Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-21 / 34. szám

2 4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. augusztus 28." I szaporította a tüzesetek számát. Az ország minden részéről nagy tüzeseteket jeleztek a lapok. Zalavármegyében is sok volt a tüz, azonban még sem annyi, mint másutt; sőt más évekkel szemben a tűzvész kevesebb kárt okozott. Nagyobb tüzeset kevés volt; a legtöbbször sikerült a tüzet lokalizálni. Ebből azt következtettük, hogy a tüzrendészeti intézkedések lettek jobbak s a nép gondosabb. Pedig ugy látszik, hogy nem a magunk gondosságának, mint inkább az Isten különös kegyelmének köszönhetjük, hogy a szokatlan szárazságban nem szált a vörös kakas még gyakrabban a házak és asztagok tetejére. Gruner Lajos, a közigazgatási bizottság közgazdasági előadója, aki pedig a falvakat ismeri, legutóbbi jelentésében felpanaszolja a tüzrendészeti intézkedések elhanyagolását s a tűzoltói intézmény visszaesését. Rámutatott a tüz keletkezésének gyakori okaira, amelyek megszüntetésétől várható a veszedelem csökkenése. A tűzoltói intézmény kétségtelenül fontos a vagyonbiztonság szempontjából s annak minél tökéletesebb kifejlődése kivánatos dolog; de ennél is fontosabbak a preventív intézkedések. Kis községeinktől alig várható az, hogy rendszeresen működő, jól felszerelt tűzoltóságot tudj anak szervezni. A osáklya, az udvarokban készen álló öt-hat akó viz, a kapufélfa mellé tűzött pemet nagyon ritkán használnak valamit. A tüzif'ecskendő kezeléséhez kevesen értenek s a megrozsdásodott szerszám, amely a tyúkoknak szolgál békés tanyául, éppen akkor tagadja meg a szolgálatot, amikor legnagyobb szükség volna rá. Népesebb helyeken azonban már igenis lehet a tűzoltóságot ugy szervezni, hogy az rendeltetését betöltse. A kis falvakban első sorban arra kell törekedni, hogy a tüz keletkezésének eleje vétessék, vagy legalább terjedése könnyen meggátoltassák. Vannak erre nekünk üdvös intézkedéseink, de nem tartják be. Ugy tudom, hogy a szalmát, szénát nem volna szabad a házak közvetlen közelében kazlakba rakni; a kéményekre vonatkozólag is van rendelkezés; valamint arra is van rendelet, hogy a trágyadombot hogyan és hová szabad rakni. Ha valaki aratás után végig megy a falukon, meggyőződhetik arról, hogy a rendeleteknek nem sok foganatja van. A szük udvarok tele vannak könnyen gyúló anyagokkal. Egyik szalmakazal a másik mellett. A nyilt tűzhelyeken nyitott ajtó mellett vigan lobog a láng s alig tiz lépésnyire az ajtó előtt, szalmatetős disznóól és terjedelmes trágyadomb terpeszkedik. A falvak építési módja is olyan, hogy a tüzveszedelem tönkre teheti az egész községet anélkül, hogy védekezni tudna. A belsőségeket szertelenül elaprózzák s hosszú, szük udvarok keletkeznek, amelyekbe tűzvész idején bemenni sem lehet. Az apró udvarok természetesen kopárak, mert fának helye sincs. Ha azután meggyulad az alsó végen egy rosz istáló, a tüz végigszalad az egész falun. Ahol széles, tágas belsőségek vannak, ahol a házakat lombos fák veszik körül, ott természetesen könnyebb a védekezés s nem történhetik meg, hogy egy szikrától meggyulladjon, porrá égjen az egész falu. Mindennapi látvány, hogy a cséplőgépeket bevontatják a szük udvarokba, vagy a kertekbe s a legnagyobb szélvészben is dolgoznak; a fütő pedig legnagyobb lelki nyugalommal döfódi a zsarátnok közé a piszkavasat, sőt a pipájába is a kazánból vesz tüzet. A gyufával játszó gyermekekről már nem is szólok. A mi népünk a saját kárán sem akar okulni. Magára hagyja gyermekeit s az asztalfiában a gyújtót. Tüzrendészeti szempontból is rendkivül fontos a belsőségek szertelen szétdarabolásának meggátlása. Ott ahol terjeszkedési hely van, a földművelő ember nem tömi össze a házait, mert szereti a nagy udvart, kertet, szérűt. Sok helyen azonban nem tud a nép terjeszkedni, mert örökké egy helyre szorítja az urasági birtok, amelyből belsőségnek való területet sem tud szerezni, mert nem eladó. A volt jobbágyközségek majdnem kivétel nélkül túltömöttek s ma öt hat család kénytelen házat építeni arra a helyre, ahol előbb egy ház állott. Arra pedig, hogy a földje közepére építsen házat a földművelő ember, a mi népünket rávenni nem lehet. Nem szereti a tanyarendszert. Ilyen építkezési mód mellett azután nem lehet csodálni, ha egész falvak pusztulnak el s akinek a szomszédja ég, már a saját házát sem tudja megközelíteni. A tűzoltóság nagyobb községekben sokat tehet a vagyonbiztonság megőrzésére. De részemről nem csak azt tartom a tűzoltóság feladatának, hogy veszedelem esetén segélyt nyújtson, hanem ellenőrizze a tűzbiztonsági intézkedések szigorú végrehajtását és igyekezzék preventív irányban is működni, a népet tanítani, vezetni, gondossá tenni. De fájdalom, a buzgalom, amelylyel a tűzoltó egyletek alakultak, ellanyhult. Alig lehet fenntartani még városokon is a tüzoltóegyleteket. A közönség csak birálni és gúnyolódni tud, áldozatokat hozni nem akar a tűzöl tóegyletek a veteránosapatok nívójára süllyedtek. Ellanyhult a társadalmi mozgalom, amely támogatta az intézményt; a hatósági beavatkozás pedig ezen a téren nem sokat használ, mert anyagi eszközöket nem adhat. Hogy a tűzrendészet uj alapokra való fektetése érdekében kellene valamit tenni, azt mindenki érzi, de mozdulni nem tudunk. A háború viseléshez pénz, pénz és pénz kell. Az elemekkel való harcban is pénzre volna szükségünk. Az pedig nincs. A községek szegények, a nép alig áldozhat valamit. A preventív intézkedések azonban nem kerülnek nagy áldozatokba. Csak szigor és körültekintés kell hozzá. Legalább ebben az irányban kérünk szigorú intézkedéseket és ellenőrzést. H irek. Lapunk a kettős ünnep miatt egy nappal előbb jelenik meg. A Király születésnapja. Augusztus 18-ikán volt ősz királyunk születésének 74-ik évfordulója. Ezen a napon őszinte szívvel imádkozik minden igaz magyar Szent István koronájának felkent viselőjéért, mert Ferenc József bölcs uralkodása uj korszakot jelent Magyarország történetében. Hódolattal és szeretettel tekintünk fel a legalkotmányosabb királyra, aki a sors legnagyobb csapásai között népeinek boldogításában keres vigasztalást. Magyarország fejlődésének uj korszakával ugy összefügg az ő uralkodása, hogy a nemzet hálája kegyelettel fogja nevét bejegyezni történetének legfényesebb napjaira. Amíg a gondviselés O felségét megtartja, jó kezekben van a nép sorsa, mert példája törvénytiszteletre tanít, hatalma a törvények megtartására kényszerít minden alattvalót. Isten kegyelme tartsa meg sokáig a legalkotmányosabb királyt. Zalaegerszegen is kegyelettel ülték meg a király születésnapját. Kilenc órakor Te-Deum volt a róm. kath. templomban, amelyen megjelentek az összes hatóságok és bíróságok tagjai s a m. kir. honvéd-huszár tisztikar. A templom előtt a huszárok egy dísz-százada állott. A mise ünnepélyességét emelte a művészi ének, amelyet Schill Imre kántor vezetése alatt női és vegyes kar adott elő. Mikovics Nóra kisasszony Ave Máriát énekelt s remek képzett hangján szállott az imádság az Ur trónusához. Ifj. Czukelter Lajos dr két betétet énekelt. f Csillagh Gyula. Csáfordi Csillagh Gyula meghalt Zalaegerszegen 77 éves korában s vele Zalavármegye közéletének egy régi oszlopos tagja, a csáfordi Csillagh család utolsó férfi sarja távozott el az élők sorából. Akik az ujabb alkotmányosság visszaállítása után a vármegyei életben részt vettek, mindnyájan ismerték Csillagh Gyulát, aki elmaradhatatlan alakja volt a közgyűléseknek, tevékeny részt vett minden megyei érdekű és politikai mozgalomban. Mindig és mindenütt a legszélsőbb ellenzéki álláspontot képviselte. A közgyűléseken könnyen lángra lobbanó lelkesedésével sokszor uralta a hangulatot. Heves, lelkesülő természet volt, tele rajongással a magyarságért. Ebből az érzéséből fakadt minden cselekedete, minden túlzása és tévedése. A régi iskolában nevelkedett; lelkesedése teljesen őszinte volt, nemzeti érzése s szülő vármegye iránti rajongása uralta egész életét. Hatalmas szervezettel, vas egészséggel áldotta meg a gondviselés. Kedélyének frisseségét, vidámságát megőrizte késő aggkorában is. A legfélelmesebb betegségnek kellett megtámadni a hatalmas szervezetet, hogy az erős férfiút ledönthesse a lábáról. Gége