Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-19 / 16. szám

4 sZalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1908 április 19 Ezt a gödröt, ahol esős időben megáll a viz, a tér kibővítéséhez fel kell tölteni s eltűnik onnét a krumpliszár. De mikor? Az idén még be lehet ültetni egész bátran, mert nem azért vicinális a vicinális, hogy valamit gyorsan csináljon. A régi állomásépület is sértetlenül áll, sőt mi több, még a meszet is sajnálják tőle. Olyan viharvert az oldala, mint valamely ódon várfal. Az illúzió annál tökéletesebb, mert az ablakok ugy néznek ki, mint valami lőrések. De kerüljünk beljebb, oh jámbor utas. Este, vagy reggel, az mindegy. A folyosón pilácsol egy petróleum mécs, amelyet taláo valami fővonalról selejteztek ki, mint a vicinális személyszállító vaggonjait. Valaha tolatásnál lóbálta egy kocsirendező, köröket írván le vele a levegőben. Talán a srófja isrosz, talán nem is petróleum ég benne. Mit tudom én ! Annyi bizonyos, hogy büdös és homályos. Valamint hogy ilyenek a várótermekben ékeskedő elegánsabb formájú luszterek, ilyenek a vágányok között szenvedő apró lángocskák és nehogy az öszhaug valamiképen megzavartassék, bűzösek a kályhák is. (Na nem mondom, hogy mindig, csak amikor fűtenek.) És nézz körül-e helyen, oh jámbor utas, mit látsz legelső sorban ? Egy padot, amelveu elfér három ember, egy asztalt, amelyre ledobhatod a bundádat és széket is, amelynek nincs ülődeszkája, de mivel leltári tárgy, annak ott kell állnia. És bármennyire csodálkozol is, szent igaz, hogy erre a vasútra Zalavármegye 300 ezer, Zalaegerszeg város pedig 10'J ezer kemény forintokat izzadott ki. Hidd el azt is, hogy ez a város egy nagy vármegye székhelye, ezen az állomáson keresztül járnak ide a közügyet szolgálni a vármegye vezető f'érfiai s ezen az állomáson megfordul évenként 100.000 felszáló s talán ugyanannyi leszáló utas. Amig a vicinális fél órai késéssel berobog, nézzünk körül a pályaudvaron. Ez itt mindjárt a raktár. Valamivel nagyobb, mint a baki. Hihetetlen ügyességet kell kifejtenie a r iktárosnak az áruk elhelyezése, felvétele és kiadása körül, hogy valamiképen ki tudja elégíteni a közönséget. A kereskedők még többet is tudnának mondani a vasúti bajokról, de hiába panaszkodnak, még egy telefonállomást sem tudnak kapni. A várost bekapcsolták az interurbán hálózatba, villamos világításunk is van, de mindezen modern dolgokról a vicinális nem tud semmit. Az állomás kívül esik a városon. Még az a szerencse, hogy az állomás tisztikara és személyzete előzékenységgel segit valahogy a dolgon. Mert ha itt is olyan mogorva bácsikkal kellene érintkezni, mint a MÁV. sok egyéb állomásán, akkor igazán tűrhetetlen volna az állapot. Rettenetesen türelmesek vagyunk mi zalaiak. Másutt már országos lármát csaptak volna a közlekedési mizériákból, de nekünk igy is jó. Van, ahogy van és lesz, ahogy lesz. A munka történeti korszakai. (4.) A szabad tyceuraban előadta : Dr Marik Pál. Ez iskola szerint az egész gazdasági életnek rugói az önző ösztönök. Ezeket csak engedni keil szabadjukra és önmaguktól, egész természetszerűleg oda fognak vezetni, hogy a földi javak a legjobb módon eloszoljanak és nem fognak kárt tenni akkor sem, ha minden egyéb tekintetet, mellőznek és semmiféle altruisztikus jóakaratot nem mutatnak. Ezen elvek következménye, hogy a nemzetgazdaság az erkölcstantól teljesen elválasztatott, a munka meg lett fosztva erkölcsi értékétől, a munkás munkája megérdemlett bérétől, a gyöngébbet pedig kiszolgáltatta az erősebbnok és annak szolgájává alacsonyította le. Tehát az újkor gazdasági rendszere ugy a munkásra, mint a munkára a régi pogánvságba való visszaesést jelenti. A termelés harmonikus