Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

1904. szeptember 18. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap< 5 országos egyesületét, hasson oda, hogy az arató és cselédhor vonassák ki a fogyasztási adó alól. Csáes—Bozsok község kérelmét 50 korona egyesületi tagsági dijának elengedése tárgyában a közgyűlés nem teljesítette. Örömmel vette tudomásul a közgyűlés az Országos Központi Hitelszövetkezet értesítését, mely szerint hozzájárul az egyesület ama kérelméhez, hogy az egyesület járási bizalmi f'érfiai a hitelszövetkezetek ellenőrzésében részt vegyenek. Hasonlóan örömmel vette tudomásul a közgyűlés amaz elnöki jelentést, hogy a Szombathelyi Mezőgazdasági Takarék- ós Hitelbank részvénytársaság úgy az 1903., valamint az 1904. évekre az egyesület közhasznú céljainak megvalósítására 500—500 koronát szavazott meg. Uj tagokul felvétettek jelentkezésük következtében: Nagy Pál foldbirtokos'(Pusztakovácsi), Schneider József gazdatiszt (Tótszentmárton), Löwenstein Jakab és Ignác gabonakereskedő cég (Zalaegerszeg), Vermes Márton földbirtokos (Tótszerdahely), Lichtenstein Jakab bérlő (Pacsa), galsai Polgár Jen6 bérlő (Nagykanizsa), Zathureczky Elemér gazdatiszt (Bak). Malatinszky Fereno indítványozza, keresse meg az egyesület a vármegye törvényhatóságát az iránt, hogy a körorvosok jelenlegi fizetősének rendezésével hasson oda, hogy a gazdaközönség, mely a közegészségi ügyek folytán terhes adóval van sújtva, mint a betegápolási alap, cselédsegélypénztár, körorvos stb., a jelenlegi rendezésnél a közegészségi körök helyesebb beosztásával előnyösebb helyzetbe jusson ; kívánatosnak tartja, hogy a körorvos tisztességes fizetőst kapjon, azonban ennek ellenszolgálataképen a gazdasági cselédeket ős családjaikat is tartozzék gyógykezelni ; a körorvos legyen egyúttal a gazdasági cseléd- ós munkás segélypénztár orvosa állandó fix fizetéssel; a gazdasági munkás- ós cselédsegélypénztár más alapokra fektettessók, mert jelenlegi szervezetében nem felel meg a gazdaközönség érdekeinek; a beiratkozott necsak baleset alkalmával kapjon segélyt, hanem minden bajában, amint az ipari munkás a kerületi betegsegélyző pénztárnál. A közgyűlés az indítványt általános helyesléssel fogadta s ily irányban tesz az egyesület a vármegye törvényhatóságához előterjesztést. Bogyay Máté országgyűlési képviselő, egyesületi tag sérelmesnek találja a kisgazdákra nézve a foldmivelésügyi miniszternek azt a rendelkezését, hogy az eddig élvezett azt a kedvezményt, mely szerint a szénkéneghordó árának biztosítása fejében a községi elöljáróság jótállását elfogadta — ujabban eltörölte s a biztosítéknak|kőszpőnzben való letételét rendelte el; kérte az egyesület vezetőségét, hogy a régi eljárás visszahelyezését kérelmezze a minisztériumtól. A közgyűlés az indítvány elfogadásával megbízza az egyesület elnökségét, hogy ez érdemben a foldmivelésügyi minisztériumhoz felterjesztést intézzen. A csáktornyai tanítóképző negyedszázados jubileuma. A csáktornyai m. kir. állami tanítóképző intézet 25 éves fennállásának megünneplését szeptember 6-án tartották a közoktatási kormány, a vármegye, Csáktornya város, Muraköz ős a volt tanítványok nagy érdeklődése mellett. Az ünnepségek már szeptember 5-én vették kezdetüket, amidőn a kegyeletükben hálás növendékek Bárány Ignác volt igazgató sírjára koszorút helyeztek. Este 8 órára az intézet igazgatója illusztris társaságot hitt meg vendégül. Szeptember 6-án Kecskés Ferenc esperesplébános által mondott „Te Deum"-ra gyűlt össze az egész ünneplő közönség. A templomból gróf Zrinyi Miklós emlékoszlopához vonultak, hol Vargha György gyöngyösi áll. elemi iskolai igazgató-tanító hódolt igen tartalmas beszéddel a költő ós hadvezér halhatatlan emlékezetének. A növendékek ezután a gróf Festetics Jenő tulajdonát képező Zrinyi-várba vonultak, hogy megtekintsék a képezde első otthonát. Ugyanis a képezde mielőtt mai épülete felépült volna, a Zrinyi-várban volt elhelyezve. A Zrinyi-vár udvarán Huzják Lukács iglói áll. tanítóképző intézeti tanár tartott beszédet. Ezután az egész társaság a tanítóképző intézet zászlaja alatt az intézet torna-csarnokába vonult, hol a közönség a Himnusz eléneklésővel nyitotta meg az ünnepség folytatását. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő lelkes beszéddel méltatta a nap jelentőségét és az intézet volt tanítványainak háláját és kegyeletét. „Ami — - úgymond — a visszaemlékezések becsét fokozni, azok szépségét költőiesíteni alkalmas, azt mind összehordották egy közös szivdobbanásba, melynek ereje és melege arról tanúskodik, hogy az eszmények 25 óv alatt nem hullottak porba. — Hogy a hivatás szeretetőnek ős az élet nemes becsvágyának kicsiny lángja, mely e falak közt gyúlt ki ifjú lelkükben, ma már világító oszloppá szélesedett; ragyogása előtt nem lehet megtévedni a puszták sötét, járatlan útvesztőjében. — Huszonöt tanítói nemzedék gyűlt egybe, hogy kegyelettel áldozzon a drága hamvaknak, hálával hódoljon az élőknek és a magyar kultura szeretetével dicsőítse mindazt, ami érzősben, tettben ős gondolatban oda forraszt az imádott haza sorsához. Mindnyájuk háláját fejezte ki ezután a kir. tanfelügyelő dr. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternek, ki már, mint e minisztérium államtitkára, kivette oroszlán részét a tanítóképző intézet nagy fontosságú céljainak irányításából; ma pedig lángoló hazaszeretetének s államférfiúi bölcsességének együttes odaadásával biztosítja ős szilárdítja fejlődését. Hogy ezen intézet a valláserkölcsnek, hazaszeretetnek s tudásnak méltó temploma, a szivjósággal párosult jellemkőpzősnek ós nevelői hatásnak kiapadhatlan forrása s a szó legmelegebb értelmében otthona legyen a növendékeknek. Kir. tanfelügyelő a csáktornyai állami tanítóképző intézet fennállásának és hatásának első határkövénél nyugodt lelkiismerettel konstatálja, hogy a magyarság ezen erős várához mindegyikük meghozta a maga porszemét, honszerelmének lángjával, tudásának, akaratának erejével, munkájának izzadásával. Kir. tanfelügyelő az ünneplő közönség nevő*ben üdvözölte Csertán Károly alispánt, ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából volt az ünnepélyen annak képviseletében, miután Hertelendy Ferenc főispánt családi gyásza akadályozta a megjelenésben. Üdvözölte őt kir. tanfelügyelő úgy a magas személy cimén, akit képvisel, valamint azon odaadó érdeklődés miatt, mellyel, mint a vármegye első tisztviselője, a közigazgatás számos ágazatai közt a tanügyet mindenkor elsőnngú jelentőségéhez képest kisérte, magát a tanügy és tanítóság igaz barátjának bizonyította. Csertán Károly alispán meleg szavakban mondott köszönetet; méltatta a képezde nagy hivatását, azon hő óhajának adott kifejezést, hogy a működéséhez fűzött remények, az összes tényezők közrehatásával a jövőben is mennél nagyobb mérvben valósuljanak. Egyben pedig indítványozta, hogy az ünneplő közönség dr. Berzeviczy Albert minisztert, a negyedszázados évforduló alkalmából táviratban üdvözölje. Ez nyomban meg is törtónt. Ezután Margitai József igazgató ült a felolvasó asztalhoz; előadta az intézet 25 éves történetét. Az szervezés első mozzanataitól egész máig összegezte az intézet céljait, válságait, megizmosodását, szellemi és dologi viszonyainak a minisztériummal, kir. tanfelügyelőséggel és egyéb hatóságokkal, Csáktornya várossal, az igazgató-tanáccsal, tanári testülettel és növendékekkel, nemkülönben a gazdasági képzés fejlesztésével összefüggő, a hallgatóság figyelmét minden részletében lekötő mozzanatait. A zászlószalagok átadásánál Brauner Alajos a muraközi tanítói járáskör elnöke 8 csáktornyai áll. elemi iskolai tanító és Honfi Lőrinc zrinyifalvai áll. isk. tanító tartottak beszédet. Samu József ós Bárány Ignác volt igazgatók emléktábláit Csiszár József zalaegerszegi állami elemi isk. tanító ós Poredos Antal nagykanizsai áll. elemi isk. tanító avatták fel ünnepi beszéddel. A beérkezett számos levél és távirat felolvasása után az ünnepély a jelenlevők által elénekelt szózattal ért véget. Az intézet tornacsarnoka virágokkal, jelvényekkel, zászlókkal s a Zrinyi Miklós emlékoszlopára annak felavatásakor hozott számos koszorú szalagjaival volt igen Ízlésesen feldíszítve. A rendkívül népes- társasebéd a Zrinyi szállóban tartatott meg vidám zenével és igen sok lelkes köszöntővel. Karcolatok. (A diploma