Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-09 / 28. szám

8 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. junius 25. több ember meg is halt. Mindenki eső után sóhajtozott, de csütörtökig nem mutatkozott a láthatáron felhő, nem mozdult egy falevél sem s az izzó levegő rezgett a háztetők felett. Csütörtö­kön délután őjszaknyugat felől sötét felhő kere • kedett csendes morgással. Délután 3 és 4 óra között szép csendesen megeredt az eső, amely mind sürübb lett s 4 óra után erősen zuhogott. Majd foszladozni kezdtek a felhők s kivillant a nap. Hat óra felé azonban két felhő találkozott a fejünk lelett; néhány percig valóságos cyklon rohant át a vidéken, amely fákat tördelt s a jégszemekkel kevert záport hajtotta maga előtt. Zalaegerszeg határában kevés jég volt. András­hidán, Vorhotán, Teskándon, Hóttón már na­gyobb kárt okozott; erőaebb volt a jégeső Bucsuszentlászlón ós nagy vihar volt Söjtörön is, de ott kevés jég esett. Jeget jelentettek Nagylengyelből is. Csütörtök óta az idő hűvö­sebbre fordult, a láthatár többnyire felhős. Tapolczán folyó hó 6-án este 6 ós 7 óra között nagy vihar volt óriási jégesővel, mely a szőlők­ben és veteményekben nagy károkat okozott. A jégeső mogyoró és dió nagyságú darabokban mintegy 5 percig sűrűn hullott alá. Egy asszony, akit a szabad uton ért a vihar, a jégverés kö­vetkeztében súlyos betegen fekszik. — Jégverés­ről és vihar okozta károkról kaptunk hírt Keszt­hely környékéről. Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Vonyarcz, Páhok, Rezi, Szántó községek hitá­rában sok a kár. A zalaszentgróti járásban ugyancsak 6-án erős vihar s helyenként jég is volt. Táncmulatság. A zalaegerszegi szabómunkások, bőrmunkások ós famunkások szakegyletei népes mulatságot tartottak folyó hó 2-án a kaszaházi kertben. Délután 4 órakor a Rákóczy-induló hangjai mellett vonultak ki a tagok a szépen feldíszített, giurlandokkal és díszkapuval ékesített kertbe. A közönség szép számban vett részt a mulatságon. Tombola is volt, amelyen értékes tár­gyakat játszottak ki. Bevétel volt 380 korona, kiadás 180 korona. Felülfizettek a kővetkezők: bái-ó Solymossy Ödön 20 K, dr Hajós Ignáo 3 K, Schwarez Simon, özv. Paál Józsefné, Kucsera Antal, Kummer Gyula 2—2 K, Szántó Rudolf 1-80 K, Vathy Jenő 1-40 K, Gruber Mariska, Vörös János, Szőke József, Máler János, Simon István 1-20—1-20 K, Unger Antal, Feili Béla, Dáni András, Fendrik József, Fenyvesi Simon, Weinberger Jakab, Rosenthal Gyula, dr Halász Vilmos, Kovács Gyula, Klein Sándor, Borbély György, Klein Pál, özv. Kesseldorfer Mihályné, Léránt György, Lendvay László, Jády Károly, Háry József, Dömötör János, Magyar József, Löwi Gyula, Horváth Zsigmond, Zéger Lajos, Afreány János, Hollósy Ferenc, Horváth János, Stern Pál, Varga István, Kohn Jenő, Vathy György, Joós Lajos, Weber Mór, Veszely Dávid, Hochberger Sándor, Sipos István, ifj. Horváth Sándor, Lovonyák Antal, Nagy Gáspár, Kováts Koloner György, Cseh Károly, Jóna Sándor, Peleska József, Kondor Gergely, Balasa Péter, Veresek József, Vineze József, Pausa Kálmán, Ratkovics Ferenc, Varga Miklós, Varga János, Gampel István, Lancz János, Pataky Ferenc, Lendli Gyula, Bencze Ferenc, Farkas