Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-19 / 3. szám

4 MINUFO'IIII tá»aa kaszinók, városok és községek járjanak elől jó példával s hozzanak áldozatot a nemzeti kultura oltárára. A Kereskedelmi Kaszinó akciója óriás korderővel birhat 8 nagy eredményekot érhet el, ha az áldozatkészség eléri a lelkesedés fokát. De ne várjuk azt, hogy könyvekkel, magyar újságokkal és tanulók jutalmazásával gyökeresen meg fogjuk oldani a muraközi kérdést. Fel kell újra vetni az egyházi elosatolns ügyét, amely immár évtizedek óta vajúdik. Feliratok mennek, de válasz nem érkezik Valahol megrekedt a dolog s hiába kéri amurakö/.i intelligencia, hiába sürgeti a vármegye, hiába akarja a kormány : a zágrábi érseki nula valamennyinél erősebb. Ha Horvátországban lehet olyan politikai párt, amely Muraköz egyházi visszacsatolását felvette programmjába, miért nem válaszol valamelyik magyar párt azzal, hogy a Muraköz egyházi elcsatolását szintén programra ponttá teszi. Itt van például a néppárt, amely katholikus p írt s kétségtelenül sokat ki tudna vinni a magyar főpapságnál. Igaz, hogyha Muraközt elakarná kapcsolni Zágrábtól, elveszítené a horvát papok jóindulatát s Landauer Béla aligha automobílozna be többé Csáktornyára, de hát ez bizonyára nem szempont ilyen fontos kérdésben. És ha már az elcsatolást nem lehet kivonni, legalább hatnának od*, hogy a zágrábi p pnevelőbe magyar fiukat is vegyenek fel s ne neveljék őket illír szellemben. Nekünk egyelőre ez is elég volna. Van nekük már Muraközben néhány magyar papunk, akiket a gáncan '% nvg a szele sem érhet, sőt mély tisztelettel adózunk nekik. Neveltessenek mind olyanokat 8 Zágrább a ne csináljanak horvát propagandát. Ugy értesülünk, hogy a „Za Megdjímurje" jelszó alatt megindult mozgalom ari í is ki fog terjedni, hogy muraközi ifjakat Horvátországban neveltessenek sezek visszatérvén, min- ügyvédek, orvosok stb, a népet erősítgessél a délszláv állameszme kalandos áimaiban. Szóval renegátokat akarnak nevelni. Ez pedi^ >gy veszedelmes elem. A tót és román m •;-£ '.<'d í is a folytonosan erősbödő nemzetiségi intelligencia vezeti. A nép talán sohasem gondolt volna arra, hogy akcióba lépjen Magyarország ellen. Jó lesz tehát idejében beharangozni nekünk is. Ne várjuk meg, sínig a horvát arrogancia az elevenig tolakodik s Muraköz népe érzelmileg teljesen elszakad tőlünk. Igenis van nemzetiségi kérdés, amely lassan érik, mint a rosz kelés. Ki kell operálni, meg kell tisztítani Muraközt a farkasoktól. (Politika.) A politikai élet homlokterében ma a házazabályrevizíó kérdése ét a horvátországi események állanak. A házszabályok módosításának tervét nagyon vegyes érzelmekkel fogadják. A régi szabadelvű gárda makacs tagjai, Perczol D zső buzgó támogatói természetesen sietnek kmstatálni, hogy: lám mi is csak ezt akartuk, de nem engedte, a függetlenségi párt s felzudult ellene az egész közvélemény. Az obstrukciónak, mint parlamenti fegyvernek hívei pedig abban a véleményben vannak, hogy a házszabályok módosítása egy alkotroáuybiztosítékot gyengít meg s kiszolgáltatja a mindenkori kisebbséget bármely nemzetietlen többség önkényének. Ez a két szélső álláspont sitt is, mint mindenütt a széleőségek között, a középen kell keresni az igazságot. Hogy Perczel Dezső miként korrigálta meg a házszabályokat, mindenki ciőtt ismeretes. A zsebkendőlobogtatás nagyon messze esik egy mérsékelt, a nemzeti érdekekre s a kisebbség jogaira figyelemmel levő házszabály revíziótól. Az obstrukció letörése, mindonkorra való lehetlenué tétele nem fedi a mai kormány szándékát, amely csak a parlament munkaképességét akarja biztosítani s a céltalan, vagy a nemzetre éppen veszélyes viták végtelen kinyujtását megakadályozni. Egészen más dolog az elnöki jogok kiterjesztésével védekezni az obstrukció ellen, minta parlament egyharmad részének indítványozásától függővé tenni n viták bezárását. Az tehát egész bizonyos, hogy gróf Tisza Litván nem azt akara, amit a mostani kormány s nem is ugy akarta, ahogy .ja tervezik. Nem is szólva arról, hogy más volt a cél éa a szándék, arnely mögött bécsi parancsszó rejtőzött. Kétségtelen, hogy