Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)
1905-07-09 / 28. szám
2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1905. julius 9. totta fel. A képviselőház a törvény ellenére elnapolva van és igy újra a vármegyékre hárul a feladat, hogy ezer éves alkotmányunkat megvédjék s imádott hazánknak megtartsák azokat a jogokat, a melyeket őseinktől örököltünk, s a melyeknek csorbítatlanul való átadása utódainknak szent kötelességünk. Itt az idő, midőn a nehéz küzdelemben minden hazáját szerető magyarnak ki kell venni részét, bogy visszaszerezhessük mindazt, mi hazánkat Isten és ember törvényei szerint megilleti. A törvényhatósági bizottsági tagok, vármegyei tisztviselők az értekezlet megbizásából fel lettek szólítva, hogy a »Szövetkezett ellenzékhez* tartoznak-e? Azonban miután az alkotmány minden magyar ember kincse, úgy annak megvédése mindnyájunk kötelessége, evégből felkérem a vármegye lakóit, bogy az e hó 11-ikén Zalaegerszegen, a Korona vendéglőben délután 6 órakor tartandó »Szövetkezett ellenzéki* értekezletre minél számosabban jelenjenek meg, aki pedig a megjelenésben gátolva lenne, úgy kérném, bogy egy levelező lapon tudassa, bogy a ^Szövetkezett ellenzékhez* tartozik-e? és ezt kérném Bosnyák Géza Misefa, u. p. Nagykapornak cim alatt megküldeni. A polgárok hazaszeretete képezi az ország szabadságának talpkövét. Jó szerencsében hazafinak lenni nem nehéz feladat, azonban a balszerencse csapásai között és a jövendő bizonytalansága mellett a hazaszeretetben meg nem inogni, magasztos polgárerény. S legyen jelszavunk Kossuth Lajos következő mondása: z> Ha tűrni kell, tűrni fogunk, ha várni kell, várni fogunk, nem elbizakodva, de nem tétlenül, hanem őseink szent hagyományát, utódaink elidegeníthetetlen örökségét visszaköveteljük.* — Bosnyák Géza, az értekezlet előkészítő bizottság elnöke. * » * Eitner Zsigmond orsz. képviselő az egyesült ellenzék megbizásából a következő indítványt terjesztette a törvényhatósági bizottság elé: a) Báró Fejérváry Géza, ugy minisztertársai iránt bizalmatlanságát fejezi ki. b) Az országgyűlés által meg nem szavazott adókat, újoncokat az alkotmány alapelvei és a törvény világos rendelete szerint a vármegye be nem szolgáltatja. c) Megtagad a vármegye minden törvény ellenére vagy a törvény mellőzésével teendő cselekményeknél való segédkezóst s ezért ugy saját összes tisztviselőinek, valamint a hatósága alatt álló városok és községek minden rangú tisztviselőinek ós alkalmazottainak meghagyja: 1. hogy állami adót, illetéket be ne szedjen, még önkéntes fizetéseket is el ne fogadjon, ilyeneket ne kezeljen; 2. hogy a hadsereg bármely szervének kiegészítéséhez, ujonook bármi módoni szedéséhez, a fegyveres erő bármely tagjának behívásához segítségét, közremunkálkodását tagadja meg ; — amely utasítás szigorú betartását a törvényhatósági bizottság nemcsak felügyeleti jogánál, hanem tisztviselőinek kipróbált hazafiasságánál fogva is elvárja és ép ezért kimondja : d) A fentebbi meghagyások teljesítésének szigorú ellenőrzése céljából egy 40 tagu bizottságot választ, amely bizottság önmaga választja az elnökét, jegyzőjót s amely bizottság köteles legalább is addig, mig a jelen alkotmányellenes kormányzat tart, minden hó első hétfőjén a megye székhelyén összegyűlni s amely bizottságnak a megye alispánja ós főjegyzője hivatalból tagja; ezen bizottságnak tagjai egyrészről feljogosíttatnak s utasíttatnak szigorúan s a közigazgatás minden vonalán személyesen ellenőrizni, hogy a fenti