Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-19 / 16. szám

1908 április 19. >Zalaruegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 mondható. Természetesen ama számtalan tényező, mely a vetések kifejlődéséig azokra behatással fog birni, a mostani legrózsásabb reményeket is tönkreteheti. A tavaszi vetések esak kis része tudott e hóban kikelni, mert habár a hó második fele jobbára fagymentes volt is, de a kellő meleg hiányzott a vetések kifejlődéséhez. E hó folyamán a szőlőbeli munkálatok teljes mérvben folyamatban voltak. Itt is sok hátrányára volt a munkálatnak 11 minduntalan megujuló e*ő. A szőlők kedvező teleltetése mellett azok első fejlődési stadiuma még a legszebb reményekre jogosíthatja a gazdát. Az állatállomány takarmányozása tekintetében, habár nem áll oly mennyiségű takarmány rendelkezésre mint más években, nagyobb nehézségek nem merültek fel. A takarmány hiány vagyis jobban mondva a kis mértékben rendelkezésre állott takarmány mennyiség, a teleltetés végén az állatok rosszabb conditiójában jut kifejezésre. Az állategészségügyi állapotok e hóban kielógitőek. Fertőző ragályos betegségek nem léptek fel. Az állatvásárok forgalma e hóban élénkebb volt. Nagyban akadályozta a vásárok üzletmenetét a rossz időjárás. Az állatárakban március hónap sem hozta meg a remélt javulást. Általánosságban valamivel kedvezőbbek az árak, azonban még a mult év árait nem közelitik meg. A gabonaárak e hóban, az egész ország őszi vetésének jobb fejlődése következtében, hanyatló irányzatot mutatnak. Igaz ugyan, hogy a fejlődő vetés a mostani készletekre befolyással niuos, azonban a tőzsdei határidőüzletek, melyeknél egy kedvező leesett esőt is felhasználnák az árak leszorítására, az árakat e hóban kedvezőtlenül befolyásolták. A takarmányárak különösebb változást e hóban sem mutattak. Egyes kisebb tételekben nagyobb árakat is fizettek szálas takarmányokért, azonban az általános ár nem emelkedett olyan magas színvonalra, mint attól a teleltetés kezdetén félui lehetett. A bor árakra vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy azok oly magasságot értek el a mult hóban, mint a mily magas árak borért már évek óta nem fizettettek. Az átlagos jobb minőségű borok vásárlási ára a mult hónapban 56 — 60 fillért tett ki. Közgazdasági viszonyainkra való tekintettel örvendetes jelenség gyanánt kell megemlítenem, hogy az állatállomány fejlesztésére a köztenyészetekben mind nagyobb és nagyobb súlyt fektetnek. Tanúságot tettek erről a most lefolyt tenyészállat vizsgálatok egyrészt, melyekre általánosságban szép állatok lettek felhajtva, másrészt lámpák fáradtan, mintha aludni akarnának, lobogtatják lángjukat . . . A költő felveszi a lantot. A hurok el voltak szakadva. Az emberek végkép lemondtak arról, hogy hallhassák az édes szavú költőt. Kezdték már feledni . . . A főorvos maga maradt mellette, az ápoló elment papért. Percekig tartja kezében betege üterét, előveszi az orvosi tudomány összes eszközeit. De hiába 1 Az üterek mindig lasabban vernek, a beteg arca folyton nyugodtabb. Az utcán halk csendités hallszik, mig osak a pap el nem tűnik a kórház falai között. A kis szobában ott állanak egymás mellett a Hit és a tudomány. A beteg arca néhány percre felvidul, áhitatos tekintetet vet gyóntatójára, amiben benne van minden . . . enyhülés . . . megnyugvás . . . Aztán lezáródnak szemei. A pap és az orvos szótlanul álnak mellette, Az előbbi imádkozik, a másik ... a beállott halált konstatálja. Hantke Emil. azon körülmény, hogy a köztenyészetek számára ez ideig már 50 darab jóminőségü tenyészállat vásároltatott részint a megye nevesebb tenyésztőitől, részint a szomszédos Vasvármegyéből és az állami birtokok tenyészeteiből. Aktualitások. (Jutalmaznák a darabontokat.) Minden