a közíüaztási bizottsághoz s^nn fölebbezés, sem panasz december 26-áiií be nenri adatott, de sőt azontúl sem a fölebbezési határidőn belül. Sámrai s-m mutatta tehát, hogy a község lakossága elégedetlen volna D >rgovicscsal. Karácsony másnapján arra ébredt mégis, hogy a falu lakossága zendülésben tört ki ellene, magában a templomban körül fogták és szóbeli inzultusok kíséretében erőszikkal megakadályozták a kórusra való fel menetelben ; egyúttal fölhívták, hogy mondjon le ós távozzék a községből, mert különben kiviszik a határra. Mindezt pedig azért, mert nem tud horvátul és annak ellenére, ho^y — horvátul látta el káutortanítói teendőit. Egyébiránt a horvát nyelv ludása a pályázati hirdetményben nem is volt föltételül kikötve. A zendülés ez évi január 6 án megismétlődött még n :gyobb arányban éa oly fenyető fordulatot vett, hogy Di-rgovic^nak a községházára kellett menekülnie a feldühödött nép elől 03 csak a főszolgabírónak és csendőrségnek gyors megjelenése szabadította ki a veszedelemből. A megindult vizsgálat nem derítette ki még eddig a lázadás értelmi szerzőit, de anyi máris konstatálva van, hogy a szálak Zágrábba vezetnek és hogy Peczsk György tüskeszentg/örgyi plébános volt az, a ki a felzendült muracsányiakat a zágrábbi egyházmegyei hatóság elé vezette, azzal a kérelemmel, hogy D ergovics választását ne erősítse meg, mert nem tud horvátul. Ez a Peczek György különben kanizsai születésű magyar ember, és nem is Zígrábban nevelkedett, hanem Csáktornyái ferencrendi barátból iett világi pap, néhány magyar ur támogatásával. A muracsányi plébános horvát, de az nem vállalkozott a követság vezetésére. Ez a Peczek György az, a kiről nemrégiben az a hir járta be a lapokat, hogy a Muraköznek a gzombathelyi egyházmegyéhez való csatolása tárgyában javaslattal fordult Kossuth Ferenchez !... Hogy higyjünk szavainak, ő mindenesetre tántoríthatlan hazafi és cselekedeteiben más, mint az egyház és hivek érdeke nem vezeti. Ez világos; érthetetlen csak az, hogy nagy hazafisága és a hivek lelki érdekeinek lobogó szeretete m dlett hogy történhetett, hogy a szlavónai magyarok érdekében eddig mlg egyetlen egyszer sem vezetett küldöttséget Zágrábba, holott tudvalevő, hogy ezek nyakára nemhogy tanítókat, de olyan papokat küld Zágráb, kik egyetlen szót sem tudnak magyarul, tehát sem I nem prédikálnak, sem nem gyóntatnak hiveik hogy egy vagy több c-mber igényét kell tudni kielégíteni. Ha erre a kiszemelt részről megvannak BZ eszközök — már partiéról beszélhetünk. Ha pedig az eszközök oly bőségben vannak, hogy telik abból ranzsirozni a fiatal urnák a nők körül eszközölt előtanulmányainak fedezetlen költségeit is, — jut bőven a kényelmesebb elhelyezkedésre is, — akkor a partié jó. — Ha pedig ezeken felül még osaládi összeköttetés, cim, rang, méltóság is kijár — akkor a partié fényes. Mióta a leány hosszuruhát kapott, mióta a fiu a szende varróleányoktól átpártolt a kassza tündéreihez, — naponta be lesz adva nekik a partié elméleti s gyakorlati tana s a hatás kedvéért szembeállítva a rendőri hirek, a bűnügyi krónikák slágerjei, az apróhirdetések kalapot esdő tisztességes asszonyai, — a gummirádleren — pardon ez már nem oly elérhetetlen, — az automobilon kényelmesen száguldó nagyságos ős méltóságos asszonyaival. Előbbiek a pusztán csak szerelmi házasság nyomán keletkezett erkölcsi a anyagi romlás áldozatai, — utóbbiak az észháza; ság gyümölcsei. — S nemcsak a leánynak a vele született kényelmet, eifrasá I, fényt kedvelő természete — hajlik meg OÁt már e;-, lőtt, a férfi is számot vet a jövő körülményeivel. S mindannyiuk szeme e ott lebegő cél — a partié csinálás — valósággal kiforgatja az embereket saját magukból. Hovatovább döntő súllyal fekszik rá a tánc s egyéb szórakozó helyek mulatságaira a partié keresés gondja. A lányok tudják ezt ép ugy mint a férfiak s megindul a vészes verseny, hogy ki ki minél értékesebbnek mutassa be magát. — Hová lett a tánciskolái fehér ruhácska, hová a szerényen feltűzött egy szál viriígocska — hová a kedély az őszinteség? Megy az őrületes verseny a ruházkodásban — igaz, hogy nagy kivágásokkal, de az a kevés, ami a testet fedi, még igy is rengetegbe jön. — Az asztal mellett ott gyöngyözik a pohárban a pezsgő, ott füstöl a drága havanna, — mig otthon a borocska is erősen megkeresztelve szerénykedik a teguapról eltett maradók mellett. S a könnyelmű pazarlás láttára hamis fogalmakat szerez s nyújt mindenki. S a mosolyt, kedvet megfagyasztja a holnap gondja. S ily arauzsirozás mellett — folyik a mindkét neműek harca a partié után. Ott erőlködik a fogalmazócska a tanácsos ur leánya mellett, hogy ennek hideg arcáról egy mosolyt — s magának jó összeköttetést váltson ki, — amott meg izzadásig gyúrja a táncot a fess, a dupla ű i és y-os lovag, a gyáros ur hizásnak indult leányával, a ki keleties vonású arcával büszkén