Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-19 / 16. szám
1908. április'19. •Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 5 Igazságtalanság és dőreség volna tehát mindenkit minden munkára kényszeríteni és megfoghatatlan marad, hogy lehet jó/,anul azt kívánni, hogy valamennyien felváltva a legkülönfélébb munkák elvégzésére osztassanak be; mert bár esetleg a festő tudna uicát söpörni, de vájjon ho.yan kívánható az utoascprőtő', hogy képeket lessen ? Igy tehát a munkakiosztásnál nem volua megvalósítható az egyenlőség; mert amig az egyiknek fergetegben és zivatarban künn kellene állnia, a másik meleg műteremben ülhetne. I)e hol maradna akkor a szép egyenlőség, melyről a szocializmus ábrándozik ? Ha pedig a munkának egyenlőtlen felosztását fogadjuk el és akarjuk keresztül vinni, ki fogja ezen egyenlőtlen arányokat mindenki megelégedésére intézni ? Nem szenved kétséget, hogy munkafelügyelőnek vagy a termelő tanács tagjának lenni könynyebb, mint gépíütőnek, vagy bányásznak a bányában, — vagy munkásnak a vegygyárban, tikkasztó bőségben és ártalmas anyagokkal telített levegőben. Már pedig nem valószínű, hogy a jövendő szociális államban, mely az erkölcsi tényezők teljes negáoióján alapul, mely sem önmegtagadást, sem önzetlenséget nem ismer, hanem melynek alapja a legridegebb önzés, — a hátrány és nagyobb teher szíves elviselése általános legyen. Nem marad tehát más hátra, mint megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy utoljára is elöljárói paranosszóuak kell majd a kellemetlen állások betöltéséről gondoskodnia. Ez pedig alighanem elégedetlenséget szül majd, mert nem szabad elfelednünk, hogy teljes „egyenjogúságnak" és a „létfoltételek, egyenlőségének" kellene uralkodnia. De térjünk át a munka gyümölcseinek felosztására. Kérdezem: az a munka legyen-e irányadó, melyet valaki végez, vagy pedig kinek-kinek szükséglete ? A természet rendje szerirt az egészséges többet dolgozik, a beteg ellenben keveset, vagy semmit. Vájjon az, ki többet dolgozik, kevesebbet kapjon, mivel talán keveset igényel és kevéssel is beéri, vagy az, aki nagyobb étvágyú, kevesebbet kapjon-e azért, mert beteg és keveset vagy semmit se dolgozik. Vegyük még hozzá, hogy aki ma izmos és erős, holnap beteg — és az, aki ma beteg, holnap egészséges lehet. Ki fogja az emberek milliói között napról-napra ezen folytonos változásokat ellenőrizni és a naponkint változó viszonyok mellett a munkában és életszükségletekben való illetékes részt megállapítani ? Hány felügyelőre lenne szükség és a felügyelőket ellenőrző hány ellenőrre, hogy a napról-napra változó viszonyok mellett a kívánt igazságos kormányzást létesítsék. Mindez azt mutatja, hogy a jövő szocialista állam képe lehetetlen ábránd. Ha az emberek olyanok volnának, mint a csillagok az égen, minden önzés, minden szenvedély nélkül, akkor talán lehetne erről beszélni. De vájjon az emberi szív szenvedélyei, féltékenysége, birvágya kivül maradnak-e a szociálista boldogország kapuján, vagy oda is elkisérik-e az embert. A kereszténység történetében is megtaláljuk a kommunizmus kísérletét. Az apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy „a hivek sokaságának egy szivük, egy lelkük vala és senki közülök azokból, miket bir vala, semmit sajátjának nem monda, hanem mindenük közös vala. Nem is vala közülök senki szűkölködő, mivel mindazok, kik mezőket vagy házakat birnak vala, eladták, elé hozák azok árát, miket eladtanak és az apostolok lábaihoz tevék; ez pedig elosztaték mindennek, kinekkinek szüksége vala." Ez a kommunizmus teljesen önkénytes, nem kikényszerített, csak az Isten és felebaráti szeretet motívumából folyt. A lelkeknek rendkívüli felbuzdulása ez, kik előtt mint egyedüli cél csak