Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-26 / 4. szám

s^alaasegye, Zalavfirmegyei Hírlap* 1«08 január 26. sége és egész forgalmi életünkre kiható nagy hordereje ma már átjárta a gondolkozni tudó magyar lelkeket és ennek a körülménynek tudandó be, hogy parlamentünk egyértelmű elhatározással bankbizottságot küldött ki, amely bizottságnak feladata leend annak a célhoz elvezető útnak a megválasztása és egyengetése, mely az osztrák magyar bank lejárt szabadalmának küszöbén, a szabadalom meghosszabbításának megtagadásával és a parlamentnek ehhez való hozzájárulásával megadja a lehetőséget arra nézve, hogy 1910 január 1-én a magyar nemzeti bank működését megkezdhesse. Hogy azután ebből a működésből természetszerűleg következni fog hitelviszonyaink megszilárdulása, egész forgalmi életünk fellendülése, a vállalkozási szellem fokozása ós egész közgazdasági életünk ujraébredése, azt ma indiánok is belátják, kik a dualismusból folyó lekötött gazdasági helyzetet évtizedeken keresztül istápolták. 1917-ben pedig fiz önálló vámterület, a külön gazdasági berendezkedés utjai nyitva állnak előttünk; semmiféle törvényes akadály ezeknek kivitelét nem nehézményezi; osakis politikai érettségünktől függ, hogy az önkényt kínálkozó és ggzd sági függetlenségünket biztosító helyzetet kihasználjuk saját javunkra, közgazdasági boldogulásunkra és az annyiszor hangoztatott magyar nemzeti állam gazdasági függetleuségének kivivására. Hogy azután az önálló vámterület, a független gazdasági berendezkedés ki fogják forgatui gazdasági szervezetünk minden ágazatát; hígy sok szunnyadó gazdasági erőt életre fognak kelteni és hogy egészen uj helyzetet foguak részünkre teremteni a nemzetközi gazdisági versenyben, az a megváltozott helyzetből önkényt fog következni. Ép ugy fog önkényt következni iparunknak százados tespedéséből való fellendülése és aktiv kereskedelmünknek hatalmas léptek!.' : való előnyomulása, ha az előremenetel gazdasági feltételeit előteremtjük és azokat biztos ai pia foktetjük. Ha például máról holnapra a magyar nemzeti bankot, az önálló gazdasági berendezkedést nyélbe üthetnők, ugy a szükségelt elökósziiltség és gazdasági feltételek hiányában nagyarányú rázkódtatás jelentkeznék gazdasági életünk ö ze.-: szervezetébeu, mert a gazd eát;i egészségei fej ődés kizáija a meglepetésszerű ugrásokat és megköveteli a természetes, egymásból folyó, fokozatos és következetes elől', haladást. Kérdés most már az, hogy iparunk és kereskedelmünk mai állapotában r. od tikezik-eazokkal a jjazdasági erőkkel és előfeltételekkel, amelyeknek segítségével az önálló gazdasági berendezkedés boldog pillanatában sikereden megállhatja a bolyét és a fokozódó igényekkel szemben biztosítani tudja-e a nemzetközi piacon a versenyképességet ? Sajnos erre a kérdésre osakis nemmel felelhetünk ; mert iparosaink és kereskedőink nagy százaléka távol áll attól az értelmiségtől, amely a hivatásszerű, versenyképes iparűzéshez s kereskedelmi tevékenység nyiiváaulásához szükséges. Állításom igazolására felhívom az olvasóközönséget arra, hogy vessen egy figyelmes pillantást a tanonciskolákra, ahonnan azok az iparosok és kereskedők kerülnek ki,akik hivatva lesznek az önálló gazdasági berendezkedés idejében iparunkat és kereskedelmünket diadalra juttatni. Szánalomra méltó és siralmas kép fog elénk tárului, amely kép remények helyett az aggályoknak ezernyi érzelmét fogja bennünk felébreszteni és be fogjuk osakhamar látni, hogy evvel a hadsereggel a mai nehéz kenyérkereseti harcban, a nemzetközi küzdelemben minden osatátelvesztünk. Az iparos tanonciskolák növendékei kevés kivétellel a legalsóbb néprétegből kerülnek ki; alig végeznek néhány falusi elemi osztályt: írni olvasni is alig tudnak és ezekből a tunonciskolák nem képesek azt az értelmes iparos osztályt nevelni, amclv iparunk versenyképességét garantálhatná. A kereskedő tanonciskolák