Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-20 / 34. szám

12 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. szeptember 17. László, gróf Batthyány József, Bezeródj Lajos, Hayden Sándor, Forster Elek, Bókefy István, Kafka László, Eitner Zsigmond, Eitner Sándor, Veledits Lajos, Illés Rafael, dr. Tarányi Ferenc. Zathureczky Márton, Malatinszky Ferenc, Farkas József, Skublics Károly, Hertelendy József, dr. Gyömörey Vince, Keresztury György, Táncsics József, Winhoőer Dezső, Bogyay János, Petrik Gyula, Gaál István, Molnár István, Szily Dezső, László Dezső, Kőnigmayer János, Deák Mihály. Elmaradásukat kimentették: Hertelendy Ferenc, Bogyay Máté, Oltay Guidó és Koller István. A bizottság a belügyminiszternek a vármegye határozatát megsemmisítő rendeletével foglalkozott és kimondta, hogy azt tudomásul nem veszi; annak tárgyalása végett rendkívüli közgyűlés összehívását szükségesnek nem tartja s az alispánt íelkéri, hogy a rendeletet a szeptember 11-én tartandó rendes közgyűlés tárgysorozatába vegye fel. A bizottság elhatározta, hogy az őszi rendes közgyűlés előtt, szeptember 10-én délután 6 órakor a vármegyeházán ülést tart. Csertán Károly alispán kijelentette, hogy a vármegye előbbi határozatát változatlanul terjeszti a rendes közgyűlés elé, amelynek rendelkezését ugy magára, mint a vármegye összes tisztviselőire nézve kötelezőnek ismeri. A bizottság az esetleg felfüggesztendő tisztviselők fizetésének miként való biztosítását is tárgyalta. Felmerült az az eszme, hogy a fizetősek fedezése végett a bizottság egy pénzintézettel lép összeköttetésbe s az esetleg felfüggesztett fizetéseket, a bizottság tagjainak személyes felelőssége mellett, onnét utalványozza. Ezt a tervet azonban egyelőre elvetették s elhatároztatott, hogy a szükséges összeget társadalmi uton fogják összehozni s ha egyik-másik tisztviselő fizetése felfüggesztetnék, az alispán a fizetési könyvecske másolatát a hatvanas bizottság elnökéhez átteszi, aki a fizetést az összegyűlő s takarékpénztárba helyezendő összegből utalványozni fogja. A hatvanas bizottság gróf Batthyány Pái elnöklete alatt Deák Mihály, Ziegler Kálmán, Szily Dezső, Vizlendvay Sándor és Bosnyák Géza tagokból álló albizottságot küldött ki, hogy a szükséges összeg társadalmi uton való összegyűjtésének módozataira vonatkozólag javaslatot dolgozzon ki. A bizottság felhívást bocsátott ki Zalavármegye adózó polgáraihoz, amelyben a pótadók ponlos befizetésére s az állami adóknak takarékpénztárba való helyezésére buzdítja a polgárokat. A felhívást, amelyet minden községbe megküldenek, egész terjedelmében itt közöljük: Felhívás Zalavármegye adózó polgáraihoz ! Az állam kötelezettségeinek a külfölddel és saját polgáraival szemben csak ugy képes eleget tenni, ba viszont a haza polgárai vele szemben törvényes kötelezettségeiknek pontosan eleget tesznek. Zalavármegye polgárai mindig, még a legmostohább gazdasági viszonyok között is, hazafias szellemtől áthatva, alkotmányos és törvényes kormányzás alatt előljártak kötelességeik teljesítésében. Tisztelt polgártársak! Jelenleg nincs törvényes és alkotmányos kormányunk. Az országgyűlés többsége, a nemzet akaratának hű tolmácsaként, — ezen kormánynak és elődjének, mert alkotmányunkat, törvényeinket és törvényes szokásainkat megsértették, az állami adók behajtási jogát, — ugy az újoncok besorozási jogát megtagadta. Az országgyűlés kötelességet teljesített a haza és minden polgárának érdekében ezen tényével, most t. polgártársak nekünk kell hazafias készséggel kötelességünket teljesíteni. Aki a törvényt tiszteli, aki hazánk alkotmányos szabadságát szereti és azt a jövőre is megvédeni akarja, — nem adhat a jelenlegi törvénytelen kormánynak eszközt kezébe, hogy a nemzet