Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-29 / 13. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 március 29. 13. szám. Előfizetési dl|: ligész évre 10 K l Fél évre . . 5 K - ! Negyed évre . 2 K 50 I t-gye» szám ár.i 20 tilltv Hirdetések i Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk viasza ALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. LAP EViegjelenik minden vasárnap. A töke és az ipar. Az iparfejlesztés problémája hazánkban a mindig aktuális kérdések közé tartozik. Politikusok és nemzetgazdászok, szakértők és dilettánsok egyaránt szivesen foglalkoznak C témával. És méltán, mert HZ iparfejlesztés oly fontos, oly lág terjedelmű és hazánkra nézve oly életbevágó kérdés, hogy teljesen megérdemli a reá fordított ügyeimet. Mindezek dacára sajnos, azt tapasztnljuk, hogy a sokat vitatott kérdés még mindig csak probléma s még a lassú, a fokról-fokra való megvalósulás stádiumába is alig jutott. Az okát. ennek a csigalassuságu haladásnak a magyar ember régi bűnében, a Pató Píil-kodásban, a folytonos halogatásban, a dolgok lényegének az ankétekbe és bankettekbe való temetésében találjuk. A magyar közvélemény nagyjában már évek óta meg van győződve a virágzó produktív magyar ipar megteremtésének fontosságáról, régóta ismeri a magyar köztudat a Colbertizmus ama klasszikus igazságát, hogy az indusztrializmus fejlettsége az illető ország gazdagságának mértéke. És mégis, ha azt keressük, hogy mennyire hatott a tudat közéletünkre, ugy szép szólamokkal, a hagyományos magyar tűztől lángoló kijelentésekkel, naiv ábrándokkal sűrűn találkozunk, csak komoly tettekkel nagy ritkán. Pedig a statisztika megdöbbentő adatokat szolgáltat arról, hogy mennyire elmaradott a mi iparunk a többi európai állam, jelesül Ausztria iparához képest. Minden faktor tisztában van nálunk azokkal a főbb elvekkel, amelyek alapján az iparprobléma megoldást nyerhetne s egyszersmind tudatában is vau annak, hogy mily fontos, életbevágó e kérdés megoldása hazánk gazdasági életére. Tudja azt minden intelligens újságolvasó ember, hogy a kivándorlás, ezen nemzeti csapás egyetlen remédiuma az indusztrializmus. S mégis ami pozitiv akció a magyar ipar érdekében történik, az abban kulminál, hogy a közönség a kereskedőt, aki magyar áru hijján a külföldi, főkép osztrák portékára vau szorulva, arra a kegyes hazudozásra szorítja, hogy honi iparnak mondja az idegent, pedig ma már az indusztrializmus reánk nézve nemcsak tetszetős eszme, hanem az európai viszonyok alakulásai folytán életkérdés. Magyarország ezernyi hajának orvoslása, anyagi jóléte, függetlensége ezen gazdasági elv diadalra jutásától függ. Valóban legelső és legelemibb feladataink közé tartozik, hogy hazánkat ebből a mai válságos állapotból megmentsük. A virágzó ipar megteremtése nem kivihetetlen feladat, csak sok jóakarat, önfeláldozó mnnka és egy kevés pénzügyi belátás kell hozzá. Magyar ipar azért niucs, mert nincsenek oly igazán hatalmas koncepciójú, oly mély belátással biró pénzintézeteink, melyek megteremtenék azt a hatalmas kouzorciumot, mely hivatva van az iparvállalatok ezreit rövid időn belül megvalósítani. Az európai pénzpiac évek óta pang. Nagyobbszerii, az egész világot érdeklő vállalkozás évek óta nem fordult elő s innen magyarázható az általános depresszió. Egy ilyen nagyszabású vállalat fölvillanyozná az egész nemzetközi pénzpiacot s akár közvetett uton egész Európa mozgásba hozható volna az iparfejlesztés javára. Maguk az osztrákok, a mi legnagyobb gazdasági ellenfeleink, ha e mozgalmat megindulni látják, az első gyáralapítók soraiba lépnek, csakhogy az ő régi piacuknak legalább egy részét ily módon megtartsák. De addig is, amig a nagyszabású vállalat létrejöhet, mely nem utópia, nem hiu ábránd, hanem a gazdasági élet szükségképeni következménye lesz, a magyar közönség öntudatos gazdasági és pénzügyi szervezkedése sokat tehet. A mi közönségünk az ő szűkös viszonyai dacára mégsem teljesen szegény, van fekvő, sőt rentébe fektethető pénze is. De ezt a pénzét azután ne kifelé adja, ennyire gazdagok még nem vagyunk, sőt sajnos, még a legjobb esetben is jó ideig nem leszünk, hanem fektesse iparvállalatokba, kisebb szolid, helyi, \árosi, vagy vármegyei iparüzemekbe. Ha a mi közönségünk öntudatosan fog viselkedni és képes lesz ily módon az ipart, Magyarország alapjait lerakni, ugy a gazdag, független Magyarország nem lesz többé jámbor óhajtás, hauem valósággá válik, hogy bőségesen tápláló anyja lehessen e hon minden fiának. Zalaegerszeg is hálás talaja volna egyes kisebb ipari vállalatoknak, melyek egyrészt a város kereskedelmi életét fellendítenék, másrószt a város és közeli vidékének szegényebb lakosságát állandó keresethez és igy biztos megélhetéshez juttatnák. A hozzánk közel fekvő városok majdnem mindegyikében többes számban vannak már ilyen kisebb ipari vállalatok és gyárak, melyek valóságos áldásai azou helyeknek. Csak nálunk nincs még. Mert mi csak — szervezni tudunk. A mi közéleti tevékenységünk csak abban nyilvánul meg, hogy az ál nagyságok előtt hasra vágódunk. Akinek vállalkozó szelleme, szaktudása van: annak nincs pénze. Akinek pedig pénze van: az ugy ül rajta, mint a kotló a tojásaiu. Megelégesznek a bankok 4—4 '///o-os kamataival a helyett, hogy tőkéjüket a sokkal jövedelmezőbb és a város közgazdasági életére is jelentékenyen kiható ipari vállalatokba fektetnék. Ily körülmények között a helybeli pénzintézetekre hárul az a kötelesség, hogy reális iparvállalatokat teremtsenek. Szakképzett vállalkozó akadna elég. A pénzintézeteknek csak financirozni kellene a vállalkozásokat. A szükkörü kölcsönügyletekkel és azzal, Milyen kerítést készítsünk? oicsót, szépet, tartósat

. Ez a drótkerítés. Magasság és lyukbőség tetszés szerint. Bámulatos olcsó árak!! Készítek acélsodrony ágybetéteket 5—10 évi jótállással. Felvilágosítás ingyen. Szabó József első vasmegyei sodronykerités, ágybetét és szltaáru Üzlete SZOMBATHELY, Kőszegi u. S. sz. Mai számunk 14 oBdale