egysége és a társadalom egyes rétegeinek az egésszel való összhangja elpárolgott. A nagyipar rohamos fejlődése alapjaiban megrendítette a kisip írnak nagy osztályát, mely a céhrendszer idején hatalmasan virágzott, — mert bármennyire is akadályozták a céhek az iparágak szabad fejlődését, mégis jótevő intézményként működtek, mert határt szabtak az egyes iparosok veszélyes önzésének és bűnös birvágyának. A gépek feltalálásával csak a nagy tőkével rendelkező ipar üzlet tarthatta tönu magát; a kisebb üzletnek meg kellett buknia, mert a folyton fejlődő gép rendsz'T megzsibbasztotta erejét és azt tőke hiányában csakis a lassú kézimunkára szorította. Hogy megélhessen, a nagy tőke szolgálatába szegődött, gyárimunkástá lett; ezzel elvesztette nemcsak önállóságát, de szabadságát is, mert hogy magát ós családját fentarthassa, kénytelen minden föltételt elfogadni, melyet a munkaadó jóuak lát megállapítani. A munkabért ugyanis a munkaadó állapítja meg és a megállapításnál nem alkalmazkodik a munka erkölcsi értékéhez, a keresztény igazságosság és szeretet törvényéhez, hanem csupán a kínálat és kereslet viszonyaihoz. Ily körülmények között már nem is állt messze a munkás a múlt század elején a rabszolgaságtól, — sőt a rabszolgaság ismertető jelei már itt-ott mutatkoztak is. A modern Krőzti8ok egyike-másika már ép ugy gyűlölte és megvetette a munkát és a munkást, mint az ókori társadalom rabszolgatartói. A forradalom előfutárjai, a 18. századbeli francia filozófusok nem is nevezték tnfsnak a munkásságot mint csőcseléknek. A munkaadó csak munkaerőt látott bennök, melyet kizsákmányolt a mint csak lehetett, — ha pedig a munkát nem bírták, félredobta, mint az ókor rabszolgatulajdonosai. De a rabszolgaságnak másik ismertető jele, t. i. a vallási, erkölcsi és anyagi nyomor sem hiányzik a szabadság, egyenlőség és testvériség társadalmában. Nap-nap mellett szembeötlőbben mutatkozik a mnlt század 40-es évei óta a nemesség és papság előjogainak romjain naggyá nőtt tőkéhez láncolt muukásságnak erkölcsi sülyedése, vallástalansága. A hitetlenséggel együtt jár a mély erkölcsi elvadulás, mert a hittel együtt kiirtatik a munkásnép szivéből az erkölcsösség alapja és az állatiasságnak esik martalékául. Mivel a felvilágosodottság dajkamesévé deklarálta a túlvilági menyországot, a földi menyország lett a munkás vágyainak netovábbja, tehát élvezeteket és gyönyöröket hajszol. A családi kötelékek felbomlanak és a nemzedék, mely ezen a talajon cseperedik fel, már ifjúságától kezdve ugyanezen ösvényen kalandoz, melyen szüleit látja haladni. Az erkölcsi nyomornak pedig sarkában jár az anyagi nyomor. De nincs hatás visszahatás nélkül. Az ekként megzavart társadalmi összhang megteremette a maga gyümölcsét: a munkásság szembe helyezkedését a társulatom többi osztályaival a szocializmus zászlaj t alatt, a társadalmi igazságosság majd meg a közösbirtok ós közöstermelés elvei érvényesítésének jelszavával. E zászló alatt erősen szervezkedik a modern proletárizmus és az elégedetlenek, a szerenose kitagadottjainak nagy sokaságából a forradalmi elemeket már összeszedte és az egész vonalon támadja s ostromolja a inai társadalom épületét. Nincs az az eszköz, melyet fel nem használna, ha azzal a munkái- j osztály gyűlöletét a jelenlegi társadalom ellen ' szíthatja. A hol csak lehet, sötét, Hcetn szinben | tünteti elő a mai társadalmat és állipotát. — ! Agitációjában szembe állítja a dőzsölő gazdagot ' a rongyos munkássü, a táncoló bankárt az izzadó paraszttal, — hogy e kirivó ellentétek összehasonlítása nagyobb dühre fakassza a szerencse kiátkozottjainak nyers tömegét. Fennen hangoztatja, hogy a jelenkor uralkodó társadalmi osztálya a munkásosztály zsirján hizik