és alkotmányunk ellen kormányozhasson. Állami adókat, illetékeket, — mindaddig, mig a törvényes rend helyre nem áll, jó hazafinak fizetni nem szabad. Kérjük polgártársainkat, kövessék hazánk legjobbjaink tanácsát, maradjunk a törvényes téren, de jogainkból ne engedjünk, — ha követjük vezetőinket és azok utasításait, csakhamar megtörjük a törvénytelenséget, — és szeretett hazánk, az igaz alkotmányosság alapján, — hatalmas és virágzó állammá fejlődik, — s annak polgárai boldogok és megelégedettek lesznek. Kérjük polgártársainkat, hogy a megyei és községi pótadókat, nehogy önkormányzatunk fennakadást szenvedjen, lelkiismeretesen fizessék be, — az állami adókat pedig, nehogy egyszerre nagy összegekkel legyenek terhelve, — takarékpénztárakban helyezzék el, hogy a törvényes állapot bekövetkeztével azonnal eleget tudjunk tenni hazánk iránti kötelezettségeinknek. Meg kell mutatnunk, hogy nem vagyunk elsatnyult nemzet, melyet önkény és erőszakkal lehet kormányozni, meg kell mutatnunk, hogy mihelyt a nemzet alkotmányos uton nyilatkozott akarata érvényesül, — a törvényes kormány mögött, — egy kötelességtudó, áldozatkész nemzet áll. Kelt Zalavármegye törvényhatósága által választott hatvanas bizottságnak, Zalaegerszegen, 1905. évi julius hó 29-én tartott üléséből. Batthiány Pál gróf sk., elnök. Az állandó választmány ülése. A folyó évi szeptember hó 11-én tartandó törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlésre az 1906 évi megyei költségvetés megállapítása tárgyában teendő véleményes jelentés elkészítése végett az állandó választmány ülése folyó évi augusztus hó 28-án közgyűlésen felveendő egyéb törvényhatósági ügyek közgyűlési tárgyalásának elkészítése végett pedig az állandó választmányi ülés folyó évi szeptember hó 4-én, mindenkor délelőtt 9 órakor Zalaegerszegen a vármegyeház gyüléstermében fog megtartatni. Társadalmi életünk. A kisvárosiak műveltségéről, szellemi életéről rendszerint szuverén kicsinyléssel beszól a nagyvárosok lakója. Nem is csoda. Mert midőn mozgalmainkról hirt vesz és lapjainkat hébe-hóba elolvassa, a mi dolgaink neki túlságosan miniatűröknek tűnnek fel. Nem talál benDÜk olyat, ami érdeklődését megragadná, látókörét kitöltené. Pedig hát a kisváros szellemi életének kicsinylése erős tévedés a nagyvárosiak részéről. Ók meglehetős optikai csalódásban élnek, mert olyan helyről tekintenek bele a mi életünkbe, a honnét nem láthatják a dolgokat a maguk valóságában. Felfogásuk a mellett igazságtalan is, mert ugyanazt a mértéket alkalmazzák mireánk, amelyet alkalmazni szoktak akkor, midőn a művelt világ valamelyik empóriumának társadalmáról beszélnek. Pedig ez a kettő nem is említhető egy napon. A nagyvárosok közéletében az apró bajok nem jutnak felszínre. Ott mindig az egész nemzetre kiható eszmék és tervek foglalkoztatják a kedélyeket, azok uralják a közvéleményt. A nagyvárosok, mint a tudomány fokusai, egy nemzet szellemi életének és műveltségének leghűbb tükrei. Nagyon természetes tehát, hogy itt az eszmék örökös forrongása hasonlíthatatlanul magasabb nivón mutatja a szellemi életet, mint egy vidóki kis városban, mely kénytelen beérni azzal az intelligenciával, amilyennel éppen bir; miután a nagyvárosok magas értelmi színvonala rendesen a vidék rovására emelkedik olyformán, hogy a nagyváros mintegy felszívja magába azon elemeket, melyek kifejlődésük számára nagyobb működési kört keresnek. De azórt egy kisebb vidéki város műveltségéről is lehet beszólni. Föllengző véleménnyel lenni magunk felől nevetséges volna. Nincsen nagyobb akadálya a haladásnak, mint az önhittség. De szintoly hiba, ha saját magunkat a kelleténél alább becsüljük ós annyira leaózzük, mintha lámpával som találnánk olyan embert nálunk, a ki könyveket