Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-07 / 19. szám
ADOMAK. A ezél szentesit!. — Tud ön francziául ? — Nem tudok. — No nem baj, magyarul $ is megmondhatom; adjon kölcsön 20 koronát. Okos leány. — Berta kisasszony ugy szoktatta kutyáját, hogy az mindig néhány lépést mögötte marad. — Miért? — Hát hogy feltűnés nélkül nézhessen vissza. Mi a szándék? Anya: Doktor ur, ön megcsókolta a leányomat és szerelmet vallott neki. Mi a szsndcka? Szobaúr: Megígérem, hogy másodszor nem teszem. Jó jel. Háziasszony: És jól főz ? Szakácsné: Remekül. Már két gazdám annyira elhizott, hogy a guta megütötte. A különbség 1. — Mi bajod? Olyan furcsán viselkedel ? Talán a czipő szőrit ? Fiatal férj nagyot sóhajtva: Nem, hanem a papucs I Következtetés. Laura (egy estélyen) : Ugy látszik, al az ur ottan még nőtlen. Amália: Honnan következteted ? Laura: Csak asszonyoknak udvarol. Önfeláldozó. — Doktor ur, doktor ur, jöjjön gyorsan hozzánk. — Azonnal jövök. Ki a beteg ? — Én. De nem tudtam kit küldeni, hát magam jöttem. Minek akkor az ügyvéd ? Ü g y v é d (a vádlotthoz!: Velem szemben őszintének kell lennie. Tehát tényleg ártatlan ? Vádlót: Engedelmet... Ha ártatlan vagyok, minek akkor nékem a védőügyvéd ? Szerénység. — Nékem csak egyetlen kívánságom van. És az? — Hogy minden kívánságom teljesüljön. Dal a róz sáról A «János Vitéz >-bőL I. Égy rózsaszál, szebben beszél, Mint a legszerelmesebb levél. Nem tud az írni, a ki küldte, És a ki küldte, már nem él. Fekszik a csendes temetőben, Szemét lezárta a halál, Az ő porából nőtt e rózsa, E rózsa, rózsa, rózsaszál 1 n. Az ő porából nőtt e rózsa Életre kelt a néma rög Meghalt a lány, de él hűsége, S égő szerelme, mely örök. Az átragyog a bus koporsón, A sirgödörből is kiszáll, Az ő emléke ez a rózsa Ez a rózsa,, rózsa, rózsaszál. m. E rózsaszál elküldte néked, Benne az ő szerelme ég, így tud a hű, igaz szerelmes A siron tul is szeretni még. Fekszik a csöndes temetőben, Szemét lezárta a halál, De él szerelme, ez a rózsa, E rózsa, rózsa, rózsaszál. Kukoricza János A tJános Vitéz»-bőL I. Én a pásztorok királya Legeltetem nyájam, Nem törődöm az idővel, A szivemben nyár van, Szerelemnek forró nyara Égeti a lelkem, A mióta azt a kis lányt Egyszer megöleltem. Be-bejárok minden este Édes Juliskámhoz, Az én nevem Kukoricza, Kukoiicza János. II. Kukoricza közt találtak, Ott szedtek föl engem A nevem is hej! parasztos, De én nem szégyenlem. A juhásznak épen elég ez, Úribb, czifrább nem kell, Ragaszkodom a nevemhez Igaz szeretettel! Becsületes, jó magyar név, Nem himez, nem hámoz, Az én nevem Kukoricza, Kukoricza János. III. Hat ökör se visz el tőle összenőttem véle Ide adhatná fél országát Király ő felsége, Kínálgathat püspökséggel A római pápa, Csalogathat csalfa csókkal Czifra uri dáma. Oda nőttem Illuskámhoz Mind levél a fához, Az én nevem, az én nevem Kukoricza, Kukoricza János. Náni, Náni I i. Náni, Náni, te gyönyörű, igéző, Oh te csodalány! Oh mily mennyei a szemed, a kéklő Nánikám! Bontsd hajadnak fellegét, Bonts körötte szerteszét! Nézz reám, Nánikám 1 Mi az? Ily üde pír! Á szerelem szép hajnalatán? Hej Náni nézz rám! Sohase félj ám! Sohase legyen arczod halovány! Hej Náni Náni! Legyek akármi Ha szivedet megbántanám Szép Nánikám. n. Náni, Náni, te minek az a játék? Nézz no ide rám! Aztán jer ide! mire vársz még? Nánikám! Csókra csókot, — szó mi szó, — Adni kapni óh be jól Szaporán Nánikám Nosza, nem igaz-e, nem öröm-e, jobb sor van-e tán? Hej Náni, még, még, Minek is élnék? Hanem ily édes szép lány ajakán ? 