Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-07 / 6. szám

2 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapt 1904. február 7. Nálunk az irodalom szeretetét s a műízlést kell belenevelni a közönségbe; fel kell lelkesíteni a magasabb, az igazán nemes szórakozások és élvezetek iránt. Egy üdvös mozgalom indult meg, amely erre a célra törekszik. Irodalmi és művészeti kör van alakulóban, amely az irodalom és művészet pártolását, a műizlés fejlesztését, az ismeretek terjesztését s a társadalmi élet nívójának emelését tűzte feladatául. Ez a cél természetesen csak akkor lesz elérhető, ha a társadalom minden rétege, minden áldozatra képes eleme tömörül. Kis csoport semmit sem képes tenni. Üdvözöljük a mozgalmat, amelytől sok üdvös eredményt várunk s felhívunk mindenkit, aki lelkesedik az irodalom és művészet iránt, hogy istápolja a kört, amely áldozatot nem követel s nemes ideálok szolgálatában áll. Az alispáni jelentésből. Csertán Károly alispánnak a vármegye közigazgatásának és az ezzel összefüggő ügyeknek állapotáról szóló és a mult év augusztus hó 1-töl december végéig terjedő időszakot magába foglaló jelentése alapján közöljük a következőket: A felnőttek közegészsége elég kedvezőnek mutatkozott. Leginkább a légzőszervek hurutos bántalma és hasihagymáz képezték a gyógykezelés tárgyát jó gyógyulási százalékkal. A gyermekek közegészsége hasonló volt a felnőttekéhez, azonban november hó vége felé és december hóban némileg roszabbodott, a mennyiben a kanyaró ós vörheny járványosán uralkodott, azonban az előbbi csak 2-, az utóbbi pedig 8°/

0 halálozást okozott, mely körülményt figyelembe véve, a gyógyulás eredménye elég kedvezőnek mondható. A bejelentésre kötelezett fertőző bántalmak közül roncsoló toroklobban beteg volt 99, gyógyult 64, meghalt 30, ápolás alatt maradt 5; i kanyaróban beteg volt 449, gyógyult 381, meghalt 17, ápolás alatt maradt 51; typhusban beteg volt 99, gyógyult 69, meghalt 13, ápolás alatt maradt 17; vörhenyben beteg volt 169, I gyógyult 120, meghalt 30, ápolás alatt maradt 19; hökhurutban beteg volt 47, gyógyult 43, meghalt 4; bárányhimlőben beteg volt 15, meggyógyult 15. A szemcsés köthártyalob, mely a perlaki, csáktornyai és alsólendvai járásokban tájkórosan uralkodik, a többi járásokban és r. t. városokban pedig szórványosan fordul elő, 3202. számmal szerepelt; ezek közül 765 gyógyult, 24 elhalt vagy távozott, 2413 gyógykezelés alatt maradt. Rendőri boncolás teljesíttetett 11, külső hullaszemle rendőri tekintetből 45, súlyos sértés bejelentetett 8, öngyilkosságot 22 egyén követett el, véletlen szerencsétlenség általi halálnak 25 egyén esett áldozatul; elmekórnak 5 esete képezte hivatalos beavatkozás tárgyát; veszett eb által 21-, veszett macska által 1 egyén maratott meg, kik védoltás czéljából a budapesti Pasteur intézetbe szállíttattak; szerencsétlen szülés előfordult 6 esetben. 7 éven aluli elhalt gyermekek gyógykezelése elmulasztatott 102 esetben; a mulasztók ellen az elsőfokú egészségügyi hatóságok által intézkedés tétetett. Az 1903. évi védhimlőoltás és ujraoltás eredménye november hó 1-én lezáratott és a jegyzőkönyvek a belügyministeriumhoz felterjesztettek, melyek szerint először oltatott 14370, eredménytelen 9, újra oltatott 14429. A járásorvosok 181 községben teljesítették az egészségrendői'i vizsgálatot. Van a vármegye területén 26 lelencz, 312 dajkaságba adott, 823 elmebeteg hülye, 659 siketnéma, vak és nyomorék, 1666 közsegélyre szorult, 1631 keresetképtelen árva. Ezen időközben a vármegye főorvosa megvizsgálta a balatonfüredi, kiskomáromi, letenyei, a 2 zalaegerszegi és 3 nagykanizsai nyilvános- és a bánok szentgyörgyi kézi gyógyszertárakat; a balatonfüredi fürdőt, a kisgörbői iskolát, a nagykanizsai és zalaegerszegi közkórházakat, ellenőrizte a körorvosok havi utazását, a 2 r. t. váróéban a bábákra vonatkozó ministeri szabályrendeletet és Zalaegerszeg városban az egészségügyi rendeletek végrehajtását. A vármegyei népesedési mozgalom adatait illetőleg mult év augusztus 1-től december végéig a vármegye területén született 7.273, meghalt. 