olvas B a hétköznapi látkörön felülemelkedik. Hiszen ami az intenzivebb műveltséget illeti, mi is nem egy izben mutatunk rá társadalmunk ama gyengéjére, hogy a műveltség külső formáit gyakran összetéveszti annak lényegével. De ez nemcsak a mi hibánk, ez a mai kor hangulata és közös gyarlóság, mellyel nagy Magyarországon mindenütt találkozunk. De hát ne essünk túlzásokba. Az átlagos műveltség a különösen a kisvárosi társadalom műveltsége az utóbbi két évtized alatt óriási lépésekben haladt előre. Sokszorosan nagyobb a mai nemzedék szellemi tőkéje, mint volt a régió. Egyes néposztályokra különösen áll ez. A mai iparos és kereskedő utolérhetetlen magasságban áll 25—30 év előtti társai felett s a szellemi munkával foglalkozók osztálya is oly kiváló értelmi színvonalra jutott, hogy a művelt nyugat bármely állambeli intelligenciájával versenyezhet. De hát persze mi kisvárosiak nem tudjuk a mi szellemi tőkínket kellőleg érvényre juttatni s nem vagyunk elég nagyképűek ahhoz, hogy fővárosiasan bánjunk el a mi közéletünk eseményeivel. A mi intelligenciánk, ha összejön a kaszinóban, vagy egyéb helyen, szellemi munkája után szórakozást keres és nem azért jön össze, hogy komoly disszertációkba bocsátkozzék. Megteszi ezt is, mikor annak helyo és ideje van. A kisvárosi élet ugy hozza magával, hogy naponként beszámoljunk egymásnak viselt dolgainkról. Ezek a »pronihil« beszélgetésnek a legkedvesebb tárgyai, mert legtöbbször mulattató tréfával vannak fűszerezve. Hova ia fajulna el egy ilyen kis társadalom, miut a miénk, ha folyton nagyképű fontoskodással savanyítaná az életet? De különösen hová lettünk volna már rég, ha üres nagyképüsködés akarna a társadalomnak utat és irányt szabni. Van azonban minekünk egy nagy fogyatkozásunk, olyan, mely a társadalom egységét csakugyan gyengíti és legfőbb oka annak, hogy nem támadhat erős közvólómóny. Erre a hibára mutassunk rá s ismerjük el, hogy az a mi legnagyobb hibánk, hogy kicsinyes személyi ellentétek egy s más dologban napirenden vannak folyton és a személyes érdekek harcában a közjó szenved rövidséget. Küzdjünk vállvetett erővel azon, hogy társadalmunk vezérelemei közt létrejöjjön az összhang ; hogy személyes sérelmeit feledje el kiki, midőn a közérdek kívánja áldozatát. S ha ezt elértük, akkor nem kell Összefont karokkal sopánkodnunk közéletünk stagnációja fölött. A Z. G. E. közgyűlése. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület augusztus hó 14-én Hertelendy Ferenc elnöklete alatt tartotta rendes óvi közgyűlését Keszthelyen, a városháza nagytermében. A közgyűlés György Endre földművelésügyi miniszter leiratát, amellyel hivatalba lépését tudatta s az egyesület támogatását kérte, irattárba tenni rendelte s kimondta, hogy a kormánnyal minden érintkezést megszakít; tehát a jövőben érkezendő leiratokat is minden intézkedés vagy válasz nélkül irattárba téteti s a minisztériumtól semmiféle támogatást nem kór ős nem fogad el. Báró Putheány Géza megjegyezte, hogy vannak olyan ügyek, amelyek a kormánnyal való érintkezést a nép érdekében szükségessé teszik és sokaknak existentiális érdekeivel függnek össze. Ezért ha a közgyűlés el is határozza azt, hogy a kormánnyal nem érintkezik, nem tartaná következetlenségnek, ha az egyesület a minisztérium szakosztályaival való érintkezést fenntartaná. Koller István a kormánnyal való minden érintkezést meg kíván szakítani s ugyanezen értelemben szólalt fel Nedeczky Jenő. Amikor — úgymond — elhatározzuk, hogy a miniszter leiratát egyszerűen félretesszük és a mostani kormánynak segédkezet nem nyujtunk, attól sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem kérünk, ezzel kifejezzük megvetésünket. Akivel szemben pedig erre az álláspontra helyezkedtünk, attól