és gazdagodik, a birtokos osztály a szegény munkástól igazságtalanul megvont munkabéren dőzsöl, — szóval az egész társadalom csupán a munkáskéz erejéből él henyo jólétben. Iy;y kezeli a tömeget, hogy az általános katasztrófa kitörésekor kész és vakon engedelmeskedő tábora legyen. Fáradhatatlan agitációjával odáig vitte, hogy immár ezren és ezren vannak, főleg iparos országokban, kik a szociálizmusban biztos gyógyszert látnak minden társadalmi nyomor enyhítésére, hata'mas emeltyűt az összes emberiségnek a testvériség magasztos nívójára va'ó felemelésére és csalhatatlan módszert az összes társadalmi ellentétek rögtöni kiegyenlítésére. Ehhez járul a szocializmus nemzetközi jellege, mellyel lerombolta, megsemmisítette az országok hatarkövét és világuralmi eszmékkel telitette a világ proletárjait. Keblére ölel minden munkást nemzetiségi külömbség nélkül és ebben rejlik legfőbb vonzereje. Agitációjában a leleményességjátsza a főszerepet. A n< p haugulatához mérten majd a politikai, majd az agrár, majd a merkantil térre csap át s a szerint változtatja harcmodorát, a mint , az táborának gyarapodását legjobban előmozdítja. A szövetségesekben nem válogató. Németországban a katolikus centrummal fog össze, melytől egy egész világ választja el, nálunk az alkotraánytipró darabontokkal haladt kar karban. Hi hasznosnak látja, a munkásnép politikai jogainak kiterjesztéséért agitál, más alkalommal a gazdasági térre csap át. Mindezen machinációnak csak egy a célja : növekedni, erősödni és megtartani a kard markolatát, hogy akkor sújthasson vele, a mikor neki tetszik. Élő példa erre Német-, Franciaország és Belgium. Ezekben az országokban a választói jognak a munkásokra való kiterjesztése körül forgott a nagy szociális harc, — mert enélkül nem boldog a proletár ! mig vele egyszerre leszakad a boldogság. Több mint 30 esztendeje, hogy győzőtt a harcban és kivívta a politikai jogot. És mégis mit látunk?! A munkásság semmivel sem elégedettebb, mint azelőtt. Ilyenkor az a felelet persze, hogy a mostani társadalomban a munkás helyzete még nem javulhat, a várt jólétet és boldogságot csak a jövendő szociális társadalom valósíthatja meg, — a melyben a termelés eszközei mind köztulajdont fognak képezni, melyben a javak előállításában az összes munkaképes nép fog résztvenni önválasztotta közegek felügyelete alatt és a melyben a termelt javak egyenlően fognak a fogyasztók között elosztatni. A kép rózsás, csak egy hibája van : az, hogy nagyon rózsás. Akár az ezeregy éj egy regéje. Kedves, élénk spinekkel tárja a földi menyország tisztelői elé, mint él az emberiség örökké azúrkék ég alatt békességben, minden viszály és ellenségeskedés nélkül, a kölcsönös viszonyok minden zavarása nélkül, ós hogyan mozog az egész emberiség csodalatos egyetértésben és összhangban, hasonlólag a csillaghoz, egy közös középpont körül. Mi azonban, kiknek nincs ily képzolőtehetségiink, ily költői hinguUtuak, kiknek a mindennapi élet rideg és komoly old.ilait is meg kell fontolnunk s kik arra vagyunk utalva, hogy az embert u^y tekintsük, a hogy vau, — kissé vérmesnek találjuk a kép.t. Látni szeretnők azt a munkaközösséget. Hogy lesz felosztva a muoka ? Elgyenlő arányokban? — Az egyenlő felosztás ép oly igazságtalanság, mint dőreság volni; mart nincsenek minden embernek ug anazou képességei és nem tud mindenki ugyanannyi munkát végezni. — Milyen kerítést készítsünk? oicsót., szépet, tartósat

. Ez a drótkerítés. I Magasság és lyukbőség tetszés szeriíit. Bámulatos olcsó árak!! •MMMM Készítek acélsodrony ágybetéteket 5—10 évi jótállással. Felvilágosítás ingyen. Szabó József első vasmegyei sodronykerités, ágybetét és szitaáru üzlete SZOMBATHELY, Kőszegi u. 8. sz.