Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-26 / 4. szám

4 • Zalamegye, Zalavármepryei Hiilap« nyelvén — bizonyára az egyház nagy kárára ! Az ilyen lángbv.zgalmu magyarnak és egyházi férfiúnak nem volna szabad szótlanul elnéznie az ilyen lelketlenséget. Az ügy iratai most már a nagykanizsai ügyészség előtt fehszenek. De egyéb jel is tanúskodik arról, hogy csendes aknamunka folyik a Muraközben. A közigazgatási bizottság tegnapi ülésén Batthyány Pál gróf főispán fölhívta a bizottság figyelmét arra a tényre, hoojy a zágrábi egyházmegyei főhatóság a" muraközi tájnyelvre lefordított és eddig használatban volt hittani iskolakönyvek helyett délszláv irodalmi horvát nyelven irt iskolakönyveket vezetett bo a muraközi iskolákba. Azonkívül a már izgatás miatt fogházat ülő Jurák Zvoinimir, viziszentgyörgyi lelkész dolgai is foglalkoztatták a bizottságot, ki szószékről ingatta híveit az Apponyi-féle iskolai törvény magyar nyelvi rendelkezései ellen, másrészről pedig a hittanórák alatt hit.tan-tanitás helyett az iskolánál be nem vezetett, idegen olvasmánykönyvből tanítgatta a növendékeket. A közigazgatási bizottság a megtorló lépéseken kivűl a tapasztalt jelenssgekrői jelentést tett a vallásés közoktatásügyi miniszternek és több fontos javaslata kapcsán, fölhivta a miniszter figyelmét a vármegye közönségének a Muraköz egyházi visszacsatolása iránt a törvényhozáshoz ismételten intézett kérelmére. Megjegyzem, hogy Zalamegye szóbanforgó utolsó föliratát n képviselőház annak idején azzal adta ki a miniszternek, hogy a Muraköz visszacsatolását m;;ga is óhajtja. A kormány el ia volt határozva, hogy ez ügyet sürgős tárgyalás alá veszi, azonban Supilóék lázadása az elintézést egyelőro háttérbe szorította. De nem csak a hatóságok teszik meg a fenyegető izgatással szemben kötelességöket, hanem, ami mé^ örvend itesebo, a magv r- társililom is megmozdult, hogy az izgatáa munkáját paralizálja és a népet hazafiságában meghiúsít se. így a Csáktornyái keresdelmi kasziuó, mely eddig is rendszeres anyagi áldozatot h >z tt a muraközi iskolaköteleseknek hazafias szellemben való nevel^seért és a magyar nyelv terjesztési ért, a drávántuli izgatók „za Medjimirji " mozgalmával szemben szükségesnek tartott.- tevékenységének kibővítését. E határozta, ho. y hazafias szellemű lapokat ad ingyen a nép kezéb.-, az elemi iskolákat magyar gyermeklapokkal látja el és a magyar nyelv tanulásában és tanításában legnagyobb előmenetelt tanúsított tanuió* és tanítók közöt díjakat oszt ki. Hogy pedig ezeket a föladatokat mentől sikeresebben teljesíthesse, a társadalom áldozatkészségére is eppellál. Bizunk benne, hogy szava usm vész el hatástalanul és hogy a magyar társadalom sem fogja sajnálni filléreit oly törekvéstől, mely a nemzet békéjét van hivatva megőrizni határának legalább egy részén. nézi a keblén fityegő Madonnát. 8 a pajzán szóban ninc3 őszinteség. Végre a pezsgő, a lányka mély tüzű szemeinek bátorító tekintete, a fülbe mászó zeue; — ua meg a szorongató tartozások nyilatkozatra birják a fiatal urat. Jön a tárgyalás a papával; — 8 mialatt ez folyik, a mama túláradó boldogsággal öleli magához leányát. Végre sikerült. Igen ám, de a fiatal ur meg náluk kereste a partiét; hisz ő is fuldokolva úszik az adósság tengerében. Nagy a csalódás mind a két oldalról — s persze ily körülmények között nem lehet a dologból semmi. S azt hiszi valaki, hogy ez az eredmény 'lesújtja a szerelmes sziveket. A legközelebbi bálon a fiatal ur már óvatosabb; szenvedélyes, őrös szerelmet suttog a gyáros kövér leányának, — a kisasszony pedig épen most az uj földesúrra veti legigézőbb tekintetét; miközben szorosan hozzá taptd egésztestével. S folyik tovább a harc a partiéért, m -rt ilyenek a férfi tk — de ilyenek a nők is. (Ki a barbár ?) Amint a németországi újságokba pillant nr. < tábor, azonnal megtalálja a germán önteltség erőkifejezéseit. Mert a német a Irgnlső kulturnépnek tartja magát. Sőt az a \ 1 •monyt önmagáról, hogy ő áll