a házszabályok jele. tó's i » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« alkotmánygnranoiát képeznek s kíi'"-iöaen fontosak a parlamenti kisebbség jogainak biztosítása szempontjából. De ebből nem köveik./ik, hogy a revisió íneggyengití a házszabályok erejét akk' r, ha az obstrukció korlátait ugv szabja meg, hogy a céltalan vitáknak maga a parlament. vüthessen gátat a chez is 150 képviselő indítványára legyen szükség. Természetesen minden attól függ, hogy a házszabályokat hogyan módosítják, de elvileg a módosítástól elzárkózni alig lehet, ha vissz;> gondolunk a horvát konfidecoiára; ha figyelembe vesszük a nemzotizégek folytonosan fokozódó fészkelődését és ha az országgyűlés az általános választói jog törvénybe iktatását követő esélyekkel azembau biztosítani akarja nemzeti érdekeinket. Láttuk, hogy néhány botor, erőszakos délszláv meg tudta akasztani állami gépozetünk legfontosabb részeinek működését, nz állami akarat érvényesülését s szemébe kacagott a magyar állameszmének. Tapasztalhatjuk, h így a tótok és románok miként vonulnak fel a magyarság és a magyar kultura szupremáciáj i ellen. Tapasztalhatja mindenki, hogy a nemzetközi jelszuvak»t ordító tábor mennyire készülődik az uj korszakra, hogyan feni fegyvereit az osztály parlament ellen. Ha tehát nem akarjuk a parlamentet, az egész magyarságot, nemz.eti eszményeinket kiszolgáltatni a horvát fészkelődésnek, a nemzetiségi áru'; suak s a nemzetköziek erőszakoskodásának, akkor az obstru-ció jogát éa lehetőségét korlátok közé kell szorítani. A malom alatti politikus ia beláthatja, hogy ez nem lehat másként. Természetesen a nemzet elvárja vezetőitől, hogy a bázazabályrevísió mérséklettel és bölcaeséggnl, nagy körültekiutéssel \ itesaék keresztül, nehogy valahu akár Béc

j, akár a nemzetiségek ellenünk fordithr.saák azt a fegyvert, amelyet ellenük kovácsolt a magyar országgyűlés. — Horvátországban egetverő ellenszenvvel fogadták Riuch Pál bárót, az uj bánt. Szokás ilyenkor azt írni éa azt mondani, hogy uz utcai osőoselék tüntet. Bizonyos, hogy n köveket nem államférfiak, tudósok és bankárok hajigálják, de — Zágrábban járt uri embertől tudjuk — most r égsem jelentéktelen utcai heccről van szó. Nemcaak diákok és a vezetésük alatt álló tömeg tüntetett, hanem az izgatottság elterjedt az intelligensebb, máskor józan felfogású körökre is. Nemcsak Zígráb vároa, han m az egéaz Horvátország forrong s az uj bánnak m lesz sima az utja. Kommentárokat miért fűzzünk az eseményekhez? Úgyis tudjuk már, hogy a horvát testvérek ellenségekké váltak. Ezt azonban minden magyar ember jól észben tartsa. A képviaelőház munkássága elé általános várakozással tekintenek, különösen a társadalom alsóbb osztályai, mert az a szociális alkotások jegyében indul meg, A közjogi kérdések körüli csaták lefolytak, a gyalázatos horvát obstrukció politikai hullaképpen maradt a küzdőtéren, most már mi sem akadályozza a kormányt és a képviselőházat, hogy teljes odaadással munkálkodjék a kisemberek érdekében, amely érdek egyúttal az ország érdeke is. A munkaprogramra, amelyet a kormány ez év elején szándéks/.ik megvalósítani, gyönyörű n szép. O tt van közte az ipartörvéuy revíziója, ott van a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslat, végül az általános választói jog megalkotása. Az utóbbi törvényjavaslat a belügyminiszter igérate szerint már a tavasszal a ház asztalán lebz b mivel egyrészt megvalósulását a politikai pártok mindegyike akarja, másrészt padig olyan munkára számithatunk, mely kellő megfontolás éa alapos munka eredménye; nem valószínű, ho^y rövid időn belül törvényerőre ia emelkedik. Szooiália szemüvegen kérésziül szemlélve a mai államhatalom működését, őszintén elfogulatlanul megvallhatjuk, hogy nz eddig tapasztaltak megelégedéssel tölthetnek el, mert az előző kormányok politikájához képest óriási előhaladást jelent a szociális fejlődés t jrén. Az uj r ndszerre! uj levegő ia vonult be a képviselőházba. Diadalmas íu nyomultak előtérbe a szociális kérdések a a munkásjdléti intézményeknek egész sora, amelyeket törvény szentesit, tanuskodhatik amellett, hogy