3.730 s igy a szaporodás 3.373. Az állategészségügyi viszonyok az 1903. óv második felében — eltekintve a ragadós száj- és körömfájás okozta megbetegedésektől — eléggé kedvezőek voltak, i Az 1888. VII. t.-cz. 24. §a s az ennek alapján kibocsátott foldmivelésügyi miniszteri rendeletek értelmében hivatalból jelentendő ragadós állati betegségek közül előfordultak: a lépfene, a veszettség, a takonykór, a ragadós száj- és körömfájás, az ivarszervi hólyagos kiütés, a rühösség, a sertésorbáncz és a sertósvósz, míg a keleti marhavész, a ragadós tüdőlob és jjuhhimlő, a teuyészbénaság és a bivalyvész egyetlen esetben sem kerültek észlelés alá. A lépfene leginkább a Zala folyó mentén, továbbá a Kerka, Letidva ós Kebele patak mentén fekvő községekben lépett fel, s ezek közül is leginkább azokban, a melyeknek legelőjük vagy rétjük árterületen fekszik. A védőojtások igénybevétele majdnem kivétel nélkül megszüntette a további elhullásokat. A veszettségi esetek száma a múlthoz képest jóval gyérült, amely körülmény minden bizonynyal legalább részben az erélyesen foganatosított óvintézkedéseknek köszönhető. Mindössze Nagykanizsa és Zalaegerszeg r. t. városban, továbbá a zalaszentgróthi járás két községében állapíttatott meg 1 — 1 esetben. A takonykór csak egy községben fordult elő behurczolás következtében, a beteg ós a fertőzésre gyanús lovak azonnali kiirtása a kór továbbterjedésének gátat vetett. A ragadós száj- Bés körömfájás terjedését a sümegi és tapolezai járásban, dacára az erélyes védekezésnek, nem sikerült megakadályozni és részben természetes, részben mesterséges fertőzés következtében eme két járás csaknem egész szarvasmarha állománya ment át a betegségen. A tapolezai járásból a járvány átterjedt a keszthelyi járásnak amazzal határos néhány községéb'e, azonban úgy e helyen, mint a zalaszentgróthi járás Tűrje községében, a hová a sümegi járásból terjedt át, sikerült annak lokalizálása. Az említetteken kivül még a kanizsai járás egyik majorjába lett behurcolva Bihar vármegyéből hozott tinókkal, s e helyütt még jelenleg is fenáll. A vámegye egyéb területei ezen betegségtől mentesek voltak. A betegségben túlnyomó részben szarvasmarhák, mig sertések jóval kevesebb, juhok pedig eleDyészőleg csekély számban betegedtek meg. A járvány jellege általában enyhe volt, mindössze 7 szarvasmarha hullott el (legnagyobbrészt szopós borjuk) és 15 szopós malac. Az ivarszervi hólyagos kiütés csupán 7 községben nyert megállapítást s mindegyikben csak egyes udvarokra szorítkozott; lefolyása enyhe volt, A sertésorbánc 9 járásban állapítatott meg, nagyobb elterjedést azonban csak a pacsai és a tapolezai járásban nyert. A sertósvósz valamennyi járásban, valamint a két r. t, városban is uralkodott, legerősebben voltak fertőzve a kanizsai, az alsólendvai, a novai, a pacaai és a zalaegerszegi járások. Egyéb betegségekből a lovak között az influtelő. Azt hiszi félek? Aztán meg itt a bálteremben . . . igaz, jól elvagyunk rejtve, de . . . És ajka alázatosan mosolygott, de szemei szögletében ott ujongott az asszonyi győzelem gúnyos ördöge. Ákos már másodszor vette észre e