József, Doma János, Horváth József, Janzsó Sándor, Tóth István, Maray József, Ruzsics József 1—1 K, Haász Katica, Kakas Ágoston, Kohn Dávid, Simon Erzsike, Nagy Gyula, Lakatos István, Vizlendvay Mihály, Stern Mór, Szommer Gyula. Cseh Róza, Polák" Vilmos 60—60 f, Gecsovics István, Ellenbogen Emma 50—50 f, Löwi Lina, Kohn Mariska, özv. Hárich Béláné, Engelhardt Sándor, Hirschl Géza, Tischlér József, Hollósy György, Braun Ignác, Lövi József, Pukk Lujza, Halassy István, Janzsó Sándor 40—40 f, Végh Gyula, Farkas Antal, Dankovits Jánosné 20—20 f, Horváth Sándor 10 f. — A felülfizetésekért ezúton mond hálás köszönetet a mulatság ren­dezősége. Harisnyagyár Sümegen. Eitner Zsigmond orsz. képviselő egy életre való tervvel foglalkozik: Sümegen harisnyagyárat akar létesíteni, amely­ben egyelőre 50 leány találna kenyérkeresetet, később azonban az üzem jobban kiterjeszthető lenne. Tudvalevő dolog, hogy Ausztriának leg­nagyobb behozatala van szövött árukban, ame­lyekért sok milliót kap. Érdemes tehát oly ter­vekkel foglalkozni, amelyek a milliókat itthon tartják. Ahol elég munkaerő és villamos áram áll rendelkezésre, a nép a női kézimunka révén szép keresetre tehet szert, különösen ha a tár­aadalom is segítő kezet nyújt. Sümegan minden tényező meg van ahoz, hogy a harisnyagyár létesülhessen, amelyet még ez év őszén üzembe akarnak venni. Beteg cigányprímás. Horváih Jóskától, a zala­egerszegi cigányprímástól kaptunk levelet. Lipi­ken van, ahol hat hétig kellene maradnia, hogy meggyógyuljon. De elfogyott a pénze. Kéri a közönséget, hogy adományaival támogassa ős tegye lehetővé egészségének visszaszerzését. Cime : Horváth József zenekarvezető, Lipik. Adomá­nyokat a szerkesztőség is készséggel közvetít. Betörés. Nagykanizsán a Weiss ós Ledofszky cégnek a városház épületében levő üzletébe fényes nappal betörtek. Az ismeretlen tettesek az udvari pincelejáraton át mentek az üzletbe s a kézi pénztárból 5—600 K pénzt vittek el. A pince­lejárat közvetlenül a rendőrlaktanya mellett van. Ismét az automobil. Györkös Ferenc gyertyá­mosi gazda a hegyről kocsin tért haza. Az uton egy automobil jött vele szembe. A pöfögő masinától a lovak megijedtek s a kocsit felfor­dították. Györkösnek a karja eltörött. Katonavilág Tapolczán. Megírtuk, hogy Tapolca vidékén egész julius hónapban nagy katonai gya­korlatok lesznek. 15-éig a pécsi 19. ós 20-ik honvéd gyalogezred, 15-ike után a székesfehér­vári honvéd gyalogezred fog Tapolczán tartóz­kodni, ahol most sok a katona, élénk az élet. Ott tartózkodik a székesfehérvári honvédzenekar is, amely nem csak a holtra fáradt katonáknak, hanem a hűselő cibileknek is gyönyörűséget szerez. Hogyan bánnak el a munkásokkal. Egy kame­nicai ügynök Mária-Radnán sok oláh munkást szerződtetett Rotschild kamenicai fakereskodő részére. A szegény oláhok kaptak az alkalmon s a felajánlott nyomorult bérért csapatostól jöttek vasúti talpfákat faragni a kamenicai erdőkbe. Az ügynök egység árak szerint kötött szerződóst s a tudatlan oláhok csak itt vették észre, hogy keresményük élelemre sem elég, nemhogy haza küldhettek volna valamit. Hnrmincan beállítot­tak tehát a csáktornyai főszolgabíróhoz, hogy toloncoltassa őket