Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-15 / 42. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 október 15. IBW

'"

" •

msiLUULIl

J. ' ' I «8BW

— 42. szám. Előfizetési díj: Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. YEI HIRLAP Megjelenik minden vasárnap. Mult, jelen, jövő. December 19-ikéig ismét a bizonytalanság kétségei között lebeg Magyarország. A képviselőket a király újra szabadságolta, hogy azalatt a bécsi politika puhitgathassa a nyakas vezéreket. A sokszoros elnapolásra az ország azzal felel, hogy mindig jobban tömörül s a hályog most már végleg lehűlik a szemekről. Harmincnyolc esztendő után megtudjuk, hogy a kiegyezésnek nem az volt az értelme, mint amely értelemben a nemzettel elfogadtatták. Mi a paritás alapján állottunk, de Bécsben ezt a paritást ugy magyarázzák, mint az almát osztó gyermek : igazságosan felezek, de az enyém a nagyobbik fele. A mi közéletünk tele van alkotmányjogilag érthetetlen jelenségekkel, amelyek mind a nem tisztázott fogalmaknak, a szembekötősdi játéknak következményei. A kiegyezési tárgyalások történetére a mai küzdelem vet csak igazán világot. Hiányzott azokból az őszinteség. Bécsben a magyarok nyugalmát és hűségét akarták biztosítani; a magyar államférfiak az abszolutizmus ellen fegyvert akartak szerezni, de mindkét fél arra gondolt, hogy a kiegyezést csak a szükség diktálja, nem a király és a nemzet közti egyetértés. Bécsben azonban nem felejtették el 1848. április 11-ikét, amikor a szentesített magyar törvények ellen már készen volt az utasítás a horvát bánhoz sazl867-iki kiegyezést is ugy értelmezték, ugy alkották, hogy a magyarok csak addig alkotmányoskodhatnak, amíg a játék nem kényelmetlen. A magyar politikának 1867 óta tulajdonképpen mindig elég volt a jogfentartás s ezért a legerősebb alkotmányjogi összeütközéseket is formulákkal, deklarációkkal és nem intézmények létesítésével, vagy nemzeti irányban való fejlesztésével intézték el. Kormányaink kénytelenek voltak megelégedni azzal a szűkre szabott belügyi és közgazdasági térrel, amelyet tevékenységüknek a fejedelmi akarat és a bécsi politika, vagy osztrák érdekek, vagy az összbirodalmi eszme szempontjából kijelölt. Egy s más téren haladtunk előre. A kormányok teljes erővel dolgoztak olyan reformokon, amelyeknek nem nem állta útját a bécsi parancsszó. A mézes madzag a szánkban volt folytonosan. De államiságunk teljes kifejlesztése, nemzeti önállóságunk megszilárdítása, gazdasági érdekeink biztosítása felé csak ugy haladhattunk, mint a teherrel megrakott szekér kötött kerékkel, meredek hegyi uton. A magyar közéletből hiányzott az egészséges radikalizmus, hiányzott az őszinteség. Azok az államférfiaink, akik beleláttak a kohóba, amelyben a magyarok sebeire orvosságot kotyvasztottak, opportunisták voltak. Meglehet, hogy teljes jóakarattal és hazafias meggyőződéssel dolgoztak mindig azon, hogy végleg eltemessék a gravámen politikát s kikerüljék az összeütközéseket, mert a nemzetet féltették ennek következményeitől. De ez a politika, amelynek hatalmas többsége volt Magyarországon, mérges kelevényt támasztott, amelyet nem lehet banyavirággal meggyógyítani. Az évtizedeken keresztül lekötött, a közélet mezejéről félretolt energia felszabadult; a megalkuvás szelleme meghátrált a radikális nemzeti irány előtt, a ma története pedig megcáfolja négy évtized jóhiszeműségét; csalódássá változtatja ősi alkotmányunk sérthetetlenségébe vetett hitet; lerombolja a nemzetileg egységes, politikailag teljesen független, gazdaságilag hatalmas magyar állam kiépítéséhez fűzött reményt s önvádat szül a szíveinkben azért, hogy hőseink sírdombjai felett feledést és bocsánatot fogadtunk s örömtüzeket gyujtottunk. A ma története bebizonyítja, hogy hazugságokból táplálkoztunk; az alkotmányos élet fényében csillogtatott visszavonás parancsolt s erőink le vannak kötve, karjaink meg vannak bénítva és évszázadok küzdelmei után csak odáig értünk, hogy a parancsszónak más a formája, de nem változott a tartalma. A szókimondástól és őszinteségtől való félelem beleette magát a közéletbe épugy, mint a személyeskedés, a gyanúsítás. Egyik oldalon a feltétlen megalkuvás, a másik oldalon a feltétlen ellentmondás küzdött egymással. A középutat most keressük s a képviselőház — Andrássy Gyula határozati javaslatának elfogadásával — meg is találta. A méltóságos főrendek azonban az őszinteséget még mindig csak milligrammokkal mérik s illatos olajjal kenegetik a múmiát. Mária Terézia korában fáradhatatlan buzgalommal folyt főuraink elnémetesítése. A második generáció már leborotválta a bajuszát és hajporos parókát viselt a magyar mentéhez ; a következő a mentét is levetette s teljesen az udvar befolyása alá került. Nyelvét elfeledte s magyarországi birtokainak dus jövödelmét Bécsben költötte el. A legjobb esetben nemzetközi vándor lett, aki a hazájának legalább nem ártott közvetlenül. De megjött az apostol: gróf Széchenüi István, aki bebizonyította azt, hogy a hálátlanság nem dicsőség. És főuraink visszafelé is megcsinálták az utat: újra magyarok lettek. Lelkesedéssel, hazafias örömmel láthatjuk, hogy a nemzeti ügy lelkes harcosaivá lesznek, akik nem az udvar fényében s a kegy megalázó leereszkedésében keresik a dicsőséget; nem a reakció engedelmes szolgái, hanem a népjogok előharcosai. És mikor hozsánnázunk, hogy a születési arisztokráciát visszahódította a nemzet, szomorkodnunk kell afelett, hogy a szellemi aristokráciát meghódítja magáaz udvari kegy. Költők és tudósok mézbe mártott szavakkal állnak szembe a magyar arisztokrácia kuruckodásának, amelyet bankárok, jeles közgazdák és nagynevű indigénák, nagybirtoku főnemesek és nagyrangu udvari méltóságok segítségével törnek meg. A költő nem szabadságdalokat énekel, A radio-activ Schmidthauer-féle = keserűvíz, reggel fél pohárral használva jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztííó, mint ivó kúra Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. Az első magyar ásványvíz, amelyben RÁDIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegekben. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Mai számunk 10 oldali