Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

6 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. szeptember 4. annál nagyobb készültséggel gyilkolhassák egy­mást. A rémséges távolságról naponta kötetekre való hirt hoz a táviró a harctérről s a világ mohó kíváncsisággal olvassa azokat. Nem is csoda. A német-franoia háború óta nem volt ilyen nagy hadi esemény a világon és valamint az 1870—71-iki háború megváltoztatta Európa tárképét s uj irányba terelte a népek fejlődését, ugyanilyen hatással lesz Ázsiára ez a szörnyű mérkőzés is. Becsületes, dicsősógteljes ősi lobogónkat tisz­telettel hajthatjuk meg a japáni zászló előtt. Újra feltámadt a régi kor, megelevenedik a görög-perzsa háborúnak mesés legendája, amelyért annyira rajongtunk az iskolában. A japánok hősiességéhez hasonlót hasztalan keresünk az újkori hadakozások történetében. Szinte elször­nyedve áll az európai ember a harctér eseményei előtt. íme egy nemzet, egy hadsereg, amely csupa hősökből áll. Katonák, akiknek nem im­ponál a halál, emberek, akik gyönyörűséggel teszik kockára azt, ami koldusnak és királynak egyaránt a legbecsesebb: az életet. Kináld a legnyomorultabb rabszolgának az egész világot s annak minden gyönyörűségét az élete ellen­értékéül. A pária a szemed közé fog kacagni ós nem köti meg az alkut. Mit ér a világ 8 annak minden dicsősége, ha nincs meg az élet? S a névtelen japán ezerek szinte törik magukat, hogy hajókra szálljanak, melyeket el fognak sülyesz­teni; hogy részt vehessenek a rohamokban, melyekben tiz ellenséges golyó jut egy emberre. Soha, még a legsötétebb ó-korban sem volt olyan olcsó az emberélet, mind most Kelet­Ázsiában. A halál megvetésének ezt a csodála­tos filozófiáját nem magyarázza meg a japán hit, amely szerint boldogság és gyönyörűség jut osztályrészül a halál után. A hol a technika oly mesésen kifejlett, ott a tudomány és gondol­kodás önállósága és intelligens volta sem hagy kívánni valót hátra. Ott már nem hisznek oly fanatizmussal a túlvilág gyönyörűségeiben, hogy azokért szivesen dobják el az életet. Hanem csak a legnemesebb emberi motivumokban lehet megtalálni a halálmegvetésnek ezt a csodás re­kordját : az abszolút hazaszeretetben ós az abszolút kötelességtudásban. Ebben az elpuhult, erkölcstelenedő korban, a vallás- ós államfelforgató áramlatok közepette, amikor kultuszt csinálnak a szentségtörésből és öníésből, megbecsülhetetlen erkölcsi értékkel bir Japán példája, ahol mintha újra felkelne a haza­szeretet és hősiesség napja. Az ilyen hadsereg legyőzhetetlen. Ahol egy napon négyszer egymásután mennek a tízezrek a biztos halálba, mint Kincsu ostrománál törtónt, ahol a halál 8 az elesettek száma nem játszik szerepet a harc eredményével szemben, ott alig lehet kétség a háború eredménye iránt. Győzni kell az ilyen hadseregnek még akkor is, ha az ellenség háromszorta erősebb. Olyan harcaink, mint a japánoknak, akik most nemzeti létükért küzdenek, nekünk is voltak. Már ezért is nagy rokonszenvvel nézi a magyar társadalom a japánok hősiességót. A férfiúi ós hazafiúi erényeknek, az önfeláldo­zásnak és bátorságnak olyan csodatételeit tapasz­talhatjuk, amelyekre már nem tartottuk képes­nek az elernyedő emberiséget. Ez a háború fel­villanyozza a népek ősi erényeit s véres áldozatok árán nagy tanulságot nyújt a fegyverkező álla­moknak. A kultura és civilizáció soha Bem jut teljes diadalra s mindig vérnek kell folyni, hogy újra megtermékenyüljön az élet. A véráldozat csak akkor hoz dicsőséget, szabadságot, a száz­ezrek szivének vérével megváltott nemzetek csak akkor borulhatnak le őseik sírjaira igaz hódo­lattal, ha nem a harctérre hurcolt tömegek, hanem valódi hősök önfeláldozása, öntudatos küzdelme teremtette meg a szabadságot. Az országos onosszövetség kongresszusa. Jeleztük, hogy az országos orvosszövetsóg sió­foki kongresszusa után a szövetség tagjai Zala­vármegyébe is átrándulnak. A kongresszus szep­tember 4-ikén tartatott s a kirándulások 5 és 6-ikán voltak a Balaton partjának külömböző pontjaira. A nagyérdekíí kongresszus lefolyását a követ­kezőkben közöljük. A kongresszus megnyitása után dr. Kétly Károly udvari tanácsos, elnök indítványára Hornig Károly veszprémi megyés püspököt, Kolossváry Józsefet, Veszprómvármegye főispánját és Koller Sándort, Veszprómvármegye alispánját, egyhan­gúlag díszelnökökké választották és küldöttségi­leg meghívták a kongresszusra. Hornig Károly püspök ezután elmondotta nagy hatást keltett és zajos éljenzóssel fogadott megnyitó beszédét, mely után Kolossváry főispán a vármegye nevében, dr. Vadnay pedig az orvosok nevében üdvözölte a megjelenteket. A napirendet Kétly dr. elnök nyitotta meg hosszabb beszéddel. Az Orvos-Szövetség tagjait egyértelmű tevékenységre hívja fel ós ráutal a szövetség nagy szociális feladataira. A központi bizottság mindent elkövet a kitűzött célok meg­valósítására, de sok akadállyal kell megküzdenie. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után Flesch Nándor dr. előterjesztette titkári jelentésót, Hochált dr. pedig pénztári jelentését. Koreck dr. jelentést terjesztett elő a köz­egészségügy államosításáról szóló törvényjavas­lat előmunkálatairól. Eddig a javaslatnak csak azt a részét dolgozták ki, mely a közszolgálatban álló orvosokra vonatkozik. A javaslat szerint a köz­szolgálatban álló orvosok kinevezése a belügy­minisztert illeti meg. Mindezeket az orvosokat az állampénztár díjazza. Nemcsak orvosok, hanem egyúttal egészségügyi tisztviselők is, a kiket csak saját kívánságukra, vagy fegyelmi uton lehet elmozdítani. A körorvos fizetése 1600 K helyi pótlékkal és ötödéves korpótlékkal. Azon­kívül természetben való lakást, vagy 500 K lakbért kap. A körorvost minden esztendőben szabadság illeti meg. Tiz óv után nyugdíjigénye van, 30 óvi szolgálat után teljes nyugdíjra tart­hatnak igényt. De harminc éves szolgálat után is csak saját kívánságára, vagy rokkantság ese­tében nyugdíjazható. A javaslat kívánatosnak tartja a tiszti főorvos mellé rendelt egészségügyi gyakornoki állások és egészségügyi rendőrség szervezését. Miután elhatározták, hogy a legközelebbi kon­gresszust Marilla-fürdőn tartják, az elnök bere­kesztette az ülést. A kongresszus tagjai közül mintegy 150-en külön hajón Keszthelyre rándultak ki. Az or­vosokat dr. Háry István zalamegyei tiszti fő­orvos, az orvosszövetség zalamegyei fiókjának elnöke ós dr. Thassy Gábor zalaegerszegi orvos, a szövetség jegyzője kalauzolták. A keszthelyi kikötőnél a kirándulókat Csertán Károly alis­pán, Keszthely város elöljárósága s a zalamegyei orvosok küldöttsége várta. Dr. Háry István szives üdvözlő beszédére dr. Kétly Károly vála­szolt. Ezután hosszú kocsisorban Hévízre rán­dultak. A rendezést főorvosunk vezette, aki a kocsikat mind megszámoztatta s a kirándulók részére a kocsik számait már útközben kiosz­totta. A nagy társaság tehát a legnagyobb gyorsasággal 8 minden zavar nélkül elhelyez­kedhetett. Hévizén Reischl bérlő szives házigazda volt. A kiránduló társaságot villásreggelivel vendé­gelte meg. Az orvosok megtekintették a fürdőt, sokan meg is fürödtek. Kétly Károly dr. ugy nyilat­kozott, hogy a víz egyike a legkellemesebb gyógyfürdőknek. A primitív berendezésről azon­ban már nem nyilatkoztak az orvosok valami nagyon elismerőleg. Természetes, hogy legelső sorban ők sajnálják, hogy ennek a kincsnek nincs méltó foglalatja s csak gyéren látogatott hazai fürdő marad a helyett, hogy elfoglalhatná méltó helyét a világhírű gyógyfürdők között. Az orvosok délután két órára Keszthelyre tértek vissza, ahol társasebéd volt a Hullám szállodában. Egy teríték ára 3 K-ban volt meg­szabva, de a menti oly kifogástalan s a kiszol­gálás annyira figyelmes ós pontos volt, hogy a mi székvárosi bankettjeink rendezői okulhatná­nak a jó példából. A 160 tagból álló társaságban a legjobb han­gulat uralkodott s csak természetes, hogy a fel­köszöntők hosszú sora sem maradt el. Dr. Kétly Károly elnök Ő felségét, a királyt éltette; Csertán Károly alispán Kétlyre ürített poharat. Alispánunkat dr. Petz győri főorvos köszöntöttte fel. Felköszöntőket mondtak még dr. Thassy Gábor dr. Flesch titkárra, dr. Halász Miksa dr. Dunszt Ferenc keszthelyi apátra, dr. Rényi, dr. Neumark, dr. Lukonich Gábor sümegi járásorvos. Dr. Lukonich beszédét egy kis incidens zavarta meg. Felszólalásában felemlítette, hogy a szö­vetségben elégedetlen tagok is vannak, akik nem igyekeznek a többiekkel vállvetve együtt működni. Lukonich dr. evvel a körorvosok külön mozgalmára célzott, akik a szövetség kötelékén kivül külön csoportosulva igyekeztek érdekeiket megvédelmezni. A szemrehányást a körorvosok zokon vették s a szónokot többször zajosan félbe­szakították. Erre az incidensre célozva mondta Csertán Károly alispán felszólalásában, hogy minden téren tiszteli ugyan az ellenzéket, de ugy látja, hogy a körorvosok a szövetség keretében s Kétly Károly vezetése alatt érdekeiket teljesen bizto­sítva láthatják. A szövetség nagytudományd elnöke erre élénk ovációban részesült. A kiránduló társaság öt órakor tért vissza Siófokra. A hajón a székesfehérvári honvéd­zenekar játszott s a legvidámabb hangulat ural­kodott. Másnap az orvosok Balatonfüredre hajóztak át, ahol Liugl Valérián fürdőigazgató fogadta ós kalauzolta a vendégeket, akik megtekintették a fürdő összes látnivalóit. Innét Almádiba rán­dultak, ahol dr. Öváry Ferenc országgyűlési képviselő s több fürdővendég üdvözölték az érkezőket. Az orvosok megtekintették az egósz­ségügyi berendezéseket, amelyek bár még kez­detlegesek, de már egy nagy fürdő jövőjének körvonalait tüntetik fel. Ezután bankett volt. Olyan jókedv kerekedett, hogy az ifjabb tudó­sok táncra kerekedtek s vidáman járták a csár­dást. Az almádii kirándulás volt a kongresszus be­fejező momentuma. Az orvosok szótoszlottak, sok tanulságot, s talán még több kellemes emléket vivén magukkal. A gazdasági egyesület közgyűlése. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" 1. hó 3-án tartotta rendes közgyűlését Keszthelyen a városháza tanácstermében Koller István egyesü­leti alelnök elnöklésóvel, aki üdvözölvén a meg­jelent tagokat, jelenté, hogy az elnök a család­jában előállott súlyos betegség miatt nem vehe­tett részt a mai közgyűlésen; majd meleg sza­vakban emlékezik meg Szabó Imrének ós Csillagh Gyulának, az egyesület régi, oszlopos tagjainak, valamint Fűzik Gyula és Hertelendy István egyesületi tagoknak gyászos elhunytáról; a köz­gyűlés mély sajnálattal vette tudomásul eme tagjainak elhunytát s emléküket jegyzőkönyvileg örökítette meg. Ezután elnök megemlékezik arról az országos csapásról, mely az idei rendkivüli szárazság miatt állt elő s jelenti, hogy tudomása szerint megyénket megkímélte az isteni gondviselés és igy különösebb intézkedések nem tétettek, mégis ha a tagtársak egyes vidékeken kívánatosnak tar­tanák a segélynyújtás iránt a mozgalmat meg­indítani, azt az egyesülettel közöljék, hogy igy az egyesület vezetőségének módjában legyen a szükséges intézkedések megtétele. Az elnöki jelentést a közgyűlés helyesléssel vette tudomásul. Az „Első Magyar Altalános Biztosító Társa­ság"-gal kötött szerződés értelmében a nevezett társaság gyűlésére állandó kiküldöttül a közgyű­lés Hertelendy Ferenc elnököt választotta meg. A zalamegyei tej- ós egyéb mezőgazdasággal foglalkozó szövetkezetek szövetségének igaegató­ságába az egyesület részéről igazgatósági tago­kul a közgyülós Szentmihályi Dezső, Vizlendvav Sándor, Szűcs Dezső, Bak'ó Gyula és Hayden Sándor egyesületi tagokat választotta be. Olvastatott Malatinszky Lajos főszolgabíró, egyesületi tag által a községi bikák megyei biztosítása tárgyában beadott indítvány. A köz­gyűlés az indítványt tanulmányozás és ennek alapján javaslattétel végett egy bizottságnak adja ki, melynek tagjaivá Hertelendy Ferenc egyesületi elnök elnöklete alatt Malatinszky Lajos, Szily Dezső, ifj. Tarányi Fereno, Szűcs Dezső, Königmayer János, Dezső Béla egyesü­leti tagokat és Mayer Ottó törvényhatósági állat­orvost választotta. Felolvastatott Viosz Ferenc egyesületi tag, járási főszolgabíró által a Magyar Gazdaszövet­ség felhívására kidolgozott válasz tervezete. A közgyűlés a nagy gonddal készített munkáért köszönetét fejezte ki s azt csekély módosítással egész terjedelmében elfogadta s a Magyar Gazdaszövetséghez való küldését elhatározta. A magyar szőlősgazdák országos egyesületé­nek átirata a borfogyasztás emelése tárgyában felolvastatván, a közgyűlés Koller István elnök indítványára megkeresi a magyar szőlősgazdák

Next

/
Oldalképek
Tartalom