haza, mert az utolsó garasból is kifogytak. Kívánságukat teljesítették. Száz esztendőt élt. Gyenesdiáson meghalt Somogyi Erzsébet, aki épen egy évszázadot ólt. Azt irják róla, hogy 50 esztendeje minden nap egy karaj kenyeret ós egy termetes pohár bort reggelizett és a legjobb egészségnek örvendett. Szentül meg volt győződve, hogy a bor a leg­jobb életelixir. Tessék most már az antialkoho­listáknak néhai Somogyi Erzsébet híveivel el­hitetni, hogy a bor gonosz ital, amely megrövi­díti az életet. A nádpipa. Ahogyan az öregek csinálják, azt utánozzák az aprók is. A felügyelet nélkül ha­gyott gyermekek pipát csinálnak maguknak s szívják a szárogatott fűzfa levelet. Kővágóeörsön három kis fiu is nádpipára gyújtott s egy széna­kazal tövében vigan fújták a füstöt a levegőbe. Az egyik gyermek megégette a száját s eldobta az égő nádat. Ettől tüzet fogott a széna, majd a ház is. A lakosság a szélcsendes időben loka­lizálni tudta a tüzet; három szegény család tulajdonát képező ház azonban teljesen elégett. A hegypá3Ztor biine. Ivüne György a nagy­réosei Ádám hegyen szőlőpásztor. A fizetőse nem valami nagy, nem jut belőle italra, amely­nek Küne már hivatalánál fogva nagy barátja. Ugy segített magán, hogy álkulcsot szerzett Németh Gábor pincéjéhez és szorgalmasan lejá­rogatott. Társai voltak Csizmadia Antal és fia. Németh Gábor észrevette a bor fogyását és lesbe állott. Éjfél körül jelentkeztek is a tolvajok. A gazda a szomszédból hamarosan segítséget hozott s a három jómadarat elcsípte. A kiskanizsai bucsu. Mult vasárnap zajlott le a kiskanizsai bucsu. Jó mulatság esett, amely­ben a bicskának is szerep jutott. Göncsics György és Benoze Ferenc nagyot riantak a nagykorcs­mában. Nem volt egymás ellen haragjuk, mégis összevesztek. A szerencsétlen Módi Ferenc meg­kísérelte őket kibékíteni. A két veszekedő ki is bőkült, de nem Módi Ferenc örömére, akit alaposan összeszurkáttak. Szaporodik a fogas. A Balaton partról irják, hogy a halászati társaság a fogas ős süllő mesterséges szaporítása által a halállományt tetemesen emelte s a Balatonban különösen ez a halfaj erősen szaporodik. Reményünk lehet tehát, hogy a jövőben mi is kapunk balatoni halat. Elsodorta a patak. A Diszel községen keresztül folyó Eger patak partján játszadozott Pintéi­József másfél óves kis leánya. A szülők arattak a mezőn, a falu néptelen volt. Minden épkézláb ember a földeken dolgozott, osak néhány gyer­mek ődöngött a házak körül. Pintérék kis leány­káját felügyelet nélkül hagyták s a gyermek a patak vizének loosogásában gyönyörködött. Apró lábaival csobogott a vízben, míg egyszer meg­botlott s a sebes folyó elsodorta. A leányka meg­fulladt s csak másnap találták meg messze a községtől, ahol a víz egy sekélyebb helyre vitte. Részegen a halálba. Rieg József kővágóeörsi ember hajósmuukával kereste a kenyerét, meg az italát, amelyre sokat költött. A mult szerdán is berúgott s részegen beleült egy kis csónakba, hogy átevezzen a Balaton túlsó partjára. Az apró jármű a részeg ember dülöngólősétől fel­fordult ós Rieg a Balatonba fulladt. Holttestét másnap Tihanynál dobta ki a viz. Útonállók. Lak József és felesége diszeli lako­sok békésen ballagtak a Hegyesd felé