jóravaló magyar embert kinosan érintett az a hir, hogy a darabont tisztviselők fizetését Őfelsége magán pénztárából biztosítja. Báró Fejérváry addig protegálta piszkos hadseregét, amig holtig való kegydíjat eszközölt ki a császártól. Mert ezt a Judáspénzt nem a magyar király adja. Nem adhatja. Az osztrák császár adománya az s árulásért kapják azok, akik elfogadják. Keserű tanulság az nekünk magyaroknak, akik az árulókat nem tudjuk soha ugy megbüntetni, hogy meg ne vigasztalja őket a zsoldosokra és szolgalelkekre támaszkodó kamarilla. Igaz, a császár ugy rendelkezik a pénzével, ahogyan akar. Nem állhatja az útját senki annak, hogy évenként 300 ezer koronát a lakájai között elosztogasson. Csak az a szomorú, hogy nekünk ez a bőkezűség rosz gyümölcsöket terem, mert elveszi a nemzet haragjának erejét. Silány lelkek, gyenge emberek minden korban akadnak. Ezeket csak kemény példaadással lehet megedzeni s az árulástól visszatartani. De mikor a nemzet példát akar állitani az utókor elé, hogy lássák a felkinálkozók ós a szolgalelkek bélyegét, akkor bőséges jutalom hull a másik oldalról a fekete sereg tagjainak zsebébe. Vajon nem lesz-e még silányabb az utód s nem szaporodik-e meg azok száma, akik pénzért és rangért mindenre kaphatók? Kétszáz darabont vonult fel a nemzeti akarattal szemben. Végigvert rajtuk a nemzet haragja. Most nyugdíjba vonulnak ők teljes fizótéssel s hirdetik a darabont világ tradícióit. Merénylet. (F. É.) Hogyan, hát Ausztriában, a müveit és finom Ausztriában nem szinig tejföl minden ? Hogyan, hát ott is marakodnak egymással a nemzetiségek, ott is vannak elnyomók ós elnyomottak, szabadságot követelők és zsarnokok ? Sőt ott a vitás ügyeket revolver golyókkal szokták elintézni ? Nem ugy, mint a barbár Magyarországon, szép szóval, parlamentvitával, sajtóval, argumentumokkal ? Hol vau Björnson mester, a nagy nemzetiségi barát, az elnyomottak lánglelkü apostola, a szlávok barátja? Mórt nem hallatja szavát? Mórt hallgat, mint a húsvéti tojás a fűben ? Rengetegül kíváncsiak volnánk, vájjon ki mellett nyilatkozik meg rokonszenve, a megölt helytartó, a merénylő ifjú, vagy az elnyomott ruténsóg mellett-? Emberi szempontból a merénylet elitélendő, de politikai tekintetben mindenképen nekünk nyereségünk. Bizonysága annak, hogy Ausztria egymáshoz erőszakolt nemzetiségek düledező konglomerátuma, mely a legelső alkalommal szétbomlik és bizonysága annak is, hogy a Habsburg dinasztiának egyetlen biztos vára van, melyről nyugodtan szemlélheti majdan a kataklizmát ós ez — a magyar trón. A merényletnek azonban egyéb szomorú tanulsága is van. A rutén nép nem nyugszik bole, hogy idegen állam nyelvével éljen. Nem tudja feledni, hogy valaha szabad és független volt. Nem törődik bele abba, hogy immár elvesztette önállóságát és zsoldos csatlósa a gyűlölt németnek. Ugyanezek az érzelmek, ha jóval kevesebb joggal is, a mi nemzetiségeinkben is feltalálhatók. Minden faj arra törekedett, hogy emberi jogainak érvényt szerezzen, a maga ura legyen, a maga nyelvét használja. Ott, ahol ezt a szellemileg alacsonyabb nép követeli, ott e törekvés jogosulatlan. Mert mindig az a nép fog a többieken uralkodni, aki szellemileg felette áll. És ezért uralkodik a magyar joggal a tóton, az oláhon és ezért elvetendő a sörszagu osztrák prepotenciája, melyet a mi szlávjainknál sokkal intelligensebb cseheken ós lengyeleken gyakorol. Annál elvetendőbb, mert ezek a nemzetiségek még nem is olyan régen független népek voltak, nagy ós dicsősóggelteljes múlttal birnak ós minden tekintetben fölötte állnak a béosi és tiroli vizfejü svábságnak. Szomorú, hogy a nemzetiségi agitátorok mégis mi ellenünk üvöltöznek ós nem Ausztria ellen. Ez csak arra vall, hogy ellenünk mernek cselekedni, Ausztriától