Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-07 / 19. szám

1905. április 23. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 7 felől jövő áramlatok. A tanári kar mindenkor hivatásának magaslatán állott. Az ifjuság mostani vezetői, Margitai József igazgatóval élükön, a jubiláris értesítő tartalmával és szellemével is tanújelét adták annak, hogy hivatásuk fontosságát átérzik s minden erejükből szolgálják a magyar kultura ügyét. Az értesítő nem csak mint egy derék intézet beszámolója, hanem mint könyv is érdekes és tartalmas. Mult számunkban »Zalamegyei petróleum források« cím alatt megjelent cikk, amelyet Dékáuy Mihály, az intézet egyik jeles tanára írt, érdekes szemelvény a jubiláris értesítőből. A magyar kultura megerősödése érdekében kivánjuk, hogy a csáktornyai tanítóképző intézet hazafias működését siker koronázza s a tanári kar munkáját kísérje a jól megérdemelt hála és elismerés Vasvármegye március 15-ike meilett. Vasvármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése felírt a képviselőházhoz, amelyben március 15-ikének nemzeti ünnepként való törvénybe iktatását kéri. A felirat így szól: A z egész ország hazafias lakosságával együtt mi is minden évben ünneppé emeltük sziveinkben az uj magyar állam születésének, a szabadságnak napját: március tizenötödikét. Ezen napot, melynek a nemzeti közérzés emelt ledönthetetlen oltárt, érdemesnek tartjuk arra, hogy a törvényhozás neki emléket szenteljen s ez okból Baja város hazafias föliratához csatlakozunk és kérjük a képviselőházat, hogy március tizenötödikét tételes törvényben nemzeti ünneppé avassa. Felügyelői látogatás. Dr Horváth Géza, a kiváló természetrajzi tudós, a Magyar Nemzeti Muzeum természetrajzi osztályának igazgató őre, a mult vasárnap Keszthelyi-e érkezett, hogy mint a Muzeumok ós Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének tagja, meglátogassa a Balatoni Muzeumot. Dr Horváth Géza másfél óráig időzött a muzeumban s megelégedéssel nézegette a muzeum munkásságának eredményét. Dr Lovassy Sándor elnök arra kérte a felügyelőt, hogy a muzeum ügyeit fenn hathatósan támogatni szíveskedjék, mire azt a kijelentést nyerte, hogy felsőbb helyen rokonszenvvel kísérik a muzeum munkásságát. A felügyelő a maga részéről is mindent elkövet, hogy a vidéki muzeumok közül tevékenységével kiváló Balatoni Muzeum állandó épületének ügye mihamarabb megoldást nyerjen. A felügyelő a muzeum vezetőséget számos jó tanáccsal látta el s még aznap este visszautazott a fővárosba. Vasúti előmunkálat. Az Alsólendvától Nagykanizsán át Gyékényesig tervezott vasútvonal előmunkálatai megindultak. Hajós Mihály alsólendvai ügyvéd, a vasút engedményese a részletes terveket elkészítette s a hozzájárulási összegek egy részét is sikerült biztosítania. A financirozás kérdésének sikeres megoldásától függ, hogy a tervezett vonal mikor lesz kiépíthető. Tolvajszövetkezet. A nagykanizsai rendőrséghez egy névtelen feljelentés érkezett, amely a Kiskomáromhoz tartozó csapi urodalom cselédjeit azzal vádolta, hogy egy kanizsai tolvaj bandával összeköttetésben állnak. A csendőrség házkutatást tartott Gombos Ferenc, Kovács József és Goldfinger József cselédeknél, ahol egész rakás lopott portókát, különösen üvegeket, poharakat