vezető uton. Egyszerre eléjük toppant nyolc sáskai legény ós megrohanták őket. A férfit igyekeztek ártal­matlanná tenni, az asszonyt pedig földre teperni. Lak József nagy nehezen kiszabadult támadói közül ós feleségének segítségére sietett. Az asszony a földön fetrengett és Hofman Imre a száját igyekezett betömni. A legények aljas céljukat nem érték ugyan el, de a házaspárt kirabolták s elvittek tőlük 65 koronát. A megtámadott házaspár végre futva menekült; az asszony Diszelbe, a férfi Tapolczára ment. A csendőrség összefogdozta a díszes társaságot. A legények beismerik ugyan, hogy a dulakodásban részt vettík, de tagadják, hogy raboltak volna. Hor­váth József kővágóeörsi lakost vádolják a fel­bujtással, aki Lakúénak ellensége. A vizsgálat folyik. Meglepetés- Ugy éjfél tájban hangos kurjon­gatás zavarta meg a Kisfaludy-utca lakóit. Valaki éktelenül hamis hangon énekelte János vitéz nótáit. Utóbb pedig torka szakadtából tüzet kiabált. Aztán elhallgatott, várva a riasztó kiáltás hatását. Ez csakhamar meg is nyilvánult. A kiabáló fájdalmas hangon könyörögve kórt valakit, hogy elég az ütlegből, ne bántsa. A csendháborító futásban keresett menedéket. Mének kiosztása. A m. kir. állami méntelepek ménanyagának osztályozása, illetve selejtezése a f. hó folyamán történik meg ; és pedig a hozzánk legközelebb eső Bábolnán julius 17-őn, Palinban 20-án s Nagyatádon 21-én. A kiselejtezett, de tenyésztésre még alkalmas mónek a helyszínén nyomban el fognak adatni. A koldusasszony. Özv. Garai Józsefné házról­házra koldulva tengette életét. Annyija sem volt már, hogy egy zugot szerezhetett volna, ahol kipihenhesse zaklatott életének nagy fáradalmait. Istálókban, padláson, legtöbbször a szabadban puszta földön töltötte az éjszakát. A mult héten egy padlásra mászott fel, ahonnét leesett s össze­törte-zuzta magát. Kinek van igaza. Hegyi Fereuenó a piacon föl-alá járva bevásárolt. Nagy lévén a meleg, magával hozott nagykendőjót azzal a kéréssel adta át egy állandó piaci árulónak, hogy vigyázzon rá, amig bevásárlásait elvégzi. Mintegy 1 1/ í óra múlva megszólít egy embert s kéri a kendőjót; oz mit sem akart arról tudni s azt hajtogatja, hogy neki nem adta. A dolog a rendőrség elé került, a hol most annak a kérdésnek a meg­állapításával foglalkoznak, hogy kinek adta Hegyinó a kendőjét. Gondatlan cseléd. Egy uri háznál a cselédre bizták a család legifjabb csemetéjét, a kis angyal arcú bébőt, hogy játszék vele a szobában. A kis ember az ablak párkányára akart feljutni, hogy onnan nézegethesse a járó-kelőket. Hosszas rimánkodásra felültette a cseléd, de nem ügyelt kellőkép rá, mert a gyermek kihajolt uz abla­kon ós kiesett az utcára, Szerenosére nagyobb baja nem törtónt. A betegsególyző pénztár hátraléka. Panaszt tett a helybeli kerületi betegsegélyző pénztár az alispáni hivatalnál, hogy a kerületébe tartozó községekben lakó tagjai tagdíjjaikkal oly nagy mértékben elmaradtak, hogy ennek következté­ben a pénztár hivatásának s elvállalt kötelezett­ségének eleget tenni képtelen. A vármegye alispánja ebből kifolyólag utasította az I. fokú hatóságokat, hogy ezen hátralókokuak behajtá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom