Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-26 / 9. szám
XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 február 26. RWWIM-II~HTJ-I H |I "' | ptnraniff » 1' y W ii wj »i«I«ncirir>tifiT]iimiiMi H HÍM •mi' Mmm i uniiiMiinin ii m ii i —111 Előfizetési dij : Egész évre . 10 IÁ — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza AL A VARMEGYEI Politikai és társadalmi hetilap. — Klegjelenik 1 R L A P minden vasárnap. Átmenet. A szabadelvüpárt megbukott s a kormány lemondását a király elfogadta. Az egyesült ellenzék választott a háznak elnököt és alelnököket s ma még tömör többséggel és egyértelműséggel az egész vonalon mellőzte a kisebbséggé devalválódott szabadelvüpártot. Hiszen eddig rendben volnánk. A bukott pártnak, a bukott kormánynak nem szokás a hatalomból juttatni s a győztes ellenfél átveszi a kormányt, a hatalmat, a vezetést. Ez a parlamentáris rendszernek legelemibb és minden alkotmányos államban időnként megismétlődő esete. Ez a váltógazdaság, amelyet ellenzéki oldalon annyit hangoztattak a szabadnlvüpárt uralma idejében. Ettől a váltógazdaságtól várták sokan Magyarország újjászületését. Az uralkodó pártok felcserélődésétől nem csak uj kormányzati rendszert, hanem nemzetibb közjogi berendezkedést is reméltek. És most ott állunk, hogy a győztes ellenfél a többséget megillető hatalmat sem tudja birtokba venni, nemhogy programmját megválósíthassa. XJjra oda értünk ahoz a falhoz, ahonnét már sokszor kellett keserűséggel visszafordulnia a nemzetnek. Hogy mik az akadályai annak, hogy a koalíció, mint jogosult többség a kezébe vehesse az ország kormányzását, ma még kevesen tudják. Valószinü azonban, hogy a szabadelvű kormányoknak azt az álláspontját, hogy a gyakorlati politikusnak a békés fejlődést, még ha kevesebb eredménnyel jár is, mint amennyit a nemzet joggal várhat, nem szabad kockáztatnia s a legkisebb eredményt is többre kell becsülnie a leghangzatosabb és legnépszerűbb program moknál: nem fogják megcáfolni az események. De akármilyen politikai párthoz tartozzék is valaki, aggodalommal kell látnia azt, hogy az elvi alapok fenntartásával manap kormány nem alakulhat. Parlamentáris és egyéb nemzeti szempontokból is kívánatos, hogy a szövetkezett ellenzék kormányra jusson. Hadd tegyenek bizonyságot maguk mellett: többet képesek-e megvalósítani a, nemzet óhajtásaiból, mint a bukott szabadelvüpárt. Általános azonban a nézet, hogy az átalakusást hosszú és keserves átmenetnek kell megelőznie. Az átmenet legelső felvonása pedig az átmeneti kormány, amely nem csinál politikát, csak a legnélkülözhetetleuebb állami azükségletekről gondoskodik. Az élet nem várja be a politikai helyzet kibontakozását, a pártkeretek megalakulását, a programmok kigömbölyítését s a gyakorlati szükségletekhez mért elvi álláspontok megrögzítését. Dolgozni kell addig is, míg a kavarodásból megszületik valami olyan pozitív irány, amely emancipálja magát a jelszavak és gravaminális politika békóiból s az elvek magaslatáról leszáll a mindennapi politika, azexigenciák tudományának rögös talajára. Ez egyhamar nem fog menni. Ezért vetették fel az eszmét, hogy addig is, arnig a helyzet tisztázódik, olyan férfiakból kellene kormányt alakítani, akiket — legalább egyelőre — munkájukban egyik párt sem akadályozna. Ez volna az átmeneti kabinet. De ilyen felfordulásban nagyon bajos olyan politikusokat találni, akik jobbra vagy balra ne volnának kompromittálva. Az egyik ellenzéki ugyan, de merev 67-es, esetleg reakcionárius; a másik telve van liberális gondolkodással, de tüzes kuruc; a harmadik november 18-as, a negyedik december 13-as. Ez nem tetszik az uralkodó koaliciónak, a másikat akadályozzák a bukottak. És a kombinációknak, ugy látszik, vége hossza nem lesz. Ezekről hallunk, ezekről olvasunk s hiába várjuk, hogy valami kézzel fogható eredményt mutasson fel a politikai torzsalkodás. A nemzet legfőbb érdeke pedig az, hogy a szakadatlan válságoknak szakadjon vége. Ránk nézve nem az a fődolog, hogy a szabadelvüpártnak, vagy a szövetkezett ellenzéknek s annak kebelében Kossuthéknak, Ugronéknak, Andrássyéknak, Rakovszkyéknak vagy Bánffyéknak van-e a napi politikában igazuk, hanem az, hogy a magyar nemzetnek rendezett viszonyokra, munkaképes parlamentre, nagyarányú reformokra van szüksége. A magyar törvényhozás évek óta meddő. Hogy ez a végzetes állapot megszűnjék, a nemzetnek is, a királynak is érdeke. Az a, parlament, amely pártintrikákban meríti ki erejét és tevékenységét, amely süket marad a milliók jajszavára, nem képes előbbre vinni a nemzetet. Bárminő legyen is azonban a válság megoldása, szinte kétségtelen, hogy abból a magyar nemzeti eszme megerősödve fog kikerülni, akár megrendül a mai közjogi alap, akár diadalmaskodni fog Deák alkotása a pártok taktikázása felett. Mert önámítás az, hogy a kiegyezés keretén belül nem lehet a magyar nemzeti eszmét s önállóságot diadalra juttatni; de önámítás az is, hogy a dualizmus azon alakban, ahogyan azt 1867-ben megcsinálták, egyedüli alapja a nagyhatalmi állásnak s olyan megkövesedett dogma, amelyen változtatni nem szabad. Ezért nem elvfeladás az, ha a függetlenségi párt a dualizmus alapján akarja elveit érvényesíteni és nem következetlenség az sem, ha a 67-es politika hivei belátják, hogy az élet uj igényei a dualizmus uj alapokra való fektetését parancsolják, Annak az átmenetnek, amelynek kezdete a mostani választások eredménye, az lesz a karaktere, hogy a közjogi alap fenntartása mellett ugy rendezkedjünk be, hogy nemzeti aspirációink érvényesülése elé torlódó akadályok elháríttassanak. A mai válság közjogi színezetű, de bizonyos, hogy a megoldás a közjogi keretek érintése nélkül fog megtörténni. Nincs is semmi szükség a közjogi kérdések megbolygatására. A fődolog az, hogy az áldatlan állapotok megszűnjenek s a parlamenti váltógazdaság megteremtésével a pártok elvi alapon helyezkedhessenek el és ezzel inaugurálható legyen a tiszta nemzeti politika, amely a magyar államot erősítse, a népjogokat szaporítsa, az egyént védje, a szabadság és önállóság intézményeit fejlessze, a magyar kuiturát érvényre juttassa, közgazdaságunk fejlődését biztosítsa. Sorakozzunk mindnyájan a magyar faj szellemi és anyagi erőinek kifejtésére. E:: legyen az az eszmény, amely irányítsa a politikai életet s akkor a napi politika nagyon alárendelt jelentőségű kérdése lesz: ki melyik pártnak a híve. Egyelőre azonban feltétlenül a józan önmérséklet alapjára kell helyezkednünk. A vérmes remények teljesülését egy hosszú átmenet előzi meg, amelynek sikere a honatyák bölcsességétől függ. A nemzet joggal várja, hogy a békés fejlődés kedvéért minden tényező meghozza az áldozatokat s a parlament mihamarabb a reformok nagy munkájához fogjon. Mai számunk 12 oldah
