Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-05 / 14. szám

2 • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1908 március 22. bajos egyszerre szolgálni. Itthon magyarnak lenni, Zágrábban pedig horvátnak, magyarul érezni, horvátul prédikálni, hazafinak lenni és a zágrábi kanonokkal barátkozni, ez sok egy embernek. Hiába mondják nekem, hogy Zágrábból nem kapnak direktivákat. Hiába mondják, hogy Zágráb nem avatkozik bele Muraköz politikai ügyeibe. Én csak egyetlen egy muraközi születésű zágrábi kananokot ismerek, de ez az egy is nyiltan horvátnak vallja magát és folyton azt hirdeti, hogy Muraköz jog és törvény szerint Horvátországhoz tartozik. Mióta Muraközben élek — innen-onnan tizennyolcadik éve — örömmel és igaz lelkesedéssel látom, hogy mily SZÍVÓS kitartással, mily igaz hazafiúi érzéssel dolgozik mindkét muraközi járás intelligens osztálya Muraköz megmagyarosításán. Részt vesz ebben minden művelt magyar ember és a szent ügy szolgálatában a tanító egy a biróval, ügyvéd az orvos és kereskedó'vel. Csak az az osztály, mely állásánál, hivatásánál fogva legtöbbet érintkezik a néppel, az az osztály, amelyre leginkább hallgat a nép — nincs sehol. Nem kételkedem a muraközi papság hazafias érzésében, de tény az, hogy Muraköz magyarrá tételének hazafias munkájából nem kértek ók részt sohasem. Abban a küzdelemben, melyet a muraközi iskolák államosítása ellen folytattak, megmutatták, mily szívós kitartással, milyen fáradságot nem ismerő igyekezettel tudnak egy ügy szolgálatában állani. Tudom, hogy akkor a katholikus pap védelmezte a katholikus iskolát és ezért a papságot elítélni nem lehet. De tudhatták akkor is, hogy a muraközi iskolák államosítása egyértelmű volt az iskolák magyarrá tételével. Ők sem tagadhatják, hogy az állami iskolák ezerszerte többet tettek Muraköz megmagyarosításáért rövid idő alatt, mint tettek a felekezeti iskolák időtlen idők óta. Mégis megtörtént, hogy egy iskola államosítása ellen avval érveltek, hogy olyan tanítót kapnak majd, aki nem ért horvátul. Ha a felekezeti iskolákban megtanulnának magyarul a gyermekek, ha onnan igaz jó magyar érzéssel lépnének az életbe, Százszorszép köszön. Nagyságos asszony én maguknak (Mikor poétám ott haladt) Nagyságos asszony én maguknak Köszöntem szépen a minap. Ugy-e, hogy nyájas volt a hangom, S betartok minden illemet, Mert akarom, hogy a — poétám Szeressen érte engemet. * Szerény, alázkodó vagyok Hozzátok uri asszonyok; Mert lányos kedvem ugy kivánja! Nem ám csak ugy — de igazába'. De a poétám hogyha jön, (Mikor parancsol az öröm!) Ott mondanak, tudom, ha látnak A boldogságba' — büszke lánynak . . . V^öUemény Yagy, Százszorszépem! Örülsz te a verseimnek, Könnyű szárnyon ott teremnek S hozzák boldogságodat . . . Mindegyik egy boldog álmot, Édes igaz valóságot Szerelemről mondogat . . . Hallgatod : a fürge dalban Látod, érzed: benne dobban akkor senkinek sem jutott volna eszébe a muraközi iskolákat államosítani. Ma már a felekezeti iskolákban is hazafias érzelmű magyar tanítók működnek és nem vonhatom kétségbe egy muraközi plébános magyar hazafiasságát. Hogy azonban az eredmény mégis mögötte áll az állami iskoláknak, ennek megint csak Zágráb az oka. Mert Zágráb küldi a Muraközbe a horvát érzelmű káplánokat. Ezek a káplánok Muraköz horvát apostolai. Beleviszik horvát érzelmeiket mindenüvé, ahová tudják. Az iskola és templom, ez a két magasztos hely működésük színhelye. Ki tudja ellenőrizni őket, hogy mit beszélnek? Csak utólag értesülünk horvát apostolkodásukról, midőn egyegy hazafias plébános rövid uton visszaküldeti őket Horvátországba. Nekem erős meggyőződésem, hogy Muraköz megmagyarosítása csak akkor sikerülhet, ha ebben a papság segédkezik. Az ovoda, iskola hatalmas tényezők, de a magyarság szent ügyét csak a muraközi papság vihetné diadalra. Most, hogy a kath. népszövetség gyűléseket tartott, jóleső lelkesedéssel hallgattam egy muraközi káplán horvát beszédét. Azt mondta, hogy a keresztény szocializmus jelvényében, a fehér keresztben benne van a magyar szent korona eszméje. Hogy a keresztény szocializmus azt tanítja, hogy Muraközben magyarok legyünk és hogy ne üljön fel senki Horvátországból jövő csábításoknak, mert a muraközi nép csak ugy boldogulhat, ha szivében, érzelmében magyar. Tanítsák ezen igéket ezután is, és tanítsák meg káplánjaikat arra, hogy Muraközben csak így szabad és lehet beszélni. Kell, hogy a hazafias érzelmű papság érezze és tudja azt, hogy neki kötelessége Muraköz megmagyarosításának munkájában részt venni. Kell, hogy belássa, miszerint jelenlegi helyzete tarthatatlan, mert Zágrábhoz tartozván, abból az aulából a magyarosítás szent ügyéhez bátorítást nem kap. Vegyen részt a papság Muraköz elcsatolásának kérelmezésében! Hiszen egy igaz jó papnak mindegy, akármelyik püspök egyházmegyéjében hirdeti Isten igéjét. A szombathelyi vagy a A tulajdon kis szived . . . Minden édes költeményben (Én azt ép' csak rímbe szedtem) Magadat fölismered . . . )\mit Százszorszép megérez. Tudom, érzed, mikor irok . . . A szerelem akkor ég ott A mosolygó arcodon . . . Akkor ér el szerelmével (Amit szived nem cserél el!) Titkos édes vonzalom . . . Most is irok . . . most is érzed . . . Most is a szerelmes szived Hallgatózik boldogan . . . Érzed, hogy egy versikének Most is téged emlegetnek Valahol de — „biztosan." Százszorszép dalol. (Súgva) Egy kis poéta van minálunk, (Durcásan) Még nem köszönt nekem sohse! (Haragosan) Hát mindig a divatra várjunk? (Fájdalmasan) Magát még nem mutatta be. (Szégyenkezve) Hanem ha olvasom a verset, (Bátran) Mi dalos lelkébe nő: (Összehúzza a vállát) Akkor tudom, hogy szivemnek (Nevet, két kezébe rejti arcát, csak szeme marad [szabadon) A legjobb ismerőse — Ö! (Elszalad.) iáng fi. József. pécsi püspök ép oly igaz és alázatos szolgája Krisztusnak, mint a zágrábi. Ha el is csatolják Muraközt Zágrábtól, mitsem szenved a nép ez által. Arra gondolni sem lehet, hogy évtizedeken át ennek a népnek máskép, mint horvátul prédikáljanak Az átmenet csak lassan-lassan történhetik meg, hiszen a szombathelyi egyházmegye vend részeiben ma is vend nyelven prédikálnak. De lehetővé válik hetenként egy magyar mise a gyermekek számára. Lehetővé válik egy-egy magyar szónoklat, amelyben az Isten dicsérete mellett a magyar hazafiasságot hirdetik. És amit igen fontos dolognak tartok, eltűnnek Muraközből a horvát káplánok. Eltűnnek ezek az idegen alakok, akik nevelésüket, politikai meggyőződésüket Zágrábban kapták, kiknek idegen a nyelvük és ellenséges az érzésük minden iránt, ami magyar. Nem áll akkor semmi útjában annak, hogy az iskolákban magyarul tanítsák a hittant és nem kell egyik-másik hazafias iskola gondnokságnak állást foglalnia a horvátosító káplán ellen. Él még egy muraközi plébános, aki sok évvel ezelőtt szivvel és lélekkel részt vett több paptársávül együtt Muraköz egyházi elcsatolását célozó mozgalomban. Az idők azóta sem változtak, Zalavármegye óhaja most is a régi. Tegyen hitvallást igaz hazafiasságáról és csatlakozzék paptársaival együtt ahhoz a mozgalomhoz, mely azt célozza, hogy Muraköz nyelvében, érzelmében, egyházában legyen igaz magyar! Adja a jó Isten, hogy megérhessük, hogy Muraköz megmagyarosításának előharcosaiként üdvözölhessük a muraközi papságot 1 Parcellázások. Zalavármegyében ugy megindult a parcellázás, hogy ugyancsak elveszítette aktualitását az a jelszó, hogy földet a népnek. Eladó föld van moBt bőven, igaz, hogy vevő is kínálkozik rá elég, csak pénz legyen. De hát osakugyan olyan üdvös dolog e ez a nagy földosztás, mint ahogyan hirdetik s tényleg alkalmas lesz e a nép gazdasági bajainak orvoslására a tömeges parcellázás ? Ezekre a kérdésekre általánosságban feleletet Vád és védelem. Irta: Elek Márton. Még zug-bug az »öreg templom n<igy harangja «, még beszél a sir szájánál a pap, de már suttogva mesélik, titokzatosan terjesztik a hírt, hogy a férj nem természetes halállal pusztult el. Felesége fiatal, erőtől duzzadó, élnivágyó menyecske; tehát a már kissé őszes, kissé összetört, kissé tehetetlen férfi útban volt. Bár rajongásig szerette hitvesét, az a rosz asszony gonoszul bánt vele. Voltak akik látták, hogy egyszer konyhakést emelt rá; mások pedig saját füleikkel hallották, amikor a hitvány fehérszemély azt mondotta: »no ez a vén disznó sem lesz már soká utamban.c A hevesvérűek egyre többen és egyre jobban vádolják az asszonyt és sürgetik a megtorlást. A nyugodtabbak kezdetben kételkednek, de amikor a vád megoáfolatlanul egyre erősödik, megtántorodnak ők is s beállanak a vádlók közé. S amit napokig csak suttogva beszélnek, azt később hangosan, nyilvánosan tárgyalják. Végre a hatóság füleibe jut a hír. A közérdek, a törvény kivánja, hogy az esetet megvizsgálja. S egyszer csak beállítanak a törvény zord emberei a gyászoló, összetört özvegyhez. Letartóztatják s viszik a szük, sötét, piszkos börtönbe. Képtelen megérteni a vádat. Hiába faggatják, forgatják ; rendületlenül vallja, hogy ártatlan. A nép tombol a szemtelen tagadás miatt; a nyomorult asszony pedig egyre fogy, egyre sápad . . . s a földi igazságszolgáltatás még ki sem mondhatta rá az Ítéletet, ő már ott nyugszik csendben, békében ; férje sirja mellett.