a knltura legmagasabb fokain. A többi csak utánna ballag, valahol messze. Ehhez a német elbizakodottsághoz utóvégre sacnmi közünk. Az> is elismerhetjük, hogyannak a szellemnek, amely a németséget annyira büszkévé teszi a kultúrájára, nagy része van a germán hatalom folytonos erősödésében és torja (lésében. Do már nzt a magas fokú kulturát egy kissé problematikussá teszi az a fönhéjázás, amellyel má3 nemzeteket, legnagyobb előszeretettel benőnket magyarokat barbárokká degradálnak n tisztelt geimán urak. A mult héten ismét beleordított a világba egy német tudós, aki különösen gazdasági és társadalmi viszonyainkról szólva, arra a következtetésre jut, hogy a magyarok még most sem nevezhetik magukat kulturnemzetnek s ami kevés kultúrájuk van, azt is a németektől lopogatták. És akadnak magyar emberek is, akik elhiszik, hogy tényleg rettenetesen el vagyunk maradva a német kulturától, mert nekünk kevesebb a pénzünk, tehát kevesebb az iskolánk,a művészetünk s alacsonyabb fokú társadalmi életet élünk, mint a németek. De nézzünk egy kissé mélyebben a német társadalom erkölcseibe s meg fogunk győződni arról, hogy a sokat hánytorgatott magas kultura mögött mennyi bün és piszok lappang. Milyen épületes dolog az a kapzsiság és aljas kéjvágy, amelyről annyit beszélnek a német lapok. És mennyire megható, amikor egy tudós német dáma a szabad szerelemről értekezik s a családi élet szentsége ellen harcol. A társadalom legmagasabb köreihez tartozó személyek aljas szenvedélyeknek hódolnak s a hadügyminiszter bevallja, hogy a hadseregben aljai bűnök vannak elterjedve. Az egész világ undorral olvasta azt a botráuypört, amely a kloakák piszkánál undorítóbb szennyet vetett a felszinre s a szolgálatkész bíróság tisztára mosta azokat, akik az erkölcstelenség fertőjében henteregtek. Ez a német morál 1 A magyarok barbárságának legnagy bb bizonyítéka, h >xy az egységes kultura kapósaival össze akarják magukkal kötni a nemzetségi ket. És mit csuloksceuek a németek a lengyelekkel? Még a vaskancellár adta. ki annak idején a jelszót, hogy Posen tariományt meg kell némete6iteni, ki kell pusztítani a lengyeleket, ki k 11 irtani a lengyel nyelvet. R ícresztetto a lengyele kre a német péazes embereket, hogy szerezzék m a lengyelek kezén lövő földbirtokot, a földbirtok művelésére csak német munkásokat alkalmazzanak és így idővel tegyék földönfutóvá a lengyeleket. A nemzetirtó politika nem vált be. A lengyel hazafi ik mesés árakat fizettek a kengyel birtokokért, csakhogy német kézre ne kerüljenek. A német tőkepénzesek pedig, kiknek hazafisága nem terjed a pénzes zacskóig, erre hátat fordítottak a lengyel lakta tartománynak és azt mondták, hogy nemzetiségük érdekében szónokolnak és hencegnek ugyan, de pénzt nem á!d znak. A kormány kénytelenitve látj magát drasztikusabb módszerek éleibe lépte tésére. A R úchstaghoz folyamodott és milliókat kért, mellyel a lengyel birtokot a szolgdolkü bíróság utjáu kisajátítja, a lengyel földbirtokosokat, az erősebb ököijogánál fogva kiforgatja az őseitől re'á maradt birtokból és a init az önkéntes árubabocsájtás után nem bírt elérni, ahoz az erőszak segélyével akar eljutni. A lengyelek kimúlását törvényileg akarja kimondani, az iskolákból a lengyel nyelvet már kitiltotta, azon szülőiét, kik gyermekeikot a lengyel nyelvben oktattatják, megbünteti, a lengyel gyermekeket üldözi, a papokat és tanitókat, kik a lengyel nyelv mellett küzdenek, a bíróság elé állitja. A lengyel birtokok kisajátítására vonatkozó előterjesztés ellen egyik német törvéuyhozó felszólalt és a birodalmi kancellár követelését elutasitani kérte azzal argumentálva, hogy a példán okulva, Magyarország is ugy fog elbánni • . a magyarországi németekkel. Ez az ur teljesen nyu^odr lehet. Magyarország nem tanul a németektől, d • ha már tanulna is, se romi eset re sem utánozna o yasmit, melynek nyomaira osak az 1 ókor művelet' -n népainek történetében akadunk. A magyar társadalom legtartja tivábbr» is romlatlan, őseitől