félnek. Gondot kellene rá viselnünk, hogy megösmerjék ami karunk erejét is. A mi nemzetiségeink csakis nagylelkűségünknek köszönhetik, hogy még ma is fennállanak. Sem emberi, sem történelmi joguk erre nincs. Módját kell ejtenünk, hogy e meggyőződésre maguk is ráakadjanak. Tűzzel és vassal ki kell irtanunk e hazából mindenkit, aki nem magyar. Ki kell irtanunk, mert jogunk van hozzá. Nálunk nem válaszolhatnak a nemzetiségek merényletekkel, mert nincs meg hozzá erkölosi alapjuk. És a merénylet csak akkor menthető, — ha nem henesmunka. Potocky halála nem volt az. És éppen ezért, mint már fentebb emiitettük, kivánosian várjuk Björnson mester nyilatkozatát az ügyről. (Az ünnepek.) A szentirás azt mondja, hogy az Isten, miután a világot hat nap alatt megteremtette, a hetedik napon megpihent. Ezzel megparanosolta az embernek, hogy a hetedik napot pihenésre és imádságra szánja. A természet is arra utalja az embert, hogy muuka után pihentesse a testét, lelkét. Mert az ember nem gép s elhasznált energiájának pótlásra van szüksége. Az emberek azonban sokszor nem törődnek az Isten parancsaival sem s amig lehet, a természet törvényeit is semmibe veszik. Volt kor, amikor a pihenést kiváltságnak tekintették, amely osak a hatalmasokat és gazdagokat illeti meg, a szolgáknak ellenben nem jár. Volt kor — nem is régen — amikor a munkaszünetet egyáltalában nem akarták ismerni sem az iparban, sem a kereskedelemben, sem a műhelyben, sem a hivatalokban. Kényszerí 3 törvénnyel kellett megparancsolni az embereknek, hogy pihenjenek; adják vissza a testnek az elhasznált erőt, a kifáradt agynak a fogékonyságot. Az ünnepek azonban mégsem lettek teljesen pihenő napok, mert a kor ólvhajhászó szelleme nem elégszik meg a nyugalommal és csendes szórakozással. Zaj, dorbézolás, bor, korcsma kell az ünnepre, hogy legalább is a rontott gyomor jelezze: mennyire jól ünnepeltünk. Hogy a nép hogyan pihen ós mivel tölti az ünnepeket, azt mindenki megtudhatja a korcsmákban. De nemcsak a nép él vissza az ünnepnapi pihenővel, hanem az úgynevezett ur is. Az csak természetes, hogy húsvétra, karácsonyra, pünkösdre tizfóle kalács ós sütemény kell az asztalra,,hogy a gyermekek legalább egy hétig ne tudjanak magukhoz térni a jóliakástól s még a kutya is unottan hagyja a pecsenyét. Csak az kár, hogy ünnepnapokra nincs más gyomra az embernek, mert abból, ami tisztára felesleges, elraktározhatna egy hétre valót. Ital, az természetesen háromszorannyi kell a jeles ünnepen, mert a mámor emeli az ünnepi hangulatot. Szóval mi evéssel ivással, etetéssel itatással üljük meg az ünnepeket s agyongyötört testünknek adunk egy kis mérget; megviselt idegeinknek alkoholt s lelkünknek gyötrődést. Pompás dolog a jó magyar konyha, de az ünnepnapi ebédek merénylet számba mennek. De jó volna azt a sok felesleges kaláosot ós peosenyót bölcs önmérséklettel felosztaniakevósbbó jeles napokra. (A mi vicinálisunk.) Nagy lelkesedéssel feszegettük azt a kórdóst, hogy miként lehetne a Zalaegerszeg mellett eldöoögő vioinálist gyorsvonattá előléptetni. Álmainkban kiépítettük a Boba—Csáktornya—Zágráb között futó sínpárt elsőrendű vonallá, amelyen Budapestből és Wienből kiinduló express vonatok száguldanak. Láttuk kiszélesedni a zalaegerszegi pályaudvart, felépülni az uj állomást, raktárakat s kiszíneztük magunknak a jövő óriási forgalmát. Eközben pedig az törtónt, hogy elhatároztatott az állomás előtti térnek kibővítése, mert már alig férnek el rajta a vonatok elé járó bérkoosik s ha egy kissé összetorlódik a teherforgalom, a kocsik tengelye összeakad a keskeny uton. Ennek is örültünk nagyon. Az állomás előtt éktelenkedik egy darab krumpliföld, amely tulajdonképen anyagároknak is beillik, mert az építkezésekhez elhordták belőle egy csomó földet.