rákot kapott, amely gyorsan felemésztette életerejét. Kedden délután halt meg neje, hóttói Nagy Etelka urnő karjaiban, aki egy hosszú életen keresztül volt odaadó élettársa az elhunytnak. A temetés csütörtökön délelőtt volt. A koporsót a széleskörű rokonság s a tisztelők nagy tömege állta körül és hosszú kocsisor kisérte a a bekeházai családi sírboltig, ahol ősei mellett helyezték örök nyugalomra. Halálát a következő gyászjelentés tudatta: Csáfordi Csillagh Gyuláné szül. hóttói Nagy Etelka úgy maga, valamint széleskörű rokonsága nevében szomorodott szívvel tudatja a szeretett férjnek, illetve rokonnak csáfordi Csillagh Gyula úrnak családja utolsó férfi sarjának folyó évi augusztus hó 16-án délutáu 2 órakor életének 77-ik, boldog házasságának 47-ik évében az Úrban történt gyászos elhunytát. A boldogultnak drága hamvai f. évi augusztus hó 18-án délelőtt 10 órakor Zalaegerszegen levő lakásán (Vlassics-utca 29. sz.) fognak beszenteltetni és a róm. kath. vallás szertartása szerint a bekeházi családi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat az elhunyt lelki üdvéért a zalaegerszegi róm. kath. plébánia templomban f. évi augusztus hó 19-én délelőtt 8 órakor fog bemutattatni. Zalaegerszeg, 1904. augusztus hó 16-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Csillagh Gyulával fiágon kihalt a csáfordi Csillagh család, amely a hagyomány szerint Szent-Gróth várának egy várkapitányától vette eredetét s a megyei életben, különösen a mult század középső évtizedeiben, élénk szerepet játszott. Csillagh Ádámmal kezdődik a család ujabb története, aki a tizennyolcadik század vége felé az udvar kegyeinek megszerzése végett a Stern nevet vette fel. A nemesek összeirása alkalmával is ugy szerepel, miut „Adamus Csillagh aliter Stern." Utódai azonban már nem használták a német nevet. Ádám fia Lajos Zalavármegye alispánja volt a nagy nemzeti küzdelem idejében. 1860-ban halt meg Bekeházán, ahol hires vendégszerető házat vitt. Fiai közül László szintén alispán volt, majd több izben képviselő s később kúriai biró. Fiu utódai nem maradtak. Két leánya ól, Irma és Sarolta. Irma dr. Lányi Bertalan miniszteri tanácsos, Sarolta Árvay Lajos megyei főjegyző neje. — Másik fia volt Gyula, aki a belovári katonaintézetben nevelkedett s uhlánus tiszt volt. Mint főhadnagy távozott a hadseregből s azóta itthon gazdálkodott. Csillagh Lajosnak még három leánya is volt, akik közül egy van életben: Constáncia, néhai Rósás Lajos árvaszéki elnök özvegye. Egyik leányát Vizy Gyula volt zalaegerszegi járásbiró vette nőül, akinek leszármazói: Gizella, Thassy Lajos főszolgabíró neje és Géza megyei aljegyző; a második Nagy József főszolgabíró neje volt, akinek egy unokája él: Háry Dezső hóttói földbirtokos. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Tóth György nagykanizsai pénzügyőri biztost Makóra előadó pénzügyőri főbiztossá nevezte ki. EskÜVÖ. Koncz Elek somorjai kir. uljárásbiró a mult vasárnap tartotta esküvőjét Schmied Juliska urleánnyal, Schmied József zalaegerszegi felső kereskedelmi iskolai tanár bájos leányával, a somorjai polgári iskola kiváló képzettségű tanítónőjével. Hazasság. Schleininger Manó vármegyei tisztviselő f. hó 28-áu tartja esküvőjét Rechnitzer Hermina kisasszonnyal Regedén. Eljegyzések. Cziklin Zsigmond keszthelyi posta és távirótiszt eljegyezte Ujlaky Ilonkát, Ujlaky Mátyás keszthelyi nyugalm. községi iskolai tanító kedves leányát. — Nagyváthi és mágoeai ifj. Porkoláb Gyula zalaegerszegi ág. hitv. ev. lelkész eljegyezte zalaegerszegen Beck Irén úrhölgyet. Államsegély. A Muzeumok és Könyvtárak országos felügyelőségének hatásköre alá tartozó muzeumok, könyvtárak és közgyűjtemények gyarapítására és rendezésére a közoktatásügyi miniszter az 1904. évi állami javadalomból 48.000 K-t utalványozott. Ebből az összegből a keszthelyi Balatoni Muzeum 1.400 K, a Veszprémvármegyei Muzeum pedig 1.800 K segélyben részesül. A zalaegerszegi iparostanonc munkakiállitás szép számú érdeklődő közönség részvétele mellett nyilt meg f. hó 14-én az ipartestület nagytermében. Kováts László testületi elnök üdvözölte