és a lconyha.) Senki sem vetheti a szememre, hogy nem vagyok hive a nőemancipációnak. Nem szeretném ugyan, ha képviselő választáskor a hölgyek velünk együtt rekedtre lelkesülnőnek, vagy faluról-falura korteskednének s ugyanott dorbézolnának a kávéházak és korosmák füstös levegőjében; de ami a kenyérkereset tág mezejét illeti, ott már nem bánom, ha versenyeznek a férfiakkal. Mert belátom, hogy a nőkórdőst máskép megoldani nem lehet. Igaz, hogy addig, amig a nő nem volt kénytelen versenyre kelni a férfiakkal, addig az erejében ós tudásában elbizakodott férfi a nőben a gyengébb nemet látta, amely védelemre szorul; mihelyt azonban versenyre kel véle, ellenfelévé válik, akivel szemben nem őrzi magát lemondásra és védelemre kötelezettnek s ebből a harcból olyan szociális kavarodás támadhat, amely a nőknek nem fog kedvezni. De meg fogja edzeni az élettel harcoló nőt s a küzdelem letörli lelkéről azokat a naiv vonásokat, amelyek gyengévé, de a világ urává tették. De küzdenie kell a nőnek még legnagyobb lelki javainak veszélyeztetése árán is, mert rá van utalva. A társadalmi ós gazdasági rend kényszeríti a főrfimunkára. A férfiak fölényének ős hatalmának fentartása okából pedig nélkülözésre kárhoztatni, anyagi és erkölcsi romlásba taszítani nem szabad azokat az asszonyokat, akik szellemi képességeikkel meg tudják keresni a kenyerüket, ha teret kapnak. Ez az én egyéni nézetem. Az egyéni gusztusom azonban evvel már nem egészen egyezik. A diplomás hölgyeknél, a doktorkisasszonynál sokkal jobban tetszik nekem a természetes hivatását betöltő asszony: az anya, a szorgos háziasszony. Az okos főt, a bármely téren dolgos kezet megbecsülöm, megtisztelem; az anya, a férjét odaadóan támogató nő előtt meghódolok. És igy van vele a legtöbb férfi. Az az asszony, aki férjének és gyermekeinek gondozója; aki a házi tűzhelyet őrzi, amig a férfi a munkában verejtékezik, kedvesebb a férfiaknak. A hölgyvilág ebből az előszeretetből azt magyarázza ki, hogy a férfinép zsarnoki hatalmát főlti s szeretné a nőt örökké a háztartás szük korlátai közé zárni. És a vádban van valami igazság^ Lényegében önzés diktálja az elveinket. Bizöny ^a férfiak féltik a hatalmukat is, de talán jobban féltik, a meleg otthont, a kényelmet, a jó asztalt. Mert a boldogságnak, az életet eltöltő derűnek ápolásra van szüksége s az ápoláshoz a diploma nélkül szűkölködő asszonyok sokkal jobban értenek, mint a tudományosan képzett s a kenyőrharcban elférfiasodott hölgyek. Régi közmondás, hogy hideg konyha mellett meghűl a barátság. Ez kérem bölcs élettapasztalaton alapszik s aki ismeri eleink vendégszeretetét, barátkozásra való hajlandóságát, tudja azt is, hogy a közmondás a régi jó kortesvilágból származott. Akik őletelvet csináltak belőle, rendszerint boldogultak. A hideg konyha lehűti a baráti érzelmeket; a rosz konyha megkeseríti az ember napjait s ez a reális, mindennapi, földhöz tapadt szükséglet még a szerelmet is megtámadja. A diplomás, tudós asszonyok ambíciója pedig nem fér bele a konyhába s a philozófusok ritka levegője, a Múzsák hajlékai nem tűrik a vöröshagyma és rántás szagát. Mindennapi panasz, hogy a mai tudományos világban a leányokat mindenre oktatják, csak a háztartási teendőkre nem. Aki azonban panaszkodik, nem tekintett bele a felsőbb leányiskolák tantervébe. Van ott háztartástan is, amelyben sok okos dolog foglaltatik. A leánykák egészen pontosan tudják, hogy a zsirban szénhidrátok vannrk; a fehérnye tápláló dolog s a bolondgombát megfőzni veszedelmes. Sőt móg a seprőről, portörlőről, a légyfogókról, patkányméregről és svábbogárról is hallanak az iskolában. Azonban minden elmélet szürke s minden definíció tökéletlen. Elmélet alapján nem lehet turóscsuszát sem főzni; prószát pedig még kevésbbé. Lám ezelőtt néhány évtizeddel még nem tudták az asszonyok, hogy mi a szénhidrát s a fehérnye alatt biztosan tojásfehérét értettek; főzni azonban kitűnően tudtak. Még a méltóságos asszonyok is. Mikor azután sujtásos apáink munka után asztalhoz ültek, jóllakhattak, a megelégedett ember derült hangulatával simogatták meg feleségeik mosolygó arcát, mondván : „Ez hát jó volt, édes párom. Áldja meg az Isten