meghagyások betartassanak, másrészt a bizottság másik főfeladatát képezi, hogy a vármegye mindazon tisztviselőinek s alkalmazottjainak, akik a jelen határozat, ugy ősi alkotmányunk ós szent törvényeinken alapuló cselekedeteikért a hatalom birtokosai részéről akár fegyelmi eljárás, üldözés vagy anyagi kár szenvedésében részesülnének, ezek részére a teljes elégtétel megadásáról gondoskodjék. e) Végül s előre utasítja a törvényhatóság alispánját, hogy amennyiben az alkotmányellenes minisztérium bármely tagja hivatalba lépését ezen törvényhatóságnak bejelentené, az illető miniszter eljárása iránti megbotránkozásunk jelekóp ezen átiratot a törvényhatósági bizottság elé ne terjessze, hanem azt a törvényhatóság utasítá»ára való hivatkozással egyszerű átirattal a miniszternek küldje vissza. Eitner Zsigmond indítványát az állandó választmány tegnap tárgyalta. A választmány ülésén Hertelendy Ferenc főispán elnökölt. Az ülás megnyitása után Árvay Lajos főjegyző felolvasta a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó kérvényt ós az indítványt, továbbá Pest ós Zemplénmegyók átiratait. Eitner Zsigmond indítványát pontonként tárgyalta a választmány. Vita fejlődött ki arra nézve, hogy a póttartalékosok behívásának közvetítését a vármegye megtagadhatja-e? Berger Ignác az indítvány azon részét, hogy a behívást a közigazgatási tisztviselők tagadják meg, kihagyatni kérte; az állandó választmány azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a behivás megtagadása a vármegyének jogában áll s az eredeti szöveget fogadta el. A kiküldendő bizottság tagjainak száma Eitner Zsigmond indítványára 40-ről 60 ra emeltetett. Szily Dezső figyelmébe ajálja a választmánynak, hogy a tisztviselők sérelmeiért nyújtandó elégtételt határozottabban kellene kifejezni, vagyis gondoskodni kellene arról, hogy a tisztviselők javadalmai biztosíttassanak. A kiküldendő bizottság kötelességóvó tétetett, hogy erre vonatkozólag tervezetet dolgozzon ki. Az utolsó bekezdést Eitner Zsigmond azon indokolással, hogy a kormány hivatalba lépését tudató leiratok a szeptemberi közgyűlés elé terjesztetnek s a vármegyének módjában fog állni akkor Ítéletet mondani, törölni kérte, illetve visszavonta, amihez a választmány hozzájárult. A vármegyék jogai. A vármegyék a politikai válság napjaiban érvényt akartak szerezni annak az évszázadokra visszanyúló hagyománynak, hogy az önkormányzat az alkotmány bástyája, amely vészes, viharos időkben megvédelmezi minden támadástól a magyar alkotmányt. A vármegyék olyan határozatokat hoztak, amelyekkel első sorban elvi álláspontjukat hangsúlyozták; kifejezést adtak aggodalmuknak és bizalmatlanságuknak; másodsorban pedig saját tisztviselőikkel rendelkeztek, eltiltván őket a meg nem szavazott adók behajtása és újoncok kiállítása körül való közreműködéstől. A felzaklatott közvélemény nagy lelkesedéssel fogadta a vármegyék határozatait, de abban a meggyőződésben élt, hogy csak elvi kijelentésekről, olyan utasításokról van szó, amelyek csak papiroson maradnak, mert arra, hogy a vármegyék határozatai a gyakorlatban is érvényesüljenek, nem kerülhet a sor. Abban a meggyőződésben éltünk, hogy alkotmányos életünkben bekövetkezett zavarnak meg kell szűnnie, mielőtt móg az ellenállásra tényleg rákerül a sor ós elég lesz az egész ország közvéleményének egyhangú megnyilatkozása ahoz, hogy az erőszak fegyvereit hüvelybe kényszerítse. Ugy hittük, ugy voltunk meggyőződve, apáinktól ugy kaptuk örökségül azt a hitet, hogy a vármegyének