diadalmas lángot és büszke vére arcába ia csapott. Az asszony tovább beszólt. — Édes Ákos, tanulja meg, hogy az igazi férfi nem könyörög hanem lecsap, és agyoncsókolja az előtte álíó, meglepett asszonyt. De maga még mindig a régi gyáva, középkori lovag . . . A férfi elhalványult. Acólizmu tárt, karjába rettenetes erő szökkent. Szerette volna tépni, rázni. Kedve volt, hogy üsse, verje, mig osak el nem hallgat örökké ez a gúnyos, szépmetszésű ajak. De a mint a saját erejét, fizikai felsőbbségét összemérte az előtte álló gyönge teremtménnyel, — egy asszonnyal — szörnyű erőfeszítéssel erőt vett dühén, csupán végtelen megvetéssel szólt: — Igaza lehet Eliz. Egy ilyen kacér, üreslelkű asszony nem érdemli meg egy becsületes férfi csókját. Nem kérem többé a magáét . . . Ezzel elrohant. Egy perc múlva hangosan csapódott be a terem ajtaja. Bent vigan, ropogósán járták a csárdást. Jókedve volt mindenkinek. Az iszonyú zajban senki sem hallotta, hogy egy pálmaleveles kis sarokban egy asszony halkan, kétségbeesetten zokogta: Ákos, édes . . . édes Ákos . . . Bogános. mert végre egy csúnya vád alól tisztázhatom i magamat ön előtt. — Ne beszéljen róla asszonyom . . . — De igen, én akarok. Be akarom bizonyítani önnek, hogy mégis csak van szivem, de ön oly sötét arcot vág hozzá . . . Ákos gúnyosan mosolygott: — Ne bizonyítson semmit. Mit használ a szó a tényekkel szemben ? Szerettük egymást; ön csuful kijátszott, máshoz ment feleségül. Én pedig elveszítettem hitemet a fenkölt asszonyi szerelemben. Az asszony bámulni kezdte ezt a szép, ko* | moly, szenvedélytől égő férfi arcot. Arcát elöntötte a láng. Keble uj, küzdeni kész érzésektől hevült. Szenttamássy Ákos növekvő tűzzel beszélt. Arca, szeme lángolt és egy hirtelen lépéssel az asszony előtt termett. — Miért vallotta meg százszor, hogy szeret, ha nem volt szándéka azt bebizonyítani ? Az asszony megijedt a rátapadó szempár vad lobogásától, a heves hangból diadallal érezte ki a férfi most is lángoló szerelmét. — Ne indulatoskodjék, édes Ákos. Nézze itt ! vagyok. Huszonnyolc éves, szeretni kész ós sze- ! retni vágyó . . . — Nem értem önt . . . szólt felébresztett • szerelmi lázának polypkarjaiban vergődve a férfi. —- Nem ért? Mert nem akar. Na hát éljen az örökkévaló szerelem . . . szól egészen mellé | lépve az asszony. Ott álltak egymás mellett. A karcsú, szép asszony, és a régi szerelmét tiz esztendeig csitítgató, annak most elemi erővel fellobbanó lángjától lelke mélyéig végigperzselt férfiú. Átok, gyűlölet, minden felébredt szivében. Érezte, hogy meg fog bocsátani, és már nem restelkedett miatta. Az asszony tovább mosolygott. Lázítóan, ingerlőeu. Már kezében tartotta az egész embert. Tapsolt, ujjongott minden idegecskéje, mintha esak azt mondta volna: „Szamár vagy, báb vagy, csak ki kell nyújtanom a kezemet ós lépen maradsz." — Miért játszik velem? — kérdé lihegve. Mert szeretem . . . Szivemből szeretem, mindig is csak magát szerettem . . . — Bizonyítsa be. Csókoljon meg haladéktalanul, szólt kissé kételkedő boldogsággal Ákos. Az asszonyban egy percre feltámadt az igazi, legyőzött szerelmes asszony. Karja ölelésre emelkedett, ajka szomjazta az előtte álló daliás férfi csókját, minden idege Ákos felé ragadta. De ez is csak röpke percig tartott. A másik pillanat már a modern kacérság recipéje szerint igazódott, Ingerlés, felbőszítés, a vágy, az . érzelmek, remények végső fokig való feszítése, de fönt a csúcson az érzelmek összeolvadása helyett hideg kijózanító visszavonulás. — Miért nem csókol meg? — kérdé határtalanul boszankova Ál vOS. I — Ah, ah, édes Ákos, ne legyen olyan köve- I