Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

1904. szeptember 18. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 azt, hogy az argumentumok hogyan hullanak az ellenfelek mellett s lefesteni a diadalt, amely a bukást még keserűbbé teszi, mindez nagy tortura a választások esélyeinek kitett közigazgatási t iszi viselőre. Tiz óra felé megtelt a vármegyeház nagyterme is. A szűk folyosókon, a lépcsőkön tolongott a bizottsági tagok nagy tömege. A teremben alig lehetett utat törni az emelvényre törekvő előadóknak. A karzat megtelt hölgyközönséggel. Mert látványosságnak is megéri a fáradságot egy ilyen fiók restauráció. Mindenkinek van is jelöltje. Nem mindig az, akit megéljeuez. Sokszer nem szabad elárulni, hogy kihez húzza a szíve s ki mellé kényszeríti a konvenció. Tiz órakor megjelent a teremben a főispán s néhány percre elcsendesedett a zsivaj. A megnyitáson s a törvényhatóság néhány elhunyt agilis tagjának elparentálásán, úgyszintén az alispáni jeleDtésen hamarosan átestünk. A gyászban s az alispáni jelentés tudomásul vételében nincs nézeteltérés. Czukelter Lajos I. aljegyző, a választások formaszerüségeinek elintézésében szaktekintély, megalakította a kijelölő választmányt, valamint az öt szavazatszedő küldöttséget, a főispán felfüggesztette az ülést s a kijelölő választmány visszavonult. A teremben és a folyosókon pedig újra elkezdődött a zsibongás. Még mindig nem lehetett sejteni, ki lesz a sümegi főszolgabíró. Erősen tartotta magát az a hit, hogy Bődy Zoltán III. aljegyző lesz többségben. A sarokban azonban csoportok alakultak, amelyeknek hangulata titkos maradt az elhatározó utolsó pillanatig. A folyosón paktumról beszéltek, sőt junktimról is. Szóval egészen parlamentáris szinezetet nyert a vármegye székháza. Még a kifejezésekben is, nemosak a folyosón való füstölésben. A füstfelhő barátságosan kavargott a terem felé, amelynek levegője izzó lett, mint a reménykedő szívek forró fohászkodása. A várakozás pillanatai a legnehezebbek. Érezték ezt nem csak a jelöltek, akik szerettek volna tul lenni a Rubikonon — természetesen mindegyik győztesen — hanem a szavazók is. Különösen a nagykanizsaiak, akik csak választás idején szoktak tömegesen megjelenni a lenézett székvárosban. Mert hát a vonat tizenkettőkor indul, estig itt rekedni pedig halálos unalom. A kijelölő választmánynak azonban sok dolga akadt. A szolgabirák mellett a főszolgabirák hetedik rangosztályozása is szóba került; első osztályú szolgabírót is kellett jelölni. Tizenegy óra tájban történt meg a kijelölés s indult meg a szavazás. Az első negyedóra az izgatottság legmagasabb fokára osigázta a kiváncsiságot. Egyik szavazatszedő bizottságtól a másikhoz settenkedett a rendszer, legfölebb tizenkettő. Zola irt erről a Fécondité cimű regényében. — Szörnyűség, már abba is belekerültek. Hiszen jó a gyerek a háznál, kell is. Le ami sok, az sok. Az arany középutat kell megtalálni az ilyen dologban . . . Moly Mátyás úr rettentő buta álmélkodással nézett a napaasszonyára. A felesége a varrógép körül babrált valamit. Egy darabig mindenki hallgatott. Végre, ahogy gondolni lehet, Molynó mamája törte meg a kemény diót a következő szavakkal: — Ezt magának, Moly, végre-valahára meg kell értenie? Érti? Moly úr felhúzta az egyik vállát, a fejét félreszegte, az öt ujját kiterjesztette ós a kimeresztett szemeivel valami óriási nagy kérdőjelet igyekezett kifejezni. Mire a mama egy kissé indulatos hirtelenkedéssel ripakodott rá: — Mit? Még most sem érti! Jöjjön, majd súgok valamit. — Jézus Mária, már maga is sug' — Nohát nem súgok, hanem kimondom nyíltan, hogy az egész vármegyében ti vagytok a világ legnagyobb csúfjai a miatt, hogy sok gyereketek van — Nem sok az mama. Csak nyolc. — Köszönöm szépen. — Szivesen. Csak nem hajigálhatjuk őket a Sárga folyóba vagy a Pecdili öbölbe, ha már sok érdeklődő. Ki van többségben? Jó ideig Bődy Zoltán tartotta az elsőbbséget. Már huszonhét többsége volt s biztosra vették a megválasz tását. Feltűnt azonban, hogy Szalmay Józsefre, akinek tudomás szerint nagy pártja volt, kevés szavazat esett. Hol vannak Szalmay választói? A muraköziek egy csoportba verődtek s egyelőre nem szavaztak. Várták, hogy mikép alakul a helyzet. Amikor azután látták, hogy szolgait irájukut megválasztani nem tudják, leszavaztak Sólyomyra, a legidősebb szoleabiróra. És eldön tötték a küzdelmet. Só'yomy 45 többséggel került ki a harcból. Leszavazott 390 bizottsági tag. A többi választás már kisebb érdeklődéssel esett meg. Szolgabíró lett Farkas Kálmán 42 többséggel, első osztályú szolgabíró Sághváry Jenő 45 többséggel. A tárgysorozatnak csak a választásokra vonatkozó része került napirendre az első napon. Másnap pedig kilenctől délig letárgyalták a többit s tizenegy szavazat ellen tizenhárommal elvetették a tisztviselők korpótlékára vonatkozó indítványt és határozatok a gyámpónztár pénzkészletének elhelyezése, vasúti pótadó megszavazása és egyéb ügyek fölött, amint részletes tudósításunkban foglaltatik. Megyei közgyűlés. Szokatlan nagy számmal jöttek össze a törvényhatósági bizottsági tagok a szeptemberi rendes megyei közgyűlésre. Elnöklő főispán a nagy számban megjelent bizottsági tagokat üdvözölvén, meleg hangon emlékezett meg a legutóbbi közgyűlés óta elhunyt Szabó Imre, Csillagh Gyula, Gaál Ödön ós dr. Haudek Ágoston bizottsági tagokról, akik mint a vármegye oszlopos tagjai, évek hosszú során keresztül a közügy szolgálatában önzetlenül fáradoztak, továbbá Hertelendy István és Harkányi Ede bizottsági tagok elhunytáról s indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg elhunyt tagjainak emlékezetét. A törvényhatóság állapatáról szóló alispáni jelentést, mely előzőleg nyomtatásban a bizottság tagjainak megküldetett és ellene észrevétel nem tétetett, a közgyűlés tudomásul vette. Az elhalálozás következtében megüresedett sümegi főszolgabírói állásnak választás utján való betöltése végett megalakíttatott a kijelelő választmány, melybe tagokul elnöklő főispán Legáth Kálmán, Eitner Zsigmond ós Szily Dezső bizottsági tagokat kinevezte, a közgyűlés pedig a maga részéről Bogyay Aláté, dr. Gyömörey | meg vannak. Különben is nem mind leány, fiu is van köztük. — Az mindegy. A fiukkal még több a baj, mint a lányokkal. Azokból lesznek a Rózsa Sándorok, a Spangák, Pitélik. Erre már Molynó asszony is odahagyta a varrómasinát. — De mama, az istenért, hogy mondhat ilyet! A mi gyerekeink mind olyan jónevelésüek, istenfélők, jó tanulók, templomba járók, imádságosak, móg a legpicibb is tudja a Miatyánkot és aztán szép, mint az angyal valaménnyi ! . . . — Jó, jó, azt én is látom, de az arany középút még sincsen megtartva. — Törje ki a frász az arany középutat . . . — ezt Moly úr szalasztotta ki a száján. — Pardon kedves napamasszony, de hát tulajdonképpen hány gyereket tetszik ez alatt érteni? — Legföljebb, de legeslegföljebb négyet, érti-e?! Legeslegföljebb! Már ez is sok. — A gyerek : áldás, tehát sok gyerek: sok áldás, édes mama, azt szokták mondani; — veti közbe Molynó asszony elszánt határozottsággal. — Azt, de osak a zsidók. Na olyan is vagy a nyolc gyerekeddel, mint valami falusi regálebérlőné. — Lehet, de azért nem cserélnék száz olyan divatos asszonnyal, akinek egy gyereke sincs. Mit adna egy gyerektelen királyné az én nyolc bogárkámért! De ón nem adnám őket oda az ő Vince és