s egvéb üvegárut találtak. A cselédek azzal védekeztek, hogy a gyanús tárgyakat Magyar József boltiszolgától kapták. Az ajándékozó pedig ugyanaz, aki egy üvegkereskedő raktárát rendszeresen dézsmálta s emiatt el is ítélték. A rendőrség kiderítette, hogy egy tiz tagból álló tolvajbanda működik Kanizsán, amelynek orgazdái a vidéken vannak. Akik útlevél nélkül utaznak. A nagykanizsai vasúti állomáson feltűnt az ügyeletes rendőrnek egy sajátságos csoport. Négyen voltak. Három férfi és egy nő. Rettenetesen fel voltak pakkolva bagázsiával s szomorú ábrázattal várták a vonatot. A rendőr megmotozta őket s kisült, hogy Amerikába igyekeznek útlevél nélkül. Antverpenből hajójegyük volt az az uj világba. A négy horvátországi embert visszatoloncolták Belovárra. Halálos Ütések. Fülöp József szepetneki lakost halva találták. A vizsgálat azt a gyanút erősítette meg, hogy ugy ütötték agyon. A csendőrség kinyomozta, hogy Fülöp az eszteregnyei hegyeu együtt mulatott Grommer Andrással s ennek apjával. Fülöp alaposan be is csipett. A három ember Grummerék szekerén igyekezett hazafelé. Sülöp útközben többször leesett a kocsiról, Eszteregnyén, mikor újra fel akart ülui, a kocsi mellett elbukott. Erre Grommer András öklével kétszer-háromszor fejbe ütötte a részeg embert s ott hagyta a földön. Fülöp többé nem tért magához. Agy vérömlenyt kapott és meghalt. Szocialista mozgolódások. Május elseje a munkások ünnepe, amelyet a szocialismus terjedése tett ünneppé. Zalaegerszegen azonban alig vettük észre, hogy a munkások ünnepet ülnek. Egy két kisebb társaság kirándulást rendezett. Ennyi volt az egész. Pedig a fővárosi kiküldöttek szorgalmasan igyekeztek elhinteni a magvakat nálunk is. Járt itt nyomdász, cipész, asztalos szaktárs, akik szervezik a munkásokat s állítólag előkészítik a julius elsejére tervezett nagy sztrájkot. — Nagykanizsán már nagy tüntetés valt május 1-ón. A szociáldemokraták körmenetet rendeztek, amelyen részt vett körülbelül 500 ember, az összes szakegyletek tagjai. Nagy gyűlés is volt, amelyen hirdették az uj eszméket. Leüljük ... A nokeresdi cigánytanya családfői »lókereskedósbőU óinek. Van igazságuk is róla, mert Ja miniszter ráparancsolt az iparhatóságra, hogy Forgács Lajos vajdának adjon iparigazolványt. Miután azonban az érdemes lókereskedőnek istállója ós takarmánypadlása nincs, a lovait a szabadban, a takarmányát pedig mások földjein tartja. Az »enyém — tied* ostoba előítélet az ő szemében s a tulajdonjogot nem akarja respektálni. Ebből keletkezik az a sok mezőrendőri kihágás, amit a lókereskedő elkövet. A múltkor is elitélték a nekeresdi cigányokat 175 koronára, amely behajthatatlanság esetén bizonyos számú napokra lenne átváltoztatandó. A karaván belenyugodott az ítéletbe. » Leüljük, csókolom a kézit lábát.« Először azonban meg kell kísérelni a behajtást. Jól tudja a cigány, hogy a lovait is elárverezik a büntetés fejében, tehát ezeket igyekszik megmenteni. A családfőjelentkezett a polgármesteri hivatalban, hogy hamarosan csukják bi, mert- a 175 K behajthatatlan. »A lovaimat eladtam a virslisnek, osókolom a kézit lábát.