növendékei ugyancsak szegény, rosszul nevelt, néhány elemi osztályt, végzett, vagy a közép iskola alsó osztályaiból kiselejtezett és tanulni nem akaró gyermekekből kerülnek" ki. Ezek minden hivatásszerüség, reátermettség hiányában átlépik az üzlet küszöbét, ott elsajátítanak némi gyakorlati használhatóságot és a tanonciskolában némileg kibővítik nagyon is hézagos ismereteiket. Azonban a tanonciskola bármilyen fokozott erőt fejtsen is ki, képtelen annyi szaktudást nyújtani, amennyire a versenyképes kereskedőnek feltétlenül szüksége van. Mivel pedig önálló gazdasági berendezkedésünk idejében iparunk és kereskedelmünk fellendülésének elengedhetlen feltétele iparos és kereskedő os/.tályunk szakműveltsége ós megfelelő értelmisége; azért egyik elsőrangú közgazdasági feladatunk ezt az értelmiséget és szakműveltséget társadalmi uton előteremteni és elősegiteni. Két ut vezethet el a kitűzött oélhoz. Először, ha ipari és kereskedelmi pályára az iskolázott, rutinnal, üzleti ésszel és mindenkép arravalósággal bíró ifjainkat adjuk. így van ez külföldön is, ahol az üzleti tevékenység nemcsak lealacsouyitó és lenézett foglalkozás számba nem megy, sőt ellenkezőleg lefelé mint felteié társadalmi elismerésben részesül. Mivel ez az ut bármennyiro is kívánatos és üdvös volua, nálunk uem érvéuyesülbet, mert képzett ifjainkat minden más pályára szivesebben adjuk, mint az üzleti tevékenység terére; mert agrikultur.ílis téves felfogásból az ipart és kereskedést sohasem "méltányoltuk, e két foglalkozást űzőknek — társadalmi reputatíoját érvéoyosiiini nem engedtük, közgazdisági fontos missiojukat o! nem ismertük és minden merkantil megnyilatkozással szemben ellenséges indulattal visoltettiiak: mig jobb belátásra" nem jutnak, vissza kell tó, niink a tanonciskolák vázolt, anyagához, ahhoz a tudatlan gyermeksereghez, amelyet a sora az ipari ős kereskedelmi pályára kergetett. Ebből az anyagból kell képeznünk leendő iparos é3 kereskedő osztályunkat a társadalom jóakaró támogatásával oly formán, hogy szerveznünk kell a továbbképző tanfolyamokat, a hr>! a tanonciskolából kikerülő ifjúság, az iparos mint n kereskedősegédek tervszerűen és okosan megtaníttassanak azokra a nólkülözhetlen szakismeretekre, amelyek az izlést fejlesztik, az üzleti észt fokozzák, a szükséges leleményességet felébresztik, az üzleti élethez való roátermettsóget növelik, a hazafias érzelmekot ápolják, vógül ar. ifjúságot nz egészséges szooiális életviszonyokkal megismertetve a versenyképes munkára képesitik. Ez a cél lebegett az Országos Ipar és Kereskedelmi tanáos előtt, midőn legutolsó ülésében szervezetet dolgozott ki a továbbképző tanfolyam )k céljaira és azt a kultuszminisztérium elé terjesztette jóváhagyás végett. Ez a szervezet rövid időn belül törvényes sanctiót nyer és a jövő tanévben országszerte szerveződnek ezek a tanfolyamok, ha ugyan az anyagi támogatást a lársadalom nem tagadja meg tőlük. Ezek a tanfolyamok fogják megadni iparunk és kereskedelmünk fellendülésének azt azimpulsu3t, mely gazdasági berendezkedésünk egészségei vérkeringését irányítani fogja. Aktualitások. (.Nagykanizsán várják a főispánt.) A „Zalai Közlöny" cimü laptársunk múlt heti számában elkövetett egy cikket, amely arról panaszkodik, hogy ama bizonyos kérvényeket, amelyekben az önálió törvényhatóság, állandó színház és egyéb lényeges dolgok indokolása foglaltatik, nem viheti a deputáció a kormányhoz, mert Zichy Aladár gróf, a kerület képviselője elfeledkezett Nagykanizsáról s nem vezeti a küldöttséget. Más vezetőről kellene tehát gondosk<dui. „ítt van pld. — Írja a Z. K. —Batthyány Pál gróf, vármegyénk főispánja. A kormány embere, a belügyminister helyettese. Krresve sem találhatnánk alkalmasabb vezetőt. É? Ő Mé tósága miért ne tenné meg nekünk ezt a szívességet ? Eíy kis bökkenő van a dologban. N n tudjuk, hogy mikép találjuk meg a főispánt. Sőt nem is ismerjük. Es egy kicsit illetlen dolog id'gen embertől szívességet kérni. Furcsán hangzik, de mégis ugy van, hogy nőjön valamit a ruha, de nem azért ém, hogy ekként a hideg eilen védekezzen, vagy talán, hogy gömbölyű vádlicskáit, melyekből keleténél több kandikál ki a bugyi habos fodraiból, eltakarja a tolakodó tekintet elől. N m azért, mert hisz a lábacskák még azután is ki fognak kandikálni a kellő pillanatban és sokszor fellebbenteti szoknya alól, — nem ezért, hanem az^rt, mert a hosszú szoknya avatja naggyá, bál és szerelem éretté a nőt. S az a sok raffineria, a mivel a diák gyerek mímeli a nagyot, az érettet. A nadrág itt is szemlátomást lesz nyújtva s s ha már ez nem segit, kötésnél lesz lejebb csúsztatva, néha oly buzgósággal, hogy kivillog az ing a nadrág s mellényke közölt. Azntán a hang mesterkélt mélyítése, a bajusz helyének állandó dörzsölése, pödörgetése. Kölcsönösen erőszakolják az érést, növést, — egymásért. S e közben megérkezik egy lágy tavaszi napon a táncmester, izgalomba ejtve a két nem fiatalságát. Hát bizony az nagy dolog is, amikor a mama figyelő szeme előtt szabad itt kart-karba fűzve keringeni, — a zene csábos hangja mellett itt bontokozik ki valójában a szerelem első virága. Itt érzi először a sziv azt a különös bizeergését a vérnek, a mit a kezek gyöngéd szorítása vált ki. S mikor kitűzi mellére az . az első virá^oeskát, mit félénk szemlesütés közben ad a fórfigyertk, — óh akkor a szivet már feszogeti a szerelem heve, a mi innét kezdve talán sírig kisérő társa lesz. Persze nem örökké abba a kis piruló lovagba, ki ütemszerüeu diskrót tartózkodással: néma szótlanságban tipegve lejt mellette, — bár tagadhatatlan, hogy az itt kipattant első szerelem képét őrzik meg legtovább. S a tánoesték nyomán ismét úrrá lesz az ábránd. De most már nem az álom bűbájos ködében jelenik meg ő — hisz most az álom ritka vendég, — a pezsgésbe jött vért. csak a végső kimerültség altatja el. Mig a szülők nyugodt álomban vetik el maguktól a gondot, az alatt előkerül a rejtekhelyről egy fénykép, egy-egv lenyomtatott virágocska, egy-egy szalag - - s mig azt kezeiben szorongatja, fájó sóhajtozás között ereszti meg fantáziáját. S most, de csak is most, nem kérdezi milyen is az a nő, milyen hát: az a fiu, — titkolt szerelme hevében csak azt érzi, hogy ő szeret, csnk est szereti s ha rátéved gondolata arra az akadályra, mit a csendesen szendergő szüiők állítanak eléjök, — kinozza lelkét az öngyilkosság száz éa ezer módja. Oh naiv gyermeki kor; ártatlan lélek. Észre sem veszi, hogy mig félíve őrzött titkát rejtegetni iparkodik az árgus szemek elől, az alatt a l rolucó idő belesodorja őt az élet forgatagába : — uj viszonyok közé kerül, uj emberekkel ismerkedik meg s mitől eddig a szülő óvta, most már a sxü^ő állítja eléja — a nőt, a férfit — de mint a jövőtót megalapozni hivatott lényt. S most, a jövőjére figyelve bánatosan tekint vissza eddigi ábrándjára. Szerelmet érez ezután is, — de gondtalanul ! szeretni ezután már vajmi ritkán lesz módja. ! Most ü ár a férfira — s ez viszont, a nőre csak azzal a gondolattal nézhet, hogy mérlegelnie kell szerelme tárgya értékét az anyagi boldogulás szürke szemüvegén is. Még egy ideig ott kisért szivükben a diák szerelem s azután nem marad ebből má», mint a hangulatos emlék. A nő, de a férfi sem jut idáig minden emotió nélkül. A nő poétikus, ábrándra hajló Ulke irtózattal nézi a szerelemnek összekeverését »a anyagiakkal; nem képes megérteni, hogy miért kerül a szerelem alárendelt viszonyba az anyagiakkal. Vissza-vissza reppen lelke az ábrándos múltba, mikor még a fiatalság tiszta hevülésével, gond és hátsó gondolat nélkül szabadon nyilatkozhatott meg szive. De a férfi sem lelkesül azoD, hogy miért kell a szerelmi turbékoláa közben számtani műveletekkel foglalkozni. S mégis, n két nem fiata'sága között a gondolat világ ez átalakulásának küzdelmében, ha