átörökölt tiszta erköcseit, melye1908 január 26. ket a kultura a magyar emberban c3ak finomítani kópea, de dsgeneráoiót előidézni nem. Az a lovagiasság, mely a magyar nemzet jellemének fővonása, a nemzet belpolitikájában is megnyilvánult ugy a multbsn, mint a jelenben ia. A nemzetiségeket mindenkor testvéreinek ismerte el, tiszteletben tartotta szokásaikat és nyelvüket és soha sem éreztette velük som hatalmát, som szellemi fölényét. Sijnáiatlal látja a nem-cet, hogy azok, kiket vendégekül fogadott, visszaélnek ruful a vndágjoggal, de nem az igaz kultura követelményeit kigúnyoló, jogtipró intézkedésekkel igyekszik ezeket a részben némát b'folyás folytán tévútra vezetett nemzetiségeket kijózanítani, hanem azzal, hogy követeléseik indokolatlanságáról meggyőzi. Da azért a lengyeleket üldöző németek kulturnerazet, a magyar nemzetiségek jogait tiszteletben tartó magyar osak barbár. (A parasatbirtók.) Mult számunk vezércikkében foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a parasztbirtok a gazdasági átalakulás nehézségeit könnyebben kibírja, mint a középbírtok s hogy a kisexistenciák gazdasági ereje emelkedőben van és helyes közgazdasági politika mellett azok súlya gyarapodni fog különösen, akkor, ha a néj) általános műveltsége emJkedik. Állításaink egy részének igazolását megtaláltuk Bernáth István akadémiai székfoglaló beszédében is. A jeles publicistát, aki különösen az agrárszocioíógia terén fejtett ki tevékenységet, az Akadémia tagjává választotta s Bernáth István műit héten tartotta meg székfoglaló beszédjét. A székfoglalás tárgyául sr.olgáló tanulmány nekünk nagyon fontos és fölötte aktuális kérdéssel, a földbirtok megoszlásával foglalkozik. Az illusztris szerző fényes dialektikával és magas okoskodása al dönti meg a M".rx-féle szociológiának azt a tanítását, hogy e társadalmi osztályok harcában az úgynevezett kis c-xisteociák, kisbirtokosok meg fognak semmisülni. Pfdig e dogma érd ;kében mind°nt elkövetnek a szociáldemokraták. Már az 1869-iki genfi kongresszus kimondotta, hogy a parasr [gazdálkodást a tőke miudeuhatósága, a tudomány fejlődése és a társ dalom érdeke könyörtelenül halálra ítélte. M Tt a par (^gazdálkodás kiszipolyoz i a földet és meddővé t .-.i; ezenkívül az jíisttenyésztés is sr-inte lehetetlen rajta. Bernát szemlét tartva a külföld uagy államain, eredmény képen csakugyan arra a megállapodásra jut, hogy mindenütt R nagybirtokrendszer árasszál o a kisbirtok szaporítására irányuló törekvéseknek alig van valami sikerük. Másként van azonbiu ez Magyarországon. 1870 táján harmadfél milliónál több birtok volt hizíakb.in s bár egyre hallatszik a panasz, h :>gy Magyarországon mindig szaporodik a kötött- és nagybirtok, a valóság az, hogy az utolsó harminc esztendő alatt, amig a termőföld ötmilió holddal megszaporodott, a nagybirtok félmillió holddal megapadt. Nálunk nem a parasztbirtok van halálra szánva, hanem a középbirtok. A parasztbirtok SZÍVÓS; a magyar parasztság 1867 óta, ámbár a törvényhozás nem törődött vele, bár súlyos közterheket visal, s küzd az uz« >ra megszámlálhatatlan fajával: helyét megállotta derekasan és birtokát gyarapította. A szoci:.!demokráták bármiiy dühösek is, de kénytelenek bevallani, hogy a paras7tosztá'y éppen akkor erősödött meg, amikor halálát hirdették. Az ipu'os proletáriátus éppan azért marja a kezefejét és azért szeretné milnmarabb a parasztság teljes megsemmisülését, ni rt ennek a segedelme nélkül, legalább náiuak, nem remélheti győzelmét. A földbirtok szükségszerű fohalmozódása tehát caak mese s nem egyéb mesénél apirasztbirtok elkerülhetetlen pusztulása sem. A tárgyilagos kutatás arra az igazságra vezet, hogy a mezőgazdasági fejlődés nam a nagy, hinam a kisbirtok alakulásának és fcjlődéséack kedvez. Egsrszegi krónika. Rovatvezető : Ptibl. A póiiékok. A rendes már megszokott bevetéssel kozdvö, kedélyes meghitt társság asztal körül, az asztalon közhangulat emelésére szolgáló italok, az idő meg erősen benue az éjfélben.