* — Miután azonban nem valószinü, hogy a virsli -gyárosok cigány lovakat vásároljanak, nem hittek a vajdának, ki is sült, hogy az összes lovai — számszerint hét — meg vannak. Csak azért sürgette a beosukást, hogy a ménest megmenthesse az elárverezéstől. Egy válópör vége. Sokszor tapasztalják a válóperek tudós birái, hogy mily jelentéktelen események a szülőokai annak az „engesztelhetetlen gyűlöletnek," mely a házasfeleket elidegeníti egymástól. A közelmúltban is érdekes példája játszódott le a „kölcsönös gyűlölet" alapján megindult ilyen válóperek egyikének. A talán kissé túlságosan takarékos asszonyka összezördült férjeurával, a „könnyelmű játékossal," ki szerónv jövedelmüket könnyelmű játékra pocsékolja. Az osztálysorsjátékon próbált ugyanis szerencsét a férj, de bizony a szerencse hosszabb időn át sem igen mosolygott rá. Az összekoccanásból komoly háború keletkezett, a házasfelek különváltak és már az utolsó tárgyalás folyt a házasság felbontására. Már-már az itélet kimondására került a sor, midőn úgyszólván az utolsó pillanatban örvendetes hir érkezett a férj számára. A kiváló szerenoséjéről közismert Gaedicke A. budapesti bankház közölte vele, hogy osztálysorsjegyére nagy nyeremény esett. Könnyen elképzelhető, hogy a* örvendetes hír hallatára a haragos asszonyka engesztelő boldogsággal borult a „játékos" karjaiba. Gőzhajó járat a Balatonon. Május 1 ón uj hajómenetrend lépett életbe a Balatonon. Es pedig Siófokról d. e. 11 ó. indul hajó és Balatonfüredre ér 12 ó.-kor. Vissza d. u. 3 ó. 30. p.-kor indul és Siófokra ér 4 ó. 30 p. — Boglárról kétszer indul naponkint és pedig d. u. 12 ó 15 p.-kor, mely 12 ó. 50 p.-kor ér Révfülöpre és 1 ó. 45 p.-kor Badacsonyba és este 7 ó. 15 p. mely 7 ó. 45 p.-kor ér Révfülöpre. Visszafelé Révfülöpről indul 9 ó. 40 p. d. e. ós Boglárra őr 10 ó. 10 p. Badacsonyból d. u. 4 ó. 15 p. indul Révfülöpre 5 ó. 15 p.-kor Boglárra pedig 5 ó. 45 p. ér. A kalapács. Egy zalaegerszegi cipész nagyon szereti az italt. AÍig múlik el hét, hogy botrányos részegsége miatt összeütközésbe ne kerülne akár az emberekkel, akár a törvénnyel. Megbüntetik, becsukják, de javítani nem lehet rajta. A minap is leitta magát a sárga földig s ebben az állapotában Héder Mihály napszámossal kapott össze. Ez aztán a kezeügyóbe került kalapáccsal annyira elverte a részeg embert, hogy napokig lesz majd kénytelen szenvedett sérüléseit gyógyítani. Becsületes megtaláló. Tófeji Ferencnónek volt egy arany gyűrűje, amelyet mindig ujján hordott. És bár vigyázott rá, mégis megtörtént vele az a fatális eset, hogy elvesztette. Kálovics József találta meg, azonban a helyett, hogy akár a jogos tulajdonosnak, akár hatóságnak átszolgáltatta volna, ujjára húzta s azzal parádézott. Tófejiné a minap megismerte a gyűrűjét Kálovics ujján s mivel azt szép szóra visszaadni vonakodott bünfenyítő följelentést tett ellene a rendőrségnél. Féltékeny férj. Tauber Kálmán tapolczai bádogossegéd féltékeny volt a feleségére s emiatt örökös perpatvarban éltek. A féltékeny ember annyira elkeseredett, hogy vitriolt ivott. Az asszony ijedtében megszökött a férje öosc3Óvel. Tauber a halállal vívódik. Élelmi szerekkel házalni szabad. A kereskedelmi miniszter legutóbbi leiratában kijelentette, hogy élelmi Jszerekkel, nyers terményekkel, tejkészitmónyekkel, tojással ós szárnyas állatokkal, szóval mindennel, ami az élelmiszer elnevezés alatt