1 Hej Náni, Náni! Legyek akármi, Ha nem örülsz te is babám Szép Nánikám. A kis trafikos leány. i. Van udvarióm nem egy, de sofc ifjú tüzes legény Van köztük olyan is kinek, a hold süt már fején Van szőke, barna, fekete és lángveres szinü Csak abban egyez mindenik, hogy lángoló sxivü. De a kis trafikos leány Mindenkinek fitytyet hány, s fügét mutat. És forró vallomásokon Az ördög adta kis kujon Kaczag, mulat, kaczag, mulat, kac zag,ha ha ha ha ha ha, II. Az egy ik folyton esküszik, és térden állva val. A másik szerenádot ad és verseket szaval. Ékszert küld egy s remélve, hogy talán igy czélhoz ér A másik oh de szemtelen; jöjjek supéfa kér. De a kis trafikos lány Mindenkinek fitytyet hány, s fügét mutat. És forró vallomásukon Az ördög adta kis kujon Kaczag, mulat, kaczag, mulat, kaczag, ha ha ha ha ha ha. I. A faszujka szára, Főfutott r. fára Az én édósömnek Csókra áll a szája Nem bánom, nem bánom. Csak szívből sajnálom, Hogy az édösöm Más karján találom. Bagó dala. ii. L Fejér az én ingom, Megölelhetsz engöm Piros az éti orczáia, Megcsókolhatsz rózsám. Nem bánoiu, nem bánom Csak szívből sajnálom, Hogy az én édösöm Más karján találom! n. ADOMÁK. Nagyban. Idegen (egy mezőváros kis helyi lapját böngészve): «Ugy látszik, hogy városukban igen gyakori az ikerszületés!* Helybeli: Igen, hiszen azért rendeztük be az anyakönyvhivatalt a kettős könyvelésre. Mitől függ. — Mit gondol, morális dolog-e az osztálysorsjáték, vagy pedig ínmorális ? — Tudja, az mindig attól függ, hogy nyer-e rajta valaki, vagy pedig vészit? Kivágta magát. Mama: Miért jössz oly későn az iskolából Ferike ? Ferike: Tudod mama a tanitó urmegengedte, hogy egy órával tovább ott maradhassak. Nem szólt. , -— Ma először főztél ? - És mit szólt a férjed ? — Nem szólt semmit, de olyan különösen sézett. Kellemetlen vigasz. — Pénzem nincsen Klárika kisasszony, az eszem képezi egész vagyonomat. — Vigasztalódjék barátom ... a szegénység nem szégyen. A bizalom. A megvakult betegtől a műtét előtt kérdi az orvos : — Bízik bennem ? — Vakon! Kerülő uton. Vilma kisasszony : Te papa, mondhatom neked, inúr nagyon kezdem unni a családi nevemet. Latin. Azt kérdezi a tanár, milyen szóval üdvözölték egymást a rómaiak: Móricz Saftbrathen: Szervusz, tanár ór I Hasonlat. Altiszt: F.badta flozkója, olyan gúnyosan nevet, mint egy szalonás gombócz, mely a lábasban meg akar pukkadni. Furulya dal A cJános Vitéz>-bőL A furulyám jaj be busán szól Hej be messze estem hazulról, Meglátom-e még a hazámat? Szívbéli mátkámat ? Vándorfecske száll, száll elfele, Be szivesen szállnék el vele, Szállj el fecske messzi hazámba, A rózsám házára:
