Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-18 / 38. szám
6 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. szeptember 416. lós a vármegyei 5/ 1 0 0/o-° s Vilsut i pótadót újból tiz évre megszavazta a már kiépített vasutak segélyezésére felvett vármegyei kölcsönök törlesztő részleteinek fedezése végett. Az állandó választmány javaslatához képest a közgyűlés a vármegye 1905. évi költségvetését 423.955 K 34 f kiadással, 428.334 K 59 f bevétellel és igy 4.379 K 20 f remélhető pénztármaradvánnyal elfogadta; egyúttal kérni fogja az árvaszékuól egy nyilvántartói állásnak, az alispáni hivatalnál egy szolgai állásnak szervezését, a novai járási orvos 500 K személyi pótlékának, valamint az árvaszéki helyettes elnök 240 K eddigi tiszteletdíjának pótjavadalmazás cimén fedezését. A közigazgatási bizottság által egybeállított 1905/96. évi törvényhatósági utfentartási költségelőirányzatot a közgyűlés elfogadta. Az 1908. évi végéig már közgyülésileg megszavazott l 6/io°/o vármegyei pótlékra nézve a közgyűlés kimondotta, hogy a f. 1904. óv végéig fordíttassák a megszavazáskor kimondott célra t. i. a tisztviselők korpótlékára ós a vármegyei tiszti- és vármegyei körjegyzői nyugdíjalap gyarapítására; az 1905. év január 1-től fogva a korpótlákok megszűnnek s az egész pótadót a két nyugdíjalap javára fordítják. A kereskedelemügyi miniszter a törvényhatósági bizottságnak a Körmend—Muraszombat irányú vasutból Zalalövő és vidékét érintő 10 km. vasút segélyezése tárgyában hozott határozatát jóváhagyván, a közgyűlés megbízta a vármegye alispánját, hogy a szóban forgó összeget az útalap terhére beszerzendő törlesztéses kölcsön utján szerezze be. A gyámpénztári szabályrendelet kiegészítéséül átmeneti intézkedésképen a közgyűlés kimondotta, hogy a már eddig kihelyezett összegek lebonyolításáig az összesített árvatári kezelést alkalmazza, mig az egyénenkénti pénzkezelést csak az uj kölcsönöknél. A vármegyei utbiztosok kérvénye fizetésük felemelése tárgyában javaslattétel végett az alispán elnöklete alatt egy bizottságnak adatik ki, melynek tagjai a járási utibizottságok elnökei, az államépítészeti hivatal főnöke s a vármegyei t. főügyész. A közgyűlés megkeresi a zalamegyei nemesi pénztár választmányát, hogy a zalaegerszegi főgimnázium fentartási költségeihez való tiz éves 2000 K hozzájárulást meghosszabbítani szíveskedjék. Közgyűlési jóváhagyást ngertek: Nagykanizsa r. t. város szegényügyi szabályrendelete, a szentpéteruri körjegyzőséghez tartozó községek módosított szabályrendeletei, a szoboticzai jegyzőséghez tartozó községek módosított szabályrendeletei, Csesztreg község módosított szabályrendeletei, a baki körjegyzőséghez tartozó községek az, akinek sok a gyereke. Hisz ez csak magá- | tói értetődik, nem? Miért vagyok ón akkor állami tisztviselő felesége és miért szültem én ezt a sok gyereket az államnak? Egyikből katona lesz, másikból tanító lesz, harmadikból finánc lesz, a lányokból tanítónő, postatiszt, telefonoskisasszony s mit tudom én mi, csak felnevelhessük őket . . . Hát nem az államnak neveljük-e őket mi? — Jó, jó, galambom. De az ilyesmire mégse ad fizetésemelést az állam. — Nohát elég gazember is az állam. — Csitt, csitt, te szerencsétlen ! — Semmi csitt! Ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat! . . . Ha mi kezdünk el egyszer obstruálni, mi anyák, akkor aztán csakugyan nem lesz ám újonc! Ha mi, mamák, egyszer azt fogjuk mondani, hogy ha nincs fizetésemelés . . . — De hiszen van már 1 — Van? Mi az? — Semmi! Az agglegények öröme. Családos embernek ez csak egy kanál víz a tengerből. Majd adunk mi egyszer annak az államnak! . . . Ha majd mi azt mondjuk: Nincs elég fizetés? — hát nincs katonának való se, nincs professzornak való, nincs fináncnak való, nincs — semmi! . . . Szóval, szeretném tudni, mit csinálna ez a nyomorult állam nálunk nélkül, anyák nélkül? . . . Majd meg is mondom én ezt egyszer annak a miniszternek! képviselőtestületeinek a községi szervezési szabályrendelet módosítása tárgyában hozott határozatai, Becsehely és Póla hegyközségek rendtartása. A zalaszentgróti járási mezőgazdasági bizottságban megüresedett tagsági helyre a közgyűlés gróf Bathyány Pál bizottsági tagot választotta meg. A soproni kereskedelmi- és iparkamarának újjáalakítása céljából szükséges előmunkálatok foganatosítása végett bizottság küldetett ki. A törvényhatósági közgyűlés jóváhagyta: Teskánd, Szentmária, Drávaegyház ós Szentlörincz községeknek ingatlan vétele tárgyában, Hosszufalu községnek a községi szolga fizetésének megállapítása tárgyában, Csabrendek községnek a községi faiskola céljaira vásárolt ingatlan vételárának a regále kártalanítási kötvényből való folyósítása tárgyában, a bagonyai körjegyzőséghez tartozó községeknek a körjegyzői iroda helyiség és lakás évi bérének módosítása tárgyában, Muracsány községnek a községjegyző részére adóvégrehajtást díjak megállapítása tárgyában, Zalaegerszeg r. t. városnak ingatlan eladása tárgyában, továbbá a városi végrehajtó részére személyi pótlék megállapítása és a hivatalszolgák fizetésének felemelése tárgyában, Szenterzsébethegy, Csáktornya, Páka, Sümeg, Kebele, Balatonfüred, Gáborjaház, Bödeház községeknek községi pótadó törlése tárgyában hozott képviselőtestületi határozatait. Szekeres József volt baki lakos által iskolás gyermekek felruházására tett alapítványról kiállított alapító levelek jóváhagyást nyertek. Perlak község képviselőtestületének az ovoda helyisége tárgyában hozott határozatát a közgyűlés a gondnokság felebbezésére feloldotta. A drávaszentiváni, beliczai, muraszentkereszti, murasiklósi községbiró kérelmének — felmentésük tárgyában — a közgyűlés helyt adott. Légrád község tulajdonát képező gyógyszertár helyiség bérbeadását a közgyűlés jóváhagyta. Kővágóörs község vásári árszabályzatát jóváhagyták. Bottornya községnek a mezőőrök fizetésének megállapítása tárgyában, Udvamok községnek az osztálytanító javadalmazása, Muravid községnek ezer korona kölcsön felvétele tárgyában, Zalaszentiván községnek községi ingatlan eladása tárgyában, Oporovecz községnek ingatlan szerzése tárgyában hozott képviselőtestületi határozatait a törvényhatósági közgyűlés jóváhagyta. A körorvosok anyagi helyzetének javítása tárgyában a közgyűlés a belügyminiszterhez feliratot intéz. A tapolczai járásnak ketté választása és egy uj szolgabírói járásnak Balatonfüred székhellyel szervezése tárgyában a közgyűlés a belügyminiszterhez indokolt előterjesztést tesz. Tessék megnézni a statisztikai füzeteket . . . — Szent Krizosztóm! . . . — Igenis, igenis! ... Mi van ebben? Ott van a füzetben. A számok beszélnek. Ordítanak. Nem megdöbbentő az, hogy a mult esztendőben harmincnógyezer gyerekkel kevesebb született mint az előzőben, kilencezerrel kevesebb házasság-kötés törtónt . . . Hát ez semmi ? Hát ebből nem tud érteni az a miniszter ? ! No . . . — Csitt, csitt, . . . már megint a miniszterrel van bajod Málikám. Jól tudod, hogy az ilyesmiből fegyelmi keletkezhetik. — Ugyan, csak ne lármázz! (Szegény Moly úr suttogni is alig mert.) Ha te ilyen pupák nem volnál! . . . Lásd a zsidó pap tavaly is ezer forintot kapott az államtól . . . — Csak százat, ós nem is az államtól, hanem a kabinetirodától . . . — Az mindegy. Az is az államé. — Aztán a zsidópapék már duplán túlvannak a mama aranyközéputján . . . A mama, a neve hallására, hamarosan felocsúdott az álmatagságból. — Ne civakodjatok, hanem végezzünk. íme, minden bajotoknak oka a sok gyerek. Ez a Kecskeházyné is azért kötött belétek. Erről