érthető, házról házra járni s azokat ily uton eladni szabad foglalkozást képez, ahhoz külön házalási engedély nem kell, még azon esetben sem, ha az illető árus más városból való is, vagy épen egyik városból a másikba megy ily cikkek házalásával. Csókolódzó vándorlegény. A felvidékről, valahonnan Árvamegyéből került hozzánk az a tót legény, a kinek becsületes neve Maszarik József, mesterségére nézve ablakos, különös szenvedélye pedig a pálinka ivás. És mikor a testet-lelket ölő folyadéktól kábulta feje, az a különös szokása támad, hogy a kivel összekerül, megcsókolja. A tótlegóny csókjára azonban kevesen szomjaznak. A hogy a napokban az utcán csókolózni akart, egy menyecske olyan lármát csapott, hogy az egész utoa össze szaladt s a jámbor tótot ugy kellett a helyszínéről a rendőrségre szállítani. Cigányháboru. Ismét vér folyt Farao ivadékainak táborában. A nekeresdi tanya népe vívott az egervári határban véres harcot egy szép cigányleányért s egy görhes ló áráért. A cigánylegény tudvalevőleg nem kap ingyen feleséget. Ugy kell megvenni a leányzót az apától. Akinek pedig pénze nincs, lop magának asszonyt. De az apa nem könnyen engedi a jussát s az egész sátoralja népe őrzi a maga leányait. Két nekeresdi cigány legény is leányt akart lopni, de szemet vetett arra a néhány forintra is, amelyet valami vitás lóért kapott egy cigány lócsiszár. A két vállalkozót azonban nem fogadták barátságosan b rettenetes verekedés keletkezett. Sok hajat kitéptek, néhány fület behasogattak s két embert alaposan megbicskáztak. A sebesülteket kórházba szállították. A megvert párt fejei jelentkeztek a vizsgálóbírónál, ahol bejelentették az esetet; de hozzátették, hogy csak akkor emelnek panaszt, ha a másik tábor is panaszkodik. Haragosok. Salamon György és Gerencsér József haragosok voltak s ámbár nem volt komoly okuk a haragra, egymás ellen törtek. Gerencsér egyik este elhatározta, hogy leszámol régi haragosával és egy furkós botot véve magához beállított Salamon lakására. A család látva a feldúlt arcú ember ingerültségét, csillapítani akarta, de az ellenkezőjét érték el annak, a mit tulajdonképpen óhajtottak. Gerencsér nekirohant Salamonnak, letépte a ruháját és ütlegelni kezdte. Csak a szomszédok közbelépésének köszönhető, hogy a neki vadult ember komolyabb kárt nem okozott. A kaució. A legutóbbi operabálon egy huszártiszt megismerkedett a fővárosi előkelő társaság egy általánosan ismert és becézett szépségével. Rövid ismeretség után megkérte a leány kezét. A leány atyja, aki egyik ministeriumban magasabb állást tölt be, nagy zavarba jött, mert a házassághoz szükséges kaucióval nem rendelkezett. Szórni ruan vonult félre a katonatiszt és a családban is mély lehangoltság uralkodott. A hadnagy ugyan lemondott volna kat'inai rangjá ról, azonban tudta, hogy a polgári életben nem képes oly álláshoz jutni, mely rangjához illő jövedelmet biztosít neki. Ámde már néhány nap mulya meghívást kapott a családhoz. Örömtő sugárzó arccal fogadták és tudtára adták, hogy nemcsak a kaució, hanem ezenkívül még egy nagy összeg is rendelkezési-® fog állani. Ugyanis a leány fivére születésnapi ajándékkal lepte meg nővérét és pedig a budapesti Török bankház szerencsenaptárából kiválasztott sorsjegy számmal,