jogában áll nyilatkozni arról, hogy a kormányzat irányát üdvösnek, alkotmányosnak tartja-e és jogában áll tisztviselői felett rendelkezni oly értelemben, hogy amit a vármegye törvényellenesnek lát, annak teljesítésétől őket eltiltsa. Ezt a tilalmat azonban mindenki csak A hőség. Tikkasztó augusztusi délután Rosenkranz Náthán, a gazdag bankár, a kert fáira akasztott függő hintában feküdt és ke3erervesen nyögött. — Valóságos afrikai hőség! — Igen „afrikai" — válaszolá titkos örömmel Szerén leánya, aki mellette ült. Ennek meg volt a maga jelentősége . . . Szerén tizenkilencedik születés napja felé közeledett, s e veszélyes korban ismerkedett meg Németh Ödön doktorral, a híres fiatal Afrika utazóval, kinek a tropikus hőségtől meglágyított szíve egészen elolvadt a szép leány közelében . . . De nem tagadható, hogy Szerén is jól érezte magát az „egyenlítői hőség" mellett. Papája ezt már régen gyanította és félni kezdett. Nem kifogásolta ugyan a kellemes külsejű ós modorú fiatal tudós személyét, csak hivatása nem tetszett. Halálos ellensége volt a hőségnek, mely mindig agyongyötörte jóltáplált testét. Azért, ha csak valaki említette is előtte az „Afrika" szót, CBak ugy csurgott róla az izzadtság, mert önkéntelenül is az afrikai vidékekre gondolt. Ily előzmények után az aggódó apai szív nem hitt oly családi boldogságban, midőn a férj az évnek legnagyobb részén át felfedezői uton van és a többek közt a néger nőkkel való folytonos érintkezés folytán m5g a jó Ízlését is elvesztheti. Erről ő is tudott volna egy nótát fújni. Az ő felesége is nagyon aggódott utána, ha „halaszthatatlan üzleti ügyekben" járt el és egyszerkétszer későbben jött haza éjjel- Másnap reggel azután volt mit hallania. Rosenkranz úr okos ember volt, magába fojtotta megbotránkozását és hallgatott. Hisz egy magyar királyi operaházi ballerina valósággal téli bundába van burkolózva egy afrikai kongó néger nőhöz képest! . . . Egy gyenge célzással, esetleg nyílt kikosarazással könnyen kiragadhatta volna jólnevelt leányát az „egyenlítői hőség" közeléből, ha . . . Ez a „ha" azonban nagy úr volt. Tudniillik, ha az a fiatal tudós nem épen testi, lelki jó barátjának fia lett volna. A fiatalembernek elutasításával egyszersmind annak apját is megbántotta volna. Ezt pedig nem akarta a szivére venni. Ügyes kémkedéssel megtudta, hogy Németbék valahol a Kárpátokban fognak üdülni, azért elhatározta, hogy ő pedig a Balaton pariján fogja a nyarat tölteni. A nagy távolság miatt tehát nem kellett előre nem látott veszedelmektől tartani. Rosenkranz úr móg itt is nagyon jól vigyázott leányára. Folyton maga körül foglalkoztatta, mert tudta, hogy az ily szerelmes szívnek az a legjobb tápláléka, ha édes semmittevésben elmerenghet ós álmodhatik. A délutánok folyamán Szerónnek mindig fel kellett olvasni apjának az újságokat. Ma Rosenkranz úr már hallotta az „országgyűlés" rovatát, s épen a „külföldnél" tartanak. — Németország legújabb vívmányai az afrikai gyarmatügyi politikában . . . — Az Isten szerelmére Szerén, csak ezt ne ... hisz háromnegyed részben az ember úgyis Afrikában gondolja magát. Azt akarod talán, hogy megbolonduljak? Más valamit olvass, mi van még azon a lapon? — Semmi papa, csak a vonal alatt egy új regény . . . — Nem bánom olvasd fel azt . . . — Egy perzselő napsugár . . . regéuy . . . irta . . . — Óh, hogy a ... jaj végem van ... még a vonal alatt is perzselő napsugárral kínoznak . . . Fordíts . . . Szerén engedelmeskedett ós a másik oldalon kezdett olvasni:
