Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-05 / 14. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1308 április 5. I4„ szám Előfizetési dij: Kgés/. évre 10 IC — f Kél évre . . 5 K - t' Negyed évre. 2 K 50 í teyef szám Ara 20 fillér ZALA Hirdetések : Alegállitpojdás H/.eiiut. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat oeiit küldünk visuza egjelonik minden vasárnap. Muraköz egyházi visszacsatolásáról. Irta: dr Szabó Zsigmond Perlak. Zalavármegye február havi közgyűlésén határozatba ment, hogy egy monstre küldöttség kérelmezze a kormánytól Muraköznek elcsatolását a zágrábi érsekségtől. Valljuk be őszintén, hogy ezen határozatnak legfőbb szülő oka volt a muracsányi zavargás, melyről a lapuk mint horvát zendiilésről emlékeztek meg, hozzátoldván, hogy a zendülés szálai Zágrábba vezetnek. A muracsáuyi eset egyszerre homloktérbe hozta a muraközi kérdést és aktuálissá tette azt a furcsa állapotot, hogy Dunántúl egyik legmagyarabb vármegyéjének meglehetős nagy része egy házilag a zágrábi püspökség fenhatósága alá tartozik. A muraközi papság magyarságában erősen megingott a hit és ennek a vármegye közgyűlésén erős szavakkal adtak kifejezést. Bármiképen védekezett is a muraközi papság a hazafiatlanság vádja ellen, bármilyen méltatlankodással utasította is vissza még annak lehetőségét is, hogy a muracsányi ügybe zágrábi direktívák folytak be, a vármegye közönségének hite megingott bennük és ezen bizalmatlanságának avval adott kifejezést, hogy Muraköz egyházi visszacsatolásának ügyét sürgetve kérelmezi a kormánytól. A vármegye törvényhatóságának egyik bizottsági tagja azt mondta azon a gyűlésen, hogy Zalavármegye gyiiléstermében arról beszélni sem lehet, hogy akadjon a vármegye bizottsági tagjai közül olyan, kinek magyarságában kételkedni kellene vagy lehetne. Ez teljesen igaz, de mégis megtörtént azon a gyűlésen, hogy Deák Ferenc és Festetich György arcképei előtt az egyik megyebizottsági tagnak bizonyítania kellett, hogy ő magyar és hogy érzelmeiben és tetteiben mindig magyar volt, Zágrábbal pedig nem conspirált sohasem. Nem volt abban a teremben senki sem, aki ezt szívesen el ne hitte volna és mégis, bizony mégis csak furcsa eset volt az a muracsányi. Eddig országszerte szinte meggyőződésszerű bizonyság volt az, hogy a muraközi nép, ha nyelvében horvát is, de érzelmeiben, tetteiben magyar. Magyarnak vallja magát, magyarul taníttatja gyermekeit és a szabadságharcban megmutatta, hogy magyarságáért meghalni is képes. Perczel csatái Letenyénél, Kotornál és Légrádnál beszélnek a muraközi nép hazaszeretetéről és uz a lánglelkü muraközi szerzetes: Gasparics Márk, aki vértanú halált szenvedett a magyar hazáért. A csend, s, józan muraközi népből nem került ki még mindeddig egy magyarellenes i/igató sem. Az alkotmány visszaállítása óta meg van elégedve magyar voltával. Becsüli közigazgatási hatóságát, tiszteli törvénytevő biráit és részt kér a függetlenségi zászló alatt a politikai életből is. Zágrábba nem sandít, itthon keresi boldogulását. Hogyan van az tehát, hogy az a muracsányi zendülés tisztára vallási dolgokból keletkezett? Hogyan vau az, hogy az a muracsányi nép, mely rövid időn belül két ízben nagy többségben szavazott le a függetlenségi eszmékre, egyszerre azt hangoztatja, hogy nem kell a kántor, mert magyar. Mindenki jó, aki magyar: a jegyző, az orvos, a főbiró, a járásbiró, az alispán, mindenki — csak a kántor nem. Sőt ami legkülönösebb, az a kántor tanítónak is jó. Csak épen kántornak nem. Hogyan van az, hogy a muracsányi nép, amely szinte szenvedéllyel pörösködik, a járásbiróságot, törvényszéket, főbírói hivatalt, vármegyét bújja, aki mindenféle feljebbviteli hatóságot töviről hegyire ismer — épen a kántor ügyében küldöttséget meneszt Zágrábba. Ugyanez a muracsányi nép, amely saját községi autonómiájára fölöttébb büszke és nagyon de nagyon jól tudja, hogy a kántortanítót a községi képviselőtestület választja és hogy ennek a testületnek felsőbb hatósága a vármegye és nem Zágráb. Tisztára véletlenség, hogy egy muraközi tekintélyes egyházi méltóság épen Zágrábban időzik és tisztára véletlenségből élére áll a küldöttségnek. Semmi sérelmet nem lát abban, hogy a muracsányi községi képviselő testület által törvényesen megválasztott kántortanító ügyét a zágrábi szentszék elé vigye. Hogy a küldöttség a kántort azért kifogásolja, mert magyar, abban ismét nem talál semmi különöset. Elvégre is ez a dolog vallási ügy. Muracsány község és az egész esperesség a zágrábi érsek egyházmegyéjébe tartozik, a tekintélyes muraközi egyházi méltóság ugyancsak zágrábi egyházmegyei pap, miért ne tolmácsolná tehát hiveinek kérelmét egyházi fölöttes hatósága előtt? Mondom, hogy ez a dolog tisztára vallási ügy és csak természetes, hogy a muracsányi plébános röviden kézhez kapja a püspöki hatóság határozatát, hogy a kántor meg nem erősíthető, mert magyar. Mert nem tud horvátul és ezek szerint mehet. Ámde a dolog korántsem oly egyszerű. A kántortanító sarkára áll és azt mondja: engem Magyarországban egy magyar község képviselő testülete törvényesen megválasztott ! kántortanítónak, én az állam nyelvét beszélt, én innen el nem megyek, üin a z;, -bi püspökséget fennhatóságomul el nem ismerem. Én a vármegyétől védelmet kérek, mert jogos kenyeremtől megfosztatni magamat nem engedem. A collissió tehát megvan. A törvényesen megválasztott kántortanító se kint, se bent nincs. De az utcán lázong a nép és szívesen ellenszegülne a rendet fenntartó főszolgabírónak, ha a zsandár szuronyok vissza nem tartanák. Azt kiáltják, amit még sohasem kiabáltak Muraközben : Ne engedjük elvenni a nyelvünket! Nem kell nekünk magyar tanító! Igenis ismétlem, hogy a muracsányi kántortanító ügyében keletkezett zavargás alkalmából hallatszott első izben Muraközben, hogy horvátok akarnak lenni. Ez pedig már kérem nem vallási ügy. Ez már nem a muracsányi kántortanító ügye. Ez arcátlan és vakmerő támadás hazánk egységes államisága ellen. Ez a dolog pedig tisztára abból keletkezett, hogy Muraköz egyházilag Zágrábhoz tartozik. Hin a muraközi papságot mindezek dacára hazafiatlansággal nem vádolom. Hiszen legnagyobb részük magyar születésü, magyarul beszélő uri ember, akikről már igazán bajos volna feltételezni, hogy szivükben, érzésükben nem magyarok. Hanem annyi bizonyos, hogy kétségbeejtő tojás táncot kell nekik járni Zágráb és Zalaegerszeg között. Két urnák pedig Milyen