az lebegett, hogy az Isten igazságosságát keressék. És mégis mit látunk. Azt mondja az írás: „Már nem végezhetjük többé az alamizsnák kiosztását, mert a görög özvegyek zúgolódnak, hogy a zsidó özvegyekkel szemben rövidséget szenvednek." Ez pedig a kereszténység első századában történt. Ki hiszi, hogy a jövendő szociális államban a megbízott felügyelők teljes megelégedésre végezzék a kiosztást. Azt is mondja a szocializmus, hogy a munkát és keresetet igazság szerint kell felosztani. Igen, de az egyik azt mondja, ő ma nem dolgozhatik, mert baja van, — ki fogja konstatálni és meddig tart, amig konstatálja, vájjon tud-e dolgozni? És milyen bajos mindezt konstatálni. Valaki pl. nem akar dolgozni, mert lusta, de azt mondja főfájásom, fogfájásom van, — hogy fogják az ellenkezőt bebizonyítani? Az egész teória, eltekintve ki vihetetlenségétől, ellentétben áll ugy a társadalom mint az egyes ember természetével. A társadalom, mint már kifejtettem, már önmagában feltételezi az osztálykülömbség szükségszerűségét. De ép ugy ellenkezik ez az egyes ember természetével. Az ember érzéki természete nemhogy sóvárogna a munka után, hanem ellenkezőleg idegenkedik attól és aki egyéb motívummal nem tudja őt a munkára ösztönözni mint épen magával a munkával, — az bizony sohasem fogja őt a munkára lelkesíteni, bárminő különböző és mulattató legyen is az a munka. Az olyan elmélet, mely az embert, mint a szocializmus, materializálja és azután még azt kivánja tőle, hogy csupán a munka végett dolgozzék, ne pedig az őt megillető gyümölcsért: ugy mint érzéki javakért és élvekért, — sokkal ellentmondóbb ós képtelenebb, hogysom az emberi természetben visszhangra találna. De van itt más bökkenő is. A szocializmus az égető társadalmi bajok dacára akkor sem érheti el a magacélját, ha furcsa elméletét elfogadjuk is. Mert mit akar a szocializmus? Kiemelni a munkásosztályt abból a rabszolgákéhoz hasonló állapotból, melybe az újkor gazdasági iránya lealacsonyította és őt ismét szabad; ságra, önállóságra segítené. De ugyan szabad i és önálló lesz-e a munkás akkor, ha semmi egyéb nem lesz és nem is lehet, mint egy önzetlen tagja a munkások államának mindent átölelő és magához rjgi.dú gépezetében. Szabad és önálló lesz-e a munkás, ha munkája gyümölcseit nem élvezheti majd, mert az állam kebelezi be azokat ós ha neki csak arra lehet igénye, amit az állam a gyümölcsök összegéből odavet számára. — Ez a theória az államot egyszerű dologházzá alacsonyítja le, amely már természeténél és berendezésénél fogva is olyan, hogy a munkás szabadságát és önállóságát nemcsak nem biztosítja, de egyenesen megsemmisíti. Egy dologházbau som uralkodik szabadság. A munka erkölcsi jellegének tagadása mellett a munkás rabszolga marad ezentúl is, mint volt eddig, csak a rabszolgaság formája fog megváltozni. A pogányság és a legújabb kor gazdasági rendszere a tőkének rabjává tették, — a szooializmus a muukásállam rabszolgájává fogja tenni. Világos tehát, hogy a munkásosztályt szabadságra és önállóságra felemelni ezen az uton nem lehet. Nem pedig azért, mert a szocializmus materialista, — a materializmus pedig, mint az ókori társadalmakban láttuk, állattá, dologgá alacsonyítja le az embert. Rekonstruálni a munkát osak a keresztény világnézet képes és csak a keresztény szellem vezetheti a munkást a megelégedés utján egy általa óhajtott boldogabb egzisztenciához. A mint hajdan ez tette szabaddá a munkát és nevelte fel önállóvá a munkást, ugy napjainkban is a kereszténység etikája a leghatásosabb orvosszere a társadalmi bajoknak és záloga egy boldogabb jövőnek. (Vége.) Hivatalos-rovat. i. Közhírré teszi a városi tanács, hogy az 1908 évi általános vódhimlő oltások folyó április hó 25-től kezdve minden szerdán és szombaton délután 2 órakor a belső ovoda helyiségében, az újra oltások pedig folyó hó 24-től minden kedden és péuteken délután 2—4 óráig az elemi iskolákban fognak a városi orvos által eszközöltetni. Az iskolába nem járó beoltandó s tisztán öltöztetett gyermekekkel a szülők az 1887 évi XXII. t .