a jelenlegi vezető politikusoknak v-n érzéke a nép ügvea1908 január 19. bajon dolga iránt s nem zárkózik el ridegen n inunkáskérdések elől. A munkásűgy lelkes felkarolása által vívta, ki a nemzeti kormány a szociáldemokraták izzó gyűlöletét. Elég furán hangzik, pedig ugy van. Meg ia mondjuk, hogy miért. Egy munkasolnyomó, zsarnoki hatalouiuinl szemben könnyű a szociáldemokrata vesetők helyzete. Izgatásaik az elkeseredett lelkekben hamar visszhangra találnak s mivel a szegény ember ugy látja, hogy vele uz ördög sem törődik, baján senki sem segít, hanyatt-hoinlok menekül a vörös xáazió aiá, bármennyire undorodik tőlo lell'ileg és erkölcsileg, mert ott legalább Ígérnek valamit. Ellenbon ha olyan férfiak kormányozzák aa országot, akiknek fŐigyekozeto könnyíteni a muukásnépeu, felazabaditani az elnyomottakat, akkor a komoly éa tisztességes muukás nem ül fel a nemzetközi üres jelszavaknak s boldogulását a hazai földtől várja. Tisztán az utóbbi évek helyes szociálpolitikájának köszönhető, hogy a caáazári kegybea fürdő és bécsi segélyforrásokat élvező szociáldemokraták nem lettek úrrá a magyar munkásság felett. Éa ennek a gondos szociálpolitikának haaonló folytatására van szükség, ha nemcsak a m.-.i állapotot akarjuk megtartani, hanem szép aaerivel megmenteni a nemzetközi ingoványban tévelygőket is. k (A gazdasági, cselcdék jutalmazása.) Tudvalevőleg D rányi Ignác hozta be hosszú miniezterrtége alatt azt a szokást, hogy a Sok évi hűségesen 8/olgáló cselédeket és gazdasági munkásokat emlókokmánnyal tünteti ki s ezenkívül még pénzjutalomban is részesiti. A mult évben 215 gazdaaági cseled részesült összesen 17.450 K és 117 munkád 10,450 K juhdoinban. Tehát 27.700 koronát fordított jutalmazásra a földmüveléaügyi kormány. Az 1908. esztendőre 10.000 koronával többet iráuyoz eiő Darányi miniszter, hogy egyrészt „olyan vármegyékben, hol a mult évben cseléd éa munkásmozgalmak voltak, példaadás okából, több jóniagaviseletü éa odaadó szolgálatú cseléd és munkás legyen megjutalmazható", másrészt meg, hogy aeokban a vármegyékben, ahol eddig u kivándorlás nagyobb mérvű volt, a jutalmazandók *záma fölemelhető legyaa. E humánus és nemzati szempontból a legnagyobb mértékben holyeselhctő intézkedések ellen prüszkölnek most a szociáldemokraták. Az ő haragjuknak megfelelően „í.íerafénytőnok és becstelennek« uevc,:ik Darányi és általában a kormány politikáj ít, mely »seírájktörőket, testvérárulókat akar megjutalmazni és akaratnélküli rabszolgákat nevel az uralkodó osztályrészére.* Cstk ne beszéljenek ők »akaratnélküli rabtzolgák<-iól. Hát a szociáldemokrata párt mikké neveli a munkásokot? Nem rabezolgákká, gépekké, akiknek a mgyhatalmu apostolok paraosszava szerint szabad csak élniök, mozogniok és caelekedniok? Hiszen a legnagyobb zsarnokság, ahogyan ők járnak el a munkáaokkal szemben! No fájjon a D irányi politikájától az ő fejűk. Abban, hogy az érdam^kben megőszült oselédoket megjutalmazza a kormány, csak a legnagyobb roszakarat éa a legraffináltabb félremrgyarázáa láthatja »akaratnélküli bábok nevelését". Csak kérdezzék meg azokét a megjutalmazott munkásokat éa cselédeket; kérdezzék meg az ilyen ünnepségeken résztvevő többi munkást és oselédet, vájjon ugy vélekednek-e azok is a jutalmazásokról, miut ők. Vájjon meghatottságtól könuyező szemök nem arról beszál-e, hogy bír az isten njkik is adhatna olyan tisztes öregséget, amelyben életük szorgalmas éa becsülete* munkája olyan fölemelő elismerésben részesül ? Bizony ezt tapasztalhatnák, ha utána járnának a dolognak. A falvak és puszták egyszerű népéből nem halt ki még az erkölca, beosület éa tisztesség érzése. Annak a lelkét még nem vonta be a szociáldemokrata eszmék rideg önzésből és féktelen gyűlöletből gyúrt máza, mint azokét a szegény emberekét, akiket szeronoaétlon sorsuk aa önök szipolyozó polypkarjaiba vetett. Fej nélküli város. Z daegerazeg vároa immár két esztendeje vezető nélkül van, természetesen nem nagy előnyérc a közigazgatásnak, a közügyöknek ég a vároB polgárainak. Varhidy Lijos polgármestert tudvalevőleg a képviselőtestület felfüggesztette s fegyelmijeljáráet