is majd beszéljünk később. Itt valamit csinálni kell. Ezt csak beláthatjátok. — Hát mit tegyünk? Vármegyénk közgazdasági állapota. Gruner Lajos vármegyei közgazdasági előadó vármegyénk augusztus havi közgazdasági, állapotáról a következő jelentést terjesztette elő a közigazgatási bizottság szeptember havi ülésén: A julius havában uralkodott rendkívüli szárazság, a mult hónap első és harmadik szakában beállt kiadós csapadékok folytán végre megszűnt. Nyolc esős napon 95 m/m. csapadék esett augusztus hóban, melynek hatása a tenyészet felélesztésére és a csüggedő kedélyek megnyugtatására nézve a legjobb befolyással volt. A gabonákra nem is lehetett ugyan már kihatással a későn jött csapadék; — de igen jó hatással voltak a kiadós esők a tengeri és burgonyára, a későbben kaszált sarjukra, a tarlólóherekre és mindenféle zöldtakarmányra, / répafélék és kerti vetemónyekre, — de főleg a legelők állapotára nézve, melyek már a végkimerülés pontján állottak vármegyénk nagyobb részében is. Lehetségessé vált ezekután a tarlótörések befejezése és a kiszáradott talajnak kellő előkészítése a közelgő vetésre nézve, a melyből kifolyólag most már jobb reményekkel nézhet a vetési munkálatok elé a gazda, mint még ezelőtt néhány héttel. A gyakran viharokkal jött esők egyedül a cséplési munkálatokat zavarták meg több napon át, de a minden más mezőgazdasági munkára gyakorolt jó befolyás ezt eltürhetővé tette. A cséplési eredmények jórészt beigazolták a termésbecslések helyes voltát t. i. a gyenge átlag hozamokat (buza pro K. hold 592 K°, rozs 525 K°, árpa 512 K°, zab 570 K°) ós végeredményképpen kimutatták, hogy ezidén vármegyénkben 100.000 m/m búzával, 100.000 m/m rozszsal, 84.000 m/m árpával és circa 4U.000 m/m zabbal termett kevesebb, mint a mult évben. Vagyis 24.000 métermázsa gabonával még kevesebb, mint a julius közepén eszközölt becslések ezt reményleni engedték. A cséplések folyamán kitűnt továbbá, hogy a buza minősége jórészt kitűnő, a rozsé türhetős jó, az árpáé jórészt gyenge, a zabé pedig közepes. Utolsó jelentésünk óta azonban mégis javult az általános közgazdasági helyzet a népünk élelmezésére nézve oly kiválóan fontos tengeri és burgonya állapotának javulásával, —- a nagy takarmányszükség enyhülésével. És hogy állattartásunk tekintetében is némileg javultak a viszonyok, ezt csupán az esőzéseknek köszönhetjük. Még ugyan lesz takarmányszüksóg, sőt kényszereladás is vármegyénk szárazabb vidékein, de ez most már nem oly égető, mint ezt julius havában a kilátások mutatták. A legeltetésnek — No, ha ti nem tudjátok, hát majd én csinálok valamit. — Mama ?! . . . Na, ez érdekes lesz. — Nem kell figurázni. Elviszem a gyerekeket. Már tudniillik nem a nyolcat, csak a felét, négyet. De fiu is legyen közte. — Én nem bánom, vigye el az öt lányt meg az egyik fiút. Ez annyi, mintha négy fiút vinne el. Ezt Moly úr merte igy ravasz viccképpen megkockáztatni. Elvégre egy állami tisztviselőtől, akinek öt lánya van, meg három fia, ez elég silány vicc. No de a torkára is forrt. — Na, sok jó viccet hallottam már, de ilyen rosszat sohase. Éppen olyan slendrián, mint aki mondta — jegyezte meg finom gúnnyal a saját felesége. — Különbeu legyen, ahogy az úr akarja . . . Válogassa ki a gyerekeit, mint a macskakölykeket ... Ekkor már Molynó asszonynak az alsó ajka rángatózott a pityergóstől. Moly űr megilletődött. — Hiszen, kedves tubavirágszálam, csak a mamánál lennének. Jó helyem. Én egyébiránt, ha rajtam áll, nem adnám egyiket se. De azt hiszem, hogy rajtad könnyebbítene valamit . . . Különben én azt mondom, hogy maradjanak. Sőt kész vagyok a képzelhető legnagyobb áldozatra, ami csak egy önzetlen férjtől kitelik. Ha a mama ugy szereti a gyerekeket, hát maradjon | ő itt közöttük, — közöttünk . . .