-c. 11. §-ában megszabott fokozatos bírság terhe alatt kötelesek megjelenni. Zalaegerszegen, 1908 április 10-én tartott tanácsülésből. II. Közhírré teszem, hogy az 1908 évi IV-ed osztályú ker. adókivetési lajstrom az 1883 évi 44-ik t.-c. vonatkozó §§-ai értelmében előre lett kihirdetés után a városi adóhivatalnál 8 napon át, — vagyis folyó évi április 21-től 28-ig bezárólag közszemlére kitétetett, a hol is a hivatalos órák alatt bárki által betekinthető, az esetleges észrevételek megtehetóse végett. Zalaegerszegen, 1908 évi április 15-ón. Dr Korbai, polgármester. H irek. Az elhagyott gyermekekért. Az Országos Gyermekvédő Liga által rendezett gyermeknapot Zalaegerszegen is megtartották s annak eredményéről már beszámoltunk. Ezúttal azonban osak az üzletekben összegyűlt összegről volt szó; a Karácsonyfa Egylet jótékony hölgyei, akik az elhagyott gyermekek ügyét felkarolták, az urnákkal való gyűjtést a húsvéti ünnepekre halasztották, mert annak kisebb városban osak akkor lehet eredménye, amikor forgalmasabb az utca. A húsvéti ünnep magasztos hangulatából jusson egy fénysugár, a sziveknek egy dobbanása az elhagyott gyermekeknek is. Hiszen a kereszténység legszebb tanítása a felebaráti szeretet és az irgalmasság. A szeretetre ós irgalmasságra pedig legjobban rá vannak szorulva az elhagyott gyermekek. A magyar nemzetnek hosszú évtizedeken keresztül a legfájóbb sebe volt a nagy gyermekhalandóság. Megborzadt az ember azoktól a számoktól, amelyek a nyomorúság és bűn áldozataivá lett csecsemőkről beszéltek. Amikor már a nyugati államokban mindenütt szervezkedett a társadalom, hogy megmentse az életnek a roszkor született, vagy nyomorban sínylődő gyermekeket; amikor Franciaországban a lelenoházak kosaraiba tett gyermekeket szeretettel ölelte fel a jótékonyság, amely még a szülők kiléte iránt sem érdeklődött; nálunk még tömegesen pusztultak az ártatlanok s az angyalosinálók üzlete virágzott széles-e hazában. De megmozdult a magyar társadalom s a gyermekvédelem ügyét felkarolta az állam is. Gyermekvédő egyesületek alakultak s az állami menhelyek összegyűjtik és felnevelik az elhagyott gyermekeket. A gyermekvédő egyesületek közül az Országos Gyermekvédő Liga az, amely rövid fenállása óta is nagy sikereket tud felmutatni. Hihetetlen agilitással oldja meg a maga elé tűzött nehéz feladatot, hogy társadalmi uton segítsen azokon a gyermekeken, akiken az ország vagyona nem segíthet. A liga már sok gyermeket mentett meg a társadalomnak s a gyűjtések és adakozások havatovább akkora alapot teremtenek, hogy abból száz és száz veszni induló gyermek sorsát változtathatja meg a jótékonyság. Alig két hete, hogy az országos gyermeknap lezajlott. Nem akadt egyetlen város, amely -e humánus célra ne adakozott volna, mert mindenki belátta, hogy a gyermekek védelme mindnyájunk kötelessége s a társadalom áldása, mert a gyermekvédelem megment bennünket azon pusztító elemek képződésétől, melyek a társadalmi rendet veszélyeztetik. Nem lehet eléggé méltányolni a liga nemes I¥HT IG YUN K? hogy egészségünket megóvjuk, mert e-tüis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizeinek királya : a mohai -forrás Milleniumi nagy éremmel kitüntetne. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz; a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz! Olcsóbb a szódavíznél! Kedvelt borviz! Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái Zalaegerszegen.