Eperjesy Sándor bizottsági tagokat beválasztotta. A kijelelő választmány működésének idejére a közgyűlést elnöklő főispán felfüggesztette. A kijelelő választmány működését befejezvén, eluöklő főispán a felfüggesztett közgyűlést folytatólag megnyitotta s kihirdette, hogy a kijelelő választmány a jelentkező pályázók mindegyikét kijelölte ós pedig Sólyomy Tivadar perlaki, Szalmay József csáktornyai, Dénes Sándor nagykanizsai, Bogyay György zalaegerszegi, dr. Sághváry Jenő tapolczai szolgabírót és Bődy Zoltán másod osztályú megyei aljegyzőt. Tiz bizottsági tag Írásban névszerinti szavazást kórvén, elnöklő főispán azt Sztaniszlavszlcy Adolf, Hertelendy Béla, dr. Dezsényi Árpád, báró Putheány Géza és Zakáll Henrik bizottsági tagok elnöklete alatt alakított öt szavazatszedő küldöttség közreműködése mellett elrendelte s a szavazás tartamára a közgyűlést felfüggesztette. A szavazás befejeztével a szavazatok összeszámláltatván a folytatólagosan megnyitott ülésben elnöklő főispán kihirdette a szavazás eredményét, mely szerint a beadott 390 szavazatból Sólyomy Tivadar perlaki szolgabíró 139 szavazatot kapott s igy mint a legtöbb szavazattal biró, a közgyűlés zajos éljenzése között megválasztott sümegi főszolgabírónak elnökileg kimondatott. A választás következtében megüresedett első osztályú szolgabírói állásra dr. Sághváry Jenő tapolcai másod osztályú szolgabíró, s az igy megüresedett másod osztályú szolgabírói állásra pedig Farkas Kálmán tiszteletbeli szolgabíró választatott meg névszerinti szavazással. A központi választmányba a zalaegerszegi választó kerületből Bosnyák Géza és a csáktornyai választókerületből Varga János bizottsági tagok választattak meg a törvény által előirt titkos szavazással. A közgyűlés a vármegyei főszolgabirák közül Gaál Miklós pacsai, Szentmiklóssy Gyula tapolczai, Takách Imre keszthelyi ós Thassy Lajos zalaegerszegi járási főszolgabirákat, mint akik főszolgabírói minőségben a vármegyét 15 évet meghaladó időn át szolgálják, a VlI-ik fizetési osztályba választás utján előléptette. A közgyűlés örömmel vette tudomásul a miniszterelnöknek az olasz borvám ügyében a vármegye részéről hozzá intézett feliratra küldött leiratát. Névszerinti szavazással elhatározta a közgyűlés, hogy a vármegye pénzkészletét a postatakarékpénztárban, a gyámpénztári pénzkészletet pedig az Országos Központi Hitelszövetkezetnél helyezi el gyümölosözőleg. Ugyanosak névszerinti szavazással a közgyüegész királyságáért. Már ha anyának kell lenni, hát ón megmutatom, hogy tudok anya lenni. Ez a természet rendje, ha egyszer férjhez mentünk — punktum. És én ezzel a renddel meg vagyok elégedve. Legyen gyerek, legyen sok gyerek és — fizessen az állam! Oh, te Moly, te, ha te olyan málé nem volnál, mint amilyen vagy, már azóta ezreket kellett volna kapnod a gyerekeid után ... De hát te olyan szerény, olyan élhetetlen vagy. — Mit, miért? . . . — Hát talán nincs a törvényben, hogy akinek sok gyereke van, annak elengedik az adóját és külön jutalmat kap minden gyereke után az államtól! Na nincs ilyen törvény? — Nincs . . . azaz lehet, hogy van, de azt hiszem, hogy nem Európában . . . Ezt a szelíd kis gúnyt Moly úr meglehetős félénk szerénységgel merte kibökkenteni, mert már látta, hogy a felesége szemei szikrákat hánynak a nagy fölhevüléstől. Hozzá is tette békítően: — Talán csak tévedsz, édes. Én legalább nem tudom, valóban nem tudom . . . — Nem, mert szamár vagy. Állami tisztviselő létedre nem ismered a törvényeket. En biztosan olvastam ilyesmiről az újságban. De igy is kell lenni. Hisz az csak nem igazság, hogy a gyerektelen vagy kevésgyerekű állami hivatalnok is ugyanannyi fizetést kapjon, mint