Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 március 8. 10. szám. Előfizetési tgész évre 11) IC ; Kél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Kgyes szám ára 20 lill^r Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza Z A L A V Politikai és társadalmi hetilap. YES HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. A drágaság ellen. A lapok éhtifuazról irnak, a kormány által összehívott ankét pedig afelett tanácskozik : miként lehetne a nagy drágaságon enyhíteni. Á nyomorult, az éhség kínjaitól gyötört emberek életébe halvány reménysugárként esillámlik bele az a tudat, hogy a magas kormány kezd törődni a drágasággal, a lelkiismeretlen zsarolással, amely az éhezők rovására folyik. Bizony elérkezett a tizenkettedik órája annak, hogy a mi végtelenül gyámoltalan társadalmunknak a drágaság ellen való O O küzdelemben segítségére siessen a mindenható államkormányzat. És ha a segítés sikerülni nem fog, akkor akár vegyük kezünkbe a vándorbotot. Megállapítható, hogy a világ legdrágább városa Budapest. A drágaság oka pedig se nem a rosz termés, sem pedig a hus, tej és egyéb élelmiszerek hiánya, hanem a spekuláció és a fogyasztók rovására bőkezűen osztogatott állami protekció. A főváros példáját követte a vidék, ahol a külföldre irán} uló kivitel emelkedése is fokozta a drágaságot. A főváros példáján okulva a maffiák ép oly gálád módon garázdálkodnak, mint az ország szivében. Szinte nevetséges, hogy egy földművelő állam kiszolgáltatja polgárainak nagy hányadát az élelmiszer uzsorának. És a korlátoltsággal határos a közönség türelme, amellyel el tudja nézni, hogy a spekuláció, a kiviteli mánia belenyúl a tányérjába s kiszedi belőle az ennivalót. A mult héten folyó ankéten egy szakember példákkal bizonyította, hogy Magyarországból kivisznek Berlinbe olyan élelmiszereket, amelyeket Budapesten drágábban fizetnek, mint a németek nagy fővárosában. Szinte képtelenség, hogy Bécsben olcsóbb az újvidéki zöldség, mint Zalaegerszegen. Valósággal buta helyzet az, hogy a zalaegerszegi hazafias bankettekre Bécsből kell hozni a magyar marha húsát, mert ott jobb és olcsóbb, mint akár nálunk, akár Szombathelyen. A tej, vaj, turó idestova eltűnik még a középosztályit ember háztartásából is. A termelő ugyan csak 8 —10 fillért kap a tejéért, a magyar városokban azonban drágább a vaj, mint ahova a mi tejszövetkezeteink szállítanak. Elég a példákból. Inkább keressük az okokat. A maffiákon kivül a legnagyobb baj, hogy a termelő és fogyasztó közönség nem tudja egymást megérteni, nem tudják érdekeiket egymáshoz közelebb hozni. Mihelyt a fogyasztó, különösen a városi elem a drágaság ellen jajgat s védelmet kór, a termelők rögtön attól tartanak, hogy jövödelmeiket akarják megnyirbálni a városok javára. Ha a gazdák a szerb marha behozatala ellen tiltakoznak, a másik oldalon hangzik fel a vád : az állam az agrár érdekeket istápolja s kiszolgáltatja a fogyasztókat. Az egymásra féltékenykedő elemek közé azután szépen besurranik a harmadik, amelyik szedi a tejfelt innét is, onnét is, míg egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy a termelő akkor sem kap többet, amikor már a fogyasztó kétszeres árakat fizet. Az oktalan kivitel tesz bennünket koldussá. Józan fővel csak azt volna szabad kivinnünk, amit a külföld drágábban megfizet, vagy amit itthon elfogyasztani nem tudunk. Mi azonban lassanként a kenyerünket is eladjuk s mindenféle refakciákkal és kiviteli jutalmakkal zsírosra hizlaljuk azokat a vállalatokat, amelyek a magyar föld terményeit olcsón külföldre szállítják. T^abkirály megismeri Százszorsze'pet. Megláttalak, mikor Éppen nyiladoztál, Hát igazán ez vagy: Százszorszép virágszál! És láttalak egyszer, Mikor hervadoztál, S akkor vadvirágom, Jobban meghatottál. "i^abkirály országában. Sok szép asszony, leány van itt, S köztük egy — királynélkodik! Ézt az egyet, Istenem, Szánd nekem! Szeretsz engem, tudom, régen, Én gyönyörű Százszorszépem! Oimem most már igy dukál: Tiabkirály! F3uvár a ,,^abKirály"-ból. Egymáshoz még sohse szóitmik, Ennyit hídnak itt mirólunk. S amit benn, a szivünk érez, Égy gyönyörű nagy regény ez. Szivárvány a ,,T^abkirály"-ból. Haragudtál, elmaradtál, Két napig sem mutatkoztál. Harmadik nap, fordulónál, Bánatosan mosolyogtál. Azért, hogy most ki nem jöttél, S rajta ketten mulatunk, Mcgis itt a szivünk táján Akadt ám egy kis bajunk! Egymást szépen megkínozzuk S rajta vígan nevetünk, Hanem — közbe

1 (odahaza) Szót hiába keresünk . . . „l^ezit csókolom" a „i^abkirály"-ból. — Százszorszép dala, — Ne mondja nékem senki itten, Mert „urleány

í

l én nem vagyok, Én mondom másnak itt szerényen, Ha jönnek uri asszonyok: — Kézit csókolom! De van nálam egy kis levélke, Valaki irta ezt nekem, Valami bátor kis poéta Azt irta benne énnekem: — Kézit csókolom! T^abkirályod kérdez. Szeretsz-e hát? betölti szived' A mondhatatlan, nagy jövendölés : Hogy a szerelmed engem illet, S nem vár az uton majd hajótörés?! Szeretsz-e hát ? a szived érzi, Hogy küldetést az ég neked adott?! A boldogságot — mondd — ígéri A csalhatatlan hü sugallatod ?! A titkos sejtelem világa Mutatja-e jövendő utadat? Belátsz-e — mondd — jövő csodákba, Megérzed-e a boldogságodat ?! Vagy nem cikázik-e szivedben Egyetlen egy, de kínos sejtelem, Hogy itt csak mérgezett sebekben A sorsnak préda jut ? szép kedvesem ; Szeretsz-e hát? sugallja szived, Hogy harcaimba majd erőt te adsz! ? Hol szép szemed reám tekintett, Felelt-e érthetőn e büszke arci! Az én arcom ... ez a merengő . . . Beszelt-e néked ott világosan : Hogy napja lész! s ha. napja feljő, Csodákat lát meg sugáriban! . . . Csodáit a nemes daloknak! Mik felavatják rabkirályodat, S hozsannával téged fogadnak, Mert téged illet ennyi hódolat! Ezt láttad-é e büszke arcon, Mikor megvillant rajta szép szemed . . . Erre felelt ujjongva akkor A szived igy. „szeret! szeret! szeret!!!? láng józsej. üal dámunk 14 oldal*